Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Jó, de maradtak szálak, amik az egység rovására mennek. Mi lesz anyukával? Hogy dolgozza fel a lány a cserét? Oké, hogy megbeszélhették, hogy a pasinak voltaképpen a kislány kell, de ez nincs jelezve, csak a mi képzeletünkre van bízva. Emiatt sem érzem teljesnek az írást. Legközelebb a kevésbé élvezetes részeket is dolgozd ki, lécci.
Nekem kicsit vontatottnak hat. Magyarázom: a történet szempontjából lényegtelen részletek lelassítják az agyat. Ilyen mondjuk az, hogy milyen zene szól a teremből, vagy milyen koktélt isznak. Ilyen az erőltetett mondatszerkezet: "Felizgatott éreznem melleit a hátamnak nyomódni", "Elhúzódtam tőle puncimmal, amikor túlérzékennyé vált a csiklóm, de már rántottam is magamra, picit behajlítva a térdem, hogy mindenestül hozzám simulhasson, miközben a combomhoz dörzsöli punciját", stb... Nincs kedvem végigmenni tételesen. 🙂 Ettől függetlenül látszik, hogy dolgoztál vele, de túl férfias a nézőpontod, amiből írtál. A ráhangolódást hiányolom, ami más történeteidben érezhető.
Az E/2 nézőpontot írd át, mert alapon sokat ront az élményen. Olyan érzés, mintha az olvasónak semmi köze nem lenne a történethez. Megfojtod vele a karaktereket.
Igazából igen. Az elsőt azért írtam, mert tetszett a forrás képregény, érdekelt, hogy életre tudom-e kelteni a szereplőket. Ez itt adta magát, hogy a baleset miatt legyen tovább, valami extrémebb szituációval, a harmadik meg kifejezetten egyéb kommentekben látott felvetésekre épült. Nem is jött be 😀
Nos, "egyszerű" volt. Pocsék az angolom, de sokat segített a meglévő hét rész. Azokat olvasgattam és ráhangolódtam, aztán beraktam a fordítóba és hozzátettem ami átjött a többiből. Bevallom, iszonyú érzés volt, mikor leesett, hogy tényleges tudás nélkül a fordítás nagyobb munka, mintha írnék egy újat. Ha meg jól beszélem a nyelvet, akkor sem sokkal kevesebb, mert követni kellene a történet ritmusát. Azóta sem nagyon mertem nekiállni másnak, bár lenne, amit szívesen megpróbálnék. Őszintén meglepett, hogy ennyire is összejött.
