Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Június harmadikán volt az utolsó tanítási nap, mert akkor a szombat még munkanap volt.
Már egy héttel előre megbeszéltük Zsuzsával, hogy együtt megyünk ki a pályaudvarra Ági elé. Délután négy óra tízkor érkezett a vonat, de én repültem volna már mindjárt ebéd után, és álldogáltam volna órákat az állomáson türelmetlenül várakozva, de Zsuzsának több esze volt, mint nekem, és nem engedte, hogy három óra előtt elinduljunk. A délutáni lanyha forgalomban hamar beértünk busszal a Keletibe, és így is volt vagy húsz percünk, a vonat érkezéséig.
A tavaszi szünetben, meg olykor hétvégéken, vagy hétköznap délutánokon talicskát toltam egy kőműves mellett, így a korábbiakhoz képest bőven volt pénzem...
Vera és Zoli házasok 2 gyerekkel. Vera lassan 40 éves a férje 47. Vera jól nézett ki, vigyázott az alakjára, 173 cm - es magasságához azonban kerek, kemény fenék és rettentő nagy mell járult. Aki szerette a nagy melleket, nem tudta levenni szemét mindig ringó kebleiről. Lányuk Emese most 20 éves és már 5 hónapos terhes, férje Pali 25 éves. Meghívást kaptak egy esküvőre, Zoli keresztfia házasodott, akit nagyon szerettek. Örömmel mentek el tehát, csak egy probléma volt, az esküvő az ország túlsó végén volt, 7 - 8 óra utazás várt rájuk. Éppen ezért 1 nappal korábban mentek el, Veráék kocsijával utaztak, ami a terhes, pocakos Emesének is kényelmes volt. Így is péntek este volt, mire odaértek, örömmel fogadták őket...
A lány a hatalmas kanapén ült és a lábain egyenként lakkozta a körmöket. Szép halványsárgára mindegyiket, ami lehet nem volt esztétikus, de így nyáron tökéletesen jól mutatott a zöld szandálban. Hiába, sosem volt igazán jó ízlése. Ellenben a fiúnak, aki a nagy bőrfotelben terpeszkedett basásan annál inkább. Olyan mohón mustrálta a lányt, hogy ha egy tál finom csemege lett volna azonnal felfalja. A lány bal lábát egészen felhúzta, amitől láthatóvá vált a falatnyi kis csipkebugyi, amelynek cakkozott vörös kis szegélye majdhogynem elvakította a fiút. Úgy villant ki a lábak közül mint valami angyalkezek által szőtt csipkecsoda, mely csakis arra vár, hogy az ő mohó kezei megragadják, és azonnal lecibálják...
8. ESTI NUMERA
Miután letusoltam és felöltöztem, fél órát kellett várnom a hátsó szobában, az ágyon heverészve, míg a gazdám újra magához szólított. Szilvia már lement a fürdőszobába, furcsamód nem sokat hallottam viaszba öntött gyötrelmeiből az elmúlt percekben. Nyilván jobban bírta a forróságot, mint én.
Róbert időközben eloltotta a gyertyát, félrerakta a kamerákat és lepedőt cserélt a franciaágyon. Segítettem neki elsimítani a tiszta ágyneműt, majd utasításra várva megálltam előtte, lehajtott fejjel, hátrakulcsolt kezekkel. Ahogy egy jól idomított rabszolgalány viselkedik a gazdája jelenlétében. Ő futólag végigmért, majd mosolyogva lehuppant az ágy szélére és barátságosan megpaskolta maga mellett a lepedőt...
Eltelt kb. 3 - 4 nap mióta Steve jól megkefélte a puncimat, de azóta sajnos nem akadt újabb alkalom az együttlétünkre, pedig igen vártam már. Reméltem, hogy nem ez volt az első és egyben az utolsó szeretkezésünk. Kerestem az alkalmakat, de vagy Steve nem volt otthon mikor én, vagy mindenki otthon volt a családból. Azért a szemén láttam, hogy huncutul mosolyog, mikor találkozott a tekintetünk. Hogy kellene elintézni, hogy kettesbe legyünk? Nagyon sokat gondolkoztam ezen, már azt is gondoltam, hogy kiveszek egy nap szabadságot és felhívom az egyetemen, hogy jöjjön haza, mert nem érzem jól magam. De erről letettem, mert nem akartam megijeszteni...
- "Nem ismertem én semmiféle Ferdlt..."
Ez kicsit úgy csalódás volt nekem, hát tovább erősködtem:
- "De, de, biztosan ismerte..."
Rám sandított:
- "Sehogy sem ugrik be..."
Most úgy éreztem, fokoznom kell a nyomást.
- "Jaj, Reinthaler asszony", mondtam.
- "A Ferdl volt az, aki segített magának egyszer lehozni a padlásról a mosást."
Láthatóan megrezzent. Akkor ennyit mondott csak:
- "A padlásról...? Vagy úgy. Na, így valami már rémlik."
Lik, gondoltam én kajánul. S folytatnom kellett:
- "Reinthaler asszony, a Ferdl azt mondta... na, mondott valamit...
Könyvtárban dolgozom. Zárás elött mindig végigsétálok az asztalok között és begyűjtöm az ott maradt köteteket. Így történt ez azon a júniusi péntek estén is, amikor az egyik asztalon fekete börkötéses napló-szerűségre bukkantam. Valaki biztosan itt felejtette. Gyorsan belelapoztam, de sehol egy név, egy cím, egy telefonszám. Nem tehettem mást, becsúsztattam a naplót fekete válltáskámba. Majd hétfön kiírok egy üzenetet a pult fölé, hátha a gazdája még visszatér. Azért nem hagyhattam benn, mert a takarítószemélyzet idönként hajlamos sajátjának tulajdonítani a gazdátlan tárgyakat. Hazaérve a táskámat felakasztottam a fogasra és egészen vasárnap délutánig hozzá sem nyúltam...
Ez az eset nemrég történt velem egy kellemes nyári estén! Barátnömmel beszélgettünk minden féléröl,szexröl, suliról...stb. Szóba kerültek szexuális vágyaink ki mire izgul fel igazán, mit próbálna ki szívesen!
Egyszer csak megszólalt a telefonja, a barátnöje Kata hívta. Azt akarta megtudni nem - e érne rá találkozni vele!? Barátnöm megkérdezte, hogy nem baj - e ha én is ott lennék! Tetszet neki az ötlet így hát áthívtuk és egy óra múlva csöngetett is...
A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse.
Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém.
- Van pár perced a számomra? - kérdezte.
- Természetesen. - feleltem.
Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük...
Tavaly decemberben történt. Két haverommal biliárdozni mentünk egy klubba. Egy külön kis teremet béreltünk, hogy végre kibeszélgethessük magunkat. Zoli, aki még általános iskolás haver volt, egy hete jött vissza Amerikából. Gergő nemrég vált el, pedig csak 2 évvel volt idősebb nálunk 23. Valójában nem akartunk csajokról beszélni. Sőt. Úgy beszéltük meg, hogy a találka lényege, hogy végre elfelejthessük csalódásainkat.
Vagy fél órája játszhattunk, és éppen nyerésre álltam, mikor kinyílt az ajtó. Én éppen a lövéshez készülődtem, nem néztem meg, ki jött be. Csak azt láttam, hogy Zoli és Gergő kissé meglepődtek. Gondoltam, biztosan egy régi haver talált ránk...
Ítéletidő tombolt odakint, miközben a kávéautomatából próbáltam egy kis frissítőt kiimádkozni az irodaház 8. emeleti lépcsőfordulóján. Már félhangosan szitkokat kezdtem szórni az átkozott gépre pénzem elnyelése miatt, amikor egy ismerős férfi hang megszólalt a hátam mögött:
- Jó estét! Valami baj van? Tudok segíteni? - nem is kellett megfordulnom, lelki szemeim előtt láttam az illető mosolyát az arcán, de meg akartam bizonyosodni róla, mielőtt megmondom neki, hogy kin mulasson ilyen jót.
Ahogy megfordultam hirtelen ráeszméltem, hogy ő a cégünkkel szomszédos vállaltnál dolgozik az irodaházban...
délelőtt 10 óra
Ma reggel kaptam egy smst. Feladó: Ő. "Találkozzunk ma este hatkor a pályaudvarnál, van egy meglepetésem."
Ma volt három éve, hogy először randevúztunk. Csodálatos este volt...
*Mémoire*
Mikor beléptem az étterembe, a vacsoratársam egy vörös rózsával várt a lefoglalt asztalunknál. Sármosan mosolygott. Első pillantásra nem a leghelyesebb férfi, de nekem pont az esetem. A borosta, és ahogy az öltöny feszül az izmaira...
Leültem, már jött is a pincér, felvenni a rendelést. Egy jó minőségű francia pezsgőt rendelt. Majd megkaptuk az előételt, a főételt, és a desszertet is. Lassan záróra volt, így mi elindultunk sétálni a városban. Hideg volt, megborzongtam...
Franz egyre a Reinthalerné után koslatott, kúrni szeretett volna vele. Figyeltem a nőt én is, csupán hogy a bátyámnak minden újabb hírt elmondhassak róla. Hogyan hetyerészik a ház kapujában mindenféle alakkal, tréfálkozik velük így - úgy, és nagyon el tudtam képzelni, hogy ezek is megjárták már őnagysága altáját. Még hogy őnagysága! Jó, ha úgy vesszük, kurvának nagy kurva lehetett. Egy biztos, a Horak úr nyilván megkefélte már. A sörösember. Nap mint nap jött a Horak úr kocsival, hordókkal, a söröslovak megálltak a házak elott, kocsmák elott, aztán kezdődött a lerakodás, felrakodás, és közibe nyilván befért valami más, úgy értem, a Reinthalerné "közibe" is. Házunk pincéjében volt ugyanis egy sörraktár...
A fenébe, elfelejtettem az újságot. Mindegy, akkor visszamegyek venni, a többi megvásárolt holminak meg jó helye van addig a csomagtartóban is. Nem vettem semmit, amit minél előbb hűtőbe kellene rakni, akár egész nap ott maradhat.
Újságvásárlás közben viszont megcsapta orromat a pékségből áradó illat. Muszáj benézni, venni valami finomságot. És jó friss, legjobb rögtön megenni. Persze valamit inni sem árt, szóval jöhet egy flaska ásványvíz is. Evés közben olvasom az újságot, aztán rágyújtok. Nincs semmi sürgős dolgom, ráérek.
- Bocsánat...
Tizenkét éves voltam, amikor a szüleim elváltak, én anyámmal maradtam. Mégis mi hagytuk ott az otthonunkat, és költöztünk albérletbe. Két évig albérletből albérletbe hánykolódtunk, az általános iskola utolsó két osztályát négy iskolában végeztem. Anyám ápolónőként dolgozott, bizony sokszor éjjel is. Aztán két év után váltott, és gondozó nő lett. Idős embereknek segített az otthonukban, vérnyomást mért, gyógyszert adagolt, és segített az ügyes-bajos dolgaik elintézésében. Így ismerkedett meg egy idős hölggyel, Anna nénivel, akivel néhány hét után eltartási szerződést kötött. Reméltem, hogy most már megállapodunk, és vége a cigányéletnek...
Egy kellemes nyár végi péntek este volt, mikor egy fárasztó hét után otthon pihentem, nem terveztem semmit, úgy döntöttem könyv olvasással szakítom ki magam a hétköznapok, egyhangúságából. Elővettem egy regényt és olvasni kezdtem, már elragadott a könyv cselekménye, mikor csörgött a telefonom! Haverom Karesz volt! Kapd össze magad! Tuti bulit tudok neked - mondta! Egy kicsi kérettem magam, mert egy porcikám sem vágyott szórakozni, a fáradtságtól, de hagytam magam meggyőzni! Karaoke bárba hívott, ugyanis a barátnője elutazott a hétvégére, és szabad volt, ezért gyorsan összerántotta a baráti társaságot egy lazító estére. Számodra ott lesz Andi barátnője Renáta - kezdte Karesz a meggyőzést, hogy végképp ott legyek...
SZEPT.
12.
2008
Új képregény került fel a CartoonSex-re, és új film a Törté-Net TV-re, jó nézelődést ott is! :)
Ez a történet 3 éve esett meg velem az egyik nyaralásom alkalmával... Igazán furcsa, mivel sosem szerettem sehova sem elmászkálni itthonról főleg nyáron, maximum a városban a srácokkal meginni valamit, de inkább itthon punnyadtam. De ez a nyár máshogy sült el, legalábbis két hete az augusztusnak. Tudtomon kívül a nagyszüleim beírattak valami balatoni nyaralásba ahova egy csomó fiatal ismeretlen gyerek is hivatalos volt. Sokáig rinyáltam hogy ahh miért, semmi kedvem az egészhez. Senkit nem ismerek, utálom a Balatont stb... pedig egy kicsit igazából vágytam oda. De végül is rávettek, na mondom magamban mindegy, legalább ha nem lesz semmi érdekes akkor jól berúgok az esti partikon...
(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 8. része)
Készült: 2004. 07. 01. - 2004. 08. 28.
1. A DOKTORBÁCSI
- Jól van... Kezdjük! Kamera indul! - mondta Róbert határozottan és ujja rásimult a felvevőgép egyik aprócska gombjára.
Elindultam előre, kecsesen ringó csípővel tipegve be a szobába tűsarkú szandálomban. Egyenesen a nagy franciaágyhoz sétáltam, melynek túloldalán állt a férfi karbatett kézzel, közvetlenül a kamerája mellett. Érdeklődve figyelte mesterkélt mozdulataimat, szerintem elégedetten a látvánnyal. Igyekeztem ugyanis minél csábosabban mosolyogni rá, és főként a gépe fekete lencséjébe, forrón remélve, hogy jól fogok szerepelni az első jelenetben...
