Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Hát így álltak a dolgok, mikor hirtelen, de csak úgy se szó, se beszéd, meghalt anyám. Magam tizenhárom éves voltam akkor, és a melleim nagyon szépen dudorodtak, lábam közén a kis dombot kezdte benőni a piheszőr, és nem gondolhattam mást, hanem csak hogy úgynevezett nemi érésemet ilyen irányú buzgólkodásommal is jócskán elősegíthettem - egyik dolog hozza a másikat, nem? Anyám haláláig
"egyfolytán", rendszeresen basztam, méghozzá több tucat férfival, tettem, amire vágytam, még ha az ilyesmit fajtalankodásnak nevezik is netán...
Ismét a folyó parton, ismét egyedül. A megszokott helyemen voltam, késô nyár volt, fülledt meleg, szél semmi. Pont az az idô, amikor meg sem mozdulsz és már folyik rajtad mindenhol az izzadtság. Pont erre jó a hideg Duna víz, csak bemész és lehutöd magad. Többször is bementem a vízbe, de nem sokat ért, miután megszáradtam szinte azonnal újból izzadni kezdtem. És még csak reggel fél 10 volt! Mi lesz itt késôbb? Nem fogom bírni, csak az árnyékban.
És eljött az a pillanat amikor tényleg be kellett vonulnom a huvösbe, megkerestem azt a kis tisztást ahol a múltkori történet megesett és letelepdtem. Jó kilátásom nyílt a kavicsos partra, és mégsem égtem szénné...
Amikor ősszel suliba mentem, akkor kaptam kölcsön egy szexfilmet, amit már szinte az egész osztály látott. Otthon el is kezdtem nézni, de először undorítónak tartottam és másnap már vissza akartam adni, de otthon felejtettem ahová eldugtam. Újra elkezdtem nézni, fiatalok és idősebbek is voltak benne, még egyszer újra megnéztem és visszaadtam. Masztizáskor egyre többször a filmre gondoltam, és aput meg magamat képzeltem oda. Jártam egy fiúval a nyár óta. Hagytam neki, hogy tapizzon, de inkább csak fogdosott, ami engem csak bosszantott. Randik után, otthon mindig simogattam magam. December elején, egyik nap a papa telefonált, hogy megbetegedett a mama, nem tudnak elmenni a befizetett gyógyüdülésre...
Izgalmas nyár volt, de még nem ért véget. Egyre gyakrabban jártam ki a Duna partjára, úgy látszik mindig akad valami kaland:). Na persze ez nem teljesen igaz, mert nemcsak azért jártam ki, de persze mondhatom, úgyse hiszitek el. A Duna hozzámnôtt, jellegzetes szaga beivódott az agyamba, néha már hiányzott, ahogy hiányzott a fák látványa és a kavicsok göröngyös felszíne is, a vízcsobogás halk moraja,a nyugalom. Huh, ez már túl költôi, és ez nem illik a sztori tartalmához. Nos a lényeg, hogy hiányzott a Duna.
Aznap nagyon korán értem oda, semmi nem mozdult, meleg nap ígérkezett, bár az éjjeli viharok miatt a víz haragoszölden tajtékzott. De az égen semmi felhô, úgyhogy nem aggódtam...
A következő találkozómig még volt másfél órám, így megvacsoráztam. A papírjaim rendezgettem, próbáltam felkészülni a találkozóra. A hely majdnem üres volt, csak a söröző sarkában üldögélt egy kis baráti társaság. Olyan harmincas negyvenes csapat, szolidan iszogattak, diskuráltak. Először csak a mindennapi gondok, munka család, majd a foci, autók, szép sorjában majd minden kibeszéltek. Ahogy az idő haladt, a sör fogyott, egyre inkább a csajozás felé terelődött a szó. Egész eddig nem is igen figyeltem rájuk, mert tényleg nagyon csendes kis társaság volt, de itt megemelkedett a hangerő, így már nem csak egy-két szó jutott el hozzám...
Egyik este házibuliba voltunk hivatalosak. Feleségemmel délután valamin összekaptunk, ezért elég morcosak voltunk estig, nem is tárgyaltunk. Elkészültünk, taxit hívtunk, és elmentünk. Egyik haveromnál volt a buli, nem is igen foglalkoztam vele. kiderült, hogy csajokat nem is hívott, mert legénybúcsú volt, így az én párom volt az egyetlen nő tíz fiúval szemben. Kicsit furán éreztük eleinte magunkat, de megnyugtattak minket, hogy majd tisztességesen viselkedik mindenki. Mivel épp eléggé fasírtban voltunk, így nem is nagyon foglalkoztam vele, elmentem piázni néhány sráccal a konyhába...
Szombat reggel 10 óra. Kissé másnaposan ébredtem, egy átmulatott éjszaka után. Felkeltem, szétszórtan mászkáltam a lakásban, egy kávéra és egy cigire vágytam, leültem a konyha asztalhoz, és a telefonomat néztem. Aztán kezembe vettem azt, és elkezdtem írni egy sms-t: - "Akkor ma iszunk egy kávét, ahogy tegnap megbeszéltük a parkban!? Andi!" Reméltem, hogy Renáta fog tudni olvasni a sorok között, azzal rágyújtottam és ittam a csészéből egy korty kávét! Alig merültem el a tegnap éjszaka emlékeiben, mikor sms-em érkezett! "Szia! Jó reggelt! Délután 15-tól nekem jó, előtte hívlak!" Szívem egyre hevesebben vert, miközben az eszem sem tudom hányszor olvastam el újra és újra a rövid üzenetem...
M. Andrea vagyok egy vidéki kisvárosban lakom az alföld egyik sarkában.
A történet amit elszeretnék mondani a saját leszbikus életem kezdeti lépései. Akkoriban a húszas éveim derekán engem is mint minden normális lányt a fiúk érdekeltek, eszembe sem jutott hogy a lányok is lehetnek partnerek a szexben. A barátom nevezzük Pálnak, fekete hajú alacsony fiú volt, szerettük egymást de a munka miatt ritkán találkoztunk előfordult hogy egy hétig nem láttam nem tudtam mit csinál hol jár. Sok fiú csapta a szelet nekem, sok helyes srác volt köztük, de nekem csak Pali kellett bár nem vagyok biztos a hűségében...
OKT.
29.
2008
Kedves íróink, látogatóink!
Elértük a 4600 történetet, köszönet érte minden írónknak, fordítónknak! :)
Ennek örömére (is) új képregény került fel a CartoonSex-re, jó nézelődést ott is! :)
Szeptembertől, az érettségi jegyében zajlott minden az iskolában. Az év elejétől fizetgettük a közös költségeket az érettségi bankettre, hogy ne egyszerre érje a sokk a szülői pénztárcákat. Hajrába ért a négyéves tanagyag oktatása, tételek kidolgozásával foglalkoztunk, aki tovább akart tanulni, az a felvételi tárgyak plusz anyagaival volt elfoglalva, aki pedig szakiskolába készült, az keresgélte a megfelelő szakmát, a hozzátartozó intézménnyel. Nekem nem volt sok választásom. A Czender Anti, a kerületi KISZ-titkár egyértelműen megüzente, hogy nem érdekli a bizonyítványom, nem járul hozzá, hogy egyetemre kerüljek, de azt nagy kegyesen jóvá fogja hagyni, ha szakmát akarok tanulni...
Pucéran feküdtem a napon a Dunaparton. Sehol senki csak a víz, a nap és én. Nem is a barnulás miatt feküdtem ki, hanem maga a meztelenkedés érzése miatt. Egyszeruen felizgat ha nincs rajtam semmi. A farkam bágyadtan lapult el a hasamon, a hátam alatt a törölközôn átnyomakodtak a folyópart kavicsai, de egyáltalán nem zavart. Néztem a vizet.
Még kora reggel volt, és pár hobbi evezôs haladt folyásiránnyal szemben felfelé a Dunakanyar irányába. Nemigen zavartattam magam, ôk pedig nem tudták eldönteni hogy engem nézzenek vagy maguk elôtt a vizet. Kicsit elmosolyodtam magamban némelyik zavarát látván. Aztán késôbb egy kirándulóhajó is elhaladt elôttem, de ekkor már jobbnak láttam hasra fordulni...
Elmosolyodom, ahogy a nyitott ablaknál állva a hotelszoba könnyű függönye végigsimítja a meztelen vállam. Behunyom a szemem és a beáramló, könnyű szélnek fordítom az arcom. Hagyom, hogy a feltűzött hajamból kiszabadult tincsek játékosan körberepdessék a nyakam. Rád gondolok... Önkéntelenül harapom be alsó ajkam, ahogy a lehunyt pilláim mögött a nyakamra, vállamra képzelem az ajkaid..."Nemsokára"- nyugtatom magam hangosan, s a sötétítőfüggönybe kapaszkodom, míg a vakítóan gyönyörű napfény elé húzom enyhén remegő léptekkel. A szoba sejtelmes félhomályba borul.
A minibár felé veszem az irányt a hathatósabb hűtésem érdekében...
5. TULIPIROS POPSIK KÖZÖTT
Ma délelőtt sokáig tűnődtem rajta, miféle eszköz vagy eszközök lennének alkalmasak ennek a négy tüzes bestiának a megfegyelmezésére, de végül józan megfontolásból úgy döntöttem, beérem valami egyszerűvel és mégis hatásossal. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Jó lesz a hajkefe is.
A csajok izgatottan feszengve lesték, amint előhúzom a felső polcról a fanyelű szerszámot és elgondolkodva nézegetem, mintha most ismerkednék vele. Tudták jól, mi mindenre lehet használni ezt az apró női holmit, a frizurájuk eligazítása mellett persze. Úgy emlékszem, már mindegyikük fenekén megtáncoltattam korábban a szerszámot, igen nagy sikerrel...
Gyors mozdulattal kivágtam az ajtót és berobogtam a fürdőszobába. Már menet közben markoltam a farkam, hogy nehogy ne bírjam ki a vécéig. Alig hajtottam fel az ülőkét, már nagy erővel pisiltem is a kagylóba. Megváltás volt az érzés, ahogy az órák óta feszülő hólyagom lassan elernyed. A plafonra néztem, és nagyot nyögtem, mikor éreztem, hogy végre nem akar szétrobbanni. Mikor végeztem, és elraktam a farkam, észevettem, hogy a nővérem áll a fürdőszoba ajtajában és engem néz.
- ez jól esett, mi? - kérdezte, mintha nem zavarná, hogy meglesett.
- Ja - mondtam kurtán és elkezdtem kezet mosni...
Majd anyám lepattant az Ekhard úr combjairól, odahajolt a két lába közé, szopni kezdte a fényesítendő szerszámot, és el tudtam képzelni, milyen hálás arccal teszi ezt. Az Ekhard úr, akinek értelemszerűen nem volt tele a szája, alkalmas volt rá, hogy anyámat megkérdezze:
"Na, és akkor ezentúl majd együtt leszünk hébe - hóba?"
"Amikor akarod, minden délelőtt egyedül vagyok itthon", - így anyám.
"Rendesen?"
"Jaj, ne bánts, te", - mondta anyám, és hol a száját, hol az Ekhard úr szerszámát törölgette.
"Az ám, de holnap nekem már be kell mennem az üzletbe délelőtt.....
Sajnos a férjem nemrég közreadta ezen az oldalon egymásra találásunk történetét. Nem szólt róla, csak olvasgatom időnként az erotikus történeteket. Már a címen megakadt a szemem: Pingpong illetve ő pinpongot írt, de ezt még megbocsátanám. Nem lehetett nem felismerni az első együttlétünk körülményeit.
Felháborodtam, hogy milyen jogon adja közre a mi legintimebb dolgainkat, még akkor is, ha álnéven bár én tényleg Zsuzsa vagyok. Ráadásul annyiszor leírja, illetve utal rá, hogy nem túl nagyok a melleim, hogy olvasása közben kezdtem magamat szinte homorúnak érezni...
Üdvözlöm, miben segíthetek? Szólt már annyiszor a kedves, segítőkész hang a pult másik oldalán.
Kristian soha nem szerette a sok embert, bár tapasztalata mindig tudta hogyan legyen úrrá a sok kérésnek, kisebb tömegnek. Szombat délelőtt, amikor is a salonban mindig rohanás volt épp egy idősebb nő jött, aki masszázsra jelentkezett be, a másik a solárium gépre várt. Forró volt a levegő, krémek minden mennyiségben. Ez volt az az illat, az a töménység, amit ilyenkor a salonban érezni lehetett.
Kis gyerek ült a széken annyára várva, műkörmös festett épp precíz pontosággal. A kliensek mindíg elégedettek voltak itt. A város neves személyei is meg- meg fordultak. Ki egy relaxációra, ki egy arctisztításra...
Végre egyedül vagyok itthon. Anyu tíz perce ment el, de rajtam már nincs ruha. Megcélzom a fürdőszobát, tegnap este elfelejtettem borotválkozni. Húsz perc alatt végzek, 9.20 van. Te tízre jössz. Kiválasztom mit vegyek föl. Végül is teljesen mindegy, mi mellett döntök, úgyis hamar le fog kerülni rólam. Sminkeléssel több időt töltök, bár lehet hiába, mert el fog kenődni. Nem érdekel, hogy szerinted jól nézek ki smink nélkül. Én úgy meztelennek érzem magam. Gyorsan rendet rakok a szobámba (megigazítom az ágyam, eltüntetem a szemetet és az asztalról az oda nem illő holmikat a szekrénybe dobom)...
3. NŐI VÁLTÓ
- Gondolom tudjátok, mi az a női váltó a versenysportban! - dünnyögtem elgondolkodva, miközben odaálltam a fenyítőbak bal oldalához, jobb tenyerem határozottan Anikó fenekére helyezve. A csaj nyomban hátrapillantott, nagyot nyelve a felismeréstől, hogy vele fogom kezdeni a mai edzést. Három társa szintén érdeklődve bámulta megfontolt mozdulataimat, ahogy körbesimogattam a szépen kinyomott, bársonyos tapintású ülőgumókat.
Szilvia gyorsan a túloldalra került, ráközelítve a kamerával a kezemre, nehogy elszalassza az első tenyerest. Szolídan rávigyorogtam amatőr operatőrömre, s úgy döntöttem, nem kapkodom el a gyönyörű popsi megpaskolását...
Lassan pergett az idő. A karácsonyi szünet után az egyik óraközi szünet után leült mellém a padba a Kata, és közelhajolva hozzám, halkan beszélni kezdett az általános zsongásban.
- Köszönettel tartozom neked.
Kérdőn néztem rá.
- Itthon volt a Karcsi, és igazad volt, nagyon rosszul esett volna, ha hazudnom kell neki. Így is voltak rossz pillanataim, de ez csekélység volt ahhoz képest, amit akkor éreztem volna, ha szabadjára engedjük magunkat a kiránduláson. Köszönöm. - mondta, és adott egy puszit az arcomra, aztán a helyére ülve ott hagyott.
A lányok, bár ugyanabba az iskolába jártak, korábban nem ismerték egymást. Petra 17 éves múlt, utolsó évét kezdte a jó nevű gimiben. Vállig érő barna haj keretezte mindig mosolygó arcát, viszonylag magas, de arányos alkatú volt átlagos keblekkel. Nem volt molett, de kellő teltség jellemezte, mindenütt volt rajta mit fogni. Szívesen hordott feszes rövidnadrágot vagy rövid szoknyát. Maja a 14 - et töltötte nem rég, most kezdte a 9 - et. Rövid barna hajú, barna szemű lány volt, átlagos alakkal. Büszke volt hosszú combjaira, előszeretettel hordott szűk nadrágot, mely kiemelte lába szépségét...
