Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
A fiú elhúzta a száját, belelépett a fékbe. Még mindig ott van az a hülye tábla a városhatárt jelző felirat előtt 10 méterrel. A legtöbben persze nem foglalkoztak vele, gyorsítottak még a tábla előtt. Tulajdonképpen igazuk is volt. Valamivel több mint két hónapja befejezték már az útpadka javítását, a téli fagyok, tavaszi esők okozta rongálások eltüntetését. Akkor tényleg oka volt a 30 km-t előíró jelzésnek. Csakhogy a munkáknak vége, a tábla meg ott maradt. És a fiú tisztelte a szabályokat. Tudta, hogy a mögötte jövők dühösek, amiért "cammog", de nem érdekelte. Még vagy 250 méter, aztán ott egy betorkoló út, ott majd ő is belelép a gázba...
Bettina izgatottan hívta fel Edinát.
- Kitöltöttük a kérdőívet és szeretném, ha megnéznéd - mondta.
- OK. Délután a szokott helyünkön találkozunk hét órakor.
Bettina alig várta a találkozást. Nagyon kíváncsi volt mit fog barátnője szólni az őszinte vallomásunkhoz. Szerencséjük volt, mert az egyik intim boksz üres volt.
- Add gyorsan. Olyan izgatott vagyok, Egésznap csak erre gondoltam.
- Te is? Azt hittem csak én izgulok, hogy mit fogsz hozzá szólni.
- Persze hogy izgatott vagyok. Nem mindennap kukucskálhat bele az ember legjobb barátnője hálószobájának titkos rekeszébe - nevetett...
Kilenc éves múltam, amikor a felvidékre kerültem apám egykori mestereinek családjaihoz. Hol ide, hol oda, mert a mesterek többen voltak. Egyik faluban is egy, másikban is, mert annak idején apámat, mint szorgalmas, jól dolgozó inast nagy munkák idényében egymásnak minden további nélkül átadták. Ezek a családok kedvesek számomra máig is, gyerekkorom sok színes emléke ring ott az egyre mélyülő időben. Hegyeket jártam, csúzlival verebekre vadásztunk, libát legeltettünk a hegyoldal alatti dombok learatott mezőin, a tarlón, miközben hallatlanul izgalmas témák kerültek terítékre a srácok közt, hiszen délutánonként órákon átment a traccsparti, hogy a lányoknál se ment volna különben...
Munkatársam, Gábor meghívott minket a balatoni nyaralójába egyhosszú hétvégére..
A meghívást örömmel fogadtuk el. Péntek reggel indultunk el, és kb 11 óra körül értünk Pálkövére. A nyaralóban Gábor fogadott. Már ott volt a hét eleje óta Gábor testvére Csaba és felesége Ildikó. Tulajdonképpen nászúton voltak, bár már négy éve együtt éltek, de csak most volt az esküvőjük.
Ebéd után lementünk a strandra és a Balatonon megszokottak szerint telt el a délutánunk. Fürödtünk, vízbicikliztünk, játszottunk. Este egy kis szalonnasütés közben iszogattunk, közben beszélgettünk, vicceket meséltünk. Kb éjfél felé feküdtünk le. A nászutas pár külön szobába, mi pedig Gáborral közös szobába kerültünk...
Mostanság, ha apám reggel, öltözködéskor elmarta a mellem, vagy bárhová odakapott rajtam, nem nyugtalankodtam, mert tudhattam jól, a Rudolf alszik. Sőt, elfordul, hogy még én évődtem vele aztán:
"Hé, ma rajtakaphatott volna minket reggel a papával..."
"Megkefélt...?" - Így ő.
"Á, reggel nem... vagyis ő soha..."
A Rudolf összevonta szemöldökét.
"Mindig csak smárol."
"Hát azért."
Engedékenyen tette hozzá:
"Valami kis örömöt ő is megérdemel."
És egyre azt hajtogatta, hogy mióta baszhat velem, nem leskelődik. Hittem is, nem is, de valaki szavában csak bíznunk kell, és apámnak is ezt mondtam, dolgunk kezdetén, mindig, ő azonban gyanakvó maradt...
Az a hét nagyon lassan telt el. A munka, a kliensek a Nefertiti salon hangulata, szépsége ugyanúgy meg maradt, várva a klienseket akik mint mindíg most is jöttek szép számával. Kristian a pultnál, a lányok a kabinetjükben sürögtek-.forogtak. Látszólag semmmi nem is változott, kivéve azt a fiatal embert, azt a szívet, amit elrabolt a szerelmes férfi , és azt amelyiket ugyanaz dobott a semmibe, egy pillanat alatt. Kristian számára nem is volt még mindíg tisztázva a dolog, hogy miért történtek így a dolgok, de mivel számára a hűség valóban fontos volt, így nem is várt magyarázatot. Ha meg tette egyszer meg teszi ismét. Keservesen és fájóan mondogatta magában. A szakítás bizony le verte, meg gyengítette...
A harmadik évet tapostam az egyetemen, amikor táviratot kaptam otthonról, hogy a nővérem megözvegyült. Nagyon nem rázott meg a hír, viszont elengedtek a temetésre, aminek nagyon örültem, mert már nagyon régen voltam otthon. Sokan meglepődtek, amikor megtudták, hogy grófné a nővérem, ebből akaratlanul is sikerült előnyt kovácsolnom. Akik eddig észre sem vettek, most próbáltak közelebb kerülni hozzám, és a tanáraim is másként bántak velem. Otthon nagy örömmel fogadtak, anyám sugárzott az örömtől, és csókokkal halmozott el. A temetés előtti két nappal értem haza, este ünnepi vacsora volt. A vacsora után nagyapával borozgattunk, és beszélgettünk...
Nem, nem elírás a cím, most tényleg nem a naplóból közölnék újabb részeket. Mint azt gondolhatjátok is, a nagy házastársi hűség megállapodás meg lett szegve, méghozzá az én részemről szerencsére. Mondjuk elég lelkiismeret furdalásom van, és félek is, hogy egyszer kiderül, de nagyon jó volt. Nos, felmerülhet, hogy miért tettem. Elcsúnyult a feleségem Erika a szüléstől? Nem, sőt. Ugyan a lányos alakját elveszítette, érezhetően vastagadott, de arányosan, így nem veszetett semmit a formás teste a vonzerejéből. Ráadásul a mellei a szoptatás miatt még meg is nőttek, és egyáltalán nem lógnak. Akkor, gondolhatjátok, az ágyban nem kapok meg valamit tőle. Ez sem igazán igaz, heti egy alkalommal engedi popsiba is...
Barátságosan sütött a napocska s én, hogy az időt elüssem, erre-arra kószáltam a városban s bámultam a szemem elé kerülő nőket, főleg a fiatalabbját, azok közül is a csinosabbakat. Alul kezdtem az értékelést, a bokáknál, a fejig leginkább már el sem jutottam. Épp egy átlagon felüli példány osztályozásával voltam elfoglalva, amikor a szembejövő hölgy felkiáltott:
- Szia, Vugibugi! (Ez vagyok én.) - s még mielőtt a fejéig értem volna, már a nyakamban éreztem az ölelését. Ijedelmem csak a pillanat tört részéig tartott, mert az orromat megcsapó kölni viselője egy vörösbarna hajú szépség volt, Gizike, egykori iskolatársam...
avagy
Farkincza kalandjai
Már hetek óta ostromollak. Egy vízparti piknikre invitállak, amit végre elfogadsz. Régóta tervezgetem, az előkészületek aprólékos munkával teltek, mire mindent kellően előkészítettem.
Kocsival mentem érted. Reggel kilencre beszéltük meg a találkozót. Magas sarkú fehér papucs, búzavirágkék miniszoknya és szűk, rövid ujjú, "V" nyakú fehér póló van rajtad, amely formás hasad szabadon láttatja. A házatoktól kissé távolabb vársz. Biztos, ami biztos, - bár a lakótelep kihalt és odahaza sincs senki. Kis poggyászod van, mindössze egy kézitáska, mivel biztosítottalak, hogy mindent Én viszek. Fürdőruha, törülköző, valamint naptej kivételével. Megállok, Te gyorsan beszállsz...
Üdvözlök Mindenkit!
Elég régen voltam itt utoljára, s az igazat megvallva nagyon sok minden történ Velem azóta! Aki olvasta az eddigi történeteimet, az képben lesz,s aki pedig nem olvasta akkor hajrá és akkor majd össz áll az egész két!
Nos, ha jól emlékszem ott fejeztem az utolsó beszámolómat, hogy Norbi a kollégám a szolgálat véezetével felkínálta, hogy nem iszunk-e meg egy kávét a lakásán! S tekintve arra, hogy hogyan telt az éjszakai szolgálat, hát nem tudtam és persze nem is akartam nemet mondani a kávéra. S így miután átt öltöztünk Norbi a kocsijával hazavitt és szinte lovag módjára még az ajtót is kinyitotta az autón és úgy segített ki...
A tizenhetedik születésnapján sokan felköszöntötték Harryt, de a Ginny szobájában történtekről keveset tudunk. Pótoljuk hát a kimaradt pikáns részleteket.
Harry belépett Ginny szobájába; a lány becsukta az ajtót.
- Kronostoppus - suttogta, majd hangosan megszólalt: - jól van, most már odaadhatom az ajándékod. - és azzal kibújt a talárjából. Harry döbbenten állt. Nem csak a meglepetéstől, hanem a lány szépségétől. Ginny hófehér bőrű és formás volt, zöld selyem ingecskét és hozzá tartozó kisnadrágot viselt. Formás mellei előre meredtek, mellbimbói pedig, mint két érett eper, majd' átbökték a könnyű fehérneműt. Látta, hogy a fiú ledermedt, odalépett, karjait a nyakába fonta és megcsókolta. Mélyen, érzékien...
1.
"És most pár évre elbúcsúzom." Evvel fejeztem be az előző történetet. De ember tervez, a Nagy Szellem végez. Legalább is itt Tongán így mondják. Istent nem nagyon emlegetik, bár erős katolikus nevelést kapnak, de alig fog rajtuk. Annál inkább meglátszik, hogy az egyetlen szigetcsoport Óceániában, amelyik sosem volt sem európai, sem amerikai gyarmat.
Annak, hogy mégis újra írok, két oka van. Egyrészt meggazdagodtam és egyre több a szabadidőm, másrészt kiderült, hogy a házasság és a gyereknevelés mégsem jelent egyet az élet elszürkülésével.
Kezdjük az előbbivel...
Kláriékkal utaztam, Erikáékhoz tartottunk ahová az egész társaságot összeszervezték kétnapos hétvégi bulira. Az apropó több közeli névnap volt, amit összevonva ünnepelt a társaság. A Város szélén a domboldalon pincesor húzódott, ami a régi időkben a vigalmi negyednek számított, de mióta a környéken kivágták a szőlőket a pincék hobbi házakként és pihenőként szolgáltak. Elsőkként érkeztünk és a vendéglátók rögtön a szárnyaik alá vettek minket, Engem pedig összeismertettek Velük. Erika 30 körüli nagyon karcsú nő volt szép kerek cicikkel amik nagynak tűntek vékony testéhez, de jól kiemelték alakját. Félhosszú, melírozott haja és szolisan barna bőre nagyon mutatós volt...
"Ott basztak meg."
"Jaj, papa, az iskolában nem basszák meg az embert mindennap."
"Csak melyik nap? Csak melyik nap?"
"Papa...!"
"A tanárod, az baszott meg ma?"
"Melyik tanárom?"
Ezt kérdeztem.
"Na, ez az. Melyik?"
Próbáltam szabadulni, de már a lábam közt volt a keze.
"Papa, papa... kérem, ne... papa, ne..."
"Pepi... én nem hagyom..." - ezt hörögte - "hogy a tanárod... vagy a hitoktatód... ezt csinálja veled..."
Ujja ott volt a vágatban. Elhúzta, szerencsére.
"Én nem hagyom... én megölöm.....
A történet kitalált, bármilyen egyezés valós személyekkel csak a véletlen műve! Kérem azon olvasókat, akiket a pedofília megbotránkoztat, ne olvassák el ezt a történetet! Köszönöm! Bármilyen egyéb (nem a szereplők életkorára vonatkozó) kritikát szívesen fogadok!
Mivel antropológusnak tanulok, így mindig is érdekeltek a különböző etnikumok szokásai. Most harmadéves vagyok, és végre lehetőségem nyílt mélyebb betekintést is nyerni ebbe az elzárt, és már - már egzotikus világba, ugyani elég pénzt gyűjtöttem össze egy hét kiruccanáshoz egy roma családhoz, valamint hogy annyi pénzt adjak nekik, amiért már tényleg a való életüket élik, és nem valamiféle kirakatot kell megnéznem, aminek semmiféle valóságalapja nincsen...
