Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
A hívők velem együtt a bárpult köré igyekeztek. Mary szorosan mellém lépett és a fülembe súgta: - Most fog következni a te második befogadási aktusok. Láttam rajtad, hogy nagyon izgultál és igen csak tetszett a 17 - es. Ne félj mindjárt a tiéd lehet. Még folytatta volna, de ekkor az elnök csendet kért, az italtartó karok megálltak a levegőben és mindenki figyelte, hogy mit mond az elnök.
- Kedves barátaim a szüzek áldozata után következzék új tagtársnönk - kezével rám mutatott - befogadási szertartása, amire kérem jelentkezzen az a két hölgytag, aki felajánlja segítségét. Mary rögtön az elnökhöz lépett, majd egy igen szép vörös hölgy is jelentkezett. Nem tudtam még, hogy mi fog következni, de nagyon hálás voltam mindkettőnek...
Az egész úgy kezdődött, hogy 15 évesen még mindig nem volt barátom. Igazi pasit akartam, olyat, aki engem akar, és akit szerethetek Annyira akartam hogy nem is vettem észre hogy lassan minden férfira potenciális jelöltként nézek.
Borzasztóan szégyelltem magam, és sokszor egy kedves szó után elpirulva kellett elfordulnom, de mivel nem volt olyan igazi barátnőm, akivel beszélhettem - kibeszélhettem volna az ilyen dolgokat, egyre elhatalmasodott rajtam a pasivágy.
A gyorsétterembe ahol dolgoztam, pedig ugye rengeteg fiú is jár. Hát én meg csak néztem azt a jó sok menő szépséges srácot és vadul fantáziáltam róluk. Először csak romantikus képzelgések voltak ezek...
- 1 -
Tíz óra volt, amikor Soma leállította autóját a parkolóban. Abban állapodtak meg, hogy a kaputól jelentkezik a mobilon, nehogy a gyerek felébredjen.
Timi ajkán keresztbefektetett mutatóujjával intette csendre, amikor kinyitotta előtte az ajtót.
- Pszt! - suttogta. - Lacika most aludt el. - Beljebb tessékelte Bélát. Nem fogta kézen, mintha szerelmesek lennének, ezt egyikük sem képzelte. Mindketten tudták, hogy csak szervezetük elcsitítása a cél, és ezért lesznek együtt este.
Tímea nem vett fel semmiféle különleges ruhát erre az alkalomra...
1.
A tanácsosné magához hivatott.
- Mi a fenét akarhat ismét?
Elméletileg lejárt a munkaidőm, de persze gyakorlatilag szabadon rendelkezhet velem. Mihez kezdhetnék idegenként ebben az országban, ha elbocsájtana?
- Bob, részletezné nekem, milyen extraköltségekkel jár...
Természetesen nem értette a kimutatásaim. Elveszve nézett fel rám. Nem tudom milyen őrült ötlet volt, hogy szemem az övébe kapcsoljam, és megpróbáljak urrá lenni rajta, talán megéreztem a pillanatnyi gyengeségét, melyet a számok számára érthetetlen kavalkádja váltott ki benne...
A falunkban működött egy asszonykórus, szerényen pávakörnek hívták magukat. Igaz csak heten voltak, de egy nagyon jó összeszokott csapat volt. Szűkebb pátriánkba már komoly sikereket értek el, több fellépésük is volt. Egy falunapon látta meg őket az osztrák testvérfalunk küldöttségének a vezetője, és azonnal meg is hívta őket fellépni. Először szabadkoztak az asszonyok, de aztán tetszett a hiúságuknak, és rábólintottak a felkérésre.
Ahogy közeledett a"turné" ideje sorban jöttek elő a gondok. Az osztrákok szállást, és ellátást
biztosítottak, de valahogy ki is kellett jutni. Már testületi ülésen is ez volt a téma, nem akarták, hogy két - három autóval menjenek...
A nevem Nicholas, de mindenki csak Nicknek vagy Nickynek hív. A szüleim még ninédzserek voltak, amikor megszülettem, szóval a barátaik jó része még mindig fiatal. Az igazat megvallva, még a 30 - as éveik elején járnak. Apám és legjobb barátja, Steven már születésem előtt is ismerték egymást. Steven akkor vette feleségül Megant, amikor én még csecsemő voltam. Nem kell mondanom, az ő társaságukban nőttem fel, és úgy gondolatm lányaikra, mint a saját két húgomra.
Amint kamaszodni kezdtem, kezdtem észrevenni a nőket. Voltak barátnőim, el is vesztettem a szüzességem 13 éves koromban az akkori barátnőmmel...
Sziasztok és előre is elnézést a kései jelentkezésért a folytatás miatt.
A történet valahol a tóparton maradt félbehagyva és utána jöttek a szebbnél szebb évek a megmaradt 5 - 6 állandó kiskölyökkel akikkel a mindent, jelentettük egymásnak.
Nos az egyik legszebb rész egy gyönyörű helyen fekvő régi faiskola helyén játszódik. Ott voltam kénytelen lakni mivel munka hiján nem volt más lehetőségem. Egy szép napsütéses nyári reggelen kezdődött el a faházunk épitése amit persze a nyáron más célra is terveztünk használni mint lakhatásra...
Két éve végeztünk az általánosban és ezért, én nem értettem, és még most sem értem miért, az osztályból két fő járta az osztálytársakat, Reni és Jocó. Nos el szoktam járni a faluba, mint egy mai fiatal. Egyik nap találkoztam Renivel.
- Valamelyik nap megyek hozzád - mondta.
- Miért? - játszottam a hülyét, pedig hallottam róla.
- 2 éves osztálytalálkozót szervezünk, majd hívlak! - mondta. Gyors beszélgetés volt, mert csak az utcán találkoztunk, de elég volt, hogy letárgyaljuk. Aztán gondolkoztam, hogy miért akar jönni mikor máshol is találkozunk...
Kíváncsian vártam már a híres team - buildinget. A kollégák sokat beszéltek róla, és a belső levelezésen is gyakran kaptunk egy - egy hírt a szervezéssel kapcsolatban. Úgy vettem észre, megpróbálják felkelteni az érdeklődésünket, ezért mindig csak egy kis információmorzsát hintettek el. Egy idő után a liftben is megjelent pár plakát, hirdették, hogy kinél lehet jelentkezni. Én persze réges - rég leadtam már a jelentkezésem, kíváncsi voltam, kiket ismerhetek meg az eladdig arctalan munkatársak közül.Azt is reméltem, hogy kicsit összemelegedhetek majd a team - building utáni bulin Bonnie - val. Sőt, ki tudja, hátha valami spéci feladatot kapunk, amit napközben ketten kell megcsinálnunk, akkor meg pláne.....
1945. A német veszteség hatására mindenki menekül Németországból... a Führer már csak Berlin legbelsejében, a bunkerrendszerben lapulva hallgatja a híreket. Már ő maga is csak fantom seregeket tologat a térképen... Ebben a válságos helyzetben játszódik történetünk egyik darabkája. Sophie a tehetséges gépírónő 1939 óta a Führer egyik alkalmazottja, mikor kirobbant a háború, hitt az eszmék szépségében, és testével megnyerte azokat is akik szkeptikusan álltak a történtek előtt. Az a nap sem volt más.. persze a bombák becsapódása csak felizzította amúgy is hazafias szívét. Kirázta a hideg a meleg, váltogatva.. ilyenkor teste egésze fürdött a verejtékben. Kigombolta gombját, egészen a melléig, de ízlésesen.....
Az általános iskola elvégzése után, az ország másik felén lévő szakközépiskolába vettek fel. Igaz, hogy 150 km - re volt a szülői háztól, de szerencsére jó volt a buszközlekedés, így hétvégeken több órát töltöttem buszozással. Egy októberi péntek délután késve érkeztem a buszállomásra, és lekéstem a szokásos járatomat. Csak az utolsó esti busszal tudtam hazajutni, amelyik kilenc óra után indult. Bosszús voltam, de ha haza akartam jutni nem volt más választásom. Sokan voltunk utasok, nekem hátul jutott hely. Alig ültem le egy középkorú hölgy foglalta el a mellettem lévő helyet...
- 1 -
Tímea hangulata nem sokat javult az esti telefonszex következtében. Kicsit perverznek találta a dolgot, de ezt a csúnya, elítélő véleményt hajlandó lett volna megváltoztatni, ha a kielégüléshez, nem csak egy általában rosszhangulatú, magányos maszturbálás útján juthatna el. Reggel átfutott az agyán, hogy milyen jó lett volna ez a játék, ha nem sok ezer kilométer lett volna közöttük, hanem csak a két szobát elválasztó vékony fal, aztán amikor ezzel a játszadozással már kellően felingerelték egymást, Cinege bejött volna a hálóba, és mellé fekve jól megdugja...
- naplóbejegyzések -
április 2.
Tök cikinek tartottam, hogy Anya rendelt mellém egy korrepetitort. Persze, tudom, hogy a továbbtanulás miatt már most másodikban sem mindegy, hogy haladok, de... Csak arra tudtam gondolni, hogy a tanárom egy idősödő, szakmájába belebolondult tanárnő lehet.
Amikor Anyu mondta, hogy egy egyetemista lány, akkor meg egyenesen arra gondoltam, hogy az meg aztán mi a csudát tud nekem tanítani, amikor még őt is tanítják.
Az első óránk alkalmával rájöttem, hogy Lia nagyon jó fej csaj. Sokat segített nekem nem csak a matekban, de az angol házimat is átnézte, és trenírozott a helyesírás dogákra...
Amióta a tudatom kivilágosodott arra emlékszem, hogy anyám imádott simogatni és maszírozni. Mindig arra nyugodtam meg, ha puszilgatnak mindenhol és simogatnak. Anyám boldog fiatal nőként kelt egybe apámmal, akit anyám szépsége, öle finomsága és kezének rejtett titkai bűvöltek el. Apám mesélte " anyád úgy simogat, hogy elfelejtem minden bánatomat". Ezt megtapasztaltam, mikor még kicsi voltam, gyakran láttam amint anyámhoz bújik apám vagy csak egymás mellett fekszenek és anyám keze bebarangolja apámat, aki néha sóhajtozik, hangja néha elcsuklik, légzése felgyorsul. Megfigyeltem, hogy anyám keze ilyenkor apám nadrágjában ritmusosan mozog...
Eve elgondolkodva szürcsölgette a borát. Ma lett 35 éves, de a külseje alapján bárki inkább a 20 - as évei végére tippelte volna, és Ő úgy is érezte magát. Pedig sok mindenen ment keresztül az elmúlt tizenöt évben. Fiatalabb korában elég vad életet élt, de aztán jött Jack. Az esküvőjük napján úgy érezte, hogy végre révbe ért. Élete legboldogabb napja volt! Jack egy teljesen új életet adott neki - tisztes háziasszonyként megbecsült tagja lett a közösségnek. Férje soha sem kérte rajta számon a múltat, s az számára is egyre inkább feledésbe került. Aztán amikor megjelent a kiértesítő bizottság, és közölték, hogy Jack elesett Irakban - egy világ omlott össze benne...
Piszok jó érzés ám a világ egyik vezető jogi vállalatának dolgozni. Főleg, ha az illető fiatal, lelkes és kicsit is érdeklik a nők. Mert belőlük aztán van itt bőven. Egész nap itt sündörögnek körülöttem, kecsesen bedőlnek a fénymásolónál, mély dekoltázzsal hajolnak előre, amikor az éttermi önkiszolgálóban ebédet választanak maguknak, és csupa efféle finomságot művelnek, amitől minden jóérzésű férfiember megbolondul.
Igen, jó dolog itt dolgozni a Walden és Tsa vállalatnál. Persze áldozatokkal is jár: rengeteg fegyelem, koncentráció, és persze a túlórák. Gyűlölöm a túlórákat. Már senki sincs az épületben, kihalt az egész, mint egy horrorfilmben...
Lassan kanyarodtunk ki a főútra. Az este betakarta az utat, a falu fényei hívogatóan pislákoltak felénk. Zsolt a sebváltóról a combomra rakta a kezét. Jólesően melegített.
- Fázol? - kérdezte, mikor keze rásimult meztelen lábamra.
- Nem, miért?
- Hideg a lábad.
- Nem, nem az én lábam hideg, a Te kezed forró.
- Mert felizgattál - nevetett rám.
- Mivel? - néztem rá a legártatlanabb szememmel.
- Azzal, hogy vagy - hajolt hozzám, és csókolt arcon.
A falu közértje alaposan ellátott volt. Vettünk reggelire valót, meg pár tisztálkodó szert, aztán átmentünk a helybéli vendéglőbe...
