Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Eve már előre utálta a napját. Az anyja hosszas unszolására megígérte, hogy elmegy vele az öregek otthonába, és felolvas valami vén csotrogánynak egész délután. Tavaly nyáron is volt egyszer, de kirázta a hideg a helytől. Nem tudott mit kezdeni a sok öreg látványával, ő még fiatal volt, nem akart az öregségre gondolni.
Viszonylag szolid szerelést öltött, de a benne lakozó kisördög hatására a kardigánja alá felvette a fekete topot, amit a fiúktól kapott a bevásárlóközpontban - természetesen melltartó nélkül!
Amikor kiosztották az öregeket, neki Joe bácsi jutott. A vén szivar már több mint 70 éves, valaha jó kiállású férfi lehetett. Harcolt a második világháborúban, utána autókereskedő lett...
Zsuzsa a ház előtt várt már, amikor befutottam eléjük a kocsival. Integetett, aztán felkapta lába mellől a sporttáskát és bedobta mögém a hátsó ülésre, hogy aztán körülfutva megkerülje a kocsit és ő is bezuttyanjon mellém. Pillanatok alatt akartunk egymásnak mindent elmondani az indulással és a hétvégével kapcsolatban, aztán mégis én kezdtem.
- Még a városban be akarok ugrani egy - két dologért az ABC - be, mert kinn a tónál ilyenkor már nem lehet semmi kaját kapni. Aztán ha a fiúk megjönnek este, az lesz az első, hogy kiborítsák a hűtőszekrényt.
- Tudom, mert nálunk is mindig ez van...
Forró, fülledt nyári nap sugara égeti az aszfaltot, ahogy a kis cabrio begurul a kapun. Porfelhő borítja be, ahogy megáll az udvaron. Leáll az építkezés, a munkások elismerően füttyentenek, amikor a kisautó ajtaja kinyílik, és kiszáll belőle a nő. Karcsú vádliját magas talpú szandál zsinórjai fonják körbe, hosszú combja eltűnik a könnyű kis nyári ruha takarásában. Gömbölyded melle felsejlik a ruha alatt, és ahogy behajol az autóba, a kíváncsi férfitekintetek számára nem titok többé, hogy nem visel melltartót. Kiegyenesedik, hosszú, szőke haját hátrasimítja, szabadon omlik a hátára a fényes hajtömeg. Kis csomagot tart a kezében, tekintete most találkozik először az őt vizslató mohó szemekkel...
Megérkezve Stella házához becsöngettem. Mariann nyitott ajtót, és meglepetésemre rögtön megismert. Kiáltva újságolta érkezésemet a többiek számára. Nagyon hasonlított az anyára. Fekete hosszú haj, sötétbarna szem, nyúlánk, vékony de nagyon formás test, melleire rápillantva a buszon látott lány jutott az eszembe, de ezt a gondolatot rögvest elvetettem. Belépve a házba egy tágas kis lakásba jutottam. Minden tiszta és rendben. Mintha mintalakás volna. Stella úgy látszik, nagyon ügyel a rendre. Ő már 5 éve egyedül neveli gyermekeit. A férje egy iszákos nővel elhagyta az országot és azóta hírét se adta magáról. Stella pedig talpra álva nevelte gyermekeit. Stella előrejött a konyhából és nyomba, egymás karjaiba zuhantunk...
Megjegyzés: Ez egy közös történet Dórival. Ő írta az elejét, én a végét.
Unalmas csütörtök délután volt, zuhogó esővel. Már az ablakon kinézni is kiábrándító. Ráadásul a haverom lemondta a squash partit, úgyhogy szabaddá vált a délután. Fel is hívtam Szilvit, hogy valamivel üssük el az időt. Befutottam a csőbe, mert megkért, hogy menjek el vele ruhát venni. Pedig tudja, hogy mennyire utálom az ilyen shoppingolást. Lassan kiborul a gardrób, de azért új ruha kell.
Persze, mert Ádámék hívtak meg, és oda szerinte nem lehet rissz-rossz ruhában menni, mert a felesége így-meg úgy. Nők.....
Reggel, mikor felébredtem, madarak csicsergését hallottam az ablakon át. Nyújtóztam, és átnyúltam az ágyon, de csak az üres párnát tapogatta a kezem.
Felültem, és magamra húztam a takarót.
A konyha felől halk beszélgetést hallottam. Jóleső borzongás futott rajtam végig.
Elmosolyodtam, és visszadőltem az ágyra.
A múlt éjszakára gondoltam, és éreztem, hogy a vágy újra éledezni kezd bennem.
Ricky, ó Ricky! Sóhajtottam.
Becsuktam a szemem, és tisztán láttam magam előtt mackós alakját, ahogy mosolyogva jött felém a pályaudvaron. Ledobtam a táskámat és kitárt karral futottunk egymás felé, a karjaiba vetettem magam, és néhányszor megpördült velem...
A következő napon nem volt fellépésünk, az asszonyok végig járták a várost, és természetesen minden üzletet meglátogattak. Ez én kihagytam, úgy döntöttem ma lazítok. Megtudtam, hogy a panziónak van egy kis fitnesz részlege, ami egy szaunából, egy jakuzziból, és néhány erősítő gépből állt. A szauna már kellemes meleg volt, leterítettem a törölközőm, és elheveredtem, néhány perc múlva patakokban folyt rólam a veríték. Kimentem letusoltam, és irány vissza a szaunába. Egyedül voltam az egész részlegen, sehol egy lélek nem volt, élveztem a magányt. Egyszer csak nyílt az ajtó, és Ildikó nyomult befelé...
Sosem szerettem a kövér nőket.
Volt a családunkban egy nagynéni, aki anyám szerint meg sem bírt méretkezni a szobamérlegen, annyira terebélyes volt. Az biztos, hogy többet nyomott száz kilónál, de csak találgatni lehetett, hogy mennyivel, mert ő maga soha sem árulta el. Engem nagyon szeretett, én meg hacsak tehettem, mindig elmenekültem előle, mert féltem attól a rengeteg hájtól, meg izzadtságszagtól, ami egyet jelentett vele. A testes nőket érettebb koromban is széles ívben elkerültem. Dehát a sors szeszélye kiszámíthatatlan...
Nem, a feleségem, akiről most már csak múlt időben beszélhetek, egyáltalán nem volt kövér. Amikor párt kerestem magamnak, erre kimondottan ügyeltem...
Szerepjáték...
Izgalmas szó...
Lehetőség...
Lehetőség arra, hogy ne Mi legyünk, ne Te és Én, hanem csak egy férfi és egy nő...
A férfi házikabátban üldögél kényelmes karosszékében, és újságot olvas. Egy pillanatra néz csak fel, amikor a szobalány belép a helyiségbe. Finom kis pukedlivel köszönti urát, azután munkához lát. Mozdulatai megszokottak, óvatosan fogja kézbe a törékeny csecsebecséket, finoman törölgeti le őket. Halk nesz kíséri munkáját, a férfi rá-rá néz az újság felett. Szemével gusztálja a lány kecses termetét, incselkedően rövid ruháját, a huncut tincsek kacér lengedezését, melyek kiszabadultak a szigorú kontyból...
Így szomorúan bújtam vissza kedvesem mellé és kissé csalódottam próbáltam elaludni, de sehogysem akart sikerülni. Hosszú percekig, talán órákig hánykolódtam az ágyban, mire feladtam és inkább lementem a konyhába, hogy csináljak egy jó erős kávét.
Kezembe vettem a telefonom, hogy megnézzem hány óra. 4:47 és egy kis boríték villogott a kijelző bal felső sarkában. Kíváncsian néztem meg, hogy ki ír nekem üzenetet éjszaka. Az sms Zolitól jött és ez állt benne: "Szia! Ne haragudj, hogy úgy eltűntem, de jobbnak láttam, ha inkább elmegyek, mert nem vagyok benne biztos, hogy józanon te ezt megtetted volna. Aggódtam érted, ha ott maradok, akkor mit fogsz rólam gondolni...
Hónapok óta tartott titkos kapcsolatuk. Egy munkahelyen dolgoztak, napi munkakapcsolatuk volt, ami fokozatosan váltott át egészen intim területekre. Mindketten tartós kapcsolatban éltek, ezért viszonyukat titkolni kellett. Most azonban a sors a kezükre játszott. Külföldi leányvállalatuk volt Romániában, ahova Péter rendszeresen kijárt, most azonban Dórinak is vele kellett tartani. Néhány humoros megjegyzés elhangzott az ő együttes kiküldetésükről, de mivel rendszeres volt, hogy több kolléga együtt utazott, ezért nem igazán keltett feltűnést.
Általában repülővel utaztak, most is a késő délutáni gépre volt jegyük. Autóval mentek fel a repülőtérre...
Új autót venni nagyszerű dolog. Az illata semmivel sem keverhető össze, a műanyag, a gumi és a fém keveredéséből áll elő a tökéletes "újautó szag".
Ezért is nagyon bosszantó, amikor alig háromezer kilométer megtétele után valami zajt hallasz, ami nem oda való. Minden kanyarnál nyikorog valami hátul, és ez egyre idegesítőbb.
Az ember nem azért választ japán autót, hogy mediterrán gyártmányokra jellemző hangok törjenek elő belőle három hónap után! Ha mégis ez történik, irány a szervíz és elő a garanciával.
Így tettem én is. Az időpont egyeztetés után egy kellemes tavaszi napon délelőtt álltam be a műhelybe. Az autóból kiszállva egyből leesett az állam a mester láttán...
Kicsit nyűgösen ébredtem. Kimerítő, szex-el teli éjszakánk volt a férjemmel, és most nagyon nem esett ínyemre kikelni mellőle az ágyból. Az órára pillantva láttam, hogy még tíz perc van az ébresztőig. Végigpörgettem agyamban a rám váró napi teendőket, majd sóhajomat elfojtva óvatosan felkeltem. A fürdőszobában belepillantottam a tükörbe: kócos, szőke nőt láttam, élénken csillogó, zöld szemmel, csóktól duzzadt ajkakkal. Drágám borostája az éjszakai partink alatt kikezdte nyakam érzékeny bőrét. Emlékeim erotikus homályába burkolózva léptem be a zuhany alá, hogy forró vízzel mossam le magamról csatáink nyomát...
- Kicsim, menjünk el vacsorázni - Zoli átölelte Tányát.
- Ok, és hova? - nézett hátra a lány.
- Van a belvárosban egy étterem, rég jártam ott. Nagyon finoman főznek.
- Rendben, öltözök és mehetünk.
Egy piros színű, vékony ruhát vett fel. Rövid ujjú, a kivágás a két melle közé lefutó és szinte a teljes hátát szabadon hagyó, térdig érő, nagyon csinos és kicsit szexi selyemruha volt. Alá egy fekete francia bugyit húzott, amely átsejlett a vékony ruha anyagán. Egy nyári, szintén piros, szandállal tette teljessé az öltözetét.
Zoli kedvtelve ölelte át a lányt a kocsi felé haladva, és derekát, csípőjét végig simította. Tánya nevetve ütött a kezére...
