Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
XII. rész
A józan napfénynél Ninon már másképpen látta az éjszaka eseményeit. Látszott rajta, hogy önmaga előtt is szégyelli magát, hogy mohó érzékiségében odadobta magát egy idegen férfinek.
- Soha többé nem szabad találkoznom azzal az emberrel. - Megnyugtattam, hogy erre ő maga is vigyázni fog. Elment.
Alig csukódott be mögötte az ajtó - talán éppen erre lesett -, a park felől Mabel szökött be a szobám ablakán. Úgy bújt hozzám, mint egy kis macska, dorombolva, hízelegve. A kis zsivány addig hízelgett, amíg megfelelő hangulatba hozott engem is. A kis szerelmi újonc hamarosan kielégülve nyúlt el mellettem. Amint így elnyúlva meztelen testemmel játszott, meglátta az ölemből kiágaskodó csikló fejét...
Julie egy pillanatra megtorpant az iroda ajtajában, mielőtt belépett volna. Halk beszéd, de senki nem válaszol telefon? Talán. Ez elrontja a meglepetés erejét, gondolta. Vagy mégsem, támadt egy huncut gondolata. Körbenézett, a többi iroda felől semmit sem hallott. Mostanra az összes titkárnő és a többi ügyvéd is rég lelépett, csak Mike maradt bent, mint minden este. Tökéletes.
Hallgatózott pár pillanatig, még mindig hallotta Mike szavait, bár érteni nem értette őket. Közben lassan kigombolta a fekete blúzt, és ledobta magáról, egyenesen a titkárnő asztalára. A fekete szoknya is követte hamarosan, úgyhogy csak a tanga, a csipkés melltartó, a combfixes harisnya és a tűsarkó maradt...
Tizenhét éves lány vagyok, gimnáziumba járok. Jó lenne az orvosi karra bejutni, de az most különösen nem tűnik a jövőre nézve jövedelmező választásnak. Az egyik barátnőm szerint ez csak az egyik probléma. A másik az, hogyha egy csinos nő előre akar jutni, akkor bizony használnia kell a testét. Szerinte a kórházak belterjes kefélések színterei. Különösen a nővérek hajlamosak a hosszú éjszakai ügyeleteket élvezetesebbé tenni. Persze a dokik szívesen kihasználják a lehetőségeket, hogy miután beleürítették a spermájukat a nővérkékbe, képmutatóan hazamennek a családjukhoz. A fiatal orvosnőknek pedig a benn dolgozó professzorokkal kell kedvesnek lenniük, ha olyan betegeket akarnak kapni, akiktől nagyobb összegű hálapénz várható...
A férfi fejét a kezére támasztva állt a teraszon, és nézett messze a távolba. A házibuli zaja szinte el sem ért a füléig, annak ellenére, hogy a szomszéd már morgott, hogy nem tud aludni. Azt vette csak észre, mikor a nő melléje könyökölt a korlátra.
- Hát, megint egy házibuli.
- Megint.
A nő elmosolyodott, a férfi pedig megköszörülte a torkát.
- Emlékszel?
- Emlékszem.
Az a bizonyos buli régen volt már, nekik régen, hiszen még ők is fiatalok. Tizenhárom éve. Nekik ez is nagy idő.
- Fiatalok voltunk...
- Azok.
Azon a nyáron nagy összejövetelt szerveztek. A férfi - akkor még fiú - családjánál történt...
- Oldozz fel atyám, mert vétkeztem...
Gabriel Martinez atya már azelőtt tudta, hogy ki ül a gyóntatófülke másik oldalán, mielőtt a lány megszólalt volna, hiszen az illatát, ezt a lágy, finom, üde illatot már jól ismerte. Izabella Swan, a város egyik legmódosabb családjának középső leánya. A lány alig múlt húsz éves, elképesztően gyönyörű alkattal és arccal áldotta meg a természet, művelt és bájos ifjú hölgy, aki minden héten egyszer eljött hozzá gyónni, és bevallotta apró kis bűneit, amikért természetesen megkapta a feloldozást. Feloldozást kért a torkosságáért, mert nem tudta megállni, hogy a vasárnapi ebéd után feltálalt csokoládétortából ne egyen meg még egy szeletet...
Tizenhárom évesen már tudtam, hogy más vagyok, mint a többiek. Míg fiú osztálytársaim a lányok szoknyája körül sündörögtek, addig én farok verés közben felnőtt férfiakról fantáziáltam. Eltelt két év és vonzódásom a felnőtt férfiak iránt mit sem változott, talán intenzívebben vágytam rá, hogy együtt legyek valakivel. Ez a vágy bennem annyira erős volt, odáig vezetett, hogy volt egy kis kalandom a saját apámmal. Erről szeretnék most mesélni nektek.
Természetesen Apám számomra mindig elérhetetlennek tűnt. Sokszor fantáziáltam róla, de mivel tudtam, hogy a tilosban járok, ezért később hozzá hasonló karaktereket képzeltem el: magas, barna haj, barna szem, néha kissé borostás, gyönyörű száj, vadító mosoly...
Kedves olvasóm! A főcím kicsit megtévesztőnek tűnhet s nem tagadom, hogy vele, az elsődleges célom, a kontinuitás jelzése volt, a korábbi történeteimmel. Szándékom szerint ez egy hosszabb novella-folyam lesz, amiben bizony vissza-vissza köszönnek, így vagy úgy a múlt történései. Remélem az a stílus, amit az első három részben,úgy tűnik kedveltetek, továbbra is találkozik majd tetszésetekkel. (Talán még csiszolnom is sikerül rajta?)
Hazaérkezvén, gyors zuhany és bezuhantunk az ágyba. Kedvesem, egy nagy sóhajjal, hozzám "macskázott".
- Tök jó fejek - súgta - de én nem fogom bírni ezt a tempót, néha kis szünetet kell tartanunk. Egymásra nem is marad időnk - nyafizott...
Láttam egyszer egy nőt egy filmben. Nem lesz könnyű leírnom őt. Mikor először megpillantottam, valahogy teltnek tűnt. Mikor tovább figyeltem, észrevettem, mennyire izmosak a lábai, és milyen lapos a hasa. Jókora mellei voltak, de nem ezért felejtettem rajtuk a szemem: a keménységük és tökéletes formájuk volt az igazán megkapó. Az arca tipikus babaarc, nagy szemek, és a csinos pofik között, a telt ajkak felé lágyan ereszkedő orrnyereg. A haja sűrű, és szőke volt - rikítóan szőke. Itt göndör, ott sima, de az egész mégis annyira természetesen koronázta a fejét, hogy csak ültél ott, és bámultad őt...
Eredetileg egy bentlakásos iskola működött itt, de az nem régen megszűnt, illetve állítólag jobb helyre költözött, és most az önkormányzat vevőt keresett rá. Minden esetre most teljesen üresen állt. Maga az épület nem volt valami fényes. Évtizedek óta hagyták lepusztulni csak annyi munkát belefektetve, hogy ne váljon balesetveszélyessé. Elvégeztek néhány átalakítást is, amely az iskola szempontjából praktikus volt ugyan, de semmibe vették a kastély muzeális értékét.
Zsóka - általa ismeretlen - rokoni kapcsolatban volt a kastély gondnokával így kerültek Jenővel oda. Az illető elment nyaralni, ezért szólt a rokonságnak...
Közre fogtuk Guzeppe-t megfogtam a megduzzadt szerszámát és Ildi éhes szájába adtam. Mivel én húzogattam a bőrt a faszon én irányítottam a szopást. Guzeppe átölelt engem és a popsimba markolt, erről ez jutott eszembe, hogy az ő popsija nekem sokkal inkább kéznél van, így benyúltam a férfi résébe, erre ő kicsit hátrébb nyomta a seggét. Tudtam, hogy azt kívánja, amire én is gondoltam, így kenőanyagért a saját lábam közé nyúltam, majd óvatosan kezdtem betolni Guzeppe végbelébe az egyik ujjam. A fasz a kezemben megrándult és éreztem, hogy még keményebbé válik. Éreztem, hogy a férfi popsi lyuka nagyon laza, ezért ismét megmártottam ujjaimat a punimban, majd a középső három ujjam nyomtam fel a fotósunknak...
X. rész
(- Jaj!... Mit akarsz?... Jaj!... Te!... Tudod, hogy ettől megőrülök! Nem bírom tovább! - suttogta elfulladva a lány, miközben az asszony a pongyoláját szétnyitva, remegő kezekkel kezdte lehámozni testéről a parányi bugyiját.
- Jaj!... Te!... Mit csinálsz?! Jaj!... Te is... te is... a csiklómat... akarod? - A lány a lemeztelenített asszonycsípőt átölelte, egyik kezével simogatni kezdte a vénuszdombot. Időnként lágyan be-besimítva szeméremajkaihoz. Az izgató játék következtében kiemelkedett a barnapihés szeméremajkak közül a mintegy ujjnyi vastag csikló, keményen meredve előre...
Barátnöm Judit, 21 éves magas fejlett testü közepes mellü barnahaju lány. Rendszeresen szexeltünk, naponta többször is igényelte hogy kitöltsem a combjai közti ürt és bele engedjem magam. Egy nap, miközben épp vadul rángattam a farkamon, azt nyögte: Kivánom a barátodat, Pétert!
Akkor nem tulajdonitottam nagy fontosságot a dolognak, de késöbb rákérdeztem hogy komolyan gondolta-e?
Egyböl és határozottan rávágta hogy: igen, nagyonis komolyan. Tudta tölem még régröl hogy Péter is nagyon kivánja Öt...
- Csinálsz amit akarsz!
Liv olyan hideg, amilyen lenni szokott. Egy ideig nézem a becsukott ajtót és magam sem tudom, miben reménykedem. Hogy visszafordul és azt mondja, beszélgessünk? Bejön, hozzám hajol, hagyja, hogy fénylő barna hajának zuhataga az arcomba hulljon, átölel és azt mondja, minden a régi lesz? Igen, ilyesmire várok. Már talán három éve. De nem történik meg. Ma sem. Kirekeszt. Az életéből, az életemből. Ma az sem érdekelte, miért jöttem haza későn. Gyerekek ágyban, étel az asztalon, ő pedig behurcolkodott a nagyhálóba, ahol elméletileg filmet néz. Szigorúan nélkülem. Érezteti velem, zavarom...
Másnap reggel Stella telefonált, hogy estére megjön, és érdeklődött hogy minden rendben e van. Természetesen a válaszom igen volt...gondoltam nagyon is rendben. Benéztem Mariann szobájába de még aludt. Akkor van időm reggelit készíteni, gondoltam megnézem Lucas mit csinál.
Ő már nem aludt az ágyán ült és valamilyen lapot nézegetett. Mikor beléptem, láttam hogy bedugja a paplan alá.
- Jó reggelt fiatal ember - szóltam mosolyogva. - Leülhetek melléd megbeszélni a tegnapi történteket? - kérdeztem és a választ sem várva leültem mellé. Egy kicsit elbeszélgettünk. Értelmes fiú volt...
