Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Fordítás samslam nyomán (Sister's Home Movies - Literotica)
"Rendben, legyen tíz perc," szólaltam meg. "Kábé három percnyit tudunk átküldeni mailen," mondtam neki határozottan, mint aki tudja, mit csinál. "Hosszabbat is küldhetnénk darabolva, de szerintem jobb, ha mindegyik videót három percesre vágjuk." Maryanne egyetértőn bólogatott, szemét a cövekemre függesztve.
"Látom, komolyan veszed a dolgot," kapta aztán rám a szemét. "Nagyon helyes! Fogjunk hozzá."
"Oké." Levettem a kamerát az állványról, és nagy vonalakban elmondtam neki, miről szólhatna a felvétel, miközben a beállításokat ellenőriztem. Beleegyezően dőlt hátra az ágyon, én pedig közvetlenül mellé térdeltem...
A nő. Vikinek hívják. Nem lehet rá nem figyelni. Olyan képtelenül makacs, öntelt, pimasz, ostoba, körmönfont kis, megértő, kedves, gondoskodó, szeretni, félteni és félni való, gyönyörű lángban úszó száz éltű jégvirág. Ha az egész forgatagot, amit az életemnek szólíthatnék, egyben figyelem, ő lenne az angyal.
Alexandr. Azt hiszem ő a démon. Hosszúkabát, bőrkesztyű, sápadthold gyermekarc delejes félmosollyal, amitől a hideg futkározik az ember hátán. Zöld szemek. Fagyosak és vesében kotorászóak.
Tom. A filmekben az ilyen fickókra esik rá valami nehéz sokszögletes, nem értem most miért nem...
Alvás közben máskor is sokat forgolódok. Most meg még inkább és egy ilyen fordulás közben megakadt a lábam valamiben. Félálomban felnéztem és a fiam ült a lábamnál az ágy szélén a falnak döntött háttal még mindig meztelenül, felhúzott térdekkel amiket a kezével átkarolt. Láttam a szőrös fenekét és a csupasz herezacskóját.
- Mit... keresel... itt? - kérdeztem elnyújtva szinte alvás közben.
Nem válaszolt hanem éreztem feltérdel és az ágyamon mászva mellém feküdt a vállamra téve fejét, mint régen gyerekként és a fülembe súgta.
- Anya! Köszönöm... rettenetesen élveztem, mindig ezt csinálnám... - szemem ki sem nyitottam csak a tenyerem a szájára tettem...
Ezt a történetet valós esemény alapján írtam meg, ám természetesen egy-két helyen megszaladt a fantáziám. Az események helyszíne egy észak-kelet magyarországi zenei fesztivál. A fesztivál nevét ugyan nem írom le, csak annyit mondok róla, hogy "Thermal rock'n'roll", azoknak, akik jártasak a fesztiválok világában ennyi elég is!
Már két napja tobzódtam a termál, a rock, valamint a csapolt sör fékevesztett világában. A haverok már rég kidőltek én pedig hajnal három óra felé halál fáradtan süllyedtem el a forró vizes medencében az utolsó korsó sörömmel. Hátrahajtottam a fejem, becsuktam a szemem, lassan szívtam magamba a termálvíz jellegzetes illatát és hallgattam a hajnali buli átszűrődő hangjait...
Az egész úgy négy és egy negyed éve kezdődött, a legeslegrosszabb születésnapon, amit csak el lehet képzelni. Emlékszem, esős, szürke reggel volt, olyan mintha mindenki egyszerre akarna hányni és nekem csak annyi lenne a feladatom, hogy összetakarítsam. Akkor tájt jött ki az az ostoba vígjáték, arról szólt, hogy egy önmagát vesztesnek érző, és ezt meglepően jól alakító lányról kiderül, hogy valójában királylány. Erre megszépül, és választva az öngyilkosság és egy kajla barátja között, végül a szerelem mellett dönt.
Délben történt...
Életem talán legszomorúbb, és legcsodálatosabb része volt ez, amit átélhettem. Mindez a testvérem ötlete volt. Egyik nap megjegyezte, hogy menjünk el bulizni.
- Menjünk, rúgjunk be.
- Hova akarsz menni?- kérdeztem tőle félve.
- Itt a sarkon van egy jó kis szórakozó hely - mondta, de már indult is kifelé az ajtón, húzva engem magával.
- Várj egy picit, nagyon jól tudod, hogy én nem szeretek ilyen helyekre járni, mert lehet, hogy te ott jól érzed magad, mert tudsz csajozni, de én mit kezdjek ott magammal? - kérdeztem.
- Hm... lássuk csak, van egy ötletem, benne vagy?- kérdezte, de a mosoly az arcán bizonytalanságot váltott ki belőlem...
- Cecil!
- Igen, Susan...!
- El nem tudod képzelni, hányadszor szólok... - homlokából egyenes tincseit kisöpörve adta tudtára a férfinak, nem figyelt. Cecil nem kért bocsánatot, hiszen nemcsak a lányra, a cigarettára sem figyelt, a hamu hosszan perzselődött a meggyújtott szál végén.
- Szerinted az emberek szájából a gondolataik jönnek elő vagy ezerszer átrágott csontok?
Cecilnek felszaladt a szemöldöke. Nem volt megszokott, hogy Susan ilyeneket kérdezzen tőle. A lány nem volt másra jó, mint hogy vágyait, amit más nők iránt érez, rajta, benne, vele kielégítsen. Beszélgetni nem szoktak. Leginkább arra terjedt ki a közöttük elhangzó szavak sora, hogy a behatolás miként essen meg...
A történet elején egy teljessen átalagos, 20 éves lány voltam. Kijártam a gimit, de nem volt kedvem tovább tanulni, így hát elmentem, s dolgoztam külömböző multiknál mint mindenes. A pénz nem igen számított, hisz anyu is apu is egyke volt s nekem se volt tesóm. Mind akét oldalról éltek a nagyszülők, s én tizenkilenc évessen már saját lakásom volt s egy csinos kis összeg a bankszámlámon. De azt nem akartam, hogy ingyen élő legyek s apu sem engedte volna így hát dolgoztam.
Amiben viszont semmi örömöm nem volt. Ekkor döntöttem úgy vissza megyek tanúlni, s fodrász leszek.
Mindenki támogatta az ötletm...
Egészen elszégyelltem magam, amikor kihallgattam a beszélgetést. Nem akartam én, épp csak elfogyott a só az asztalon, és mint legfiatalabbat, engem küldtek, hogy szaladjak el a kamráig és hozzak. A kamraablak nyitva volt, alatta a nyárikonyha teteje, onnan szűrődött ki a beszélgetés. Nagybátyám és az öccse felesége beszélgettek, először nem is értettem, mit. Aztán persze már értettem, nagyon is. Pista bátyám mindig is híres volt a nőügyeiről. Az én fülem hallatára ugyan nem mondtak semmit, de nagymama sokszor perelt vele, a család nőtagjai meg fülig vörösödtek, ha szóba került. Akkor aztán kiküldtek a folyosóra, ne hallgatózzak felszólítással. Persze, hogy akkor már kíváncsivá váltam, és a fülemet a kulcslyukra tapasztottam...
Tánya Lola hátához simulva ébredt fel. Mosolyogva finoman megsimogatta barátnője melleit. Lola hanyatt fordult és nagyot nyújtózott.
- Szia, ezt most ne hagyd abba - nevetett fel.
Tánya finoman megcsípte a mellbimbóját és ő is mosolygott.
Nem megyünk be a városba? - kérdezte.
Hát én benne vagyok - mennyi az idő?
8 óra van, sötétedik, Zolival bevitetjük magunkat, aztán körülnézünk, utána majd ha megunjuk, akkor felhívjuk és jön értünk - mondta elgondolkodva Tánya
Jól hangzik, nem lehetne előtte egy kis... ? - kérdezte Lola mosolyogva...
Sziasztok!
Balázsnak hívnak, 20 éves vagyok. Az előző történetet ott hagytam abba, hogy gyakorlatilag kinyaltam a 14 éves unokahúgomat (valójában vér szerint nem az unokahúgom, de én ugyanúgy kezelem, mint a testvérét, a vér szerinti unokahúgom).
Adriennek hívják (de én újabban csak "királylánynak" becézem), gyönyörű szőke haja van, és még szűz.
Az előző napi "játékunk" után már másnap délelőtt, már az ölembe ülve kereste a farkamat az én kis unokahúgom, de türelemre intettem. Szerencsére volt olyan okos, hogy senkinek nem beszélt az előző éjszaka eseményeiről...
Klárinak.
Kicsi volt, éppen csak vállamig ért, pedig én se vagyok egy kosaras termet. Teste formás, keble telt. Sohase hordott melltartót, így még ruhán keresztül is mindig örömet szerzett hullámzó mellei látványa. Vállig érő haja és szeme fekete, bőre viszont szinte teljesen fehér volt. Szemöldöke nem volt túl vastag, de orrnyergénél a szálak szanaszét álltak. Orra egyenes volt és nagyobb, mint amit arca mérete indokolt volna, ettől egy kicsit olyan hatást keltetett, mintha mindig szimatolna. Ha ugratni akartam, akkor kopónak szólítottam. Ilyenekkel azonban nem lehetett megbántani, akkor persze nem is mondtam volna, szinte teljesen hiányzott belőle a hiúság...
Félig behúztam az ajtóm, lefeküdtem és egyből el is aludtam. Álmok hada nem hagyott nyugodtan aludni, szinte mind erotikus volt és mind a férjem körül forgott. Ébredés előtti álmom sajnos a fiam és köztem volt. Azt álmodtam térdel az ágyam előtt csókolgatja a hasamat, fejét rám fekteti és én simogatom a haját. Éreztem fel vagyok, de az álom csak nem múlik, hirtelen kinyitottam a szemem és rádöbbentem az álmom nem is álom. Fiam pucéran térdelt az ágyam előtt, feje a hasamon pihentette és én simogattam a haját. Mivel az arca a lábam felé volt nem láthattam, de mocorgásomra felemelte a fejét és mosolyogva mondta...
23 éves lány vagyok... s még sosem voltam szerelmes. Nem arra a lanyha lelki vonzalomra gondolok, amit egy erősebb testi sikeresen elfed, hanem a mindent megmozgató, lábremegtetős, nemtudokélninélküled-típusú, tényleg örökké tartó fajtára. Ami talán nem is létezik. "Az örök szerelem olyan, mint a szellem a kastélyban. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta." Isten (és a családi gének) feltűnően jó külsővel áldottak (?) meg, ésszel és ambíciókkal tetézve. Mindez egy sikeres élet alapja lehetne, nálam viszont a filozofikus hajlam inkább tépelődő bizonytalansággá változtatta a magabiztosságot. Nem találtam megfelelő párt, akivel egyeztünk volna: elvekben, értékekben... szerelemben...
