Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Találtam a net-en egy oldalt ,az olderfuckert, mikor fiatal lányokkal idősebb urak szeretkeznek. Ettől beindulva én a chat-en "Idősebb úr sexre" néven jelentkeztem be, hátha ráizgul egy-két tini. Ez nekem nagyon izgató.
Úgy is lett, volt két csevegőm, de csak az egyik jött be igazán, s izgult rá az "idősebb úrra", akit a bérházban az egyik szomszédomról testesítettem meg. Ő 52 éves, őszes, magas, és tényleg jól tartja magát, nem egy vézna fickó. Először csak szórakozgatott velem a kiscsaj, de utána nagyon felizgult, kiderült, hogy csak 17 múlt, barna, hosszúkás, göndör hajú lány (ez később élőben is kiderült, na de nem megyek a dolgok elé)...
1. A VALLOMÁS
- No mesélj! Ki volt az a magas, jóképű fickó, akivel szombat éjjel láttalak a koktélbárban? - kérdezte azonnal, minden bevezető nélkül Szilvia, miután leültünk a kanapéra, egymással szemben. Fürkész tekintettel meredt rám, feltűnő kíváncsisággal vizslatva az arcomon átfutó önkéntelen grimaszt, amit az érdeklődése váltott ki belőlem.
A meglepetéstől torkomon akadt a szó, s elkerekedő szemmel bámultam a barátnőmre. Mi tagadás, erre nem számítottam! Nem tudtam, hogy ő is ott volt aznap este a bárban!
Eredetileg nem akartam erről beszélni vele, mert a kérdéses fickóval való kapcsolatom még viszonylag friss volt, csupán néhány hetes...
Nyugtalanul forgolódtam az ágyban, nem találtam olyan helyzetet, amiben el tudtam volna merülni az álomban. Kavarogtak a gondolatok a fejemben, emlékek, képek, hangulatok kergették egymást cseppet sem megnyugtató, inkább idegesítő módon. Néha beugrott erotikus tartalmú kép is, amitől mocorogni kezdet a farkam, így egy idő után, ha már nem vagyok képes uralni az elmém, legalább érezzem jól magam alapon úgy döntöttem, játszom vele.
Nyáron nem hordok alsót éjjelre sem, így akadály nélkül hozzáfértem és tűnődve kezdtem simogatni a tövét és a hasam alját, egészen a szőrzet határáig. A sima bőr érintése elnyugtatott, határozottan egy irányba terelte a gondolataimat, régi kalandok emlékei bukkantak fel...
- Kis Nikoletta vagyok - nyújtott kezet szigorúan a barna hajú, bombázó testű nő, aztán megigazította szemüvegét. - Mint bizonyára tudja, mára jelentettünk be adóellenőrzést önöknél.
- Igen - bólintott a cég tulajdonosa, és alaposan végigmérte a nő hatalmas melleit, fekete szoknyáját, rácsos harisnyáját és térdig érő, fekete csizmáját. - Elő is készítettük a számlákat. Fáradjon velem, kérem.
A tulajdonos bevezette az ellenőrnőt a hátsó irodába. Ide nem hallatszott be az utca forgalmának zaja, de elég meleg volt.
- Kér esetleg inni valamit? - kérdezte a tulajdonos...
A vasárnap Lee számára csendes napnak bizonyult, a Stacey-vel töltött péntek reggel óta egész hétvégén egyik nővérével sem feküdt le.
Hétfő reggel volt. Kim és Stephanie az egyetemen voltak, és csak későn voltak hazavárhatók. Marie, és Aprilt leszámítva a többi nővér dolgozni volt, így kettesben maradtak otthon.
- Szia, Lee - köszöntötte April vidáman öccsét, ahogy belépett a konyhába. Valamilyen okból az utóbbi pár napban mintha felvillanyozták volna.
- Boldog vagy, mi történt veled? - ölelte meg nővérét Lee a csókja után.
- Ó, semmi, amihez közöd volna - mosolygott April, ahogy öccse farmerja végigcirógatta csupasz lábait...
15 perce ültem a kocsiban, ujjaimmal idegesen doboltam a kormányon, percenként felpillantva a sötét ablakokra. Muszáj felmennem, muszáj felmennem - győzködtem magam. Nem csinálhatom ezt tovább, meg kell mondanom neki az igazat, nem hazudhatok tovább se neki, se magamnak. Megyek, döntöttem el és már nyúltam is az ajtó felé. Nem mégsem, gondoltam meg magam. Hirtelen fényt láttam jobb oldalról, a francba rendőrök, még csak az hiányzik, hogy megkérdezzék, mégis mi a fenét ücsörögök itt este fél 11-kor a sötét autóban. Felkaptam a táskám az ülésről és kipattantam a kocsiból. Gyorsan bezártam, majd a lépcsőház felé vettem az irányt. Szerencsére nem állítottak meg...
Ez itt más... talán nem is fog tetszeni. De ha elolvasod, olvass figyelmesen, olvass a sorok között!!!
Véleményem szerint, egy férfi, akkor igazán jó házasember, ha már kitombolta magát megismerte a gyönyört, megtelt házasság előtti erotikus élményekkel. És rádöbben, hogy a házassághoz több, kell mint egy csupán gyönyörű feleség. Rá kell jönnie arra, hogy test, a női test szépsége csak pillanatnyi előny, ennél tovább kell menni, tovább a lélek rejtelmeibe. Rá kell jönnie arra az egyszerű mégis egyetemes igazságra, hogy adnia kell ahhoz, hogy kaphasson...
Este volt, szokás szerint túlóra. És megint csak a japán ügyfelek miatt ,akik nem képesek e-mail-ben megválaszolni néhány egyszeru kérdést, velük mindenáron videokonferencián kell értekezni, meghajolni, semmitmondó köröket futni. Ezen az estén kivételesen egész korán végeztünk, meg is lepődtem, milyen gyorsan rámhagytak mindent. Lehet, hogy látták az arcomon az eltökéltséget, de lehet, hogy ők is egyszerűen csak fáradtak voltak. Mindenesetre csekély félóra alatt lezártuk a függőben lévő kérdéseket, kölcsönös udvariasságok közepette elbúcsúztunk egymástól, és megszakítottuk a videokapcsolatot...
Igen. Úgy jártam, mint Nemo kapitány hajója, amikor fennakadt a zátonyon, és többé nem mozdult sehová Azt azonban utasai kellemes kalandokra használhatták fel, az én apályom azonban véglegesnek bizonyult.
Veronika nem ismert meg.
Biztosan megártott neki az igazság, hiszen az igazság az volt, hogy őt tényleg nyomták, ahogy bölcs mamikája az úton megtippelte, nem is tudta szegényke, mennyire igaza van, azt meg végképp nem, hogy az ő kislányát épp a fal túloldalán "nyomják". Hát még ha arról a szerelmi pozitúráról is lettek volna halvány gyanúi, amelyben ez épp végbement...
Egy átlagos napnak indult, mint az összes többi eddigi a 19 évem során... Szokásos reggeli tortúra, fel a villamosra, le a villamosról, le az aluljáróba, fel a metróra és belépni az iskola kapuján..., ahol - mint mindig - pacsi a haverokkal, megdumálni az előző esti partit, hallgatni: ki kivel kavart megint és így tovább.......... Nem volt annyira unalmas, mint leírtam, inkább csak megszokottnak mondanám.
Azonban ez a nap, ez a nap egy apróság miatt teljesen más lett, mint az összes többi. Mikor reggel felkeltem, még nem is sejthettem, mi vár rám......
Először csak a könyökünk ért össze egyszer, mintegy véletlenül. Másodszor már biztosan nem volt véletlen. Az ő bal könyöke az én jobbommal. Egy negyed lépést léptem hátra, ne kelljen csípőre tennem a kezem, hogy a karjához súrlódjon a karom. Apró borzongás futott rajtam keresztül, és megéreztem a bőrömön, hogy az ő karján is felállnak az apró szőrszálak. Balra néztem, a barátnőmre, aki szemmel láthatóan jól szórakozott a baráti társaságunkkal. Finoman nekidőltem a jobbomon lévő nőnek, aki nem húzódott le, sőt. Kezdett a helyzet meleg lenni, féltem a lebukástól, ezért inkább kissé oldalt léptem és eltávolodtam tőle. Felé fordítottam a fejem, és láttam, hogy engem bámul...
Sziasztok!
Kis sztorimmal a saját nememhez való vonzódásom kiindulását és kialakulását szeretném megosztani veletek.
Még középiskolás koromban, alig 17 évesen történt.
A városi autóbusz pályaudvaron felhívták a figyelmemet a haverok, hogy vigyázzak a WC-ben, mert "buzik" zaklatják a srácokat.
Akkor nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, de néhány héttel később folyó ügyeim végett be kellett mennem az illemhelyre. Beálltam a sarki piszoárhoz, és elkezdtem végezni a dolgomat. Néhány pillanattal később egy idősebb férfi állt a mellettem lévő csészéhez, és feltűnően nézni kezdte a farkamat, miközben az övét, mely már ágaskodott, kihívóan felém mutatta...
Néztem a napfelkeltét. A horvát tenger kavicsos partján álltam, teljesen egyedül és hihetetlenül boldogan. Abban a csendes magányban tudtam csak igazán végiggondolni, mi is történt előző éjszaka.
A jó év végi eredményeink miatt az osztályfőnökünk belement egy tengerparti osztálykirándulásba. Már régóta gyűjtöttünk egy nagyobb fajta utazásra, lassan három éve nem voltunk a megyénken kívül. Apartmanokban szállásoltuk el magunkat, szerencsére sikerült úgy foglalnunk a szobákat, hogy az összes ember egy utcába került. Természetesen a fiúk és a lányok külön szállást kaptak, de reggel mindig mindenki máshol ébredt. Az osztályfőnökünk közel hozzánk kapott szobát, de nem különösebben csinált a vándorlásainkból nagy ügyet...
A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele.
Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok...
Amit elmesélek évekkel ezelőtt történt meg velem... Egy vidéki kisvárosban laktunk a város széli új övezetben épült takaros családi házunkban. Én akkor 15 éves év vesztes 8. - as voltam, míg a nővérem 16 évesen már 2. gimnazista. A szüleinknek vállalkozásuk volt, így látástól vakulásig dolgoztak sokat még hétvégén is. Pont ezért önállóságra voltunk nevelve. A nővérem melegítette meg az álltam hazavitt éttermi előfizetéses kaját és szinte mindig a saját szobánkban, hason fekve tanulás közben ettük meg. Felváltva pakoltunk be a mosogatógépbe, a takarítást és vasalást a péntekenként járó takarítónő csinálta, a mosást pedig anyu esténként. A ház körül egy idős bácsi szorgoskodott minden másnap délelőtt...
Ismét nagyon késő volt már.
- Veronika, te mindig sötétben jársz, mint az öregekhez a halál - mondtam neki, amikor a szám elvált forró, puha, csókra éhes ajkaitól.
- Elég szépnek találsz?
- Óh, igen!
- Itt akarsz leteperni?
- Miért, lehet máshol is?
Csak a vállát vonogatta, én viszont el voltam foglalva a nyakával, majd a leteperést követően meg valami egészen mással.
- Akkor most megpróbáljuk, amit a múltkor annyira szorgalmaztál - dünnyögtem a felizgatott kis mókusába, melyet úgy igazított a szám elé, mintha egy mikrofont tolt volna oda egy szép kerek szónoki beszédnek...
