Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Be kell vallanom, életem egyik leghosszabb hétvégéjét éltem meg. Na de ez is elmúlt és jött a hétfő délután.
Itt el kell mondanom mielőtt folytatnám a történetet, hogy ahol dolgozom amint mondtam egy multi vállalat. Nagy egy légterű irodahelyiségekkel, ezen belül pedig a különböző területeket paravánokkal választották el egymástól. A mi részlegünk is úgy van körbe paravánozva, hogy öt asztal elfér a körbezárt területen. Ez a mi kis birodalmunk. Mellettünk újabb kisseb terület lerekesztve az mellett egy másik és így tovább, de az egész egy nagy irodában van. Az amerikai filmekben látni ilyeneket...
Egy időben programozóként dolgoztam egy számítástechnikai cégnél. A munka abból állt, hogy néha éjjel is dolgozni kellett, ha sok munka volt, néha pedig egész nap semmi dolgom nem volt ha éppen kevés munkája volt a cégnek. Na egy ilyen időszak alatt történt a következő történet. Egyik nap unalmamban felmentem az egyik menő magyar chat oldalra. Tetszett az egyik lány neve, és rákattintottam.
Elég hamar belemelegedtünk a beszélgetésbe, elég sok mindent elmesélt magáról. Elvált, van egy fia, hol dolgozik, stb.. Félénken rákérdeztem, hogy nem hiányzik-e neki valami az életéből. Kissé meglepett a szókimondó stílusa, amikor kijelentette, hogy a puncijában már elég régen volt fütyi, és nagyon hiányzik már...
A múlt héten bejött az osztályunkba egy tanár, és végső elkeseredésében kijelentette: "Jól van, akkor felőlem nem lesz Szalagavató!". Fel is csillant a szeme néhányunknak, hogy ez nem is annyira rossz ötlet, de hát nem így történt. A színpadon állós, matrózblúzos, szalagtűzős részen túl voltunk, és most arra készültem az elkülönített öltöző/ raktárhelyiségben, hogy nyugodtan megszabadulhassak a fényes, fekete, tapadós, nyúlós, feszülős, szűkre szabott és masnis, "nagyoncuki", "ünneplő - alkalmi", "szalagavató színpadra jó lesz" szoknyámtól, és fölvehessek valamit, ami jobban passzol az egyéniségemhez...
Picit meglepődtem,mert erre azért nem számítottam,és talán túl hirtelen mozdultam az ágy irányába.
Aminek az lett az eredménye hogy pár csepp bor Dián kötött ki.
Dia,picit csodálkozva nézte a cseppeket ahogy hasán,csípőjén lassan folyik lefelé.
Rám nézett kérdőn,és volt valami a szemében ami egyértelművé tette hogy nekem bizony feladatom van.
Gyorsan leraktam a poharam majd Dia mellé térdeltem.
A pocakja felé hajoltam és a nyelvemmel,egyenként elkezdtem lenyalogatni a cseppeket.
Majd szépen haladtam a csípője felé,aminek az lett a vége hogy hasra feküdt és picit kitolta a fenekét...
Másnap délelőtt csak későn mozdultam ki a házikóból. Majd álmosan körülnézve vettem észre, hogy a szőke lány a medencében fürdik, és beszélget a haverommal. Kicsit összeszorult a szívem. "Így kell lennie." - gondoltam - "Nekem már van valakim. És ők is boldogok lesznek." Közben arra jött a barátnőm, s arconcsókolt. Nem mozdultam. Hazudnék, ha azt mondanám, jól esett. Inkább mintha fogpiszkálóval szúrtak volna meg.
- Mit csinálsz ma? - kérdezte.
- Nem tudom. Pihenni akarok. Esetleg jelentkezek a délutáni focimeccsre.
- Hát jó. Mi a csajokkal inkább elmegyünk, körbenézünk a közeli város boltjaiban. Inkább, minthogy semmit se csináljunk...
Nemrég találtam A Törté-Net oldalaira. Nagyon megtetszettek az írások és úgy döntöttem, én is elmesélem a magamét.
13-14 éves koromban sokat lógtam Lacival a barátommal. Persze érdekeltek már minket a nők, de abban az időben nem nagyon lehetett szexuális tartalmú kiadványokhoz jutni. Be kellett érni az évenként egyszer megjelenő Tollasbál, vagy a SZUR magazinnal. Ezek humoros jellegű lapok voltak, amiknek a közepén két oldalnyi fedetlen keblű csinibabát lehetett látni, poénos megjegyzések kíséretében. Akik abban az időben próbálták szexuális kíváncsiságukat kielégíteni, tudják mennyire nagy szám volt még ez is. Aztán rájöttem, hogy a művelődési központ hírlapolvasó termében külföldi kiadású lapokba is bele lehet nézni...
A mai napig tisztán emlékszem arra a napra, amikor egy forró nyári éjszakán arra ébredtem, hogy a 13 éves unokahúgom, aki éppen nálam nyaralt, mint a "nagy" 21 éves unokabátynál, és az én felügyeletemre volt bízva, lehúzza rólam a takarót, és alsónadrágomtól is megszabadítva ismerkedik férfiasságommal, ami az események hatására merevedni kezdett. Nyaralásának nem tulajdonítottam jelentőséget, hiszen világ életünkben jól elvoltunk együtt, és ez az egy hét, amíg szüleink nyaralni mentek, sem ígérkezett másnak, na de ezen nem kicsit voltam meglepődve.
Tehát ott feküdtem résnyire nyitott szemmel, mellettem Betti a kicsi lenge selyemhálóingében...
- Mennyi? - szóltam ki a lehúzott ablakon keresztül.
- Az alap 5, a fullos 10 - hajolt be a lány.
- Ok, és mennyi lenne seggbe, gumi nélkül?
- 15.
- Legyen 12.
Láttam, hogy a lány gondolkodóba esett. Hideg volt, rajta pedig szinte semmi, a combközéig érő bunda alatt csak egy harisnyatartót viselt.
- Ok, rendben.
Ezzel az alku megszületett, a lány lehuppant mellém.
- Józsi vagyok - mondtam, hogy valami legyen.
- Ica - hagyta el a lány száját a nyilvánvaló hazugság. Elég szép lány volt és fiatal, nem több 20 évesnél...
I.
Kedves Olvasóim, kedves Barátaim! Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Molnár Zoltán (barátaim, munkatársaim, no meg persze feleségem egyszerűen csak Zolinak neveznek), foglalkozásomat tekintve pedig vasúti tervezőmérnök vagyok a MÁV-nál, közelebbről a Budapesti Üzemigazgatóságon. Életkoromat tekintve, kétezerkettő őszén pedig már huszonnyolc kerek esztendő áll mögöttem, két szép, kétéves ikerkislány - Lívia és Lídia - boldog édesapjaként...
A barátnőmmel már több mint egy éve vagyunk együtt. Móni aranyos, gyönyörű lány, és nem csak szerintem az, ezt a barátaim és ismerőseim irigykedő pillantásaiból is látom. De nem csak nagyon szép, hanem remek társ is, élmény számomra minden egyes vele töltött pillanat. Kapcsolatunk harmonikus, nagyon szeretem őt, szinte fáj, mikor nem vagyok vele.
Arányos, hibátlan teste van, nem nagyok, de nagyon formásak a mellei, a majdnem mindig meredező kicsi mellbimbóival, igézően gömbölyű a popsija, és neki van a legcsodálatosabb puncija, aminél kívánni valóbbat elképzelni sem tudok...
Végre vasárnap van.
Nem kell korán kelnem, és nem kell dolgoznom sem korán van, valamiért felébredtem, s nem tudok aludni még sötét van, a párom mellettem szuszog.
De nekem csak egy dolog jár a fejemben, szeretkezni akarok!
Kavarognak a gondolatok, néhol egy-egy pornófilm részlet ugrik be, aztán meg néhány régebbi szeretkezésünk egy-egy izgalmasabb darabja.
Aludni szeretnék, még álmos vagyok, de nem tudok a vágytól.
Így hát szabadjára engedem a fantáziámat, és hagyom, hogy arra kószáljon amerre csak szeretne.
Hirtelen egy napsütötte tengerpart jut eszembe, és nem olyan messze tőle a parton egy gyönyörű szinte teljesen hófehér ház, ami szinte vakít a napsütésben...
Tudtam, hogy nehéz időszak vár rám. Anyát sajnos soha nem ismerhettem meg, kicsi voltam amikor elveszítettük, Apa pedig külföldön kapott komoly előrelépési lehetőséget, ahova egyelőre nem vihetett magával. Hiába volt minden tiltakozásom, hogy egyedül is boldogulok otthon, Apa hajthatatlan maradt. Így nem volt más lehetőségem, a nagybátyámékhoz kellett költöznöm, amíg Apa kint dolgozik. Nem igazán ismertem őket, évente három - négy alkalommal találkoztunk mindössze, és akkor is az unokatesóimmal voltam. Mindez nem volt túlzottan jó hatással a lelkiállapotomra, mondhatni nagyon magam alatt voltam. Tegnap elkezdődött a nyári szünet, két hét múlva lesz a 13...
Szinte el sem hiszem, hogy lehet. Hosszú hétvégének vége. Jön haza.
Már csütörtök hajnalban, mikor kilépett az ajtón, már akkor egy homokóra kezdte számolni a perceket. Lassan szemenként hulltak alá a a hófehér homokszemek.
Hosszú négy napnak néztem akkor elébe. Pedig így kimondva, leírva nem tűnik annak. De már annyira kimondhatatlanul hiányzott. Hogy átöleljen, hogy megcsókoljon. Mindenhol, mindent.
Az elmúlt hetek szörnyen teltek. Én mentem, ő jött, én jöttem, ő ment. Épp, hogy egy csókot tudtunk az ajtóban a másiknak dobni messziről. És már csak pár óra, és ennek az egész felfordulásnak vége! Együtt leszünk...
Következő úti célunk Haoud-el-Hamra volt, amihez keresztül kellett utaznunk egész Algérián. Hatalmas távolság, kb. 800 km volt az aznapra tervezett út, Charles és Hans felváltva vezettek. Reggel még indulás előtt jól bevásároltunk, s Beni-Abbés-t elhagyva Vivienne-el azonnal levettünk magunkról minden ruhát, hogy végre meztelenek lehessünk. A reggel és a délelőtt csendben, még ébredezve zajlott, mi ketten a hátsó ülésen hanyatt fekve sütkéreztünk az egyre perzselőbb napon. A nagy sebesség miatt a huzat szerencsére kitűnően hűtött minket, így annyira nem is éreztük égetőnek a nap sugarait. Persze jól bekentük egymást napolajjal még induláskor...
