Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Gyönyörű kora őszi idő volt. Hősünk, nevezzük nevén Tamás, a negyvenes éveinek közepén járó, szikár, magas férfi, elégedetten sétált a kis Osztrák falucska egyetlen utcáján, vissza a szállására. Már három napja lakott, szinte egyedül a panzióban, ahova a lánya fizette be. Szép is, okos is, igazi szerelemgyerek, gondolt rá mindig nagy szeretettel.. Az anyja halála után két évvel, szó szerint elzavarta az apját a családi vállalkozás éléről, kéthetes kikapcsolódásra. Igaza is volt, mióta az asszonyt elütötte egy ismeretlen, azóta csak a munkának élt, abba menekült a gondolatai elől. Itt az alpesi kis faluban már majdnem kezdte jól érezni magát, amikor a panzióhoz érve ismét görcsbe rándult a gyomra...
1
Lány csatjával bíbelődik, kis kezére kesztyűt húz
Azon az estén, a busz ablakából nézve, zajtalan, vörös robbanás volt a kora esti égbolt, pettyezve őszre jellemző, vonuló madaraival. Szívemben mélabú vert tanyát. Este fél hat felé járt, elég sokan ültek körülöttem, de ahogyan mondani szokták, valójában senki sem. Unalmamban dalszöveget fabrikáltam a fejemben, amellyel már régen tartoztam a bandának, amiben játszom. Láttam a szavakat, a színűket, a hangot is hallottam, amivel agyam felöklendezte őket. Ajkam némán mozgott, a bolondok éjének kapujában...
Ifjú egyetemista éveim alatt jövedelmemet matek korrepetálással egészítettem ki. Egy nálam "nem sokkal idősebb" özvegyasszony lányát és a barátnőjét korrepetáltam csütörtök délutánonként.
A két kis tanitványom hatodikosak voltak mikor a kezem alá kerültek. Eredményeik siralmasak voltak, de sok munkával
el tudtunk érni egy stabil hármas átlagot matekból. Igen jól voltak pénzügyileg elereszve, ami meglehetősen csípte a szememet, még annak ellenére is, hogy minden csütörtökön valamelyik tanitvány mamája értem jött autóval, és hazavittek órák után, vagy fizették a taxit, iyenkor "természetesen" a taxit csak az első nagyobb BKV járatig vettem igénybe, a többi pénzt zsebretettem...
Hosszú idő telt el amióta Kati és én elváltunk egymástól. Mindenki más irányba tartott. Őt a családja kötötte le, engem pedig a külföldi munka. Idén nyáron érkeztem végleg haza, és a hosszú munka után vágytam a pihenésre. Gondoltam egyet és befizettem két hétre egy afrikai utazásra. Mivel történetem most is valós alapokon nyugszik, így az afrikai országot nem nevezném meg és a neveket most is megváltoztattam. Nagyon vártam már az indulás napját, hisz évek óta nem jutottam pihenéshez. Ferihegyre menet felhívtam imádott barátnőmet, aki mint mindig velem együtt lelkesedett és jó pihenést kívánt nekem...
Életem egyik legfurább napja volt ez, amikor minden elkezdődött, egy nagyon szép és mégis borzalmas nap. Bár ennek megítélése eléggé nehéz dolog. Meguntam mindent és csak egyedül akartam lenni semmi több. A parkba érve csak simán elfoglaltam egy padot mintha csak az én váram lenne. Kényelmesen elnyúltam a padon és rágyújtottam egy cigire, melyet nem is olyan rég szereztem. Nem volt nagy ügy, mivel elég idősnek látszottam már ahhoz, hogy simán kapjak cigit a boltban, főleg ha nem ismertek és nem is nagyon szokták elkérni a személyimet. Mély slukkokkal égettem a kis nikotin rudat és nagyon jól esett, főleg az a gondolat, hogy minden egyes lélegzettel közelebb kerülök ennek a vacak életnek a végéhez...
Ez az eset 4 éve, 16 éves koromban esett meg velem, amikor új középiskolába kerültem. Nem voltam homokos, volt egy-két barátnőm addig, de egy sem olyan komoly. Mivel messze laktam a sulitól, kollégiumba költöztem. A koleszszobában 3an voltunk én, és még két srác, Ádám és Dávid. Hamar összebarátkoztunk, főleg Dáviddal. Kb félév táján az egyik szobatársam, Ádám megbetegedett, ezért haza ment, így ketten maradtunk a szobában Dáviddal. Dávid nagyon jóképű gyerek volt, nem voltam beleszeretve, inkább irigyeltem, noha én se voltam épp csúnya. Egyik este elmentem zuhanyozni (a koliban közös fürdő volt). Levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Alig, hogy megnyitottam a vizet, bejött Dávid is...
Már hónapok óta ismerték egymást. Szomszédok voltak a kollégiumban. Eleinte nem nagyon foglalkoztak a másikkal, ám egy hétvégén a lány bekopogott hozzá.
- Szia! Tudnál segíteni? Azt hiszem, szorul a zár. Nem tudom kinyitni az ajtót.
- Persze, menjünk felelte. A szavak nehezen jöttek a szájára. A lány rövidnadrágot és egy topot viselt mindössze, alatta semmit, így határozottan kivehető volt keményedő mellbimbója. Nedves haja vízesésként omlott vállára, szabálytalan hullámokban, ragyogó barnán. Tudtad, hogy itt vagyok? kérdezte, miközben próbálta kinyitni az ajtót...
Évával több mint egy hónapja voltunk már titokban együtt, férjnél volt, én pedig nős. A munkahelyemen találkoztunk, és csodálatos délutánokat töltöttünk együtt. Három után jött be hozzám, mindig nagyon szexisen és miután bezártuk az irodám ajtaját alig várta, hogy a megszabadítsam a szoknyájától, felfeküdhessen a tárgyalóasztalomra és várja, hogy kényeztessem a nyelvemmel. Mindig elévezett először a számmal, majd a forró és nedves barlang alig várta, hogy a farkam kitöltse. Sokszor kérte, hogy a szájába élvezzek és mohón nyelte minden cseppjét. Egy délután történt, hogy mikor az együttlét után egymást simogatva, becézgetve ölelkeztünk, a fülembe súgta...
Rólam elég annyi, hogy 16 éves vagyok, barna hajú, zöldes barna szemű. Testalkatom átlagos, ám amire büszke vagyok: nemi szervem méretei: 20/5
Történetem másik főszereplője a húgom: 14 éves, de 16-nak simán kinéz. Vállig érő szőkésbarna haja van, kerek, marokba illő mellei, gyönyörű, formás lábai, és istennői segge.
Történt egy este, hogy szüleim színházba mentek, így én maradtam otthon meg a húgom.
- Ne maradjatok fent sokáig, jó? - kérte Anya, megsimogatva a hajamat.
- Hát persze. Legkésőbb 11-re ágyban leszek. Hozzá teszem, erről merőben más volt a véleményem. Ez olyan 8 óra körül volt...
Az itt leírtak (még) nem történtek meg...
Egy kis irodában dolgozom, egyedül... Illetve már nem sokáig egyedül: az eddig külsősként, megbízásos alapon nekünk dolgozó kolléganő rövidesen állandó munkatárs lesz. Már nagyon várom! Hogy miért? Nézzük csak: szeretem a telt idomokat, és neki igazán szépen teltek jutottak! Váll alá érő (festett)vörös dús hajzuhatag, kék szem, szépen rajzolt száj. Telt, asszonyos mellek, olyan "dejófogásesikrajta" derék és csípő. Telt combok, kerek popsi... húú!
Mostanában többször volt bent, "hogy szokja a légkört". Én csináltam a dolgomat, ő ült mellettem, figyelt, néha segített ebben-abban. Sokat beszélgettünk.....
Apával már a kezdetektől sokat utaztunk, és sokat beszélgettünk arról, hogy ki hol tudná legjobban elképzelni az életét kis hazánkon kívül. Nekem a Karib tenger volt a favorit. Gyakorlatilag bárhol a világon élhettünk volna, hiszen Apának mindenhol volt valamilyen üzleti érdekeltsége, de mi mégis itthon maradtunk. Ittlétünk okát igen erősen meghatározta, hogy Anya itt volt eltemetve, már 11 éve történt a baleset, melyben életét vesztette. Öcsém, Peti akkor volt két éves, és én, Kinga is csak hét éves voltam. Mindannyiunkat nagyon megviselt a dolog. Emiatt is érthető, hogy mi hárman nagyon szorosan kötődünk egymáshoz mind a mai napig...
Egy éjszaka Bangkokban... Kell ennél több ?
Mi jut egy embernek eszébe arról a városról, hogy Bangkok ?
Ennyi: Tahiföld egyik legnagyobb városa, kilenc millióan lakják, tenger mellett van, telenyomva felhőkarcolókkal.
Bangkok két rétegre oszlik:
Piacok, bóvlik, poshadó halak, biciklis emberek, szagok, kutyák, itt-ott poshadó dögök... Van amelyik boldog, van amelyik sír, rí mindig. Kurvák, stricik, hímringyók... Bolhalepte, fekete, koszban élő népség, de nem rajtuk múlik. Ez a szegény réteg...
Anna megkért, hogy a férje hagyatékából származó nagybőgőt szállítsam el az unokahúgának, aki a város másik felén lakott. Hamarosan megbántam, hogy elvállaltam a dolgot, rendesen megizzadtam mire a helyszínre értem. Módos családi ház volt a címen, egy harmincas évei közepén járó csinos cigány nő nyitott ajtót. A nappaliban letettem a hangszert, és körül néztem. Jólétet, és gazdagságot próbált sugallni a berendezés, de nekem inkább giccses volt.
- Te vagy a Zsolti? - mustrált végig szemtelenül.
- Igen én vagyok - válaszoltam őszintén...
A gyerekkor ködéből kibújó aprócska rügy a kamaszkor, s ha azon túl haladsz, már csak az öregség vár - mondta nekem egy barátom, akivel egy éjszaka hosszasat beszélgettünk a törzskocsmánk, a Bohémia előtt. Azt is mondta, hogy a rock az egyetlen őszinte zene, és ő sose fog megöregedni. Ezzel kapcsolatban egyébként nekem sem voltak illúzióim. Hosszú, fényes szőke haja volt a srácnak, mégis meghalt két év múlva, mert nagyban nyomta a cuccot.
- Szerettelek - könnyeztem aztán, mikor a barátnőimmel sírtunk a folyónál, ahová a hamvait szórták. - Igazat szóltál, s itt hagytál minket a lét árnyai közt...
