Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Mindenki a kikötőben lézengett, várva, hogy felszállhassanak az M/V Tengeri Szélre, a százlábas hajóra, amelyről majd búvárkodni fognak. Mindössze tucatnyian várakoztak, vagyis nem volt teltházas a túra, ami azt jelentette, hogy nagyobb tér jut mindenkinek mind a víz felett, mind a víz alatt. A hajó hosszú és karcsú volt, nagy merülő-fedélzettel a tatnál és egy hatalmas napozófedélzettel legfelül, amely az egész hosszának majd' kétharmadát tette ki. Az orrnál helyet kapott egy második, kisebb napozóterasz is, közvetlenül a híd előtt.
Hirtelen megjelent a kiszállóhídon a kapitány, egy magas, napbarnított, széles mosolyú férfi...
Az egész akkor kezdődött, amikor Kovács doktor meghívott bennünket, hogy bemutassa fiatal feleségét. Jobban mondva nem is ekkor, hanem évekkel korábban:
Egyetemista voltam, húsz éves - és még szűz. A barátaim sokat cukkoltak ezért, de nem tehettem róla: valahogy nem tudtam rászánni magam, hogy egy lányhoz azzal a szöveggel közeledjek, hogy "gyere, dugunk egyet". Én mindig is tisztelője voltam a szebbik nemnek, több képviselőjükkel barátkoztam is, de hogy a derék alatti testrészüket is megérintsem, ahhoz nem volt elég bátorságom. Valahogy nem tartottam illendőnek. Engem így neveltek...
Emlékszem rá... emlékszem, ahogy fekete haja arcába hullott, amikor fölém hajolt. Ahogy egész lényének illata elöntötte orromat, ahogy elbódította agyamat. Teste karcsú volt, kecses, ruganyos, akár egy macska. Mozdulatai mindig egyetlen finom hullámmá egyesültek. Mintha mindig egy táncot járt volna. Mikor a felfedezés táncát, mikor az örömét, mikor a szomorúságét, de sosem hullott szét a talán csak az én fejemben létező koreográfia, amibe az összes apró mozdulata beleillett. És ahogy akkor ringatta szemeim előtt csípőjét... nem is vagyok már biztos benne, hogy tényleg megtörtént. Abban sem vagyok már biztos, hogy Neyasi valóban létezett... és nem csak a képzeletem játszott velem néhány hónapig...
Az Úr 1356. esztendeje
Rouen, Franciaország
- Kívánod őt, igaz?
Mind Konrad, mind Eleonóra meglepetten pillantottak a rám, és láttam rajtuk, hogy először nem tudják mire vélni a kérdésemet. A kis tó partján ücsörögtünk, én, Alexander de Rouen gróf, az öcsém, Konrad de Rouen, és a feleségem, Eleonóra de Rouen. Jómagam 185 centiméter magas, arányos testfelépítésű, inkább szálkás izomzatú nemes vagyok...
Alig léptünk be a nyárba. A korház falai ontották a meleget. A szobába még egy asszony feküdt. Én is az ágyon nyúltam el. Hatalmas pocakom hullámzott, aztán ismét elemi erővel tört rám a fájdalom. A derekamból indulva végig a gerincemen, mígnem, az agyamig nem ért. Sikoltozni, ordítozni szerettem volna, de helyette mélyeket lélegeztem. Fáradtan ernyedt el sajgó testem, amikor a görcs enyhült. Agyamba villan az a másik korház.
A Balatonról jöttünk hazafelé. Csodálatos hetet töltöttünk ott, a saját nyaralónkban, de vágytunk arra, hogy egy kicsit kiszolgáljanak, így Agárdon kibéreltünk egy szobát a hétvégére. Lekanyarodtunk az elágazásnál, és hamarosan meg is láttuk a hosszú, lapos épületet. Régi vállalati üdülő lehetett...
Mikor magamhoz tértem, egy gépkocsi hátsó ülésén feküdtem. Azt hittem még mindig a kisbuszban vagyok. De ekkor vettem észre, legnagyobb csodálatomra, hogy fel vagyok öltözve. Egy blúz és egy miniszoknya volt rajtam, és egy pár szandál. Nem tudtam, hogy mi történt. Egy középkorú, öltönyös arab férfi vezetett. Észrevette, hogy felébredtem és üdvözölt.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Egy ismerősöm szólt, hogy vigyelek el Tunisba. Teljesen kiütötted magadat a fűvel, ezért nem emlékszel semmire.
Jól esett, hogy a fiúk nem használták ki a helyzetet, sőt, megmosdattak és felöltöztettek. Az anyósülésen ott volt a sporttáskám is. Előremásztam és megnéztem minden megvan-e. Semmi nem hiányzott. Elaludtam...
20 éves vagyok, van egy húgocskám, 18 éves. Ezt nem fogjátok elhinni, amit elmesélek (ne tessék megijedni, nem az, ami "ilyenkor szokott következni").
Csoda történt!
Vagyis péntek délelőtt terrorakció, árvíz, biológiai támadás, termo-nukleáris robbanás, vagy akár még valamilyen paranormális jelenség hatására sem maradhat el a fizika óra, de mégis megtörtént. Mivel pénteken csak ez az egy tantárgy van az órarendben (de az nagyon), hazafelé vettem az irányt.
Nem ez a lényeg.
Félegy tájékán értem a házunkhoz. Láttam, hogy hiányzik a kocsi a garázsból, jóapám ezek szerint dolgozik, jóanyám nem kevésbé...
Sziasztok, Gabesz vagyok huszonhét éves és a fiúkat szeretem, a lányok is tetszenek, de nem izgatnak szexuálisan. Először erőltettem a dolgot nem akartam meleg lenni, küzdöttem, de rájöttem semmi értelme, ami nem megy azt ne erőltessük. Ettől függetlenül sok lány barátnőm van, olyanok akikkel jól lehet beszélgetni és sokat lógok velük együtt.
A szerelmet még nem találtam meg, de nem is erőltetem hiszen ráér az még viszont nagyon régóta foglalkoztatott a nyilvános helyen történő szopatás.
Sok mindent hallottam a dologról és tudtam van, aki bármilyen mocskos helyre elmegy az élményért, nem riad vissza semmitől...
Végre eljött a hétfő... Már egy hete dolgoztam az új munkahelyemen és alig vártam, hogy elteljen a hétvége. Pár hete behívtak meghallgatásra, aztán közölték, hogy felvesznek. Én lettem az igazgató személyi titkára. Teljesen be voltam zsongva... főleg miután találkoztam az igazgatóval. Fiatalos volt, sportos, elegáns, kellemes és még sorolhatnám. De legfőképpen nagyon szexi. Fantasztikus kisugárzása szinte megrészegített, mikor beszélt hozzám, koncentrálnom kellett, hogy ne az ajkait figyljem, miközben beszélt, hogy ne nézzem azokat a formás hosszú ujjait, miközben lustán játszik a ceruzával...Szóval nagyon kellett figyelnem, mikor a közelében voltam...
Mariann hazafelé tartott, végre szülőhazájában lehet, otthon élhet ilyen hosszú idő után. Megszerezte a diplomáját, állásajánlatai is vannak. De az elmúlt 8 év alatt oly keveset volt ott, hogy már-már idegennek érzi magát. Amikor elköltöztek tudta, hogy mennyire szereti ezt a helyet, és hogy bármi is történik visszatér oda. De vajon mi lehet a régi barátokkal, gondolta magában. Eleinte még telefonon tartották a kapcsolatot, de később ez is elmaradt, ami fájt egy kicsit neki belül.
Megérkezve nem is késlekedett, tárcsázta a két számot, melyet még mindig nem felejtett el. Csaba és Zoli az Ő régi barátai. Mindig csak fiú barátai voltak. Valahogy a lányokkal nem értette meg magát soha...
Bemutatásként csak annyit szeretnék elmondani, hogy fiatalon, 18 évesen nősültem meg. Ugyanis, a velem egykorú barátnőmmel szerelmesedtünk össze, akit gyorsan el kellett vegyek, mert egy óvatlan pillanatban, bizony elővigyázatlanul és elvakultan szeretkeztünk, és az egyik ilyen alkalommal, bizony nem volt erőm a barátnőm kefélése közben az élvezetemet megszakítani...
Beszélgetés - vagy talán vitatkozás - hangjaira ébredtem. Egy percig nem nagyon tudtam, hogy hol is vagyok, és mi történik, aztán lassan magamhoz tértem. A saját szobámban, a saját ágyamban voltam, a nyári szünet első napja volt és a földszintről két jól ismert férfihangot hallottam: az apámét és Frank Hollisterét. Előbbi határozottan idegesnek, utóbbi viszont nyugodtnak tűnt.
- Nem értem, Jack miért vállalta el a munkát, ha tudta, hogy nem tudja megcsinálni! - elégedetlenkedett apám.
- Nem tudom, uram, nekem csak annyit mondott, hogy a fürdőszobának a héten készen kell lennie. Én éppen ráérek, és meg tudom csinálni. Jack azt mondta, hogy minden anyag megvan, rögtön hozzá is foghatok...
