AUG.
19.
2010
A lámpa zöldre váltott, és átkelhettem a kereszteződésen. A zebra közepén azonban bőgő motorhangra és éles fékcsikorgásra lettem figyelmes. Oldalra nézve láttam, hogy egy autó - látszólag fittyet hányva a neki piros lámpára - közeledik felém, és úgy tűnt, nem tud megállni... A következő pillanatban már repültem, majd nagy nyekkenéssel értem földet. Mindenem fájt, a bal karomból szivárgott a vér, ahogy lehorzsoltam, és a fejemet is alaposan bevertem. Szédültem, forgott a világ, és egy kicsit hányingerem is volt. A járókelők lassan körém gyűltek, hallottam, hogy egyikük a mentőket hívja, suttogott is valaki ("Az ördög tudja, milyen reflexei vannak, még épp időben sikerült arrébb ugrania, szerencse, hogy csak az oldalát kapta el.") Többen kérdezték, hogy jól vagyok-e, erőtlenül bólintottam, majd megpróbáltam felülni, de még túlságosan szédültem...
Amióta Csenge másfél éves is elmúlt, kizárólag elalvás előtt kellett tisztába tenni. – Gyere, megyünk pancsizni – fogta kézen a gyerekét Klári, miután kivette az etetőszékből. A fürdőszoba felé tartva a kislány lassan tipegett mellette; nagyon jó kedve lett hirtelen, immár nyoma sem volt az iménti visításnak. A fiatalasszony a kádba állította és lemosta a fenekét. Csenge mindeközben egy sárga műanyag halacskával volt elfoglalva, amit még akkor sem engedett el, amikor tiszta rugdalódzót kapott. – Kész, elég volt – zárta el Klári a csapot. – Most pedig megyünk hamikázni. - A fiatalasszony a franciaágyra ült, s a hátát párnákkal támasztotta ki. Csenge már alig bír magával. Befúrta magát anyja az ölébe; a mellbimbót a szájába se kellett igazítani, azonmód bekapta, majd erőteljesen szívni kezdte. Közben két csöpp kezével...
Mint nő, csak vágyakoztam arra mikor nézegettem azokat a képeket, amiben szexi nők, vagy modellek combfix harisnyával, fehérnemű együttesben mutogatják csinosan magukat. Felmerült bennem is, az a kérdés, vajon nekem hogyan állna és mit szólna a barátom , ha ilyenben fogadnám egy nap. Némi habozás után, még is csak úgy döntöttem, veszek magamnak én is egy ilyen együttest, méghozzá piros színben. A fehérnemű boltban készséggel segítettek és unszoltak próbáljam fel, de én inkább otthon szeretném, mondtam és örömmel vittem haza. Mindent megvettem, de természetesen ki kellett mosnom titokban és utána felpróbálni, amit nem is akartam csak akkor, ha már gondoltam meglepem a barátomat. A méret mindenben jó volt, még ha nem próbáltam meg akkor is tudom. Igyekeztem hamarabb haza érni és mindent előkészíteni.
Több mint egy éve kezdődött az édeshármas közöttünk. Ahogy telt az idő, és ahogy jobban megismertem mindkettőjüket, annál inkább tetszett és izgatott a helyzet. Teljesen elmúlt minden tabu, minden szégyenérzet, megszűntek a vádaskodások saját magammal szemben, teljesen átengedtem magamat ennek az egyidőben meghitt és kéjes érzésnek, a hármas nyújtotta gyönyöröknek és azoknak az orgazmusoknak, amelyeknek a létezéséről nem is tudtam, egészen 40 éves koromig. Már nem éreztem semmiféle lelkiismeret furdalást, amiért rendszeresen megcsaltam a férjemet, csak arra vigyáztam, hogy ne derüljön ki a titkos kapcsolatom. Munkámnak köszönhetően, éjszakai műszak, hétvégék, stb., nem volt nehéz alkalmat találni az együttlétekre, a férjemnek nem volt feltűnő, ha pl. nem voltam otthon éjszaka, úgy tudta, hogy dolgozom. Azonkívül ő is sokat volt távol, ugyancsak a munkája...
Utolsó egyetemi évemben találkoztam volt feleségemmel. Az első valódi randink szilveszterkor történt. Három lakótársammal közösen buliztunk, nem akartunk sokat költeni. Bár nem sok likőrt ittunk, de mindkettőnknek megártott. Az éjfél ünneplése után visszavonult a négy pár, ki-ki saját szobájába. Exem még szűz volt, és védekezés nélkül, háromszor szeretkeztünk. Három hét múlva megdöbbentem, amikor bevallotta, hogy nem egyetemi hallgató, még középiskolás, csak tizenhat éves (lesz!), nem szedett tablettát, és a gyermekűnket várja. Szülei természetesen nagyon dühösek voltak. Abortuszt akartak, de azt mondtam, nem akarom elveszíteni jövendő gyermekemet, házasodjunk össze. Ösztönösen felismertem, hogy fontos nekem ez a teremtés.
Ez a történet sajnos nem velem esett meg, de örülök annak, hogy megtörtént, mert így is egy fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb... 2000 nyarán a gimnáziumi évek után 3 barátommal együtt lementünk egy hétre a Balatonra. A déli parton, Lellén találtunk szállást közel a parthoz. Szerencsére az ablakból be lehetett látni az egész strandot, nem volt semmi zavaró tényező, mint például egy lombos fa. A barátaimmal, Máriusszal, Miklóssal és Karcsival egy kalandokban bővelkedő nyarat tűztünk ki célul. Óriási szerencsénk volt, ugyanis már a nyaralás második napján összefutottunk egy volt évfolyamtársnőnkkel, akit mellesleg Adriennek hívnak. Az elmúlt négy év alatt vele csak a köszönés szintjéig jutottunk el, sajnos. Amint ott akkor álltunk, még a mai napig sem felejtem el. Sikeresen bevéstem emlékezetembe, Adrienn körvonalait, amelyet még ilyen...
A vonaton utaztunkm mint két idegen. Úgy éreztemm kiugrik a szívem a helyéből. Reméltem, hogy nem ismer meg, hiszen régen volt az a gimnázium. Jézusom 10 éve?! Gyakran rám nézett. Lehet ő is pont erre gondol. Nem merem megszólítani. Mi van, ha csak összekevertem valakivel? Megmozdult és felém jött. - Jó napot, elnézést, hogy zavarom, de nem ismerjük mi valahonnan egymást? - és lassan leült velem szemben. Én alig bírtam megszólalni. Idejött hozzám, most mit mondjak? - Öhm... de lehetséges. - Nem tudtam mást kinyögni. Mit mondjak neki? Hogy de ismerjük egymást. Régen nagyon is közel álltunk egymáshoz, de nem elég közel. De nekem kapcsolatom van és nyilván neki is. Bár az én kapcsolatomat nem nevezném annak. A vőlegényem állandóan dolgozik. Én is az igaz. De hát már 5 éve együtt vagyunk és alig szexelünk. Tudom ki vagy te rejtélyes idegen, de...
A lift csigalassúsággal vánszorgott. Egy örökké valóságnak tűnt, amíg az egyik emeletet elhagyva elérte a következőt. A halk, duruzsoló zene és a még azon is átszűrődő durva nyikorgás szinte már az őrületbe kergetett. A szívem a torkomban dobogott. Az ajkaim kiszáradtak, a tenyerem viszont úgy izzadt, mintha legalább ötven fok lenne. A lábaim reszkettek, mint a kocsonya. Nem tudtam magamnak parancsolni. Pedig én nem voltam ilyen. Anna már ezer éve a legjobb barátnőm volt. Mindent tudott rólam és én is róla. Azt is tudta, hogy leszbikus vagyok. Mindig is tudta. Talán már régebben is, mint ahogy én magam rájöttem. Mindezek ellenére sosem volt elutasító. Sosem nézett rám undorodva. Még csak másképp sem. A legjobb barátnője voltam és ő is az enyém. Sosem tekintett rám úgy, mint nőre és én sem őrá… Legalábbis mostanáig.
