Hírek

SZEPT.
24.
2010

A futballista feleség

Nemrég töltöttem be a negyvenharmadik életévemet, amikor ez az esett megtörtént velem, bárcsak sose mentem volna bele abba az alkuba, amely végleg romba döntötte az életemet. Tudni kell rólam, hogy tíz éve házasodtam meg, harminchárom évesen erőm teljében voltam. Első osztályú focista révén olvadtak utánam a nők, ezért is sikerült egy nálam tíz évvel fiatalabb bombázót összeszednem. Mindig is jóképű voltam, de tudtam, hogy hírnevem és pénzem is közrejátszott, hogy összejött velem. Persze ez kevés lett volna, hogy ennyi ideig együtt maradjunk. Megszeretett, ahogy én is őt. A házasságunk idilli volt, megértés, tisztelet és jó szex, mindaddig, míg autóbalesetet nem szenvedtem két éve. Rendesen összetört a testem, medencecsont-, lábszárcsonttöréseket szenvedtem, amelyeket a mai napig nem hevertem ki. Ez a lelki dolgaimra is komoly hatással voltak.


SZEPT.
23.
2010

A hódító

Nerea volt a kisváros üdvöskéje. 18 évével, gyönyörű, derékig érő, hullámos, ébenfekete hajával és huncut mosolyával mindenki szerette. Szülei kis házi szövőüzemében dolgozott édesanyjával és kisöccsével, míg apja a szövetboltot vezette. Ő segített átvenni a kereskedőktől a gyapjút, majd anyjával és más szövőnőkkel együtt fonalat készítettek belőle. A fonalból aztán szőnyegeket és más textileket gyártottak, sokszor festetteket is, így aztán szép kis repertoárt árulhattak a kis boltban. A boltot minden nap kakasszókor nyitották és napnyugtakor zárták. Napközben, ha kevés munka volt, vagy pihenőnapot tartottak, Nerea gyakran kijárt a kis patakhoz barátnőivel fürdeni és virágot szedni. Ilyenkor sokáig lubickoltak a hűs patakban, majd nevetgélve, megszárítkozva indultak hazafelé. A lány feszes, almányi keblei csak úgy hullámzottak a vékony, színes...


Egy üzletasszony naplója 3.rész

9. fejezet Marokkó Egyik régi vágyálmom teljesült, amikor Hans kíséreteként megérkeztem Marrakechbe. Már októbert írtunk, de az idő így is meleg és fülledt volt. A szállodában bejelentkezés után a hordár átvette csomagjainkat és a szobánkhoz vezetett minket. Luxusszálloda volt, de nem elnöki lakosztály, normál franciaágyas, szép tágas szobával, erkéllyel. Beléptünk a szobába. Elöl ment Hans, utána én, majd a hordár, aki egy jóképű, arab tini srác volt, kiválóan beszélt franciául, angolul, spanyolul. Gyakorlaton lehetett, gondolom. Na, miért is ne tegyük a fiú számára emlékezetessé ezt a napot? Mikor a szoba közepére értem, levettem a blúzomat és miniszoknyámat lecsúsztattam a combomon. A bokámon tekergő ruhával szembefordultam a fiúval. Francia neve volt, Gérard. Ott álltam a 16 év körüli, izmos, jóképű Gérard előtt...


SZEPT.
22.
2010

Szofi naplója 1. rész

Előszó Úgy érzem az alább következő történethez néhány magyarázó szót szükséges fűznöm. Először is, nem az én kezem munkája. Az eredeti szöveget csak a lehető legminimálisabb mértékben igyekeztem szerkeszteni. Terjengő, korunktól már idegen fogalmazásait rövidíteni, az összefüggések nélkül érthetetlen, vagy épp érdektelen részeit kihagyni törekedtem. De csak annyira, hogy az eredeti fogalmazás íze, zamata, ha lehet, érintetlen maradjon. Másodszor, sokat gondolkodtam azon, vajon nyilvánosságra hozhatom-e, s ha igen, milyen formában? A napló, amelyből a részletek származnak tulajdonképpen történeti kutatás tárgya lehetne. A belőle kirajzolódó élettörténet - bár amennyire ellenőrizni tudtam, adatai hitelesek - kalandregényeket is megszégyenítene.


A szex nekem...

Hol is kezdjem... A félreértések elkerülése miatt előbb jobb, ha tisztázzuk, hogy nő vagyok és 101% hetero. Nem vagyok egy nagy pasifaló típus, de ha van valakim, azzal nagyon odaadó tudok lenni. Lényegében arról akartam írni egy rövid véleménynyilvánításfélét, hogy mennyire is imádom a szexet. Bocs a témaválasztásért, de ha épp nincs lehetőség csinálni, legalább kiírom magamból, talán ez segít. Unatkozó emberek meg olvashatják egy virtuálvalaki vallomását. Imádom a pasikat, egyszerűen lenyűgöz a férfiasság. Valahogy megfogalmazhatatlan, körülírhatatlan jelenség a számomra, ami hiányzik és kívánom, ha épp nem az életem része. Sajnos kedves feministák (és természetesen minden férfi örömére) be kell vallanom nektek: pasik nélkül élni nem lehet. Kelletek, mint egy falat kenyér, méghozzá a legfinomabb kiadás: mindig is imádtam mindent, amit...


SZEPT.
21.
2010

Hegyi kaland

A történetem úgy egy évvel ezelőttre nyúlik vissza, amikor is egy gyönyörű május végi héten a barátnőmék kisvárosunk melletti kis birtokán töltöttünk néhány kellemes napot. Barátnőm, Emese, egyben a munkatársam is, meginvitált a hét közepe táján a kis "hegyi" birtokukra, miután kiveséztük, hogy milyen gyönyörű idő is van, és hányféleképpen is lehetne azt eltölteni ahelyett, hogy a melóhelyen álmodozunk. Péntekre mindketten szabit vettünk ki, de a kora reggeli felkelő nap fénye már útközben talált minket. Emese férje Géza is, és az én párom, férjem Attila is csak este jönnek utánunk, mert ők viszont végiggürcölik a mai napot is. Gyönyörű volt a "hegyre" vezető út kora reggel! Miután a főútról lekanyarodtunk, Emese autójával mentünk ki, egy hosszú, két oldalt erdővel szegélyezett úton haladtunk. Valami gyönyörű látvány a fák...


Egy fiú férfivá avatása

Elég sok pasival volt már dolgom, de férfivá avatnom csak egyetlenegyet sikerült. Azt is unokahúgomnak, Zsuzsinak köszönhettem, akivel együtt vettem el egy fiú szüzességét. Huszonhárom éves voltam, amikor nagybátyámék meghívtak magukhoz az egyik dél-dunántúli kisvárosba, ahol éltek. Látogatásomnak Pali bácsi és Ancsa néni is örültek, de a leginkább mégis 16 éves unokahúgom, Zsuzsi. Egy szobában aludtunk, s minden áldott éjjel szinte hajnalig beszélgettünk. Zsuzsi olykor engem is faggatott a férfiakkal kapcsolatos tapasztalataimról, de mégis ő mesélt többet magáról és saját szexélményeiről. Igen, bármilyen hihetetlenül is hangzik, ennek a 16 éves bakfisnak már komoly szexélményei voltak. Szüzességét már több mint egy éve elvesztette, s azóta saját elmondása szerint már négy fiúval is volt - legalábbis szexuális - kapcsolata. Közülük kettő csak amolyan...


SZEPT.
20.
2010

Papi? - suttogtam.

(Stephanie elcsábította az apját) A MÚLT 1994. június 19. - PITTSBURGH - Papi? - suttogtam amint átsiklottam a holdfényes szobán, és feltérdeltem ágyára. - Papi, ébren vagy? - kérdeztem, szájam ujjnyira volt a fülétől, legszívesebben megcsókoltam volna, inkább dorombolva bújtam mellé, felemelve selyemtakaróját. Nem, még nem lehet! Láttam, hogy testem közelsége erotikus álmot okoz neki. - Oh, Istenem! Milyen nagy! Sokkal nagyobb, mint két osztálytársamnak volt. Megnyaltam a szájam, legszívesebben azonnal az ajkaim közzé kaptam volna, és addig szopom, amíg ondója megtölti szám. Tapasztalatból tudtam, apa mélyen alszik, nem ébred fel, ha óvatosan bújok mellé. - Oh, Doktor, kicsi lányod a kényeztetésedre vágyik. - Hozzá simultam, éreztem hímvesszője egyre keményebb. Az...


Eve Lorne - Lisa Stone

Susan esküvője után Eve hazautazott az Államokba. Meglátogatta a szüleit, de otthon nem igazán találta a helyét. Megtudta az anyjától, hogy Joe bácsi meghalt nem sokkal azután, hogy elutaztak, és rá is hagyott valamit a vagyonából. Amikor Eve elment az ügyvédhez, akkor derült ki, hogy az öreg szinte mindenét rá és Susanra hagyta. Mivel ők ketten az elmúlt két évet a világban utazgatták az ügyvéd kezelte a vagyont. A pénzt ügyesen fektette be, így a lányokra egész tekintélyes summa várt egy bankszámlán. Ráadásul Joe bácsi házának bérlői is ott kívántak maradni az ingatlanban, amit felért egy havi fizetéssel. Evenek így nem voltak anyagi gondjai, pedig kicsit aggódott, mert a hosszú utazgatással teljesen kimerítette a tartalékait. De hála az öregnek, kényelmes élet várt rá! Bérelt egy kis apartmant Los Angeles egyik külvárosában, s egy ideig lekötötte az...