SZEPT.
30.
2010
Egy mosolygós kék szempár nézett le rám, mégis az első reakcióm a menekülés volt. - Ne félj, nem bántalak - simogatta meg a fejem. - Ugye te vagy az a lelenc, aki megszégyenítette az állomás mester feleségét? - Igen én vagyok, Andrásnak hívnak, de a barátaim szólíthatnak Bandinak. - Én pedig Éva vagyok az erdész felesége, és engem a barátaim Vicának hívnak. Jól van Bandikám, úgy látom rád fér egy jó fürdés, és egy finom vacsora. Gyere velem, nálam senki nem fog keresni. - És az erdész úr mit szól mind ehhez? - érdeklődtem óvatosan. - A férjem két hétig nem lesz itthon, tartalékos katonatiszt, és most behívták. Azt mondta valami csúnya világ készül, valószínű háború lesz.
Fordítás Susan ideges volt, ahogy az anyjával várakozott az udvarház bejárati ajtaja előtt. Egyszerű és divatos ruhába volt öltözve, térdzoknival és egy pár kényelmes cipővel. Hosszú, hátközépig érő, szőke haját hátul lófarokba fogta. Megjelenésében meglehetősen kislányos volt. Sima, kissé gömbölyű arcát és csillogó szemeit látva az ember nem nézte volna tizenhat évesnek. Egy kis bőröndöt szorongatott a pipere felszerelésével és egy váltás ruhával. Az anyja sokkal elegánsabb ruhába volt öltözve. Egyszerű matt hatású fekete kosztümöt magas sarkúval. Az ő külseje is meghazudtolta a korát, bár neki ez sokkal előnyösebb volt, mint a lányának. Rövidre vágott szőke hajába alig vegyültek még ősz szálak, arcán pedig még smink nélkül is alig voltak láthatók ráncok. Egy fejjel magasabb volt Susannál, és valahányszor rá...
Annának hívnak. A következő történet belevaló barátnőmmel, Beával esett meg. Amikor elmesélte, én roppant izgatónak találtam, ráadásul a srácot is ismerem, ezért megkértem mindkettejüket, hogy külön-külön mondják el saját szemszögükből, ez következik most. Bea: Bea vagyok, harmadéves biológia szakos egyetemista Szegeden. Harmadik éve lakunk egy albérletben Annával, aki gyerekkorom óta a legjobb barátnőm. Mindent megbeszélünk, mindent tudunk egymásról, természetesen a szexről is. Mikor, kivel, hányszor, hogy a legjobb. Szerencsére szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy minden rendben van az alakommal, a pasik szemszögéből is szemrevaló vagyok, gondolom, ugyanis rendszeresen szemrevételeznek. Kapok is ajánlatokat, de az ilyenre nem bukom, elhajtom őket. Nekem azok a pasik jönnek be, akik kihívást jelentenek, akikért harcolni kell....
A nagy dugásokban az a jó, hogy nem csak akkor élvezi őket az ember, amikor a dolog megtörténik, hanem utána is. Felséges utóízük van! Az ember emlékszik rájuk, kóstolgatja őket. A lágyékában felidézi az érzéseket, a heves döfkölődést, üzekedést, ahogy a kemény farok sikatol a zaftos pinában, majd ahogy a sperma többméteres pályáját bejárva spriccel oda be, a sötét csáblyuk mélyébe... A szagok kivált alkalmasak arra, hogy a megtörtént dolgokat előhívják, újból átéltessék velünk. Mint most, amikor szendergő nejem mellől éppen megmozdultam, hogy kikászálódjak az ágyunkból, vastag pöffökben tört fel alulról a baszásszag... Hú, ez ma nagy volt!
Ez a történet már majdnem nyolc éve esett meg velem, és azóta sem mondtam el senkinek. Nem feltétlenül azért, mert szégyellem - bár az is igaz, hogy az ember nem éppen ilyesmire a legbüszkébb, hiszen mégiscsak családtagról van szó - de amúgy sem szokásom kitárgyalni másokkal a magánéletem ilyen-olyan részleteit, főleg ilyen mélységekben. Így ismeretlenül viszont más a helyzet, és nyugodt szívvel írom le. Nyolc évvel ezelőtt húsz éves voltam, és mint az ilyen idős korú fiúknak általában, nekem is csak a lányok körül járt az eszem, de mondanom se kell, hogy egy sikeres hódításra legalább tíz pofára esés jutott. Akkor ezt persze nem ismertem volna be senki előtt, de ma már az ember fia csak nevet azokon az időkön, mikor azt hittük, milyen menők is vagyunk, közben pedig... de nem részletezem, úgyis átesett ezen mindenki.
Sziasztok. A naplót akartam folytatni, de közbe jött egy elképesztő, mondjuk úgy "nyaralás" nekem, amit megosztok veletek. Szóval, mint már mondtam régebben, anyósom elég beteges, túlsúly, reuma, magas vérnyomás stb. Ezért imádott kis feleségem kitalálta, hogy anyukát a mi pénzünkből küldjük el egy amolyan egészség centrum szállodába. Gyógytorna a termál vízben stb. Eztán derült ki, hogy az intézmény specialitása, hogy család tagok is mehetnek, egyrészt tartani a lelket a betegben, másrészt meg ugye több ember, több pénz nekik. Apósomat a vállalkozó főnöke nem engedte el, ekkor Erika kitalálta, menjünk el mi családilag anyukával. Úgyis a gyerek nincs elragadtatva az iskolától, mert iskolás, másodikos ettől az évtől. Na de hát ki szerette az iskolát valaha is? Az asszony gyerekkori barátnője a gyerekorvas véletlenül abba a nagyvárosi körzetbe, ahová...
Az elején ejtenék pár szót magamról. 38 éves építészmérnök vagyok, a feleségem a lányom szülése közben meghalt, tehát egyedül nevelem a lányom. Mivel elég jó állásom van sosem kellett nélkülöznünk semmiben. Szép nagy kertesházunk van medencével, egy Budapest közeli nyugis kis faluban, és mindenünk megvan amirol régen csak álmodtam (nyaraló a velencei tónál, Szép új autó... stb. ). Ez a történet akkoriban kezdodött mikor a kislányom (Dominika) a 12. életévét készült betölteni (jelenleg 16) és rendkívül szép kislány. Hosszú, hátközépig éro fekete haja, kék szeme van, és alkatilag is minden a helyén van rajta már ilyen fiatalon is, szóval a korához képest elég érett a kis Drágám! Gyönyöru, vékony, feszes test, gömbölyödo mellecskék, formás kis fenék, selymes bor... stb.
