Hírek
hetero
Hetek teltek már el azóta a hétvége óta, amikor Máténak adtam magam. Azóta semmi életjelet nem adott magáról, de az őszinteséghez hozzátartozik, hogy én sem kerestem őt. Nem mertem... Pedig nagyon szerettem volna beszélni vele!
Nem ismerem őt annyira, hogy biztosan el tudjam dönteni, vajon megbízhatok-e benne, vagyis nem beszél kis kalandunkról senkinek sem. A hideg is kiráz és a vakrémület kerülget, ha arra gondolok, hogy rajta kívűl még Roland barátja is mindent tud... Emesében megbízom, hiszen ha ő tud rólam valamit, akkor én is tudok róla. Sőt, ha emlékeztek, éppen el akarta mesélni, hogyan került testi kapcsolatba egy másik nővel, amikor hirtelen másképp alakult minden. Szóval félelemben teltek a napjaim, és azt kívántam bárcsak már évek választanának el attól a hétvégétől, és azoktól az eseményektől. Pedig nagyon jó volt...
hetero
A chaten ismerkedtünk meg, Rékának hívták és barátja volt.
Rengeteget mesélt, hogy mennyire rossz vele a szex és néha vágyik egy igazi férfira.
Ezekkel a meséivel, csak olajt öntött a tűzre, sokszor a beszélgetések elég fülledtre sikerültek.
Szó se róla, én is hibás vagyok benne.
Majd egyik este megadta a számát, bennem feltámadt egy kis szikra, hátha össze tudunk futni valamikor.
Másnap már gyomorideggel küszködve vártam egy metró állomáson, eddig csak fotón láttuk egymást, és az sokszor csalóka tud lenni.
Rágyújtok egy szál cigire, lesem a fáradt munkából hazafelé vánszorgó tömeget.
Ennyi elcsigázott arcot rég láttam, elkezdtem szórakoztatni magam (hogy eltereljem idegességemet) azzal, hogy vajon ki mit mondhat a vele utazónak.
gruppen
16. fejezet
Úton Djidjellibe
Mivel nem sikerült minden partnerrel elhalasztani a találkozót, Hansnak végül is már másnap vissza kellett utaznia Európába. A helyzet még tovább bonyolódott, mert Charles és Vivienne nem akart mégsem Tunéziába utazni, hanem egyenesen Egyiptomba, hogy minél több időt tölthessenek a fáraók országában. Én viszont, kíváncsiságomtól hajtva, ragaszkodtam Tunéziához, így végül is megállapodtunk, hogy szétváltunk és majd Kairóban találkozunk. Hans még afrikai kirándulásunk elején csináltatott számomra egy hitelkártyát, így tehát semmi okom nem volt az aggodalomra, amit az egyedül utazás jelenthetett. Bár ettől igazából ő ijedt meg, engem, cseppet sem rémisztett meg az ötlet, utaztam már egyedül eleget és nem akadt számomra megoldhatatlan probléma.
hetero
Mikor hazaértem valamiféle furcsa illat csapta meg az orrom. Nem tudtam beazonosítni mi lehet az, de olyasmi volt mint amikor rózsa és levendula keveredik össze.
- Itthon vagyok! - kiállítottam be a szobába. Semmi válasz. - Drágám, megjöttem! - Megint semmi. Téli nap volt, Decemberben járhattunk és már 4-kor jóformán sötét volt. Nem akartam felkapcsolni a villanyt, nem láttam értelmét, hiszen úgyis csak a nappaliig mentem, ahonnan viszont valamilyen tompa fény szűrődött ki.
- Drágám! - léptem be a szobába. Abban a pillanatban világossá vált előttem, hogy az én kis cuncimókusom miért nem felelt, habár Móni nem volt sehol. A szoba gyertyák pompás fényében úszott. Lehetett legalább 10 különböző alakú és színű. A furcsa illat itt még erősebb lett, és ekkor jöttem rá, hogy a gyertyák valamelyikéből jön.
hetero
- Szívem! Már becsomagoltam a samponomat, előkeresnéd a táskámból? – kiabált ki a feleségem Kriszta a zuhany alól.
- Hát persze... – válaszoltam és kutatni kezdtem a gondosan összecsomagolt utazótáskánkban.
Törölközők, nadrágok és pólók között, valahogy nem akadtam a samponra, a táska legmélyén azonban egy furcsa állagú és alakú tárgy akadt a kezembe. Nem véletlenül volt gondosan a táska legeldugottabb zugába rejtve, amikor kíváncsiságból kiemeltem teljesen elkerekedett a szemem a csodálkozástól. Egy nagyjából 20-21 centi hosszú, vaskos, műanyagból készült, az alján tapadókoronggal ellátott, fekete dildót tartottam a kezemben.
Krisztát nem mondanám prűdnek, az ágyban sosem volt problémánk, de akármennyire jól ismerem, nem tudtam, hogy segédeszközöket használ. Megvallom őszintén, legelső felindulásomban kezdtem féltékeny lenni erre az...
híresség
"... Szürke felhők és rikító fák,
Ma este átkarol az egész világ.
Beléd költözik a szenvedély,
Ez a nap elmúlt, de most jön az éj.
Még csak most jön az éj..."
(Torres Dani: Három az egyben)
- Linky! – kiáltott Lucius Malfoy házi manójáért, aki kisvártatva halk pukkanás kíséretében meg is jelent a könyvtárban.
- Igen, gazdám? – hajolt meg mélyen.
- Nem tudod véletlenül, hogy vendégünk mit tervez ma estére? – hangja hidegen csengett. A manó nagyon is jól tudta, hogy gazdája miért kérdezi, ezért kissé habozott a válaszadással. Nagyot nyelt és ösztönösen összébb húzta egy kicsit magát.
- Elmegy a bálra, uram – felelte halkan, miközben ruhájának szélét idegesen tépkedte.
gruppen
Éva vagyok, 35 éves, s már 11 éve férjnél vagyok. Tiborral a férjemmel jól megvagyunk, szexuális életünk is rendben van, bár az utóbbi években mindketten vágytunk valamilyen plusz izgalomra. Egy alkalommal kipróbáltuk egy ismerős házaspárral a négyest, ami nagyon kellemes volt, imádtam mikor kinyalt Ági vagy mikor Tibor és Zsolttal szendvicsben voltam, de mivel Ági nem akarta többször, nem lett rendszer a dologból. Tibor régóta kosarazott, másodosztályban ma is egész jól produkál, gyakran kimegyek a meccsekre szurkolni neki. A csapat amiben játszik összeszokott, mondhatni baráti társaság, a meccsek utáni sörözések, bulik szerves részét képezik a rangadóknak. Mikor a bajnokság tavasszal véget ért Tibor meghívta a csapatot hozzánk egy kis sörözésre. Az előző éjszaka hatalmasat szeretkeztünk, Tibor háromszor élvezett, én megszámlálhatalan sokszor. Már hajnal volt...
hetero
Egy kitalált történetet mesélek el. 18 éves koromban kollégista voltam az egyik suliban. Eleinte semmi kedvem nem volt beköltözni koliba de mindenki úgy áradozott, hogy ott bizony jó dolgom lesz. Úgy voltam vele, hogy végülis mit veszíthetek. Így hát beiratkoztam, és mint később kiderült nem is tettem rosszul. Nagyon jó társaság gyűlt össze, rendszeresen jártunk bulizni, előtte mindig ráhangolódtuk, egy kis sörözés aztán már mentünk is. Az egyik ilyen bulizás alkalmával ismertem meg Editet. A többiekkel épp rendeltünk magunknak valamit, amikor észrevettem Editet. Külsőre szép arcú lány, egész jó kis testtel, kézbe simuló cicikkel rendelkezett. Rögtön felkeltette az érdeklődésemet és észre is vehette, mert elég kihívóan néztem, ahogy táncol, de nem lehetett ellenére az hogy végig őt bámulom mert egy aranyos kis szégyellős mosolyt küldött felém. A többieknek...
bizarr
Idővel ráuntam a sablonos dolgokra. Újat, többet, magasztosabbat akartam. Követelte az elmém egy magasabb szint elérését, mikor a kegyetlenség már nem csupán felszínesen karcolja a lélek védőburkát, hanem mélyen beivódik a szövetek mélyére, és onnan robban sokkoló ajándékként az arcomba. Hamar jöttek a víziók, saját fejemben kuporogtam, egy mozi közepén nézve az óriási vásznat, melyet félelmeim, vágyaim festettek bíborvörösre. Egyre gyorsabbá, rémisztőbbé váltak a látomások. Magam sem gondoltam volna, hogy eljön az az idő, mikor önmagamra is reszketve fogok tekinteni, most már tudtam, hogy a kollektíva veszélyforrásává váltam. Belülről mérgeztem kényszeresen az elmém, azt a kis jót készültem kiölni, ami megmaradt ártatlan gyermekkoromból, és ezzel együtt emberi mivoltom is lassan a múltba veszett.
