AUG.
15.
2011
Ezt a kis történetet, melyet most megosztok mindenkivel, aki szereti az érzéki és izgalmas sztorikat, teljes egészében az élet írta, én "csak" az egyik szerencsés főszereplője voltam...
Lehet, hogy sokan kissé elcsépelt témának érzik a főnök-beosztott viszonyt, de szerintem ez inkább egyike az "örökzöldeknek": mindig is volt, van, és lesz is ilyen.
Az egész úgy kezdődött, hogy alig 1 évvel ezelőtt munkába álltam egy cégnél, mint irodai asszisztens. Gondoltam semmi extra, csak jó sok papírmunka, ezért kicsit tartottam tőle, hogy majd elég unalmas és monoton lesz.
Ezenkívül volt más is, ami miatt még aggódtam kissé, mégpedig az, hogy a munkatársakkal milyen kapcsolatot sikerül majd kialakítanom, mert úgy tudtam meg, hogy egy, már jó pár éve összeszokott kis csapatba fogok bekerülni, mint "kis zöldfülű". De hát valahol mindenkinek el kell kezdeni az a...
Ott csókolóztunk a vízben, és én simiztem a cicijét, mivel a víz nyakig ért, ezért teljes nyugalommal félrehúztam, az amúgy sem nagy felsőrészt, és összecsippantottam a mellbimbóját, persze csak finoman, felváltva simiztem és morzsoltam. Szinte már karcolt. Araszoltunk befelé, habár a vízállás miatt már így is szinte a tó közepén éreztük magunkat. A vizibiciklisek beljebb, a fürdőzők jóval kijjebb voltak. Még szerencse, hogy ott volt a matrac, amin lehetett napozni is. Fogtam, kikötöttem a felsője kötőjét, és levettem róla. Először tiltakozni akart, de mondtam, hogy úgysem látja senki rajtam kívül, és különben is, észre sem veszik a sok monokinis között. Feldobtam a matracra. Sőt, mondtam neki, még azt sem venné észre senki, ha totál meztelenek lennénk. Erre kibontakozott az ölelésemből, és hopp, már le is vette a bugyit is. Azt mondta, hogy én jövök, mire én...
Andi barátnőm - s párja – szervezett szilveszteri bulit.Nem volt ugyan éppen barátnőm akivel elmehettem volna, de több ismerősöm és ismeretlen meg volt híva, így én is beadtam a derekam – mint később kiderült nagyon nem bántam meg. A házibuli egyik haverom nagynénjénél volt. Na, - gondoltam – egy öreglánynál szolid, csöndes lötyögés baráti csevegés. Délután négyre mentünk, mert segíteni kellett Nórának – a háziasszony – az előkészületekben. Már volt ott három nő, akik sürögtek - forogtak, és Nóra, aki számomra kellemes meglepetés volt. Csinos, kortalan nő a felforduláshoz illő farmerban és pulóverben. Gyorsan bemutatkoztunk és ő kiosztotta a feladatokat. Kaptam egy vodkát és ittunk egyet, majd magával vitt, bútort rendezni. Megállapítottam, hogy remekül néz ki és ennek hangot is adtam. (egyébként elmúlt jóval negyven, de ez nem látszik rajta és különben...
Alig vártam a június végét, hogy végre haza jöjjek. A tanévet egy kanadai suliban töltöttem egy csereprogram keretében. Mivel nem vagyunk pénzzel nagyon eleresztve, nem is voltam itthon a tanév során, így a családomat se láttam majdnem egy teljes éve. Mikit se, a másfél évvel fiatalabb öcsémet, aki májusban múlt 15. szinte egyformán néztünk ki, vállig érő barna haj, barna szemek. Mindig belsőséges, bizalmas baráti viszonyban voltunk, ő hiányzott a leginkább odakint. Elég rendesen megváltozott az alatt az idő alatt, amíg nem voltam. Nőtt kb. 5 centit, izmosabb is lett, ahogy láttam. Adottságait kihasználva tornára járt, ami tovább formálta az alakját. Az arca is fiúsabb, mint volt, de hál’Istennek megőrizte a lágy vonásait, amik annyira helyessé tették.
Forró májusi nap volt. Az autó lassan gördült végig a poros úton, majd megállt egy családi ház előtt. A férfi járt már itt, de ez most más volt. Egy pillanatra végigfutott rajta, hogy talán most kellene továbbmenni. De aztán az elmúlt hónapok otthoni nyűglődésére gondolt, az állandóan fáradt feleségére, és kiszállt. Délidő volt, a nap égette meztelen karját. Kék rövid ujjú inget és vékony vászonnadrágot viselt, fekete bőrcipője egy pillanat alatt poros lett. A kertkapuhoz lépett, csöngetett, aztán válaszra sem várva benyitott. Fél órája beszéltek telefonon, így nem volt meglepetés az érkezése. Félúton járt a ház felé, amikor nyílt az ajtó, és meglátta a nőt. Zavart mosollyal az arcán, csillogó szemmel nézte a férfit.
A csoport a Déli - ABC előtt gyülekezett.
A vállalat szakszervezeti bizottsága - a kulturális alapból - minden évben szervezett egy - egy országjárást, mondván: ha már a kasszából nem szabad szétosztani a pluszt, akkor legalább "okosodjék" a dolgozó!
- Tessék beszállni!... Azonnal indulunk! - mondta a szőke, filigrán idegenvezető.
A kocsi percek alatt megtelt. A társulat vegyes volt, egészen ifjak, és a nyugdíjaskorhoz közeledők egyaránt jelen voltak.
A két fiatal pár - Juci a férjével és Lola a barátjával - régebbről ismerték egymást, hisz mindketten a vállalat pénzügyi osztályán dolgoztak.
A csoportban már dúlt a jókedv, az ilyenkor szokásos vihogás, hiszen valamennyien kikapcsolódásra vágytak. Úgy voltak vele, hogy a jelenlegi gondokkal és politikával tűzdelt hétköznapok után legalább ez a szombat - vasárnap legyen a röhögésé. Meg aztán...
- Igen, tudom, hogy mivel foglalkozol, de ez nem különösebben zavar - mondom mosolyogva a vacsoraasztalnál ülve. Eve csak mosolyog, kortyol egyet a finom borból, majd folytatjuk a kellemes beszélgetést.
Eve Angel. A tökéletes nő. Természetes, makulátlan szépség. Aki egy pillantásával is fel tudja izgatni a férfit. De ma éjjel jóval több lesz, mint egy pillantás. Az ízletes vacsora befejeztével, ahogy azt megbeszéltük, indulunk fel a szállodai szobába. Az előcsarnokban és a liftben visszafogottan viselkedünk... Ő a feltűnést, én a saját izgalmamból fakadó ügyetlenséget próbálván elkerülni ezzel. Ma éjjel kaland lesz. Nem érzelmek, csak kaland. De micsoda kaland!
A liftből kilépve Eve már csábítóan mosolyog rám.
Már a fesztiválbuszon kiszúrtam. Gyönyörű angyali pofi, kék szemek, szőke tincsek, kerek mellein majd szétrepedt az apró fehér atléta. Ő is észrevett. Szemezgetés, egy-egy lopott mosoly. Tiltott gyümölcs, nekem van barátnőm, az ő pasija meg mellette ül. Gondoltam élvezem, amíg lehet, mert pár perc és úgyse látom többé.
Egy-két órával később a pultnál egy ismerős pofa kezd velem beszélgetni. Tudtam, hogy láttam már valahol. Odahívott a társaságukhoz. Bemutatja a barátnőjét. A szőke cukiságot a buszról. Most már tudom honnan volt ismerős. Sajnos a lány nevét nem hallom, de le is szarom. Szórakozok azon, amit csak ő meg én tudok. A buszos szemezgetésen. Telt az idő, koncertek jöttek mentek, a sör fogyott. Beszélgettünk, buliztunk, aztán eltűntek. Sajnáltam, mert jó fejek, jól szórakoztam velük, ráadásul ötletem sem volt, hogy mit csináljak egyedül reggelig. Az...
Wanda hívott pár nap múlva. Azt mondta, csak üdvözölni akar, de a beszélgetés nemsokára a múltkori telefonunkra terelődött. "Ide figyelj," kezdte, "nem vagyok benne biztos, mit gondolsz a legutóbbi beszélgetésünkről... csak szeretném tudni, hogy nagyon kiakadtál-e, vagy ilyesmi..."
Hmm... "Elég vad volt... úgy értem, de tényleg nem érzem úgy, mintha bármi... rossz történt volna... te igen?" Egy kicsit bizonytalan voltam. "Azt hiszem..., ez nem olyan... érted, mire gondolok..." Viszonyítás kérdése, de nem tudtam, mit érez Wanda, és nem akartam, hogy mérges legyen emiatt.
"Igen, én is így gondolom. Csak beszélgettünk, ami nem bánt senkit; és... közben kényeztettük magunkat, gondolom, nem mi vagyunk az egyetlenek... csak nem akarom, hogy valami könnyű lotyónak tarts, vagy ilyesmi."
