FEBR.
17.
2024
Marika után kialudtam magam, na nem nagyon, mert ebéd után jött anya a táborral. Kirongyolás az állomásra, vonat jobbról be, kölkök szállnak le, jé ezek most nem azok a kispöcsösök akiket én pakolgattam fel, tényleg jut eszembe egy hét után csere szokik lenni. Akkor most nincs dolgom összevadászni az aprónépet. Anya és Julcsi néni.. Anya puszi-puszi, Julcsi néni puszi-puszi... ööö... akkor ez most mi is akar lenni? Itt, nyilvánosan? De azért Julcsi elég hangosan megjegyzi hogy az aranyos kis tanítványának mennyire örül. Ja, igen tudok róla hogy nekem is ő volt az első-másodikos tanítónénim, de azért ez eddig nem volt szokásban.
Fordulok ki a parkolóból jobbra amerre Julcsiékhoz kell...
I.
Ádám vagyok, 29 éves. Nem, nem az az Ádám abból a bizonyos könyvből – melyet a hipokriták a világ legjobb könyvének hirdetnek. Ennek ellenére nagy hatással volt a története lelki fejlődésemre. Ok és okozat... felsőbb erők, karma, isteni beavatkozás, és maga a szabad akarat ereje.
Sok és sokféle könyvet elfogyasztottam eddigi életem során. Már serdülő koromban az egyik kedvenc elfoglaltságom az volt, hogy a különböző vallással kapcsolatos műveket – végigolvasva és megértve, fejben helyretéve és levonva a következtetéseket – összehasonlítottam egymással.
Idővel egy bizonyos szintet meglépve, a teológiai ismereteket természettudománnyal és társadalomtudománnyal kapcsolatos...
Sziasztok, egy eléggé valószínűtlen történetet osztok meg veletek, ami velem esett meg.
Történt ugyanis, hogy egy új munkahelyre kerültem, ahol a munkába állásom első napján több kellemes, és néhány kellemetlen meglepetésben volt részem. Aznap a HR-en kellett kezdenem, és onnét mentem fel a leendő irodámhoz, amikor az első ember, aki szembe jött velem, Tina volt, akihez gyengéd szálak – pontosabban égig érő szerelem – vonzott az egyetemi évek második felében.
– Szia! – Kiáltottam fel meglepetésemben, és odaléptem hozzá, hogy átöleljem, és nyomjak két puszit az arcára.
– Hát téged mi szél fújt erre? – Kérdezte, és hátrébb lépett, hogy kitérjen a puszilkodás elől.
...
Minden azzal kezdődött, hogy a „SEKÉLYEKÉJ” alterenatív, nonkonformista színitanoda igazgatónője, Szemernyi Zseni magához rendelte személyi asszisztensét, Buzgó Boldizsárt, hogy segítsen neki úrrá lenni az egyre nyomasztóbb pénzügyi gondokon. Az igazgatónőnek egyébként is rossz napja volt, mert a reggeli rohanásban nem találta a műszempilláját, a kedvenc kínai palotapincsije szétmarcangolta a kedvenc papucsát, mobilja is lemerült, a horoszkópjában is rosszul álltak a csillagok, nem csoda hát hogy totális világfájdalmában vergődött.
– Haj! Haj! Nagy a baj, Boldikám – mondta az asszisztensének.
– Most meg mi van?
– Csak annyi, hogy a színház totális anyagi csődben van. Már a...
Amikor összeházasodunk, új családi hagyományokkal ismerkedünk meg.
Általában nem különböznek annyira a saját családodban élőktől, és nem is olyan nagy dolgok. Például, milyen köreteket szolgálnak fel a hálaadásnapi vacsorához? Vagy melyik sportcsapatnak kell szurkolni? Néha azonban vannak olyan családi hagyományok, amelyek határozottan szokatlanok, és sokkot okoznak a nem hagyományos házastársnak. Tavaly nyáron ez volt a helyzet velem, pedig a feleségemet, Callie-t tíz éve ismerem, hét éve házasodtunkk össze.
A kilencvenes évek elején Callie a női Radcliffe College-ba járt, én pedig a Harvardra. Ő Georgiából jött, én pedig Chicago egyik külvárosából mentem keletre. A végzős évünkben...
Hátamon hideg fut végig. Pedig egyáltalán nincs hideg a szobában. Kint ugyan csak éppen 0° fölött van valamivel, de a idebent kellemes meleg van. Csak hát a furcsa helyzet okozta idegességtől fut rajtam a hideg. Hiszen mindig is viszonylag szégyenlős voltam, és most, két felöltözött nő előtt állok, teljesen meztelenül, a fejemen össze kulcsolt kézzel, terpeszállásban. Lopva lefelé sandítok, és látom, hogy a farkam is kisebb, mint általában. Mivel bővér farkam van, nagyon össze tud menni. De ha ideges vagyok, akkor még sokkal inkább. Sindi vigyorogva, majdhogynem nevetve nézi apróra zsugorodott férfiasságomat. Sophia úgy néz ki, hogy sokkal tapasztaltabb ezen a téren. Ő is mosolyog, de nem...
„... Már az én ölelésemben aludt el, riadt fel az éjszakai hívásokra. Mégis boldogok voltunk, rejtve, titkolózva a hitben, hogy ez örökkön örökké fog tartani, főleg, hogy a püspök biztatta segítséget kap. ”
Csaba a következő hetekben nagyon fáradt volt, és egyre csendesebb. Testi kapcsolatunkra ez nem nyomta rá a bélyegét, hiszen velem kedves, figyelmes, és odaadó volt. Egyre változatosabb módon adtuk meg a másiknak a testi felszabadulást, kiszakítva magunkat a mindkettőnket ugyanúgy gyötrő kételyből. Meddig bírja egyedül Csabi a vállain cipelni a kisváros híveinek terheit? Meddig tudja őket odaadóan szolgálni? Valamint ki lesz a segítő? Csaba célzott rá, hogy vagy zöldfülű, vagy...
Öt éves voltam amikor apámat kinevezték a sanghaji főkonzulátus élére. Vitt magával bennünket is. Anyu gyermekorvosként dolgozott a konzulátuson. A helyi angol nyelvű iskolába jártam, nem volt nehéz gyerekként angol, és kínai mandarin nyelvet megtanulnom. Apám egy szép napon kézen fogott, és elvitt egy Kung Fu iskolába. A mester mosolyogva fogadott, majd beljebb invitált bennünket.
– És miért jöttél fiam? – kérdezte a mester váratlanul – Meg akarsz tanulni verekedni? Mert akkor rossz helyen jársz!
– Nem! – ráztam a fejem – Nem ezért jöttem!
– Jó! Akkor menj a többiek közé! – bólintott felém, és apámmal beszélgetett tovább.
Évek alatt életformámmá vált a Kung Fu. Belém...
