JÚL.
16.
2024
Gyönyörű esküvő volt; meglátszott, hogy a pár nem sajnálta rá a pénzt. Hatvankét vendég vett részt az ominózus eseményen, a rá következő lakoma pedig mindenki számára kielégítő volt, még az egyébként zsörtölődő, idősebb rokonok is élvezték az ünnepi alkalmat. A hatalmas esküvői torta tetején díszelgő „Laci és Dzseni” felirat jelezte, hogy a pár immár összekötötte életét, s innentől kezdve már csak ásó, kapa...
A rokonok által hozott házi pálinka, a versikéivel vicceskedő vőfély, a friss, üde falusi levegő és az egymás után következő, finomabbnál finomabb ételek megtették a hatásukat; a jó hangulat tetőfokára hágott. A selyemszoknyák suhogása és a combok sejthető körvonalai még azokat a...
Már gyerekként is postás bácsi akartam lenni. Postaforgalmi szakközépiskolát végeztem. A postán csücsülés, ügyfelezés nem tetszett és inkább postás bácsi akartam lenni.
Egy kis városban születtem pár 3 emeletes tömbházzal. Fiatalon ezt kaptam meg a lépcsőzés miatt. Hosszú évek alatt mindenkit megismertem, engem pedig a segítő készségem miatt ismertek meg. Reggel kávé az első ügyfeleknél, de nem volt ritka a reggeli, tízórai, üdítő, télen a tea. Bárki beengedett akár vécézni, akár melegben kicsit megpihenni, télen megmelegedni.
A legrosszabb, egyben legjobb időszak a nyugdíj kihordás volt. Fárasztó volt, de a sok borravaló pedig örömosztó volt.
Teltek felettem, mint ahogy a régi...
Az elkövetkező napok a készülődéssel teltek. A lány bement az egyetemre, ahol a tanszékvezetővel beszélt, aki nagyon sajnálta, hogy nem tanul tovább és megígérte neki, hogy megpróbál valami ösztöndíjat szerezni. Anna és Maja mindent előkészítettek, és sokat nevetgéltek. Peter és Maja eléggé szoros barátságba keveredett. Az indulás előtt, amikor Maja búcsúzni ment a férfival találkozni, boldog mosollyal jött vissza és elújságolta, hogy a férfi is elkíséri. David és Maja a társulattal utazott, Peter és Anna együtt indultak egy másik géppel. Párizsban aztán a lány teljesen elveszettnek érezte magát a hatalmas reptéren. Peter eléggé jól tudott tájékozódni és a karját fogta a lánynak, hogy el ne...
– Anyukaaaa!... Olívia!... – Szinte remegett a térde. – Ez... ez?
– Drágám! Hallottam a beszélgetéseteket Tündinél, a férjével, a többesről. Hogy mennyire elviselné a farkincád. Tudod, hogy apa és anya után a téged szeretlek a legjobban. Tudtam, hogy erre vágysz! Előszülinapi meglepi! – Pusziltam szájon.
– Erre a leginkább megbízható nő, az anyukám! – Léptem mellé, karoltam át.
Patrik szeme jojózott, nem tudott betelni a látványunktól. Hol rám – a fehérkére, – hol anyára – a vöröskére – nézett.
– Tudod, benne bízom meg a legjobban. Ő nem döf hátba, ő nem zsarol be, és ő nem fog elvenni tőlem soha. Na, meg egyébként sem vagytok újdonság egymásnak.
Anya kezdett...
Ha kérdeznék, most azt mondanám, hogy nagyon büszke vagyok a pici mellemre, az átlagosnál nagyobb mellbimbóimra, a kis bimbóudvarra, a lapos hasamra és a csupasz, lebeny nélküli puncimra. Sőt mi több: szeretem, ha az emberek látják, amire büszke vagyok.
Ezt nem sokkal azután fedeztem fel magamról, hogy betöltöttem a tizennyolcadik életévemet. Éppen a város egy csendes részén sétáltam, amikor egy fiatal nő jött oda hozzám, és megkérdezte, hogy szeretnék-e könnyű pénzt keresni. Melyik korombeli lány ne szeretne, ezért megkérdeztem, mit kellene tennem.
– Csak pózolnod kell néhány fényképhez.
– Miféle fényképekhez?
– Kissé erotikus fényképekhez.
– Én, meg az erotikus...
Laura. Egy olyan lányról van szó, akiről első ránézésre meg nem lehetne mondani, hogy kedvenc sportja a foci. Méghozzá remekel benne és heti 3 alkalommal a városi nagypálya füvét koptatja az egyetemi órák után. Alkatát tekintve sportos, kifejezetten fitt. Az a típus, akinek a rövidnadrág szépen feszül gömbölyű fenekén, de nem túl izmos ahhoz, hogy az utcán ne forduljon mindenki utána. 167 centijével elbújik a focista lányok között, azonban természetes szépsége miatt nem lehet nem észrevenni. Minden természetes rajta. Természetes hamvas-szőke haja lágyan bomlik szemei elé, ami feltehetőleg norvég nagymamájára vezethető vissza, ahogyan smaragdzöld színű szemei is. Mellei egy 24 éves nőre...
– Szia! Megjöttünk! – vihogott be a lakásba Margitka, miközben berántotta Évit.
– Gyere – mondta barátnőjének, miközben lerúgták a cipőjüket – Köszönjünk be anyának, és aztán menjünk a szobámba.
A lányok a nappaliba léptek, de az ajtóban a földbe gyökerezett a lábuk. Margitka anyja, Margit asszony a nappaliban ült. Egyszínű, elöl végig gombos, kék ruhában, keresztbe tett lábakkal, kezeit combjain pihentetve. Sötétszőke haja lófarokba kötve terült szét a kanapé támláján. Szemei szigorúsággal mérték végig a két lányt. Előtte a kis asztalon egy vékony és egy vaskos nádpálca, egy fa paskoló és egy markolattal ellátott, félbe hajtott, rövid szíj pihent egy doboz cigaretta és egy öngyújtó...
Az előadás végén az öltözőben a kanapén fekve próbált kicsit fölengedni David, de nem sikerült a relaxálás. A taps még mindig a fülében zengett és a tagjaiban még mindig nagy volt a fájdalom. Az utolsó felvonásban érezte a roppanást a lábában. Tudta mi ez, ismerte ezt az érzést, nem először jelentkezett. Az elkövetkező napok fájdalmasak lesznek, pihennie kell, hogy a következő előadást is ezen az általa felállított szinten tudja teljesíteni, száz százalékosan. Minden erejét össze kellett szednie, hogy rászánja magát az indulásra. Szerencsére a kollégái hamar megértették, hogy ilyenkor egyedül akar maradni és senki sem zaklatta azzal, hogy menjen el a partira, amit a huszonötödik előadás...
