OKT.
2.
2024
3. fejezet
– Hogy ízlett, Álmos?
Zavaromban nem is tudtam mit válaszolni.
– Rendben van. Majd rájövök magamtól. Ülj le az ágy szélére, Álmoska! Gyerünk, semmi baj.
Úgy tettem, ahogy mondta.
A lábam közé lépett, és szélesre tárta a combjaimat.
Ujjhegyével megérintette a vállam. Érintése izgató és mámorító volt. Határozottan lökött le az ágyra, és a mellkasomra terelte.
– Hadd kóstoljam meg, Álmos. Csukd be a szemed!
Myrtill lenyalta ajkaimról az esszenciám megmaradt nyomait, majd a nyelvével kinyitotta a számat és megcsókolt. Kitartó és domináns volt a csókunkban. Engedtem neki. Megadtam magam. Reméltem, hogy tudja, hogy én nős vagyok, még akkor is,...
A hatvanéves Joel Smith és 55 éves felesége, Betty épp a szerda esti bingóklubból tértek haza, amikor megálltak a lányuk kocsifelhajtójánál, és meglátták, hogy a fia autója a hátsó udvaron parkol. Az autó előre-hátra billegett a kerekein. Az első ablakot és a két oldalsó ablakot takarókkal takarták be. A hátsó ablak történetesen teljesen bepárásodott attól, amit az unokájuk hátul csinált.
Bettyt nem érdekelte, hogy mit csinál. Azt mondta Joelnek, hogy már elmúlt az idejük, és a fiatal gyerekek szeretnek dugni, amikor és ahol csak akarnak. Amikor Betty a házba ment, Joel a hátsó udvarra lopakodott, és lehajolt a hátsó ülés mellé. Bepillantott a kocsiba, és egy pár mezítlábas láb azonnal...
Egy este kipróbálnám ezt az új VR játékot. Nemrég kaptam nagybátyámtól. Pontosabban tegnap, amikor látogatóba érkeztek apuékhoz családjával. A 17-ik születésnapomra hozta, amivel pár hetet késett csak. Nagynénim is szemrevaló, de az unokahúgom, Vivien verhetetlen szépségű a szőke vállára omló hajával, csinos pofijával és a mellei is éppen elférnének egy-egy tenyeremben. Velük jött egy barátnője, egy vörös hajú lány. Barbi is korunkbeli és nem kevésbé szép. Majdnem olyan magas, mint én, karcsú, hátközépig érő tűzvörös hajjal és sűrű, fekete pillákkal árnyékolt, sötétszürke szemmel, szív alakú arccal. Csak úgy sugárzott belőle az érzékiség. Mellei picivel lehettek nagyobbak, mint hugimé, de...
Szepetneki Szepetneki Áron a könyvtárszobában ült és a lányára gondolt. Nem arra a két lányra, aki itt él vele, hanem arra a gyönyörű tüneményre, akire a foga is fájt, amíg nem tudta, hogy a saját vére. Visszaemlékezett azokra az időkre, mikor még a lány anyja Eszter itt élt a birtokon, és arra, hogy milyen boldog időket töltöttek el együtt. Akkoriban eszébe sem jutott más, mert az a lány teljesen elvette az eszét, csak feléje jártak a gondolatai, aztán néhány boldog hét után eltűnt. Kereste ő, bejárta a környéket, faggatta az embereket, de mintha a föld nyelte volna el. Most arra kellett rájönnie, hogy a lányt tényleg a föld nyelte el, az apja intézhette, hogy eltűnjön, és ne okozzon...
Néha az álmok valóra válnak. Péntek este, ahogy a szokásos sétámat tettem, láttam, hogy a busz éppen megáll a megállóban. Leszállt az álmaim hölgye, a drága-édes-imádni való lány, Myrtill. Olyan volt, mintha a Mennyországból ereszkedett volna le hozzám, a 77 éves emberhez, hogy megédesítse az utolsó napjaimat. Rám villantotta lenyűgöző mosolyát, és mellém lépett.
Úgy éreztem, mintha a Sors akarna kárpótolni minden szenvedésért, amin keresztül mentem. 1500 grammal születtem. Hat testvérem közül kettő már meghalt a háborúban. Egy rogyadozott házban laktak a szüleim, hideg napokon befújt a szél a nem kellő képen szigetelt ablakunkon Apám alkoholista volt, minden pénz elivott,...
Ez nem csak egy pokoli nap volt, hanem azon napok egyike, amelyek elgondolkodtatnak a pályaváltáson. Nem voltam biztos benne, hogy a Jase Conrad Investigationsnek hosszú jövője lesz, legalábbis akkor, ha még sok ilyen napom lesz. Valahol a Tennessee állambeli Nashville-ben volt egy gazdag özvegy, akinek szüksége volt valakire, aki úgymond "kifényesíti a barlangját". Láttam már néhány igazán szexi nagymamát, és enyhén szólva is érdekes lenne. Úgy értem, hatvan után egy nő eleget tud ahhoz, hogy elég kreatív legyen, és ha még fizetést is kapnék... A fenébe, többet kell aludnom.
A hétfő nem indult olyan rosszul, azt hiszem. Felkeltem, lezuhanyoztam az utolsó kis darab szappannal – mert...
Lustán lógattam a lábaimat a székről, ahogy az odakint elhaladó embereket néztem. Egy újabb szürke nap köszöntött Londonra, illő a hosszú és hideg tél végéhez, a járókelők még mindig pulóverbe, kabátba és sálba burkolóztak a metsző szél ellen. Gyér, rideg napfény szökött át a felrepedezett felhőzeten, tarka színekbe vonva az autókat és a buszokat. Piszkálgattam az ételemet a villámmal, bekaptam egy újabb falat sashimit, aztán ismét a mobilomra...
I. rész. A becserkészés
Egy merőben kitalált torte-net
András és Éva már két éve éltek Svédországban. Mindketten túl a harmincon, és már túl egy elrontott házasságon. Mint elváltak ismerkedtek össze még Magyarországon. Évának már volt egy kisfia, az első házasságából.
Éva ápolónő volt, András meg autószerelő.
Éva kifejezetten szép nő volt, a 36 éve dacára. Tökéletes alakján a szülés egy csöppet sem rontott. Magas volt,...
Lágyan símogatott az ajka. Kószált a szemöldökömön, az ajkaimon és bizseregtette minden porcikámat. Ujjaival a hajamba túrt.
– Nincs meleged?
– De... — nem tudta tovább folytatni a mondatot. Befogtam a száját, a szó legszorosabb érrtelmében... a sajátommal. Aztán lágyabbá vált a csók. Ajkaink alig érintve, lágyan símogatták egymást. Körbekószáltak egymás szemöldökén, szemein, elidőztek a másik fülcimpáin... egészen addig, amíg nyelveink...
Lehet hogy hosszú, de jobb szeretem az elejéről kezdeni.
Az egész hétvége unalmasnak indult. Tavasz volt, és a tanuláson kívül nem terveztem be mást. A haverok se tájékoztattak semmi érdekesről, és nekik is bele kell húzniuk az évvégéig. Pénteken délután épp a tanulandó könyveket néztem át, amikor megcsörrent a telefon. Geri volt, az egyik haver. Azt kérdezte, ráérek-e szombat este, mert egyik ismerősénél buli lesz a villájukban, és...
