MÁJ.
25.
2024
– Nyugi, nem jár erre senki.
A „Katonai terület! Belépni tilos” felirat egyáltalán nem zavarta Dominikot, ahogy párját, Kittit győzködte, miközben a gyér bokrokkal tarkított mezőn a fiú letolta nadrágját, Kitti pedig kissé tétovázva, de szemérmetlenül bekapta barátja péniszét, s fiatal kora ellenére meglepő ügyességel szopni kezdte. Meglepő és extrém kalandokban szerette volna részesíteni a pasiját, hisz ő kissé fiatalabb volt nála, s meg akarta mutatni neki, mennyire vagány csaj.
A távolban egy terepszínű jármű tűnt fel. Kitti nem látta, de Dominik kiszúrta a páncélozott autót, ám ügyet sem vetve rá, tovább biztatta a lányt, hogy kényeztesse őt orálisan.
Kitti öklendezve nyelte...
Szombat reggel van, de már javában süt a nap, és én kint ülök a kertben, egy kávéval a kezemben. Most csak egyedül, Mert Vera még alszik, éjjel későn jött haza, mert valamilyen céges rendezvényen vett részt.
A kertben még béke és nyugalom honol, csak a madarak csiripelnek, és én élvezem a nap sugarait, ahogy melegítik a bőrömet. A kezemben egy bögre forró kávé, amibe időnként beleszürcsölök, majd fújok egy vastag füstpamacsot mellé. Szeretem az ilyen reggeleket. Normál esetben ketten ülünk itt, olyankor megcsodálhatom Vera formás testét, és a játékát. Igen, ilyenkor a vágyak is felébrednek, és akkor nincs megállás. Van amikor csak megsimogatja magát, amitől elélvez, van amikor én is vele...
Visszaérkezünk Párizsból, nem mondom hogy a szívem egy darabja nem maradt ott... most pedig következnek a szürke hétköznapok. Na persze az első egy-két nap elmegy azzal, hogy először is pofavizit anyóséknál, de kipihentek vagytok (húúú, pedig ha tudnák hogy mi mindent látott az az erkély, de nyugi voltunk az ágyban is. Meg a fürdőben, meg a padlón, meg a fotelben, meg az asztalon, meg a... nem, a csilláron ott nem), aztán kipakolás, sok-sok szuvenír osztályozása hogy ez kinek megy, telefon fateréknek hogy megvagyunk nyugi, jövő hétvégén elszaladunk.
Ja, Magdi anyósnál a látogatás. Huha! A nappaliban a falon fő helyen egy menyasszonyi fénykép Jutiról A/4-esben kinagyítva, bekeretezve....
Vajdafőy nagyságos úr kedvtelve nézegette az ablaka előtt elterülő vidéket. A dombokat és hegyeket, a réteket és erdőket, a falvakat és a hegyek oldalában legelésző nyájakat. Büszke volt birodalmára és vagyonára. De lelke... lelke nem tudott nyugodni. Hosszú hosszú hónapok óta csak forrongott és mardosta szívét. Egyre gyakrabban ütötték fel fejüket a sötét gondolatok, egyre jobban gyötörték éjjel is, nappal is.
Halk csikorgás jelezte, hogy apródja belépett a szobájába.
– A nagyságos tiszteletes úr keresi nagyuram – mondta a fiatal legényke ijedten és félve.
– Küld, be! – intett helyeslően a várúr, szemét még mindig az ablakra szegezve.
Pillanatokon belül már a szobában is...
... A garázsban a liftbe szálláskor kérdeztem:
– Este jössz velem?
– Naná... – Csillogó szemekkel tekintett rám.
Szerencsére Róza tudta a szabályt. A munkát nem keverjük a magánélettel. Mint mindig, most is alázatos tisztelettel viszonyult mindenkihez. Délelőtt a nagyfőnök jött át, hogy beszéljünk a következő csapatépítőről. Róza is ott volt és a többi kolléganőm is, hiszen ez egy csapat. A főnök nehezen, de tudomásul vette. Persze azért odaszúrt, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy ő azt elképzeli, mert én nem preferáltam egy éttermet, inkább valami mozgást javasoltam, hiszen úgy is elvagyunk pöttyedve.
– Kata lehet, hogy te fitt vagy... tuti jó éjszakád...
Fél évembe telt mire rátaláltam az interneten egy oldalra, ahol a gyors meggazdagodás lehetőségét kínálták olcsón. Valamilyen internetes pénzt reklámoztak és minimális támogatásért cserébe azt ígérték hamarosan kamatostól visszafizetik azt. A hamarosan 3 hónap lett volna a minimális összeg meg 10ezer forint. Arra gondoltam, hogy ha annyi időn belül a minimálisan beígért háromszoros betét díját kapom vissza már megéri. Éppen akadt is annyi pénzem, bár azt a lakbér hozzájárulásra szántam, de ha már a lányok ennyire használnak, hát fél évet várhatnak. Nem mintha az a kihasználás ne kölcsönös lett volna, mert attól kezdve sok minden előfordult az életünkben. Sok olyan, amiről még csak nem is...
... Egyre merészebben kezdtünk tervezgetni, míg egy érzéki szeretkezés után Róza el nem kezdte mondani.
– Kata! Van valami, amit tudnod kell! Nem akarok veled hazugságban élni!
– Mond... – könyököltem fel.
– Tudod, amikor szakítottunk, Szilvi, – tudod, a prof. Asszony – elengedett, de olyan feltétellel, hogy nem tűnhetek el teljesen az életéből. Havi egy-két alkalommal találkozunk azóta is. Neki is van egy másodéves barátnője, mégsem tud elengedni, ahogy valahol én sem őt, igaz már egyre kevésbé vonzódom hozzá. Persze az irántad érzett... – gondolkodott egy kicsit a megfelelő szó megtalálásán – szerelmem, nagyban csökkentik Szilvi felé az érzéseimet, de...
–...
Szereztem egy flakon izgató testápolót. Ez olyan afrodiziákumféle szer, ami testápolókrémnek lett álcázva. Csak sajnos nincs akin le tudnám mérni a hatását. Van ugyan egy nővérem, de vele nem jó a kapcsolatom. Mindig morcosan néz rám és látszik, hogy a puszta létezésem idegesíti őt, Egy próbát azért tehetek – gondolom és bekopogok hozzá. Talán várt valakit, mert lelkesen kiáltja ki: – Szabad!
Mikor meglátja, hogy csak én vagyok lelohad az érdeklődése.
– Mit akarsz? – kérdezi köszönés helyett.
– Zavarok?
– Tanulnék, ha hagynál.
– Ó, én hagylak. Csak találtam egy újfajta testápolót, amiről azt írják, hogy nagyon simává teszi a bőrt és...
– Akkor az éppen neked való...
