Hírek

Angyali történet 14. rész - 10. fejezet - Ausztrália - Keppel sziget

Reggel ébredéskor meglepetés ért. Este a feleségemhez bújva úgy aludtam el, hogy kezem a fenekét ölelte. Reggel ébredéskor pedig egy formás cici volt a kezemben. De ez még semmi. Az sem volt nagyon meglepő, hogy közben egy kéz fogta a farkamat. De amikor kinyitottam a szemem és elnéztem a cici tulajdonosa felett az ágy túloldalára és ott a feleségemet láttam, már elakadt a lélegzetem. Most akkor mi van? A feleségem van ketten, vagy a kezemben nem az ő cicije van? Közben, ha lassan is, kezdett az agyam tisztulni és úgy már nem volt nehéz rájönni, hogy a cici tulajdonosa csak Judy lehet. De hogy került Zsófi helyére?
A simogatás és markolászás hatására Judy is mocorogni kezdett és...

Májusi kaland

Kellemesen meleg májusi délután volt. Annyira kellemes, hogy úgy döntöttem, hogy kihagyom a délutáni órákat és inkább a medencében töltöm az időt... mint minden hozzám hasonló korú fiú tenné.
Persze a családomnak nem volt medencéje. A házunktól körülbelül három tömbnyire lévő apartmankomplexum medencéjében szoktam úszkálni. Az a kis apróság, hogy nem is ebben a komplexumban laktunk, nem tartott vissza attól, hogy besurranjak és élvezzem a hűs vizet. Régen rájöttem, hogy a valahova besurranás kulcsa egyszerűen az, hogy úgy kell viselkedni, mintha oda tartoznál. A mai nap pedig olyan kellemes volt, hogy nem tartoztam sehova, csak ide.
Mivel hétköznap volt és olyan időszak, amikor a...

Szex és az Örök Város 2. rész

Hirtelen ébredtem fel.
– Laura! – kiáltotta a bátyám, Ray. A hangjában érzett pánik rántott ki teljesen az álomból.
Ray rémült arcán láttam, hogy valami baj van, és amikor követtem a tekintetét az ágyunk lábához, megláttam az aggodalmának okát.
Grace néni és Edwin bácsi álltak fölöttünk, karba tett kézzel.
– A francba – nyögtem fel, és próbáltam eltakarni a meztelenségemet.
Az arckifejezésük megfejtése nem volt egyszerű. Komolynak tűntek, de valami más is volt a háttérben. Különösen Edwin bácsi szemében csillant valami meg. És ahogy ott álltak, karjukat az oldalukon tartva... Ki áll így? Átláttam a színjátékon. Szórakoztatta őket a helyzet.
– Öltözzetek fel –...

Azok a boldog nyugdíjas évek

A régi rendszerben rendőrként dolgoztam, szép kariért futottam be, az őrnagyi rangig vittem. Azonban beleuntam, és úgy döntöttem, hogy harmincöt év szolgálati idővel nyugdíjba vonulok. Szép nyugdíjam lett, és volt megtakarított pénzem is, így a megélhetésem biztosítva volt. Pár hónapja neki fogtam felújítani a nagyszüleim házát amit megörököltem. Úgy terveztem ide vonulok vissza, pihenni, és a hobbimnak élni, ami a fényképezés volt. Ötvenöt évesen még jól tartottam magam, sportoltam, sokat túráztam, meg voltam elégedve a testemmel. Soha nem nősültem meg, a nők mégis nagyon szerettek. Mindig volt egy-két elhanyagolt nő aki szívesen vette a közeledésemet. Nyár elején hagytam magam mögött a...

Katonalány 3. rész

Bánkúti kúrását kilesve – és szégyen, vagy nem, de megkívánva őt, – még Lászlóval való szeretkezéseinkkor is a hátulról látott, kigyúrt testre, izmos hátra gondoltam. Próbáltam vele a párbeszédeket abba az irányba terelni, de a külső körülmények rendszeresen meggátolták. Talán 3-4 héttel az eset után, egy nyugis szombati ÜTI elé néztem. Még az őrök is jók voltak, jó volt a hadműveleti tiszt is, minden IS egy könnyű, pihentető szolgálatra utalt. A szolgálat átadás-átvételkor az ismert arcok között akkor nem tűnt fel, hogy ott áll Bánkúti is. Fegyverfelvétel, tárazás után a kapusok melletti ÜTI szobába mentem. Megdöbbenésemben visszahőköltem, mikor észrevettem, hogy Bánkúti van a kapus...

Mindenki más

– Hadnagy, magának valami különleges feladatot adnék! – puhatolózott nagyot sóhajtva a kackiás bajuszú, idős, őszhajú ezredes, miközben hunyorító szemeivel egy családi képen alaposan szemügyre vette a beosztottja Balatonparton készült, boldog családot ábrázoló fotóját.
– Igenis, ezredes úr! Mi lenne az, ha szabad kérdeznem? – lepődött meg Teodóra, miután nem számított rá, hogy a lejáró szabadsága végén majd pont az ezredes fogja az otthonában meglátogatni. Gyanús pillantást vetett a vele szemközti fotelban ülő, egyenruhában is nagyon csinos, egyfolytában őt hesszelő katonalányra, majd a szeme sarkából kérdő tekintettel meredt a szálfaegyenes felettesére.
– Nagyon szép gyerekei...

Családi kapcsolatok 1. rész

Greg kopogás nélkül nyitott be a lány szobájába és megállt az ajtóban.
– Jajj Greg, – csattant fel Linda a fiúra nézve. – A szívbajt hozod rám. Nem tudsz kopogni? – kérdezte s visszafordult a televízió felé.
Greg végignézett az ágyon hasaló lányon. Tekintete elidőzött Linda halvány rózsaszín tangáján, mely szinte egybeolvadt hasonló színű feszes bőrével.
– Mi van mit akarsz itt? – nézett vissza Linda az ajtóból meredten bámuló...

Az első nagy szerelem

Mindketten fiatalok voltunk, szenvedélyesek és féktelenek. Klaus huszonegy, én pedig tizennyolc. Ez az a kor, amikor az embert elragadja az első igazán nagy, és mindent elsöprő szerelem. Lehet előtte is, és utána is, de van egy, ami mindegyiknél szebb, és emlékezetes lesz évekkel később, amikor rászáll az idő jótékony, és mindenható fátyla, és csak a szép és varázslatos percek maradnak, eltünnek az apró szépséghibák.

Klaussal egy iskolai...

Vihar után az irodában

A következő eset még '94 környékén történt velem.
K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat.
Néha aggódva pillogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot.
"Nem kéne valami védett hely felé vennünk az irányt? " kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott....

Egy balatoni éjszaka

Gyerekkorom óta álmodoztam róla, hogy milyen lehet egy lánnyal átélni a legnagyobb gyönyöröket az életben. Soha nem gondoltam komolyan, hogy valaha valóra is válhat, de jó volt álmodozni róla.
Az érettségi utáni utolsó, önfeledt nyaramat egy nagyon kedves barátnőmmel, Laurával töltöttem. Laurával a gimnáziumi évek alatt alakult ki a barátságunk. Megosztottuk minden kis titkunkat, felfedtük egymás előtt vágyainkat, álmainkat. Együtt sírtunk,...

Santa Baby

– Száműztök?
– Igen – a mély hangnak súlya volt.
– Ezt nem gondolhatod komolyan!
– De. Teljesen komoly.
– Én nem csináltam semmi rosszat!
Mély sóhaj hallatszott az íróasztal mögül ülő alakból, mintha akaratlanul is felismerné az évezredek óta tartó nyilvános vidámság felgyülemlett súlyát. Erős ujjak fésülték át a havas szakállt, mintha megfelelő szavakat keresnének.
– Emlékeztetnem kell téged Trixellian az ellened felhozott vádak részleteire?
– De...
– Kezdésként: megtöltötted egy segéd-manó szekrényét szénnel.
– Azt hittem, ez elég vicces, Mikulás.
– Tillenia aligha találta viccesnek. Főleg, hogy minden széndarabnak lába volt.
– Igen,...