Hírek

NOV.
13.
2024

Elektromos cigaretta

Megismerkedek egy pasival, akivel az első este egy meghitt helyen nagyon kellemesen telt. Vacsora romantikus hangulatban aztán tánc, séta a folyó partján... Elváláskor egy puszi és a reménykedő kérdés: – Találkozunk még, Nóri?
– Persze, ha szeretnéd – felelem. – Jól éreztem magam veled.
– Köszönöm. Én is hasonlóan érzek. Nagyon tetszel – mondja Tivadar.
– Köszi. Akkor majd hívj, ha ráérsz.

Másnap délelőtt felhívott. Épp vásároltam pár dolgot, ezt meg is említettem neki.
– Szeretnék én is venni neked valamit, de féltem, hogy félreértesz.
– Nyugi! Én minden apróságnak tudok örülni. Nem az számít mennyibe kerül, hanem, hogy mennyire jó szándékkal adják.
–...


NOV.
12.
2024

Könyvelő lány elcsábítva 3. rész

Beavatásom után, minden visszatért a régi kerékvágásba. Folytattam a munkát, egyre jobban kiismertem magam a számlák és szállítólevelek, bizonylatok világában. Sokkal gyorsabban tudtam dolgozni, és emiatt többet is segítettem Nellynek, aki ezt hálásan fogadta. Mindig együtt ebédeltünk, egyre jobban megkedveltem a főztjét, változatos, egészséges ételeket főzött. De azért gondolt Misire is, mert neki tápláló, energiadús ennivalókat csinált, a munkájához kellett az erő, annál is inkább, mert már nem tartozott a fiatalok közé.
Néha, ha sok munka gyűlt össze továbbra is ott aludtam náluk. Már nem zárták a hálószoba ajtajukat, szinte családtagként tekintettek rám. Egyik nap az ablakomból...


Szimfónia a szerelemről 1. rész

A lány állt a ház előtt a bokrok takarásában és várta, hogy nyíljon a garázs. Tudta, hogy nemsokára el fognak menni az ott lakók, mert előtte a garázsban mindig fölkapcsolják a lámpákat és a kerti fények is kigyúlnak. Tudta, hogy csak másodpercei lesznek, hogy beosonjon a záródó kapun, ezért nagyon készült a kapu nyitására. Mikor végre meglátta, hogy lassan húzódik föl az automata ajtó és kihajt a kocsi, lehajolva, szinte kúszva szaladt a bejárathoz és vetette be magát a már majdnem bezáródó ajtó alatt. Lihegve feküdt a földön mozdulatlanul, majd mikor a kapu teljesen bezáródott lassan állt föl és óvatosan nézett körül. A kinti lámpák fényénél csak derengve látta a tárgyak körvonalait....


NOV.
11.
2024

Nőgyógyász főorvos

Az életem már születésemkor megpecsételődött, vagyis inkább már a fogantatásomkor. A bal lábam rövidebbre sikeredett, mint a jobb. A születésem utáni vizsgálatok 20 centis különbséget prognosztizáltak felnőttkoromra. A gyerekkoromat az örökös kórház, a fájdalom, a szenvedés jellemezte a nyújtás miatt. Hiába voltam orvosok gyereke, többet nem tudtak tenni a tíz centis nyújtásnál. Az utcán –  ortopéd cipővel – a járásomon alig volt észrevehető, de anélkül vagy lábujjhegyen jártam, vagy bicegve. A tanulásba és a konditerembe menekültem. A lányok kinevettek, csúfoltak, némelyik megalázott a testi hibám miatt. Egyedül csak Marika osztálytársnőm volt emberi, de ő is csak akkor, ha ketten voltunk....


Egy álom megvalósulása

Édesanyám egyedül nevelt egy pesti bérlakásban. Gazdasági szakembert akart belőlem kitaníttatni. A közgazdasági szakközépben végzős voltam, jó eséllyel készültem felvételizni a közgazdasági egyetemre. A balsors, az élet, egyik percről a másikra térített magamhoz, vágott padlóra, és csinált belőlem felnőttet, pár hónappal a tizennyolcadik szülinapom előtt. Jött a telefon anyu munkahelyéről, hogy összeesett és kórházba vitték. Mivel még altatták, édesanyám tiltása, – hogy elmondják a betegségét – semmissé vált, én lettem a döntéshozó.
Persze, hogy kezeljék, hozzák helyre, majd szállítsák Mátraházára a tüdőszanatóriumba, ahol a tüdőrákját meggyógyítani ugyan nem tudják, de jó egy évvel...


NOV.
10.
2024

Felmelegítve a káposzta is jobb 2. rész

– Nem tudok hozzád menni, és te sem tudsz hozzám jönni, mert az idősek otthonában leszek, az éjszakai ügyeletes vezető helyett hétfőn, szerdán, pénteken. Vissza kell adnom ezt a henyéléssel töltött hetet a kollégámnak. – Magyaráztam. – Ja, meg amúgy sem tudod, és én sem tudom hova kéne menni.
– A második az nem kifogás...
– Persze, ha akarsz, hétfőn munka után meglátogathatsz az otthonban.
– Ott leszek. – Csukta be maga után az ajtót.

Hétfőn egyből az otthonba mentem. Próbáltam már nem Zolira és a történtekre gondolni, de bárkivel, – dolgozó, vagy lakó – találkoztam, az első a kérdése az volt, hogy éreztem magam, mert látszik, hogy ki vagyok simulva. A délután az...


Jó napot, Iowa!

Mióta megérkeztem, többször is hallottam, hogy kinyílik a furcsa kis sportbár ajtaja, de valamiért most megfordultam és meglepett amit láttam. Ahogy belépett tudtam, hogy valami nincs rendben. Normális testtartása – általában nagyon magas és büszke – helyett kicsit összeesett, a vállai lelógtak. A szokásos mosolya helyett – az a mosoly, amitől úgy nézett ki, mintha 50 foga lenne – szomorú szemöldökráncolást láttam. Ragyogó szeme fakó volt, és talán még vöröses is. Ahogy ránéztem a bár tompa fényében, tudtam, hogy ideges. Mindezeket el tudtam mondani, bár még soha nem találkoztam vele személyesen.
Szóval honnan tudtam, hogy ideges, és ez nem a szokásos hetyke énje? Mert minden hétköznap...