AUG.
8.
2024
Mire felértek a szobájukba, már valamennyien erősen izgatottak voltak. Mindegyikük agyában a sorsolás gondolata forgott. A két nő azon elmélkedett, hogy melyikük kapja először a szendvicset, mindkettőjük már erősen nedves volt, és alig várta a beléjük hatoló farkakat. A két férfi máson gondolkodott, mindketten a másik feleségét szerették volna először szendvicsbe dugni. Zoltán elővett egy dobókockát.
– Hogy elkerüljük a véletleneket, mindkét lány ötször dob, és a dobások eredményét összeadjuk. Lányok! A több vagy a kevesebb legyen a nyerő?
– Szerintem a több – mondta Mária, és ránézett Zsuzsára, aki helyeslően bólintott.
Nagy izgalommal figyelték a dobásokat, amit Zsuzsa kezdett,...
Vasárnap reggel, felébredek, szia drága szerelmes feleségem, jó reggelt drága férjecském. Puszi. Puszi. Még egy puszi.. khm... találós kérdés, mit is csinálnak a fiatal házasok reggelente? Mármint a kávé előtt! Juti hárít, hogy most nem, mert ma reggel ő akar átmenni apáékhoz. Tegnap reggel anya jött be és ébresztett, neki ez annyira megtetszett hogy ma reggel ő akarja. De hiszen itt vagyok, lehet! De nem engem akar, és egy szál mosolyban, illetve papucsban áttipeg. Rohadt jól áll neki a magassarkú, tudom hogy egészségtelen meg minden, de olyan ívet ad a vádlijának hogy attól meg lehet veszni, na meg a járása is egészen másabb mint amikor lapos talpúban megy. Olyankor nem lehet nem...
Judy éppen befejezte a történetét, amikor megszólalt a telefonja. Rövid beszélgetés után elmondta, hogy Roy csak most indul haza és onnan még közel fél óra az út. Ezt Judy szomorúan vette tudomásul:
– Ez a visszaemlékezés annyira felizgatott, hogy már nagyon kéne nekem Roy.
Zsófi rám nézett:
– Ezen most csak te tudsz segíteni.
– Semmi gond, én már készenállok rá. Rám is hatottak a történetek.
– Judy áthajolt Zsófin és a mellemtől lefelé haladva elkezdett simogatni. Nem sok időbe telt, mire megállapította, hogy ténylegkészen állok. Rákérdezett Zsófira:
– Tényleg használhatom? Nem lesz féltékenykedés?
– Tényleg. Meggyőztél, hogy az csak jó lehet nekem is. Én már...
Egy kisvárosban születtem, Tsz-ben dolgozó szülők gyerekeként. Anyukám a magüzemben dolgozott mindenesként. A takarítástól a mázsálásig, leltározásig mindent csinált. Apu traktoros volt. Nyáron a földeken, télen az állattenyésztésben dolgozott. Így a mamám nevelt, a nálam tizenöt évvel idősebb, – a mamám testvérének későn besikeredett – László nevű fiával, aki anyukám unokatestvére, nekem meg második unokabátyám. Sajnos a későn besikeredett terhesség következményeként felnőtt korára tizenegy centivel rövidebb lett a jobb sípcsontja, mint a bal. Speciális cipőben járt, és semminek nem vették fel csak kárpitosnak. A mamáméknál – ahol mi is laktunk – volt egy, a fészerből átalakított műhelye....
A férfi bizonytalanul járkált a hatalmas élelmiszer áruház polcai között, és nem tudta eldönteni, hogy mit vegyen vacsorára. Legtöbbször bevásárló listával érkezett, és határozott elképzelése volt, de most csak gyorsan akart venni valamit, aztán rohanás haza. Elege volt ebből a napból. Étterembe sem volt kedve menni, valami gyors és laktató ételre vágyott, ami után beüt a kajakóma.
Befordult a konzervek felé, és föladva minden ellenérzését, pásztázta a polcokat. A kosarában már volt egy csomag penne tészta, már csak a rávalót kellett megtalálnia.
Mikor a nőt meglátta, először a lábai tűntek föl neki. Lábujjhegyre állva csimpaszkodott egy fölső polc felé, és ő azokat az izmos,...
Csilluka gyorsan távozott, én kissé csalódott voltam. Jó lett volna még egy kicsit hancúrozni, élvezni a tinilány friss, ropogós testét. Dohogtam egy kicsit még magamban az anyám forrófejűsége miatt – igazán megkérdezhette volna, akarok-e menni Mártához – de közben alaposan lezuhanyoztam, és minden szempontból eleget tettem egy várható urológiai vizsgálat higiéniai követelményeinek.
A klinika recepcióján egy testes, középkorú nő állta utamat. Valahonnét mintha ismerős lett volna.
– Hova-hova fiatalember?
– Márta adjunktusnőhöz érkeztem – mondtam, és folytattam a nevemmel.
– Hát te vagy az? Úristen, de megnőttél, mióta utoljára láttalak! Meg sem ismertelek! De ahogy...
Egy halastó stégapartmanjában boldogan gondolom végig az életem. Két férfi durmolása megnyugtat. Egyik a második férjemé, a másik a velünk nyaraló 25 éves fiamé.
Korán érő, magas növésű, de vékony lányka voltam. Tizenkét évesen már menstruáltam. Tizenhat évesen a nyári hőségben a fűzfa árnyékában vette el a szüzességemet az akkor már tanárnak tanuló későbbi férjem. Figyelmes volt, fájdalommentesen lettem nő. Nem kívántam másik pasit, bár lett volna jelentkező, felkínálkozó. A túlságosan nagy szerelem eredménye rosszul sült el. Már a gimi negyedik osztályában terhes lettem. Pocakosan érettségiztem, és sikeresen felvételiztem levelezőre, én is tanárnak készülve. Ősszel esküvő, télen...
