NOV.
19.
2002
- Új történetek
- A fénykép (hetero)
- Régen kezdte... csavargott a neten. Fecsegett, tartalom nélküli vagy időnkénti bölcselkedő szavak, gondolatok jelentek meg a keze nyomán a képernyőn. Aztán rájött valami olyanra, amire nem is számított. Hasonló érdeklődési körökkel rendelkező embereket ismert meg. Barátokat talált. Jól érezte magát közöttük...
- Csak egy látomás (hetero)
- Félhomály volt a szobában, de ez a látást nem korlátozta nagyon. Csak ültem a szoba közepén, s nem tudtam, hogy mi az amire várok. Csönd volt. Csönd és magány. Egy kis halk zajt hallottam, de nem néztem oda. Tudtam mi az, de nem voltam rá kíváncsi. Nemsokára úgy is abbahagyja. Újra a magányra gondoltam. Ebben a poros pajtában itt a város szélén egyedül én, és a gondolataim...
- Györgyi és a Való Világ (híresség)
- Korán ébredek, nagyot nyújtózkodom az ágyban, aztán elmosolyodom: néhány napja akár harmincegy évesnek is mondhatom magamat. Sok ez vagy kevés? Örülni vagy sírni kellene? Legyek rá büszke vagy ne is törődjek vele? Frissen rúgom le magamról a takarót, törülközőt ragadok a kezembe, grimaszt vágok a rejtett kameráknak, integetek a horkoló villalakók felé, és ruganyos léptekkel indulok zuhanyozni...
- Régésztábor (gruppen)
- Ez a történet tíz éve esett meg, és bár ez idáig nem gondoltam arra, hogy valakinek el kellene mesélnem, főleg ilyen nagy nyilvánosság előtt, most mégis azt mondom, a történtek szépségéért érdemes egy órára a gépem elé ülni és leírni mindent részletesen, ahogyan eszembe jut. S ehhez hozzátehetem: úgy emlékszem még az egyes pillanatokra is, mintha ma történt volna meg...