JAN.
20.
2005
- Új történetek
- A Császár kertje - XVII. fejezet (hetero)
- A Császárné várta minden este haza a császárt, az pedig ajándékokkal árasztotta el. Szinte minden nap küldött neki valamit. Apró madarat kalitkában, mely estefelé oly gyönyörűen énekelt, hogy Jü Sziangh – Liun szíve belefájdult. Aztán kapott három hosszúszőrű, fehér cicát, melyek olyanok voltak, mint a puha hó, csak melegek. Likőrös üvegcsét, melyben az ital zöldszínű volt, mint a smaragd és édes, mint a méz. Illatszereket, melyek előre hozták a nyár illatait. A császárné pedig hosszú leveleket írt cserében kedvesének, melyet a kipihent küldönccel küldött vissza...
- Az ínség hét esztendeje (hetero)
- Amikor kinyitottam apámék ajtaját, egykedvű voltam. Persze az voltam előző nap is, meg előtte is, meg ha visszagondolok a házasságom utóbbi másfél évére, végig. Még talán akkor is, amikor megismertem Tibit azon az egyetemi bulin. Csendes fiú volt, szelíd szemű, volt benne valami otthonos a sörszagú házibuli mámorában. És nem tapogatta a mellem. Irtóztam attól, ha egy fiú nyálasan csókolt és a mellem tapogatta. Ő más volt, száraz ajkú, visszafogott, gyengéd. És én azt hittem, ez kell nekem...
- Carmen, a házmesterné (hetero)
- Carmen egy előkelő párizsi lakóház házmesternéje: most éppen a negyedik emeleti új lakót várja. Fehér blúzt húz, hozzá szűk miniszoknyát, s vállára sálat terít. Tudja, hogy éjjeliőr férje csak hajnalban tér haza. Így van ideje, hogy az egész ház nevében köszöntse az új lakót, akiről csak annyit tud, hogy ügyvéd. Nem tudja miért, de az ügyvédek előtt mindig zavarban van...