Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Az utóbbi 1 hétben problémák voltak a Történet feltöltése menüponttal, néhány feltöltés nem sikerült, így megkérnénk azokat, akik a feltöltött történetük után még nem kaptak tagságit vagy visszajelzést, azok próbálják meg újra feltölteni.
Amennyiben újra hibába ütközne, akkor kérjük, hogy e-mailben küldjétek el a történeteket!
Köszönjük a megértést!
Itauré magányosan baktatott lefelé a hatalmas márványlépcsőn. Oly elveszettnek érezte magát a fáraó hatalmas palotájában, melyet még apró termete is megkoronázott. Úgy érezte, mindjárt megfullad, már szinte rohant a lépcsőn, ki a hátsó kertbe. Thimun jött vele szemben a fáraó jobb keze és tábornoka egyszemélyben. Ahogy mindig, most is megcsodálta a hercegnő sudár termetét, kecses alakját, belenézett ékkőként világító türkiz szemébe, mely szinte villámokat szórt. A hatalmas fekete hajkorona lobogott a lány után, édes illatot hagyva, mely azonnal öszefacsarta az ifjú tiszt szívét...
Az igazán izgalmas az volt, hogy nem azzal indult, hogy egymásnak estünk, hanem egy olyan "vággyal" ami majd elemésztett, hogy hozzád érhessek. Azt, hogy ez birtoklási vágy, féltékenység vagy csak egyszerűen szexuális alapból indult azt nem tudnám megmondani. Viszont olyan jó érzés, mint amikor várod a karácsonyt tudván, hogy valami nagyon jó fog veled történni. Aztán a lépcsőn előre engedve téged finoman a hátadhoz értem. Olyan, mintha a tested összes érzékelése az ujjaidban lenne és ezen keresztül próbálod a másik egész testét megismerni...
Történetem a hatvanas évek közepén játszódik, helyszín egy Balaton parti kis falu. Zolinak hívnak és a tizennegyedik évemet taposom, június van, pár nap múlva vége az iskolának. Az utóbbi néhány napban otthon komoly viták voltak, főleg amikor a nagyanyám is ott volt. Sűrűn emlegetek egy nőt, akit inkább csak kurvának, vagy ribancnak hívtak. Mint később megtudtam ez a nő nagyanyám húga Kati néni volt. A nénémről nem sokat tudtam, személyesen még talán nem is találkoztunk. Családi beszélgetésekből tudom, hogy a fiatalon elszökött otthonról. Pestre ment, és prostituált lett, haza soha többé nem jött...
Sötét szemek vágyat ragyognak, indulatok csorognak folyami ereimben. Fellobbanó pillanat. A falnak támaszkodva ízlelni csókokat. Legyen a ma neve, gyilkolni fehér papírt hegyes tintával. Semmi értelme. Bámulatos milyen ügyesek! Mit tudok mutatni én ezeknek? Míg tart a Monti-csárdás, testek pörögnek rá megállás nélkül, ámulom a koreográfiát, elegancia, könnyedség az ugrássorokban, látványilag. Valójában kőkemény munka ez is. A cirkusz világa. Nekem csak táncolnom kell. Szilveszteri marhaság. A balett teremben keresem és hajlom át az ütemet...
A második éjszaka nagyjából úgy kezdődött, mint az első. Lucien ismét vacsorával várta a szalonban. Fekete ruhában állt a kandalló mellett, a lobogó tűz táncoló árnyat vetett a kőfalakra. Amikor Aveline lecsúsztatta magáról az arcát takaró csuklyát, Lucien szembefordult vele, megigézte a kámzsa surranó nesze. A lány az ajtó előtt állt. DuFeron olyan elmélyülten nézte, melyre nem volt szava, a levegő hirtelen úgy megsűrűsödött közöttük, hogy alig tudta belélegezni. Lucien kimért, lassú léptekkel közeledett hozzá. Aveline szíve úgy dübörgött, mint vágtató lovak patája alatt a föld...
- Szia! Gyere be! - üdvözölt Éva kellemes mosollyal mikor beléptem a lakásába. - Szia Éva! - mosolyogtam vissza. Belépésemre két kedves puszival fogadott, ami jólesett a kinti zord időjárás ellenére. Éva nagyon szép lánynak mondhatta magát. Igazán kellemes megjelenése volt, és bár férfi létemre baráti szálak fűztek hozzá, olykor - olykor megjegyeztem azért neki, hogy nőként is mennyire tetszik. A legjobban a mellei tetszettek. Nem pusztán férfi mivoltom miatt. Egyszerűen nem láttam még ennyire dús, formás, gömbölyű melleket soha...
Andy körülnézett a szobában, amely egészen máshogy festett, mint a többi alkalommal ebben az évben. A sarokban egy nagy, túldiszített fenyőfa állt, amely a szoba méretéhez képest meglehetősen nagy volt. A fenyő tele volt égőkkel, és díszekkel. Kitette a karácsonyi lapokat, legalább 12-vel többet, mint az előző évben. Boldog és jókedvű volt, és erre megvolt a jó oka. Christina. Pontosan egy évvel ezelőtt lépett be az életébe Christina, felforgatva azt. Christina Kringle azt állította magáról, hogy ő a Mikulás lányunokája...
A kiáltozás egyre csak élénkebb lett, és a lány hátrébbhúzódott a ketrecében, egészen a sátor árnyékába menekült. A másik két nő az ő ketrecében rögtön a vashoz feszítette arcát, hogy még jobban kilásson, amikor meglibbent a sátor ponyvája, és beszélgetés szűrődött be. - És milyet keres magának, Uram? - Nincs konkrét elképzelésem. Egy tüzes kreolt, egy rideg kékszeműt, vagy éppen egy acélos tekintetűt? Majd eldöntöm. – A hang markáns volt, rekedtes, és már önmagában észbontó. A sátor szájánál megjelent a rabszolga kereskedő pöttöm, kövérkés alakja, és mellette egy magas férfi állt...
Ikerélet 4. rész - Bianka (bizarr)
38 éves asszony vagyok, magas nagydarab nő, hatalmas mellekkel. Férjem gazdag, mellette nem kellett dolgoznom se, jól éltünk. Az én dolgom gyakorlatilag a gyereknevelés, háztartás volt és az hogy jól nézzek ki. Torna, szolárium, spining a heti menetrend része volt. Így aránylag jól néztem ki, persze 110 - es melleim és magasságom miatt cseppet sem törékeny. Férjem értékelte is, ellátott minden jóval, szexuális életünk is aránylag tűrhető volt, bár az utóbbi időben eléggé megritkultak az együttlétek...
Éjszín szemek emléke villant fel előtte, az a bűnre csábító, keserűen gúnyos mosoly a férfi arcán. Belereszketett a gondolatba, hogy ezek a szemek nézik majd mezítelen testét, mert abban biztos volt, hogy egy ilyen hírhedt szoknyapecér, mint a férfi, nem fogja eloltani a világítást szeretkezés közben. Nem: sóvár pillantásokkal méregeti majd, legtitkosabb testtájékain járatja majd kéjenc pillantását, azokon, amelyeket addig csak az édesanyja és a szolgálólánya pillanthatott meg...
Elmondanék valamit neked. Sok valamit mondtam már, de ez most más. Másik marhaság. Ez a nyitószó – marhaság. Marhaságot hegyre-hegyről szavalni sokkal könnyebb és repül a billenytűzet magasztost, ember még nem járt ott, mint keretbe foglalni egy kedves mesét, mely semmiség. A kádat sikálta, a tisztaság felé félúton. Bedőlve, gömbölyű feneke ringott csábosan. A piaci spórolós anyagból sortocska, a gömbök és a rések világát takarta, pont eléggé, pont izgalmasan. Gubaci Miklós a kőműves úgy jön a képbe, hogy mikor a ház épült, ő hirtelen úgy döntött, nem húz falat a vécé és a fürdő közé egészen...
A tegnapi nap felkavaró eseményei után óriási késztetést éreztem, hogy ezt napot ne Budapesten, hanem egy vidéki városban töltsem. A város egyik eldugott utcájában lapul meg a teaház, én rövid, céltalan kóborlás után találtam rá. Hétköznap délelőtt nem sokan látogatják, szinte egyedül voltam és behúzódtam a keleties hangulatú teázó egyik hátsó szobájába, és elővettem a notebookot. Az elmúlt éjszaka még élénken dolgozott a fejemben, egész úton idefelé őrült fantáziáim voltam, a legkülönbözőbb szituációkba képzeltem bele magam, a legpikánsabb helyzetekbe, és nagyon kellett koncentrálnom, hogy a vezetésre is jusson a figyelmemből...
Barátnők 4. rész (s/m)
Most 23 éves, egyetemi hallgató vagyok, Annabella a nevem. Szeretem visszaidézni éltem szép élményeit, eseményeit. Egyik éjjel a kollégium fürdőjéből, furcsa hangokat hallottam. Megnéztem, hogy mi az. Négy lány, olyan 18-20 éves formán lehettek, szeretkezett egymással. Vadul csókolóztak, és kényeztették egymás testét. Ez idézte fel bennem a rég történteket, melyet most közkincsé teszek. Amikor 10 éves koromban apám meghalt, nagyon magamba roskadtam. Szerettem, imádtam az apámat. A férfi ideál volt számomra. Anyám, a maga módján szeretett. Így, amikor beadott az intézetbe meg sem lepődtem...
Álmatlanul hánykolódom. Nem értem ezt az egészet, de most nem is akarom. Inkább csak becsukom a szemem, és hagyom, hogy az emlékek sodorjanak magukkal. És látom... Az estét, amikor megismertem és azt a pár szép hónapot, ami utána volt. Élesen, ahogy azt az estét is mikor a karjaimban fekszik, érzem az illatát, a melegét, a szemébe nézek, és már őrült vagyok, de ezúttal nem a szokásos szavakat suttogja, és nem tudok önfeledten elmerülni ebben a ködben... Most csak ilyeneket fog az agyam, hogy ennyi, vége és először nem is értem a képzeletem játszik velem, vagy a valóság, de aztán felfogom csak túlságosan fáj...
- Hogy lehetett ennyire... Kiállhatatlan? - forrongott magában Valerie. - És egyáltalán... - elpirulva nézett a szemközti velencei tükörbe. Megadta magát az ellenségnek, és még élvezte is! Felemelt egy párnát a pamlagról, és a kandalló párkányához vágta. Hercegnő az úrnője bokájához húzódott, kényeztetésre várva. - Kiscicám, ugye nem mondod el senkinek? - lelesett, és fájdalmában nyögött egyet. - Joseph, ezért megfizetsz! ...Josepf fáradtan bontotta ki ingét. Az üzlet nyélbe ütve, hála a házasságkötésének Valerievel.
Sajnos azzal, hogy a Tesóm újra otthon volt, csökkent a szabadságunk. Megbeszéltük Anyuval, hogy megőrizzük a titkot. Így együttléteink száma nagyon lecsökkent. Egy kétszobás lakásban laktunk Anyu a nagyszobában aludt, mi a Tesómmal a kicsiben. Mivel a Tesóm is állandóan otthon volt, Anyu dolgozni járt, csak nagyon nehezen tudtunk együtt lenni. Rendszerint éjszaka lopóztam át, mikor már Tesóm biztosan aludt, de akkor is nagyon halknak kellet lennünk...
A takarítónő (bizarr)
Szombatonként rendszeresen a lakhelyemhez közeli piacon szerzem be a hétvégi főzéshez szükséges kellékeket. Szívesen teszem ezt, mert szeretek a kofákkal alkudozni illetve mindig akad egy ismerős, akivel el egy jót lehet beszélgetni. Ancsa, akivel már régóta ismerjük egymást, szintén itt dolgozik egy kis élelmi-szerüzlet eladójaként. Az évek során elég közvetlen viszony alakult ki közöttünk. Amikor betérek hozzá már a reggeli rohamon túl van, így zavartalanul tudunk beszélgetni. Már a megismerkedésünk alkalmával feltűnt, amint a jó idő beköszönt ő egyre barnább...
23 éves fiatal asszony voltam amikor a férjem munkahelyi baleset következtében itthagyott a kislányommal. Házasságot nem kötöttem egyedül neveltem leányomat. Partneri kapcsolataim voltak de ezek nem lettek véglegesek. Fiatal asszony lévén puncim gyakran percegett ezért kerestem a megoldást egy tartós kapcsolatra. Ismerős barati kör hozott össze egy elvált férfivel aki egyedül nevelte fiát. Ekkor én 27 éves voltam, leányom 8 éves ujdonsült párom 35 éves és fiúgyermeke 12 éves...
Már nagyon vártam a közös nyaralásunkat. A kamaszkor leghevesebb, legvágyakozóbb időszakában fel sem merült bennem, hogy a nyolc évnyi korkülönbség vagy bármi más akadály lehetne. Csodálatosan sugárzó tekintetű, értelmes beszélgetőpartner; kedves, bájos játszótárs és kívánatos, gyönyörű nő... Mindez együtt: Hajni. Megérkeztünk a nyaralóba és miután szétpakoltunk, kicsit elhelyezkedtünk, azonnal leültünk beszélgetni. Láttam rajta, hogy én is hiányoztam neki. Azonban már tudtam olyan, ártatlanul nézni rá, mint az elmúlt években. Bár születésemtől kezdve sokat volt mellettem, szinte a legszűkebb családba tartozott...
Alpok, késő este. Álomtündér csak vékony, átlátszó fátylát borítja rám. Hallom magam mellett a jól megszokott szuszogást, kezem a jól megszokott popsin pihen. A világító óra nem sokkal éjfél előtti időt mutat. Végiggondolom a napot: a hegyek, a gleccserek, a felvonó minden a helyén, szokásos kirándulós program lebonyolítva, a szép naplemente is működött, mint kell. Mégis mintha valami hiányozna a képből. Nem jövök rá, mit hiányolok. Álomtündér végre rám teríti vastag fátylát, mély állomba merülök. A fátyol elvékonyodik, kezdem érzékelni a környezetemet...
Biztos, hogy erre vágytam? (homo)
