Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
West Sándor 25 éves különleges hírszerző. Valaha a magyar titkosszolgálatnak dolgozott de már több mint 3 éve egy magáncégnek dolgozik. A cég mindenféle hírszerzői feladatot elvállal: legyen szó a kormány megrendeléséről vagy magánszemélyek által megrendelt buliról, törvényesről vagy törvénytelenről.Sanyi az utóbbi 3 évben 400 - szor annyit keresett, mint addig egész életében. Több mint30 milliárd forintja volt egy névtelen svájci bankszámlán és még 2 milliárd különböző magyar bankszámlákon...
A fiúnak már saját lakása volt, és meghívta a barátnőjét vacsorázni egy étterembe. Ez egymagában is elég romantikus volt, de amikor beértek a srác lakásába, a lány nagyon meglepődött. Gyertyák az ablakban, az asztalon, a szekrényen és a kandallón, rózsaszirmokkal borítva az ágy, a szőnyegen is végig nagyon szép vörös rózsák szirmai hevertek... Csak a gyertyák fénye világította be a házat, mindenhol égtek. Aztán a fiú megölelte a barátnőjét, és a fülébe súgta: "Szeretlek". Elkezdtek csókolózni, egyre hevesebben és szenvedélyesebben, majd a fiú megszólalt...
Sziasztok. A nevemet nem árulom el csak annyit, hogy budapesti lány vagyok és 22 éves. Gyakran szoktam olvasni a történeteket az oldalon de őszintén szólva a legtöbbet egyszerre találom izgalmasnak és undorítónak. Soha eszembe sem jutott hogy egyszer én is írni fogok nektek de most olyan valami történt velem ami lehet hogy az egész eddigi életemet megváltoztatja. És ráadásul karácsony napján kezdődött! Karácsonykor nálunk az egész család. Anyu mamája apu papája a testvéreim a 14 éves Gábor és Zoli. Minden ugyanúgy történt mint korábban...
Csendes volt az erdő. A napsugarak könnyen törtek utat maguknak a fák gyér lombján át. Egy letört faágon egy kis tündér ült. Magányosan bámult a semmibe. Kellemesen langyos levegő simogatta bőrét, de ő nem élvezte. Egyedül érezte magát, olyannak, akire senkinek nincs szüksége. Hirtelen neszt hallott a közeléből. Odakapta volna tekintetét, de hirtelen elhagyta minden ereje. Hangtalanul terült el az ágon. - Látom, felébredtél - mosolygott rá egy férfi. Selene álmosan pislogott maga elé, nem tudta hirtelen hol van...
Sosem élvezem (s/m)
Továbbra is várjuk mindenkinek a történeit, kérpegényeit!
Akinek esetleg nem lenne elég bátorsága saját művel jelentkezni, bátran vágjon bele egy már létező magyarra fordításába! Rengeteg fordításra váró történet és képregény várja a szerkesztőségben a jelentkezőket.
Várjuk a jelentkezőket!
És ne felejtsétek, minden általatok írt vagy fordított történetet és képregényet 30 napos tagságival jutalmazunk!
Éjszaka kezdődött az egész, ahogy így vissza tudok emlékezni a történések elejére. Edzőtáborban összezártan élni egy halom csajnak ház bizony elég nehéz, anélkül, hogy percenként ne mennénk egymás agyára. Egész nap edzés. Délelőtt kettő és délután egy, meg kora este egy újabb... hát örültünk, hogy élünk. Néha kézilabda meccsre is futotta az időnkből, mert különben minden más edzés fontosabbá lett, mint amiért idekerültünk ebbe a dunántúli kisváros edzőtáborába...
Újabban nagyon sokat dolgozom. A cégnél rengeteg a munka, és a főnököm is rám szállt. Folytonosan, ha bármi gondja van engem kér meg, így sokszor adódik, hogy még plusz órázom is. Ha esetleg meg haza találok, akkor rögtön beesek az ágyba, és alszom. Barátom, már sokszor kérlelt, hagyjam ott a munkámat, de nekem meg ezek ellenére nagyon tetszik, így mindig valami ürüggyel kitérek a téma elöl. Egyik nap, csodával határos módon előbb végeztem a munkával. Persze nem csoda volt csak nem volt áram, és így minden munka megszűnt létezni...
Már majdnem egy hete, hogy Márta megleste a barátnőjét. Ez és a kettőjük között lezajlott beszélgetés, nagyon felzaklatták, másra sem tudott gondolni. Mivel a férje egész héten későn járt haza, esténként egyedül kellett ágyba bújnia. A rátörő erotikus vágyakat maszturbálással próbálta levezetni, kevés sikerrel. Magának sem merte bevallani, mennyire felizgatták a Vivientől hallottak. Kerülte a nő társágát, alig mozdult ki otthonról. Mivel szomszédok voltak, a találkozás előbb-utóbb elkerülhetetlen volt. A kozmetikustól jött haza, amikor a folyosón összefutottak...
Az én kicsi játékbabámnak... - Szeretlek... - motyogta lehajtott fejjel a lány. A férfi, aki az ajtóban állt mosolyra húzta a száját, és bezárta maga mögött az ajtót. A szobába sötétség költözött. Bezárt ablakok, behúzott függönyök, fehér falak és fojtogató dohos szag. Néhány rongy, talán ruhák maradványai hevertek a szőnyeg nélküli padlón. A lány oda botorkált a szoba közepén lévő elnyűtt matrachoz, és a könnyeit nyelve a saját zokogása ringatta álomtalan álomba...
Betörő (s/m)
Kedves látógatóink!
Továbbra is várjuk mindenkinek a történeit, kérpegényeit!
Akinek esetleg nem lenne elég bátorsága saját művel jelentkezni, bátran vágjon bele egy már létező magyarra fordításába! Rengeteg fordításra váró történet és képregény várja a szerkesztőségben a jelentkezőket.
Várjuk a jelentkezőket!
És ne felejtsétek, minden általatok írt vagy fordított történetet és képregényet 30 napos tagságival jutalmazunk!
Szilviának hívnak, most 36 éves vagyok. Egy olyan dologról fogok most beszámolni, amiről eddig mindenkinek szégyelltem beszélni. Három évvel ezelőtt, nyáron esett meg velem a dolog. Akkoriban még Pesten laktam a fiammal, Zolival. Fiatalon házasodtam, 18 éves voltam amikor a fiam megszületett. Sajnos nem sokkal később összevesztem a férjemmel, aki elhagyott, vissza sem jött többé. Zoli apa nélkül nőtt fel, és ez meg is látszott rajta. Vad természete volt, sokat verekedett...
A férfi korán kelt. Megint a tévé előtt aludt el magányában, és arra ébredt, hogy reszket.
A fűtést is elfelejtette bekapcsolni... és be sem takarózott. Lassan óvatosan feltápászkodott, a kanapé halkan nyöszörgött. Kikapcsolta a csendesen sistergő tévét, kiment a konyhába és feltett egy kávét. Amíg a kávé lefőtt, az asztalnál ülve, arcát tenyerébe fogva gondolkodott... - már rég a legkisebb adagot főzöm... - megcsalt, megcsalatott feleség, magára hagyott gyermek, és talán örökre elvesztett illúziók. - magányos hideg éjek... árva reszkető reggelek... sistergő tv... kis adag kávé...
Alex az oldalára fordult, felkönyökölt, rátette a kezét a hasamra majd lassan elkezdett
simogatni. Ati is felkönyökölt és az Alex kezét nézte ahogy simogat. Lassan elindult feljebb
és már a mellemet simogatta, Ati mint akit megbabonáztak úgy bámulta a kezét, de nem
mozdult, hogy esetleg megérintsen. Amikor a mellbimbóim már teljesen megkeményedtek,
összehúzodtak, nyitott tenyérrel még feljebb araszolt egészen addig amíg az állkapcsomat
fogta közre. Magafelé fordította az arcomat. A szemembe nézve hajolt egyre közelebb amíg
szinte érintette a számat. Szinte...
Megérdemelte. Igenis megérdemelte! És ennyi... Baronesse Valerie kedvetlenül simogatta macskáját, elnyúlva a szófán. A fehér bundás, akárcsak Úrnője, fölényes tekintettel figyelte a kandallóban pattogzó lángokat. Hercegnő - a macska - hírtel en felegyenesedett, és gyorsan leszökkent a szófa alá. Úrnője kijózanodva emelte fel a tekintetét. Kinyílt az ajtó. Hercegnő fújtatva jelezte nem tetszését, ahogy a férfi belépett a szobába. Valerie újra a tűzre emelte a tekintetét. Bárcsak ő is pusztító tűz lehetne... Pusztító, kártevő tűz...
Elkésve (s/m)
Idén áprilisban nagyon beteg lettem. Unatkoztam, egy hétre kiírtak. Végül ráfanyalodtam a chatre...tudom sokan mit gondolnak róla, én is ugyanazt gondoltam. De belémlépett egy srác és elkezdtünk beszélgetni. Csomót nevettem, jó fejnek tűnt. Aztán Msn - címet is cseréltünk és azon vettem észre magam, hogy napok és hetek óta csak vele beszélek. Lenyűgözött, annyira szabad volt és mindent megtehetett, ráadásul fekete hajához, fekete szempár és barna bőr tartozott. Tipikus olasz pasi..
Azon a nyáron egy kisvárosban dolgoztam. Az ottani munkám szervező adminisztrátora Ágnes volt. Megismerkedésünk első lépéseként, azonnal összevesztünk. Mint később kiderült, a főnöke ügyetlenül kötötte velem a szerződést. Forrott közöttünk a levegő, és már úgy volt, hazamegyek, el sem kezdve a munkát. Csak az volt a baj, hogy közben nem tudtam levenni a szemem az asszony pulóvere alatt méretesnek ígérkezö melleiről. Ő ezt észre is vehette, mert tekintetéből nem a helyzetnek megfelelő indulatot olvastam ki. Sokkal inkább az addig nem szokott férfiúi energiával szembeni vértezet hiányát. Sőt csodálatot. Majdhogy mosolyogva veszekedett velem...
Már több mint két és fél éve vagyunk együtt. Te vagy életem szerelme és ezen már nem változtathat senki és semmi sem. Amikor először megláttalak, éreztem, hogy valami különleges történt. Pedig az a nap is úgy indult, mint az előtte lévő pár vizsganap az egyetemen. Nehézkes ébredés - a sok tanulás után - , készülődés, némi várakozás és a sikeres felelet - bár ez utóbbi sajnos nem igaz mindegyikre... De ami utána következett... Kiléptem az ajtón és azonnal megakadt rajtad a tekintetem. Ott álltál a szomszéd teremnél és nézted a hirdetőre felrakott eredményeket...
Reggeli közben összemosolyogtunk Keresztanyuval. - Jól aludtál? - Kérdezte.- Soha jobban. - Mi a mai programotok? - Peti és Zsuzsi bemennek Keresztapuval Miskolcra, tudod a tábori megbeszélésre, utána be a vállalathoz számítógépezni. - Te nem mész?- Nem, mert nincs kedvem. Különben is mit csináljak ott, amíg a megbeszélés tart? Aztán meg csak egy gép van, tuti azon veszekednénk, hogy ki játsszon. Keresztapu csak este tud hazajönni.- Ne már. - Mondta Peti. Jobb lenne, ha jönnél. Egész nap ezzel a hülyével veszekedjek... Londonban történt 1. rész (homo)
Négyen voltunk az autóban, éjjel fél egy körül járt, a szomszéd városból tartottunk hazafele. A feleségem barátnője mellettem ült, feleségem pedig hátul a csajszi pasijával - magam sem tudom, hogyan alakult így az ülésrend, s bár komplikáltnak tűnik a felállás, nem az. A barátnő csupán BARÁTnő volt, semmi egyéb. Koncerten voltunk, én vezettem. Kezdtem fáradni már, a mellettem levő lány már elaludt, és hátul is mintha kókadoztak volna. Feleségem fejének körvonalait láttam, háthahajtotta, s egy-egy villanyoszlop mellett elhaladva az arca is feltűnt a visszapillantóban...
Az egész úgy kezdődött, hogy lassan kezdtem a szexuálisan túlfűtött kamaszkoromba érni, és mindent a farkamra akartam húzni, amin lyuk volt. Lehetett az akár mi (persze a jó ízlés határain belül), szóval ne gondoljatok, pl.: egy macskára. Mentem az utcán és minden szembejövő, szemrevaló a gyengébbik nem képviselője után kiáltottam valamit. - Ha ilyen seggem lenne, egésznap a faszomon ülnék! vagy - Csak azért az a gyökér a pasid, mert velem még nem keféltél! Szóval nem hagytam kárba vészni egy megjegyzést se. Volt, amelyiknek tetszett (ők a kurvák)...
Ősz volt. A fák levetették smaragdzöld koronáikat, és durva kérgüket mutatták a világ felé, jósolva a tél közeledtét. Egész jó idő volt, egy vékonyabb kabátban és egy pólóban járkáltak az emberek, mint hangyák a szürke hétköznapokban. Mindenki sietett valahova az utcákon. Egy ilyen napon találkozott Zsófi és Dávid, akik már régóta ismerték egymást és nagyon jó barátok voltak. Ezen a napon ők nem siettek sehova. Megbeszélték, hol találkoznak, mikor és azt is, hogy mit fognak csinálni...
Szakadt az eső, a férjem értem jött kocsival, nem volt ernyő, vagy esőkabát nálam, és így, a munkahelyemről az udvaron átfutva, ki a kapun, gyorsan be a kocsiba, de hiába a könnyű kis nyári ruha ami rajtam volt teljesen elázott, még a bugyim is tiszta víz lett, nem beszélve arról, hogy a selyem blúz amit viseltem teljesen átlátszott rajtam, mivel alatta melltartót nem viseltem. A melleim kicsit kicsik, de formás kis halmok. Csurom vizesen beültem a kocsi hátsó ülésére, és szidtam az esőt...
A helyes srác a liftből (homo)
