OKT.
8.
2023
Kéjes vágyak 3. rész - A druida
leszbi, szabadban-természetben, anál, hermafrodita, 3D, szöveg nélküli
Kisírt szemekkel, tiszta feketében állok egy széken nyakamban a húrokkal. Utoljára forog le életem filmje...
Tudatom kb. Két éves koromtól őrzi az emlékeim. Anyuval ketten vagyunk egy szobában. Akkor – nekem, kisdednek – nagynak tűnt. Mindig anyával voltam, más rokonom nem volt. Emlékezetem óta vele aludtam. Nem csak anya, hanem játszótárs, kisiskolás osztálytárs, tanárnéni, barátnő is volt. A régi munkáslakás elrothadt fűtéscsövei mindig télen lyukadtak ki. Tizenkét éves múltam, mikor az ágyban – a hidegtől összebújva – mesélte:
– Tizenhét éves voltam, végzős nővér tanuló. A jövőbeni előremenetelem érdekében jóban kellett lennem az osztályvezető főorvossal. Így lettél te, –...
Katherine a hasára fordult és szorosan becsukta a szemét. Ezt abba kell hagynia. Hiszen eljegyezték... Undorodva fordította el a fejét és hirtelen meglátta a Reynold szemében visszatükröződő tűz fényét, ahogy őt figyeli. Úgy érezte, a férfi hallgatása, erős tekintete és a saját vágyakozása csapdába csalta. Miért van az, hogy a férfi puszta közellététől egy reszkető, összezavarodott kislánnyá válik? A férfi az oldalára fordult, szembe vele, ő pedig kinyújtotta az egyik karját, hogy jelezze, ne jöjjön közelebb. Ujjai azonban a férfi mellkasán maradtak, érezték a férfi melegségét és a kemény izmokat. A férfi betakarta a kezét a sajátjával, és úgy feküdt ott, a nőt figyelve. Tenyerén durva...
Kurt McKennitt, huszonkétéves, informatikus. Tizenhétévesen lett a Columbia hallgatója, mára teljesítette az összes vizsgát, kidolgozta és nyilvános vitán védte meg a PhD téziseit. Mára csak az avatás maradt.
– Ez volt az utolsó cigi... – sóhajtott Katherine McKennitt, amikor kedd este (szabadnapján) bejött az erkélyről.
– Miért teszed le Katica? – kérdezte Kurt, a nevelt fia. Hihetetlen volt ez, hiszen Kati csupán harminchónappal idősebb Kurtnál. Nyolcéve, kempingezésből tartott haza apa és fia, az egyik kútnál szólította meg őket Kati: a tizenhétéves, érettségizett, árva lány Savannából New Yorkba tartott, a gyámjához. New Yorkban Martin McKennitt segített megtalálni a rokonokat....
Szépen beindult az üzlet, igaz nagyon sokat dolgoztunk, júniusi mérlegünk hála az égnek már pozitív lett. A következő hónapban pedig még jobb lett, így tudtam a lányaimnak egy kis prémiumot fizetni. Hans azt állította, hogy ha nyereséges lesz a bolt akkor a továbbiakban is rám bízza, igyekeztem ehhez tartani magam. Azt sem akartam, hogy nagy legyen a nyereség, mert akkor hátha nem adja át az üzletet, ezért szépen lefölöztem a felesleget. Nem volt lelkiismeret furdalásom, ugyan is meggyőződésem volt, hogy megérdemlem ezt Mac pénz, mivel nagyon megdolgoztam érte.
Ez igaz is volt, ha kellett a konyhát vittem, ha kellett felszolgáltam, piacra jártam, esténként pedig a könyveléssel...
A London Eye elhagyatott. Érdemes volt hajnalban felkelni. Ép ésszel senki sem fog várost nézni ebben az órában, és ebben a fullasztó ködben. Senki sem lesz útban. Csak én, a fényképezőgépem és a kilátás.
Igazából elég kísérteties itt lent. A Temze hangtalanul siklik a két part között, és még a hídon áthaladó autók és buszok dübörgése is tompa. Megborzongok a régi Parkámban, bár tudom, hogy meleg lesz, ha belépek a gondolába. Ezért van rajtam bő, selymes ing, alatta régi farmer. Meg azért is, mert szeretek szabadon mozogni, amikor fényképezek.
A kabin lassú űrhajóként siklik mellettem, én pedig belépek. Átmegyek a túloldalára, készen arra, hogy a levegőbe emelkedjek. A...
megfeszülő faromba martak. Az ikrek, tétovázás nélkül, a nappali felé vették az irányt. Kizökkenve a mámorból, gyorsan a nyomukba eredtem.
– Dany! Ők itt Jasper és Kevin. – mutattam be a fiúkat, olykor megremegő és néha elcsukló hangon. Az unokatestvérem, kissé közönyösen fordult feléjük, majd flegmán rázva meg egymás után a kezüket, anélkül, hogy a szemükbe nézett volna, mormolt el egy kurta, köszönésre hasonlító szót. Az ikrek, levetették magukat a kanapé szélső végébe. Mivel Dany, az L-alakú dívány legvégében kuporgott, minél közelebb a tévéhez, így nekem már csak a két fiú között jutott hely, amit mellesleg nem is bántam. Szinte végtelennek tűntek a percek, miközben szótlanul...
Tibó örömmel fogadott minket. Itt nyugodtan lehettünk végre. Elmentünk egy helyi kocsmába, ahol még volt étel is. No nem nagy választékkal. Csirke-, sertés – és marhapörkölt, a köret tésztából és rizsből állt. A savanyúság meg az uborka volt. Az italválaszték sem volt nagy. Házi pálinka, borsodi csapolt sör és szerintem pancsolt bor. Vacsora közben már beszéltünk az ukrán kialakult helyzetről. Nem szomorkodott a sógora miatt, gyűlölték egymást. Megvetette Tibót, hogy a háború kitörése miatt csaknem néhány nappal később Magyarországra költözött, és nem védte meg hazáját. Persze ez csak a körítés része volt, a magyarsága miatt utálta, mert nem nézett fel rá Tibó a hazafisága miatt, leköpte a...
Nagy rajongója vagyok az oldalnak szívesen olvasom a családi történeteket, meg a tanárnő történetet, kedvenceim a családi történetek a abból is az anya fiú és a nagynéni fiú történetek. Nekem is van a nagynénémmel közös történet amit szeretnék nektek elmesélni. Gyerekkoromban mindig vonzódtam a női mellekhez, nem egyszer volt az hogy anyámnak a melltartóit fogdostam. Egyszer előfordult az is, hogy csak úgy kíváncsiságból, amikor öltöztetett megfogtam a mellét, hogy milyen lehet. Egy marha nagy pofont kaptam utána. Ugyanilyen hasonló dolog történt a szomszédasszonyunkkal, Margóval. Margóról el kell mondani, hogy ő idősebb volt, akár a nagyanyám is lehetett volna, mindig otthonkát viselt. Volt...
Anya elment, fater dörzsölgette a kezét, hogy mikor kerülök már a gyárban az ő kezei közé, nincs-e kedvem már most bejárni? Ha éppen nem kétségbeesés volt, de erőssen elgondolkoztam hogy érdemes-e nekem a fater keze alá menni a gyárba.
Hétvégén Omega-koncert... Lenne ha lenne kivel elmennem. Szombaton dél felé elkezdem szálalni a lehetőségeket, gyakorlatilag semmi. Jenőéket jobb lenne hanyagolni, más meg ki a fene van itthon? Ahogy szálalom a lehetőségeket eszembe jut Marcsi. Ővele még általánosban voltam osztálytárs, utána ő másik gimibe ment, de azért időnként összefutottunk. Még talán második-harmadikban volt egy két-háromhetes próbálkozásuk egymással, de nem jött a boldogság...