Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Remek párkapcsolatban élek Beával, bő egy éve megismert kedvesemmel. Nem lankadó vággyal szeretem, s ő is mindig gondoskodik olyan apró meglepetésekről, melyektől elnyílik a szemem, szaporábban ver a szívem, s bizony gyakran megemelkedik ötleteitől elöl a nadrágom. Az első három hónapban a kirándulások, séták hoztak közelebb bennünket, a változatos szeretkezések kedvenc helyeinken, nagy sziklák erőt sugárzó környezetében vagy épp lakásainkban, hol nálam, hol nála. Párom kicsi, kecses, a természet és a szülők génjei által remekül formált nő, kézbe simuló mellekkel, arányos alakkal. Arca, nyaka és válla régi görög szobrokat idéz, fiatal nők kívánatos testét. Szeme színe a barna és zöld között változó...
Amikor eszmélek, az első dolog, amit a külvilágból felfogok egy kerek női popó a tenyeremben. Selymes tapintása és ismerős formája kellemes emlékeket ébreszt bennem. A baj csak az, hogy túl sok emlékkép tolul egyszerre az agyamba, és most nem tudom kiválasztani a helyeset. Vajon a hajón vagyok Pangai-ról hazatérőben? Nem, az nem lehet, ott kedvesem a hajókabin ágyán aludt el, én pedig a fotelban. És hajó ringását sem érzem. Dacból nem nyitom ki a szemem, meg kell fejtenem, hol vagyok. Nem lehetek a sivatagban és nem lehet An Gjal popója a kezemben, hiszen a sivatag homokjában nem lehet meztelenül aludni. Nem lehetek amazóniai cölöpházunkban a feleségemmel, mert nem hallom a víz szüntelen csobogását...
OKT.
9.
2007
Kedves Olvasóink!
Egy kis üzemzavar folytán a szerverünk az elmúlt 1 hét frissítéseiről szóló e-maileket ma küldte el egyszerre, ezekért elnézést kérünk, többet nem fordul elő.
További jó olvasgatást Magyarország legtöbb erotikus történetét és képregényét tartalmazó oldalán!
Vacsora után, miután már az anyukájával mindent elmosogattak, Pam felhívta Cissy - t. Valamiért egyszerűen hallania kellett Cissy hangját. - Nem jössz át? - kérdezte Cissy. - A szüleim moziba mentek. Én vigyázok az öcsémre, de már alszik. Tíz perccel később Pam már Cissy szobájában ült. Cissy a legújabb slágereket játszó állomásra kapcsolta a rádiót, de nem hangosította fel túlságosan, nehogy felébressze az öccsét. Mindkét lányon rövidnadrág és vékony blúz volt. - Fáradt vagyok - mondta Cissy. Ledőlt az ágyra, és behunyta a szemét. Meztelen lába a rádióból szóló zene ütemét paskolta. Pam Cissy mellé dőlt...
Mióta csak eszemet tudom ismertük egymást. Az elején jóban voltunk, mint két testvér, aztán jött a suli, más osztály, más barátok. Majd jött a közép és főiskola is, és barátként újra egymásra találtunk. Úgy gondoltam, bebizonyítottuk, hogy a fiú-lány barátság működik, bármit is mondanak mások. Láttam a csajait, akik eszüket és ruhájukat ledobva Gábor izmos karjaiba omlottak, és rendszerint nem tartottak tovább néhány hétnél, aztán a komolyabbakat is, akikkel már hónapokat is együtt volt. Persze mindent megbeszéltünk, beleértve a párkapcsolatot, szexet is. Én a főleg könyvből, tanulmányokból, no meg filmekből szerzett tudásomat, "tapasztalatomat" szívesen megosztottam vele, cserében a hús-vér történeteiért...
Másnap az irodámban ülve, az előző este képei kavarogtak a fejemben. Miután lefektettem a két kicsit, akik persze egy percre se akartak megnyugodni és csak az után engedtek el, hogy Dórit is kinyaltam - egyenlőség mindenek előtt - miközben Zsuzsi a faszommal játszott. Persze ettől megint felmeredtem. Kilépve a lányok szobájából Évát még mindig a nappaliban találtam, ugyan úgy meztelenül, amint éppen egy kis bort tölt a poharába. - Tölts nekem is - nyalogattam a számról a kislány pinájának nedveit - le kell öblítenem a lányaidat. - Tudod, azt hiszem némi magyarázattal tartozom - nyújtotta felém a poharat...
Két hónapja ismerjük egymást Robival, már ha a netes csevegéseket is beleszámítom, elvégre az volt a kezdet. Amikor először találkoztunk élőben, mindketten meglepődtünk – az egymásnak küldött fotókból nem sok derült ki, a személyes varázs nem mutatkozik meg az élettelen képeken. De a valóságban nagyon is működött a dolog, órákon át beszélgettünk és észre sem vettük, hogy elszaladt az idő. Újra és újra találkozni akartunk, minél jobban megismerni a másikat, még többet, még "nagyobb szeletet" kapni belőle. Még mindig hihetetlen számomra, mennyire egy hullámhosszon vagyunk, mennyire hasonlóan látjuk a világot számos dologgal kapcsolatban...
A lány ledobta magáról a ruháit, majd sietve berobbant a zuhanyzóba. A vizet megengedte, s élvezte ahogyan a forró vízcseppek végigsiklanak már tüzes bőrén. Nekidőlt a csempének, majd kezével végigsimított a felsőtestén, át a hasán, be a lábai közé. Ujjaival morzsolgatni, dörzsölgetni kezdte borsónyira dagadt csiklóját, és hangosan sziszegett. Másik kezével mellét maszírozgatta, és mellbimbójával játszadozott. Majd keze lesiklott egészen a hasáig, alhasáig, aztán visszatért a melleihez. Jobb kezének mutatóujját közben nemi szerve vágatába helyezte, és végighúzta benne...
A háza mögött parkoltam le. A bejáratnál magas fák voltak, és ugyancsak magas kerítés, hogy a bámészkodók ne lássanak be. Fogtam a kamerámat, és felmásztam egy fára, hogy lássak valamit. Az egyik fa segítségével sikerült felmásznom a falra. Fergie épp a kertjében volt, egy selyem köntösben és divatos napszeművegben. A napozóágyázhoz ment, ahol levetette köntösét, felfedve csodálatos testét. Narancssárga bikiniben volt, ami nagyszerűen kiemelte csodálatos domborulatait. Felkaptam a gépemet, és csináltam pár fotót csodaszép testéről. Hasra fordult, így lekaphattam híres popsiját...
Már előbújt a falevelek közül a sötétség és az utcákon kibontották fényszirmaikat az oszlopok sárga üvegvirágai. Hideg, őszi eső kopogtatott a szobák ablakain és a szél kegyetlen játékot játszva, hol innen, hol onnan csapott be a járókelők ernyői, kabátjai alá. A lány a szobájában ült. Gondolataiba, emlékeibe mélyedt. Az elmúlt napot, a munkát, az üzleteket, az utcát, az őszt, a hideget már maga mögött hagyta. Valami régi tavaszban járt, amikor úgy érezte él, amikor még azok a szemek nevettek rá, még azok a karok ölelték. Akkor boldog volt. Boldog, mert hallotta az Ő hangját, látta az Ő nevetését, érezte az Ő csókját és az Ő szeretetét...
Most leszálljak Fehérváron ahová dolgozni küldtek, vagy menjek tovább Pestre, ehhez a nőhöz és keféljem szét Őt (és ha szerencsém van a lánykáját is)? A húszas éveim közepe táján ez nem(i) kérdés... Majd telefonon kérek pár nap szabit. A főnök jó fej. Megérti. (csak részletesen el kell majd neki mesélnem mi is történt. Annyi baj legyen...) Ez járt a fejemben mióta felszálltak Márián. Az anya velem szembe ült le, a 16 - 17 éves forma lánya meg mellé. Felraktam a csomagjaikat. - Ó, milyen kedves! STB...
- Az ismert emberekről mindig is keringtek pletykák, így rólam is. Egy boszorkány, Léda, megírt egy muglik számára is hozzáférhető regényt, ami rólam szól és egy lányról, aki raboskodott nálam. Eleinte, ahogy te is álmodtad, kínoztam és megerőszakoltam, majd később, megtévesztettem azzal, hogy azt mondtam neki, hogy szeretem. Ez nem volt igaz, és ha az emlékiem nem csalnak, az utolsó fejezetben kiderült, hogy csak azért tartottam magamnál a hölgyet, mert gyermeket akartam tőle...
Egy teljesen átlagosnak mondható családos anyukának soroltam magamat mindig is. Azért írom, hogy mindig is, mert azért egy ideje egy "kicsit" megváltozott az életem. Persze nem az egész életem, hanem inkább úgy mondanám, hogy az életem szexuális része. De inkább visszamennék az elejére. Ahogy már mondtam egy átlagos háztartásbeli anya életét éltem. Soha nem tartottam magamat egy kihívó nőnek. Persze bevallom a magasságom eléggé alacsonyka és a súlyom is megvan, s tehát inkább mondanám magamat molettnak, mint sportosnak. De hát remélem azért vannak még férfiak, akiknek mi is tetszünk...
Forró, de még nem kellemetlenül égető vizet engedett a kádba. Szerette azt az ernyedt érzést, ami egy ilyen fürdő közben és után az egész testét kellemes bágyadtságba vonta. Lassan ereszkedett a vízbe, szinte szertartása volt már a mozdulatoknak, ahogy a kipirult bőrön keresztül teste a forróságot magába fogadja. Sokáig hevert mozdulatlanul, szemét lehunyta, s valamiféle éber szendergés vett erőt rajta, olyasféle, mint amely az elalvás előtti pillanatban ragadja el az embert. Minden lassú ilyenkor, az érzékek egyszerre tompák és élesek, a dolgok átrendeződnek, a tárgyak kontúrjukat vesztik, ám az érzések élesebben villannak fel a tudat még ébren lévő fertályában...
A villában javában zajlott a parti, a vendégek vad összevisszaságban szeretkeztek az erre a célra kikészített, puha bársonnyal bevont matracokon, melyek a nappali egész padlóját beborították. Zsanett két férfi között vonaglott, közel a csúcshoz, a két hatalmas, kidobó-ember külsejű alak nem kímélte sem a seggét, sem a pináját, de ő így szerette. A mögötte négykézláb álló hirtelen hörögve élvezett, picsájába ürítette a gecit, miközben társa sem járt messze attól, hogy lávakitörés szerűen szétspriccelje nedveit a nő puncijába. Hogy az utolsó cseppeket is kipréselje, vad erőszakossággal kúrta Zsanett seggét...
Tora éppen az ebédet sütögette: / rántott sajt és sültkrumpli / mikor Kathy belépett az ebédlőbe. Leült az asztalhoz és homlokát az asztalra támasztotta. - Nah nővérkém? Mi az vagy inkább ki? - Pontosabban kik... Egy banda, Nemosoknak hivják őket. Van egy vezérük... és tudod kire hassonlit? - ekkor hangja elcsuklott - - Nem mijért kire? - Wexx... - hirtelen elcsöndesedett a konyha, csak a légy zümmögését lehetett hallani - - Öhm... sajnálom... Kathy elhalgatott, hiányzott neki a fiu. Iszonyatosan szerette... Az eljegyzésen gondolkoztak, mikor Wexx váratlanul meghalt...
Tegnap este megint veszekedtünk a feleségemmel. Mostanában elég gyakran összekapunk, többnyire jelentéktelen kis dolgokon. Most is így történt. Ő rámcsapta a fürdőszobaajtót és nekiállt zuhanyozni. Én mérgesen felvonultam az emeletre hogy vegyek egy forró fürdőt a fönti fürdőszobában, hátha az lehiggaszt. Annyira lefoglalta gondolataimat az iménti veszekedés hogy nem vettem észre hogy valaki már van benn. Mikor benyitottam akkor vettem észre hogy a lányom, Klaudia ott áll anyaszült meztelenül a kád mellett, pontosabban a sarokkádba belehajolva és a haját mossa. Földbegyökerezett a lábam a látványtól...
Misi ráérősen evett. Az étel - menzás jellege ellenére - finom volt, s a fiú evés előtt mindent odakészített asztalára, ami a kényelmét szolgálhatta : sót, kancsónyi hideg csapmellékit, kenyeret, szalvétát, fogpiszkálót. Minden pompásan indult, de váratlanul árnyék vetült fölé, s egy kicsit rekedtes női hangot hallott : - Bocsánat, elkérhetem a sótartódat? A srác utálta, ha evés közben zavarták, ráadásul felnézve egy magas nőt látott, az ő alacsonyabb termetéhez pedig nem passzoltak az ilyenek, tehát agya és érzékei teljesen hidegen maradtak. - Vigyed, de majd kérem vissza! - mondta pár másodperc habozás után, s visszabújt a tányérjába...
A Nap most is forrón sütött. Felhevítette az apró szemcsés homokot. Lába belemélyedt ebbe a forró, szinte tüzes szőnyegbe amikor kilépett a fák árnyéka alól. A tenger felé sétált. Ahogy közeledett a homok egyre nedvesebbé, egyre hűvösebbé vált és egyre jobban egymáshoz tapadtak a szemcsék. Nem gurultak szét a talpa alól és nem engedtek utat, felszaladva bőrén, hanem egyre szilárdabban tartották meg a súlyát. Ahogy közeledett a minduntalan eléje szaladó végtelen óceánhoz, az már néha el is ért a lábaihoz. Körbe szaladta, fel-fel csapott a lábfejére és vissza húzódott...
