Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Amy tökéletes teremtés volt, a gyönyörűség és jóság eleven megtestesülése. Szépségét édesanyjától örökölte, aki valaha modell volt, eszét pedig minden bizonnyal édesapjától, aki régebben kutatóorvosként tevékenykedett. Születésekor kiderült, hogy testvére már lehet, így Smithék a nyugalmat keresvén költöztek Glowfieldbe, az álmos kisvárosba, ahol anyja háztartásbeli lett, apja pedig magánorvosként dolgozott.
Amanda. Nem szerette a nevét, mindenki Amynek szólította, az idősebbek pedig így: angyalkám. Sokkal jobban illett hozzá mindkettő. Az angyalkámat az idős Margaret néni ragasztotta rá, aki minden vasárnap fogadta az embereket a templom ajtajában...
Izgatottan ültem a limóba, Dasha bekapcsolta a hifit. A kocsi persze légkondicionált volt. Én már nem tanultam oroszt a suliban, így angolul kommunikáltunk és persze kézzel-lábbal. Dasha malibu likőrt kevert az ananász-léhez, és mondta kóstoljam meg. Nem szoktam alkoholt inni, de ez ízlett. Dasha sokat dicsért, és állandóan valamely testrészemen landolt a keze, de nem éreztem tolakodónak, sőt örültem, hogy ilyen jó barátok lettünk. Dasha ismerte a várost, tudta, hova kell mennie. Egy gorilla mindenhova elkísért minket, de megtartotta a tisztes távolságot. Benéztünk néhány butikba és Dasha nem hagyta, hogy én válasszak, olyan cuccokat nyomott a kezembe amit én még sosem viseltem...
Fordítás
A mama autója már a garázsban volt, amikor hazaértem. Bedobtam a zsákomat a sarokba és elkiáltotam magam, hogy itthon vagyok. Válasz nem volt. Átsétáltam az előszobán, a nappalin a hálószobáig, amit a mama és én most együtt osztunk meg, azóta amikor a mama először megengedte nekem, hogy megbasszam őt. Az ajtó kissé nyitva volt és a mama meztelenül feküdt az ágyon és aludt.
Beléptem; az oldalán feküdt, szembenézve az ajtóval. Az érzéki cicijei közül az egyiket lehetett látni és a teljesen látszodott pinája, nagyajkai. Lehajlok hozzá és a két kezembe vettem a cicijét. Éreztem a teljes kerekségét...
A katonák már a szomszéd házakat fosztogatták. Az embereket a falu főterére hajtották, és kegyetlenül ütlegelték őket. Zoé hallotta a főtiszt hangját, ahogy rákiált az egyik emberére:
- Ne olyan durván, ne rongáld az árút!
Aztán betörték náluk is az ajtót. Zéta a testével próbálta védeni, de két katona megfogta, és lerángatta róla. Egy harmadik lépett oda hozzá és riadt arcába nézett.
- Szép kis virágszál - mondta, és felrángatta a riadt lányt a földről, majd a közeli ágyra lökte. A lány alsóneműje reccsent, aztán érezte, hogy belemarkolnak a lába közé...
Zoé ránézett az órára, és meglepetten tapasztalta, hogy az hajnali 2:34 percet mutatott. Már több mint 6 órája dolgozott az elemzésén, és mégsem érezte úgy, hogy fáradt lenne. Bepötyögte a gépbe az aktuális mondata utolsó betűit, majd mély sóhajtás mellett kisétált a konyhába. Ott már hidegebb volt, így szorosabbra húzta köntösét, és ivott egy pohár vizet. Ritkán folyamodott ehhez az átlátszó löttyhöz, de most az egyszer különösen jól esett neki. Miután az első poharat kiitta úgy döntött, tölt még bele picit, és beviszi magával, talán a későbbiekben még hasznát veszi. Visszaült íróasztala mögé és átolvasgatta az elmúlt néhány óra gyümölcsét. Kifejezetten jónak hatott számára, bár tudta, a tanár úr soha sincs megelégedve vele...
1.
Tizenévesen volt az első szexuális kapcsolatom, az unokabátyámmal. Náluk nyaraltam Gyöngyösön, ketten voltunk otthon! Fürdés közben rámnyitott, pont amikor játszottam magammal. Beült hozzám a kádba. Sokáig simogattuk egymást, majd behívott a szobájába, hogy szeretne kipróbálni velem valamit. Először csak franciáztunk, majd megkért, álljak négykézláb! Beujjazott, utána benyomta szép méretes farkát. Borzalmasan fájt, de mikor már mozgott bennem, kezdtem egyre jobban kitágulni és még tetszett is. Sokáig mozgott bennem, egyre mélyebben, egyre keményebben. A csípőmet fogta, és teljes hosszában mozgatta bennem a farkát. Nagyot élvezett belém...
1. MAGÁNYOS FANTÁZIÁLÁSOK
Az az igazság, hogy őszintén szerettem volna elfelejteni, ami azon a nyáron történt, de egyszerűen képtelen voltam rá. Még hónapokkal az utolsó találkozásunkat követően sem tudtam kiverni a fejemből Róbert gúnyos vigyorát, amivel elbúcsúzott tőlem. Azt a kéjesen elégedett, leplezetlen mosolyt, mikor kiengedett a lakása ajtaján, barátságosan közölve, hogy én vagyok a kedvenc rabszolganője és mielőbb látogassam meg újra.
Persze eszem ágában sem volt visszamenni hozzá. Sőt, többször megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem akarom látni azt a szadista, perverz férfit, aki oly durván ellátta a bajomat a legutóbbi randevúnkon. Szóval okultam a történtekből...
Keserűen láttam neki, a holmim összekészítésének. Az a néhány év, amelyet ebben a házban éltem le, boldoggá tett, egészen az utolsó esztendőig, és még akkor is boldogabb voltam sok más embernél, amikor már kezdtem érezni a közeledő drámát.
Most azonban már semmi értelmét nem láttam, hogy továbbra is ott maradjak az idegenné lett szobákban.
Járkáltam életem romjain, és ha behunytam a szemem, máris láttam őt, mintha egyszerre mindenhol ott lett volna. Képes voltam bárhol látni.
Láttam őt ablaktisztítás közben, rövid otthonkában nyújtózkodni a létráról, fehér bugyija világít a szemből tűző napfényben...
November közepe volt. Az idő napról napra hűvösebb lett, ahogy az ősz végéből a tél elejébe értünk. Aznap nyűgösen ébredtem az ágyamban. Egyedül voltam, leszámítva egy ponyvaregényt, amit előző este olvastam csokoládét majszolgatva.
Felkeltem és a nappaliba mentem, ahol a macskám már várta a reggelit. Felvettem és megpusziltam, majd enni adtam neki és magamra vettem egy köntöst. Az ajtóban várt pár levél, számla és szórólap.
"Megint egy unalmas nap, igaz cicus?" - mondtam. Készítettem egy kávét és betettem egy CD - t a lejátszóba. Elindultam felfelé a lépcsőn, közben fokozatosan megszabadultam a ruháimtól. Mire felértem már csak fekete bugyiban és topban voltam. Zuhanyozni mentem. Azaz csak mentem volna.....
Ágival rettenetesen befaltunk előtte. Már rendesen rajtunk volt az üzekedés kórsága, de fenemód éhesek voltunk, azért ő bedobott a sütőbe négy szál hurkát, és mivel kicsit sós is volt, borzasztó sokat ittunk rá, bort, szódát, amit. Amikor lehánytuk a ruháinkat, hogy végre akasszunk egy rendeset, röhögve néztük egymás fényesre tömött, előre dülledő hasát, noha egyikünk sem volt kövér.
Annyira tele voltam, hogy ha lenéztem, a hasamtól - mint a kövér emberek szokták - , nem láttam a farkam, igaz még nem állt fel teljesen. Ágnes a fröccsöktől elbódult, hülyén röhögcsélt, azt mondta, úgy néz ki ezzel a nagy hassal, mintha fellottyantottam volna, ez pedig csak felizzította a hangulatot...
Ketten vártuk Hajni megérkezését. Lajos, Levente és Laci Hajni férje elutaztak Stockholmba megnézni a klinikát. Kora délután már ott voltunk a tanyán előkészítettük a terepet. Úgy gondoltuk, hogy a műhely lesz a legalkalmasabb a feladat elvégzéséhez. Kimentünk az erdőbe vágtam három mogyorófa vesszőt különböző vastagságban a legvastagabb mutató újnyi volt, nejem pedig csalánt szedett. Minden készen állt Hajni fogadására, volt még időnk szétnéztünk a kertben az üvegház mögött vadméhek fészkét, fedeztük fel. Fogni kellene pár darabot, nagyon jól jönne a kínzáshoz, de nagyon veszélyes, mert minket is megtámadhatnak. Csináltam egy csapdát azzal sikerült vagy nyolc darabot fogni...
Másnap délelőtt fürdőruhás fotózással kezdtünk, de most már ezek beállított sorozatok voltak, először a medencénél, aztán a sziklákon, a parton és a vízben is. Mindkét fürdőruhában be kellett mutatkoznunk és nem volt lehetőség öltözőt keresni. Persze volt, aki elbujt egy bokor mögé, de én ezt olyan idétlennek tartottam. Angi és Ildi sem volt szívbajos, Anett és Dóri is simán átöltözött. Kattogtak a gépek, igazán vidám munka volt.
Ahogy az ebédhez gyülekeztünk egy limuzin futott be a kastély elé. Egy marcona biztonsági őr futott az ajtóhoz és nyitotta ki. Meglepetésünkre egy velünk egykorú lány lépett ki a kocsiból, kedvesen ránk mosolygott és bement a házba...
Igen, talán mert kissé kövérkés volt, eléggé utálták az emberek, és a fiúk is. Behúzott redőnyök mögött volt kénytelen szórakozni magával, amíg odakinn a bagzottak a macskák, és a kredencben szótlanul hallgatott a kávé. Reggel ébresztette őt ágyában, amelyben nem aludt férfi. Gyakran cigarettával ébresztette magát, amely legalább némi vigaszt nyújtott számára, esendő lelkének, a nehéz napokon.
De aztán egyik nap, hogy munkahelyéről, ahol napi nyolc órát dolgozott, mint rendes állampolgár, hazafele tartott. A busz csak egy bizonyos pontig vitte el, ahonnan nem indult csatlakozás. Betért egy ottani kisvendéglőbe - nevezhetjük kocsmának is - hogy megigyon egy kávét. 35 éves nő volt, minden különösebb ismertetőjel nélkül...
Eközben a teraszon Jillt és Tomot felébresztették a szeretkezés zajai. Jill ébred elsőnek, és amint beazonosította a hangokat elmosolyodott, és felállt. Tom arra ébredt, hogy Jill mellette ül és kérdőn néz rá.
- A húgocskádat éppen dugják, ha jól hallom. - mosolygott rá. - És ez nagyon tetszik nekem. Te mit szólsz?
Gyöngéden megölelték egymást, nyelveik csatába kezdtek. Jill hozzányomta melleit Tom széles mellkasához, majd fölé helyezkedett. Tom sóhajtott egyet, és kemény farkát a pinájához igazította.
- Dugjunk mi is...
A költözködés mindenki idegeit próbára tette. A gyerekek nem találják a helyüket, hiányzanak a régi pajtások. Egész hétvégén csak lábatlankodtak. Végre hétfő, irány az óvoda, iskola. Végre egyedül maradhat, szabadságot vett ki, rendbe kell szedni a lakást, a szállítók jó nagy rumlit hagytak. Az idő odakint gyönyörű, szikrázó napsütés. Ilyenkor érzi igazán jól magát. Energiával teli kezd neki a nappalinak. Először a ruhás szekrénybe pakol mindent a helyére. Mire végez, már fél tizenegy és még hátra van a könyves polc. Egy órára ragyog a szoba, minden a helyén, épp időben, mert már nagyon megéhezett. Egy gyors ebéd helyettesítő szendviccsel ezt is megoldja. A nap most mutatja csak igazán az erejét, harminc fok van árnyékban...
