Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Forró augusztus végi nap volt. Már nem bírtam tovább, hogy ne lássam Rózsát. Jó indok volt a névnapja a találkozásra.
Vettem egy szál vörös rózsát és elmentem a boltba.
Egyedül volt, nem volt egy vevő sem. Kicsit meglepődött a köszöntésen már régen találkoztunk nem számított rá.
– Tudod mit Attila, ha ráérsz, gyere el hozzánk, mindjárt záróra, megiszunk valamit. András úgyis szabin van és vár rám – mondta.
Elsétáltunk a házukig. Rózsa előre ment, mutatta az utat. A fényárba úszó nappaliba vezetett.
A szoba közepén lévő asztalról felvett egy fehér lapot, majd dühösen visszadobta...
Esteledett. A Richmondtól pár tucat mérföldre levő ültetvény nagy központi háza mögötti téren lassan gyűltek össze a rabszolgák 1863 szeptemberének elején. Csoportokban jöttek a földeken dolgozó "külsők", amint véget ért a napi munka, és egyenként a házban szolgálatot teljesítő "belsők". A sok felügyelő miatt csak halkan, suttogva mertek beszélgetni, de ez is zúgásként hatott. Senki nem tudta, miért terelték őket össze, de azt tudták, hogy valami fontos fog történni. A "külsők" szerettek volna vacsorázni, lepihenni a fárasztó nap után, a "belsők" egymást kérdezgették, hogy a másik is azt sejti-e, amit ők. Külön álltak, a házi cselédség nem keveredett össze a földeken dolgozókkal...
Hermione benyitott a szobába. Senki sem volt bent. Egy elég tágas, magas szoba volt, nagy ablakokkal és függönyökkel. A két ablak között egy hatalmas baldahinos ágy terült, oldalán egy - egy éjeliszekrénnyel. Nagyon romantikus volt, ahogy a piros függönyön megtört a fény, és így az egész szoba halvány - piros színű volt.
- Nagyszerű, tökéletes lesz gyere kicsim. Hihetetlen ez a szükség szobája - mondta Hermione.
A szobába Ron lépett be és ő is elcsodálkozott a szoba hangulatán. Amint becsukta az ajtót, Hermione rá is vetette magát, és heves csókolózásba kezdtek, majd lassan az ágy felé vették útjukat...
A reggel szomorkásan köszöntött kis városunkra. Odakint tejszerű köd álmosította az udvarunkat. Korábban keltem, mint szoktam, hiszen tudtam, hogy vársz rám MSN-en. A végtelenbe száguldás nem olyan időigényes, mint a számítógépet várni, hogy végre bekapcsoljon és beszélhessünk. Még a kávémat sem készítettem el, első utam a szobámból a számítógéphez vezetet. A cigit türelmetlenül szívtam a kávé mellé. Alig vártam, hogy kicsit magamhoz térjek, és hírt kapjak hogylétedről. Aznap délelőtt is jót beszélgettünk, kisebb- nagyobb megszakításokkal. Délutánra megbeszéltünk egy találkozót, a "titkos helyünkön". Már a sarokról láttalak, meggyorsítottam lépteimet. Egy hatalmas öleléssel és egy csókkal köszöntöttük egymást...
Visszatértem az igazi életbe és emiatt hálával tartozok a fiamnak. Én eléggé depressziós voltam és ráadásul nem tudtam, hogy én egy élő - halott voltam. Harminchét éves özvegy voltam, aki nem szexelt négy év alatt; ráadásul abbahagytam maszturbálást. Én egy rendetlen, elhanyagolt külsejű nő voltam.
Amikor én fiatalabb voltam, mindig a érdekeltek a fiúk. A sminkem mindig tőkéletes volt és szűk, miniszoknyám volt, ami keveseket hagyott érintettetlenül, a férfiak képzeletben levetköztettek azonnal. Túl fiatalon megházasodtam, a férjem szíve elárult mindkettőnket, amikor ő negyven éves volt megözvegyültem. Többé nem törődtem magammal...
19 évesen mi is foglalkoztatja legjobban a fiatal férfiakat. Állandó barátnő hiánya miatt krónikus punci hiányban szenvedtem. Néha ott tartottam, hogy a szomszéd 50-es özvegyasszonyt is már letepertem volna, ha kötélnek áll, de meg sem próbáltam, eléggé félénk voltam. Rengeteget fantáziáltam a nőkről és szenvedtem, mert nélkülözni kellett. Gyakran a kerékpáros asszonyokat szemléltem a kivillanó combokat és elképzeltem, hogy azok a combok a derekam köré fonódnak és szeretkezem velük. Sajnos sok tapasztalatom nem volt, fiatal, hasonló lányokkal játszottam eddig, akik kevés örömet adtak és persze én sem álltam a helyzet magaslatán. Minden pillanatban a csodát vártam, hogy érett nőt megkaphatok, és kedvemre szeretkezhetek vele...
Ugye, eme esemény a hites pár összeesketése után esik meg. Így hát nálunk is megtörtént, igaz mi csak vendégek voltunk az esküvőn és az azt követő lagzin. A barátom húgának volt az esküvője, szóval természetes volt, hogy elmegyünk. Mind a szertartás, mind a lagzi egy, a hazánk gyönyörű hegyei közt elterülő falucskában volt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele,
de ilyen kellemes környezetben az emberben több lesz a szexuális vágy, amit az "idegen" hely varázsa és a lagzin elfogyasztott alkohol csak tovább fokoz.
Már többször voltunk meglátogatni barátom, Karesz testvérét, és többször is aludtunk már ott. Visszagondolva ott voltak a szeretkezéseink a legvadabbak és a legszenvedélyesebbek...
Úgy érzem magam, mintha egy klipben lennék a főszereplő. Minden annyira tökéletes. Amikor értem jött, és azt mondta, csinos vagyok, amikor megcsókolt. Most, mikor azt mondja büszke rám, hogy így mutathat be a szüleinek. Állítólag én vagyok a legszebb ebben az egész étteremben, pedig azért elég sokan vannak itt. Úgy érzem, mintha már évek óta ismerném a családját, mintha gyerekkoromtól fogva ide tartoznék. Meg kell hagyni ő is kitett magáért. Remek az illata, a haja tökéletes, a ruhája vacsorához illő. Ha nem tudnám, azt hinném, csak le akar fektetni. De tudom, hogy nem így van. Ezt már jó előre tisztáztuk mi ketten. Ma, amikor értem jött, és a szemembe nézett, láttam rajta, hogy mennyire szeret. Láttam, amit nem sokan vesznek észre...
Az este csendesen kezdődött ebben a kis toszkán bárban. Két-három falú, vagy inkább kis város férfiainak igényeit szolgálta ki. Egy csendes, zárt völgyben volt, közel az úthoz. Nem tűnt fel senkinek és ez volt a cél.
A bárban négy lány dolgozott. A feladatuk ivásra biztatni a vendégeket és persze, kiszolgálni a felhevült férfiak igényeit. Itt laktak a közelben, havi fix fizetést kaptak. Borravaló ritkán esett le, mert a vendégek pontosan tudták, benne vannak a fogyasztásban. A vendégek nagyrész parasztok, iparosok voltak, sokat számított nekik a pénz. Keményen dolgoztak és megvetették azokat, akik nem becsületes munkával keresték meg kenyerüket. A férfiak azért csak eljártak ide, szórakozni...
19 éves koromban történt, amikor egy hosszabb utazásra készültem. Jó meleg nyár volt, és bár sosem volt szokásom, nem vettem fel bugyit a parányi farmer szoknyám alá.
Kezdetben egyedül utaztam a fülkében, ennek megfelelően jól is ereztem magam, elnyújtóztam az ülésen, szétpakoltam az olvasnivalókat, egyszóval jól éreztem magam.
Az út egyharmadánál csatlakozott hozzám egy idősödő, öltönyös úriember, és egy jóképű fiatal srác. Velem szemben ültek le. Mikor meguntam az olvasgatást, letettem a könyvet, hátrahajtottam a fejem, és félig lecsukott pilláim alól figyeltem a srácot. Kedvemre való volt a látvány, a kisfiús haj, bozontos szemöldök, és erős vállak, mind-mind azok a dolgok, amik felkeltik érdeklődésemet...
Egy történet, két nézőpont. Egymástól függetlenül írtuk egymásnak az érzéseinket. A második jobb (legalábbis nekem). Bocs, ha nektek nem elég szórakoztató, de azt garantálom, hogy megtörtént.
1.
Eszembe jutott egy balatoni utazásom, amikor egy gyönyörű kislány kísért el az úton. Vitorlázni hívtam el, bár nem is ismertem, hiszen életünkben az volt a második találkozásunk. Nagyon kedves és aranyos volt egész úton és talán emiatt egyre jobban vonzódtam hozzá. De annyira tiszta és ártatlan tekintete volt, hogy eszembe sem jutott semmi rossz egész idő alatt. Pedig a benzinkútnál tőlem kérdezte meg, hogy melyik ruháját vegye föl. Az első pillanat amire emlékszem, hogy közeledni akartam hozzá az ebéd alatt jött el...
- Igen?
- Kézcsók, ráérsz most? Vagy ő..., zavarlak?
- Ajj, tudod hogy épp a kedvenc sorozatomat nézem.
- Persze, de most szünet van, nem?
- De, de elárulnád végre miért hívtál?
- Semmi különös, csak látni szeretnélek...
- És ezért fel kell hívnod?? Tudod hogy bármikor jöhetsz, na figyelj, úgy szeretném, hogy mikor pont vége a filmnek, te itt legyél, de egy perccel sem korábban...! Oké?
- Okés, de csak ha elárulod hogy mi lett a film vége.
- Persze, siess nagyon, puszillak.
Persze e közben már a kapujuk előtt ültem, nem akartam bemenni, nem akartam zavarni, had nézze meg a filmet, utána úgyis velem lesz elfoglalva...
Pornoerotikus kisregény egy engedetlen lány megbüntetéséről
Készült: 2001.11.17. - 2002.11.28.
7. VESSZŐCSAPÁSOK
- Ha tovább fogsz ütni Omar, azt hiszem én sikoltozni fogok! - figyelmeztetett rémült daccal a lány, mintha ezzel bármit is elérhetne nálam. - Nagyon fáj a fenekem, azért!
- Inkább a kimetszést választod, minthogy fegyelmezetten megálld ezt a kis vesszőzést? - érdeklődtem őszinte együttérzéssel, megsuhogtatva a pálcát remegő sejhaja fölött.
- Nem, dehogy! Csak mondtam...!
Pillantásom ekkor véletlenül a padlón heverő fehérneműjére csúszott, ami szokatlan ötletet adott a probléma megoldására...
Tehát elvesztettem a szüzességemet. Megjelent első visszaemlékezésem. Köszönöm az érdem feletti dícséreteket. Emlékeimből rengeteg történet bújik elő, nem tartom magam az időrendhez. A vonaton volt sorsomnak az a pillanata, amely az egész életemre meghatározó eseménysort indított, egy másfajta godolkodást hozott elő belőlem.
Azt már nagyon fiatalon érzékeltem, hogy életemet első sorban a szexualitás tölti be, és ez áldás is meg átok is, többször átok! A vonaton dőlt el, hogy találkoztam egy másik emberrel, jobban mondva itt ismertem fel, hogy ő az, Anna, aki pontosan annyira rabja, és szenvedője érzékeinek, mint én. Akkor jöttem rá, hogy ilyen csak ilyen nő kell nekem...
Maria a temetés után rezignáltan tért haza. Kimerítette a ceremónia, a sok részvétnyilvánító, az elhúzódó szertartás. Fáradt volt, bosszantotta, hogy a flottától senki nem vett részt a temetésen, pedig a férje 30 évig szolgált a haditengerészetnél. Maria négy éve ismerte meg az akkor már nyugdíjasan politizáló férfit, akit tisztelt a pénze és befolyása miatt, de a szerelmet nem kapta meg tőle, a tengernagy háborús sérülése miatt képtelen volt a szexre. Harmóniában éltek, igaz, szenvedély nélkül. Maria érzéki nő volt, sóvárgott egy igazi férfi érintésére, vágyott az illatára, kemény izmaira...
Teltek a hetek, Bianka felváltva volt szeretője Tamásnak és Julcsinak, mindenki örömére.
Persze Julcsinak mindig el kellett mesélnie mindent, amit az apjával tett, de ez nem esett nehezére a nagylánynak. A nagy eseményt Julcsi 13. szülinapjára időzítették.
A jeles nap egy átlagos hétköznapra esett. Tamás a munka mellett, azon gondolkodott örülni fog - e Julcsi az ajándékának. Egy komoly arany - nyakláncot vett neki egy medállal, amin a lány horoszkópja volt. Bianka segített neki a kiválasztásban, így szinte tutira ment.
Tamás arra gondold, hogy megvicceli a lányát és úgy tesz, mint aki elfeledkezett a születésnapról. Belépett a lakásba, betette a hűtőbe, amit vásárolt és indult átöltözni...
Évekkel ezelőtt történt az eset, mégis mintha tegnap lett volna...
Egy kis kocsmában dolgoztam, ami a lakásomtól negyed órára volt. A vendégkör szinte mindig ugyanaz volt, így hamar összebarátkoztam néhány vendéggel. Az egyik "cimborám" bemutatta a rokonát, Pétert. Mondta, hogy feltétlenül meg kell ismernem, mert teljesen egyedi stílusa van.
Hát tényleg az volt. Akár azt is mondhattam volna, hogy bunkó, de miután jobban megismertem, nem tudtam haragudni rá. Kedveltem őt. Megtudtam, hogy van élettársa meg egy kisfia. Ráadásul a hölgyeménnyel nem nagyon szívleltük egymást...
