Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Aztán eljött az idő és megérkezett a rokonság. Az Anikó bemutatott nekik engem és a lányomat is. Első benyomásra tök szimpatikusak voltak. Az Anikó húga Ildikó, teljesen úgy nézett ki, mint a nővére. Legföljebb az a két év korkülönbség ami talán látszott egy kicsit.
Mondtam is, hogy le sem tagadhatnátok egymást.
Erre az Ildikó büszkén válaszolt; Hát nem is akarjuk!
Anikó; Volt már úgy is, hogy összekevertek bennünket.
Tibor (a sógor is) tök jó fejnek tűnt. A kislányuk Bettike, nagyon kis tündérpofa volt.
Látszott rajtuk, hogy jólszituáltak voltak és hogy ők már azért jobb anyagi helyzetben élhetnek, mint az Anikó - ék a volt férjével...
1. Félpillantások
Félpillantásokból megértettük egymást, de én nem voltam biztos benne, hogy Lili is arra gondol, amire én. Szemei azonban sokat mondóan villantak rám. Elektromos ütése volt ezeknek a szemeknek, s úgy véltem, pontosan arra gondol, amire én. Peckes, királyi tartásával végigment az asztalok mellett, lábait úgy emelte, mint a táncosnő egy titokzatos darabban, s fejét is olyasképpen hordta. Szemei barna tűzben égtek. Egész tartása olyan volt, mint a nemes vadnak. Az ő esetében ezt a közhelynek is gondolható képet valóságnak kell venni. Szokás szerint élmény volt a mozgása, esztétikai élmény, táncélmény és persze erotikus élmény...
A projekt nem halt meg, feltámasztom! Lehet most kicsit furcsa(beteg) ez a rész, de ne kedvetlenítsen el senkit! A következő részekben sokkal több hangsúlyt fektetek majd az erotikára és a kő kemény élvezetekre! Csak valamiért ezt most ki kellett írnom magamból... Addig is héló!
Még aznap este:
Primrose felegyenesedett és körbepillantott. Támadójának hatalmas nyomai a fák közé vezettek. Dübörgő léptei még mindig visszhangzottak a fülében. Majd a távolban vonyítva kezdte ugatni a holdat.
Primrose a vállát érintő kéztől halálra rémült, megperdült, de úrnőjét látva nyugalom áradt szét a testében...
A nap nagy része unalmasan telt el. Valahogy semmihez sem volt kedvem, és mire eljött az este ez az érzés csak tovább fokozódott bennem.
Péntek este lévén szó, családi vacsorára kellett számítani. Mint minden pénteken. Ez egyfajta családi hagyomány nálunk évek óta. Az egész heti rohanás után, ez a kötelező családi program. Minden péntek este pontban nyolckor.
Mint ma. Anyu és Feri időben megjöttek. Kész csoda, mert mostanában teljesen el vannak havazva a munkájuk miatt. Ez látszik is rajtuk. A fáradtság kiült az arcukra, és meredten bámulnak maguk elé az asztal túlsó végén. Míg mi a húgommal, Alexával a másik végén kanalazzuk a levest, melyet Tina a házvezetőnő szolgált fel. Ő egyébként a második szomszédunk...
Soha nem hittem volna, hogy a pornófilmek gyártásából milliomosnak lehet lenni, de ez van. Kínnal-keservvel, de sikerült. Hogyan? Ezt szeretném elmesélni. Az egész valamikor december közepén kezdődött.
1. fejezet: Egy jó hír
- Jó reggelt, szépfiú! - szólt a főnöknőm ezen a szépnek ígérkező reggelen. - Gyere be hozzám, légyszíves!
- Hmm, milyen kedves ma reggel. Furcsa! Valami baj van? - gondoltam magamban és bementem hozzá az irodába.
- Nos, ülj le! Van egy jó hírem, meg egy rossz!
- Tényleg?
A lány egész nap arra várt, hogy munka után végre a fodrászhoz siethessen. Valami újat akart. Felejteni a régi pasit, egy pici változtatással örömet szerezni magának. Kinézett az ablakon, és azt kívánta, hogy bárcsak ne esne a hó, amikor ő este megújulva, boldogan fog már haza felé tartani. Végre a fodrásznál! A férfi már régi ismerősként fogadta és gyakorlottan játszott a fürtjeivel. Közben a tükörben csillogó és vágyakozó szemekkel figyelte a lányt, ahogy legutóbbi szerelmi kudarcát meséli.
A lány olyan átéléssel tette ezt, hogy észre sem vette, a keblei megemelkedtek, a bimbói ki akartak törni a blúza alól...
A tálca kemény volt és hideg. Éreztem, hogy megborzong rajta a testem.
Libabőr borzongatott, és éreztem, hogy a bimbóim megkeményednek. Persze ehhez az is hozzájárulhatott, hogy meztelen voltam. Sikerült elhelyezkednem úgy, ahogy parancsolták: az oldalamon feküdtem, és vártam, hogy a tálca átvegye testem melegét.
- Felmelegíthette volna - mormoltam.
- Hát persze - mondta a séf, de mintha nem is figyelt volna. Széles tenyere végigsimította sima csípőmet, és arrébbtolta az alul lévő lábamat, kiegyenesítette a másikat. - Csodás asztaldísz lesz belőled...
Írta: bonfilsŠ
Fordította: Pavlov (pavlov. urasag@gmail. com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e - mail - t... :>
2008. május
- Köszi, fiúk - mondta a lány mosolyogva. - Ez már nagyon kellett. És most... gondolom, elviszitek a pénzt?
- Hát igen... - mondta az alacsony rabló.
- Talán - mondta a társa. - Talán nem...
- Te meg mi a francról beszélsz? - kérdezte az alacsonyabb.
- Nem lenne helyes, ha a kis hölgyet csak magunknak tartanánk meg - mondta a magasabbik...
Szóval a nevem Anett. A Debreceni Egyetemre járok. Szabadidőmben táncolok, a barátaimmal vagyok és bulizok. Átlagos az életem. Sokat lógok a neten már évek óta. Csetre is elég gyakran járok. Szeretek csetelni, mert név, arc nélkül vállalhatom magam és a vágyaimat. Kacérkodom, flörtölök és húzom a pasik agyát. Volt egy srác, akit egészen megkedveltem. A neve Tamás. Elmondtam neki, hogy szeretnék egyszer több pasival egyszerre szexelni, valamint a legtitkosabb álmomat/vágyamat. Ez a vágy pedig a sperma iránti vonzalmam. Egyszerűen izgat... Persze erre ő azonnal lecsapott, felajánlotta, hogy ő majd "feláldozza" magát e nemes feladatra. Volt már fotócsere, meg több órányi beszélgetés...
- Mikor végzel már? -rajtunk kívül senki sem volt otthon. A fürdőszoba használatáért mégis nagy versenyt rendeztünk, ám ő nyert. De nem sokkal. Most viszont húzza az időt. A haját szárítja a tükör előtt, és csupán egy törölköző van rajta, mely alig takarja el a fenekét. Persze rajtam is már csak egy bokszer volt. Végignéztem hosszú, selymes lábain, melyek látványa kellően elindította a fantáziám. Csupán három évvel fiatalabb nálam. Tizenhét éves. Teljesen magával ragadott a gondolat, hogy ő és én... de mire elindult volna a fantáziám, megállj-t parancsoltam magamnak. Hisz ő a húgom. Én pedig a bátyja vagyok. Ezért csak néztem - tudod, hogy sietnem kell...
- 14 -
Reggeli után, valahogy nem volt kedvünk semmi máshoz, csak a gyors induláshoz. Szerettünk volna minél hamarébb eltűnni a környékről, ahol ha nem is vétettünk semmi hibát vállalt kötelezettségünkhöz képest, mégis megaláztatva éreztük magunkat. Másnap, hétfőn, már beláttuk, hogy ez csak a feszült pillanatok utáni depresszió következménye volt, hiszen a rendőrök tudták a dolgukat, velünk nem tettek feleslegesen semmi megalázó dolgot, és alapjában véve, valami ilyesféle végkifejletre számíthattunk, mikor elvállaltuk a küldetést...
Steve meztelenül állt a tükör előtt. Nemrég ért haza a munkából, és még vacsora előtt le akart zuhanyozni, hogy barátnőjével közösen, ágyban ülve, evés közben nézzék az esti showműsort a tévében. A fürdőszoba nem volt túl nagy, a zuhanyzó mellett lévő ember nagyságú tükörben az egész helyiséget be lehetett látni.
De Steve magát nézte. Először az arcát fürkészte, kissé fáradt, beesett szemei, borostás arca nem épp a legjobb formáját mutatták, de mégsem érezte magát annyira fáradtnak.
Tekintete lassan lejjebb vándorolt, végigfutott izmos mellkasán és hasán, majd megállt petyhüdt nemi szervén...
19 múltam, mikor nyáron önkéntesként egy 2 hetes, mozgássérült fiataloknak szervezett táborba jelentkeztem segítőnek. Egy 17 éves izomsorvadásos sráccal kerültem egy szobába, neki kellett segítenem. Krisztián kerekesszékes volt, de viszonylag jó állapotban, a betegség még nem hatalmasodott el a testén. A találkozás és a bemutatkozás feszült percei után mindketten hamar feloldódtunk, másnap minden fenntartásom eltűnt vele és általában a sérültekkel szemben. Ezt nem utolsó sorban Krisz határtalan vidám természetének és nyitottságának köszönhettem...
