Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
2005 decemberében, egy borús napon csörgött a telefonom. Rossz kedvem volt, eszem ágában sem volt felvenni, aztán rápillantottam, és megláttam, hogy ki hív... Ő volt az. Márk. Már hónapok óta ismertük egymást, még a gólyabálon találkoztunk. Már akkor szimpatikusak voltunk egymásnak, így ismerkedni kezdtünk. Magas, barna hajú, zöld szemű, izmos srác volt (de nem az a nagyon kigyúrt, csak éppen megfelelően domborodtak az izmai), pont az ideálom. Minden egyes találkozásunkkor az járta a fejemben, hogy megcsókolom. De nem tehettem, hiszen nagyon jól tudtam, hogy barátnője van. Ő 21 volt, én 17...
Idáig is eljutottunk. Találkozunk.
Az irodátok ajtaja elött állok, kopogok.
- Szabad! - hallatszik belülről, így belépek, és behajtom magam mögött az ajtót.
Állunk egymással szemben egy szó nélkül, mindketten picit zavarban vagyunk, nem tudjuk mit kéne mondanunk egymásnak. Élőben még szebb vagy, mint azt a képek mutatták, de ez nem teszi könnyebbé az első lépéseket. Írásban könnyebb volt eltervezni: találkozunk, egyedül leszünk az irodában, és kipróbáljuk, hogy élőben mennyire tudnánk véghezvinni azokat a szeretkezéseket, amikről már annyit írtunk.
Kicsit zavaró kezd lenni a csönd, így én kezdeményezek. A bejárati ajtó kulcsát ráfordítom, és odalépek eléd. Nem mersz rámnézni, kicsit bátortalan vagy.....
- 1 -
Huszadszor olvastam a levelet, amelyet az ebédlő asztalon hagyott nekem Zsófi.
"Drága Zsolt!
Azért írom ezt a levelet, mert nem tudom, mennyi erőm lesz ahhoz, hogy mindent elmondjak abból, amit búcsúzóul Neked szántam.
Lehet, hogy sose bocsátasz meg nekem, talán meg is fogom érdemelni.
Nem hiszem, hogy lenne ember, aki mindig biztosan tudja, mi a helyes teendő. Én most az látom jónak a jövő szempontjából, amit teszünk, és remélem, hogy igazam lesz. Hidd el, hogy a szeretet vezérli a cselekedeteimet!
Megajándékozhattuk egymást még egy szerelmes reggellel, és én erre fogok emlékezni ebből napból, nem arra a keserűségre, amit neked és magamnak okoztam azzal, hogy elhagytalak...
Munkába menet a reggeli buszon gyors önértékelést csináltam magamról: 26 éves vagyok, majdnem 170 magas, átlagosan csinos, vállig érő (festett) fekete hajú és önállóan élő nőszemély. A nevem is nőies, Évának hívnak no meg ki - ki ahogyan becézi bibliai megszólításomat. Testemmel elégedett voltam, bár szívesen hordtam volna kicsit nagyobb melleket, viszont ami volt az rendesen feszült, bármikor kiállta a "ceruzapróbát". Ráadásul nagyon érzékeny voltam ezen a tájon: a régi barátom vissza is élt ezzel. Ha ágyba akart vinni csak körbesimogatta és már el is vesztem, dobáltam le magamról minden ruhát és gyorsan engedelmes szeretővé varázsolódtam. Régi barátot mondtam, mert lassan már egy éve nincsen fiúm...
JÚN.
24.
2008
A fizetési rendszer karbantartása miatt, aki az elküldött SMS-re hibát kapott vissza, az kérjük töltse ki a hibabejelentő űrlapot, és természetesen azonnal kiküldjük a megérdemelt tagságiját. Megértéseteket köszönjük!
Szerdán mindhárman Julie kocsijával mentünk. Julie kegyetlenül jól nézett ki a szűk kis bőrszoknyájában. Volt rajta egy feszes blúz, de melltartó már nem. Az is nyilvánvaló volt, hogy nem visel bugyit. Csupasz lábán magassarkú cipő díszelgett, s az egész csaj sugározta magából az erotikát.
Mivel Julie vezetett, April és én a hátsó ülésen ültünk. April még Julie-nál is ribancosabb ruhát viselt. A melleit csak egy bőrből készült melltartó fedte, farmerdzsekije mellette hevert az ülésen. Könnyű, áttetsző vászonnadrág volt rajta, ki lehetett venni alatta a tangáját. Ő is ugyanúgy be volt zsongva, mint Julie...
Az asszonyon nagy megkönnyebbülés lett úrrá a cikk megjelenése óta. Végre újra végezhette a megszokott dolgát. Ăšjra segíthetett a hozzá fordulókon. Olyan színt vitt a kapcsolatukba, amiről eddig álmodni sem mertek. Olyan élményekkel gazdagította őket, amik lendítettek az ellaposodó viszonyon.
Még mindig nála volt a látogatója. Ez az ember volt az a férfi, aki az asszonyban nem azt a nőt látta, akire fel kell nézni, akiben vakon kell bízni, aki ekkora kínokat, és ekkora örömöket tud okozni... Ő azt a nőt látta benne, akit senki más. Ő látta az arcán a szenvedést, az érzelmeket, a ritka, halovány örömöt is...
Pár hónapja még szégyenemben a földallá süllyedtem volna a gondolattól is, hogy egy erotikai történeteket tartalmazó oldalra kattintók, sőt ide írjam le a velem megtörtént, mondhatni bizar sztorit.
Kis magyarázattal kell kezdenem, hogy érthető legyen amit itt próbálok összefoglalni. 43 éves vagyok, de sokan mondják 10 évet letagadhatnék annak ellenére is, hogy két lányom van egy 25 éves ki fél év házasság után visszaköltözött a saját szobájába és egy 20 éves ki most főiskolás. A férjem 16 évvel ezelőtt belebukott az építőipari vállalkozásába és kénytelen volt alkalmi segédmunkásként dolgozni...
Az én történetem már sok éve kezdődött. A barátnőm akkor 18 éves volt, a húga 11, de már közel járt a 12 - höz. Nemigen ismertem a kislányt - ekkor még nagyonis annak tekintettem - a köszönésen kívül jóformán egy szót sem váltottunk, de tudtam róla, hogy nem buta, a barátnőm néha elmesélte a humoros beszólásait. A jelenlétemben - lévén felnőtt, aki ráadásul a nővérével jár, az meg olyan... felnőttesen izé - mindig nagyon félénk volt.
Már csak hetekre voltunk a tizenkettedik születésnapjától, épp náluk voltam, a barátnőm szobájában a kanapén üldögéltem (amikor náluk voltam, mindig a kanapén aludtam... És természetesen ő is velem) amikor a barátnőm, aki láthatóan borzasztóan zavarban volt, odajött hozzám...
JÚN.
20.
2008
Új film került fel a Törté-net TV-re, jó nézelődést ott is! :)
Eltelt az ősz, aztán kemény, hideg tél zárta fogságába az erdőt. Csak ültek a jó melegben az Anyóval, és várták a kikeletet. De, az anyó már nem érhette meg a tavaszt. Anne szomorú szívvel ment be az év első napján a közeli faluba, és kérte meg a papot, hogy jöjjön el eltemetni az anyót. A ház közelében lévő fák alá temették el szegényt. Nehezen ment a fagyos földbe a sírásás, Anne kénytelen volt az utolsó pénzecskéjét a szertartásra költeni. A pap könyörületes volt, és nem fogadott el semmit, de a két sírásó szemrebbenés nélkül kifosztotta. Anne nézte őket az ablakból, ahogyan hányták be a földet a gödörbe, és furcsa ötlete támadt...
- 4 -
Két hét múlva volt Margó esküvője. Pocakjában a babával, büszkén feszített párja karján. Márta a húga mintha irigykedett volna a nővérére, és Sári a barátnője, alighanem emiatt duzzogott egész este.
- Furcsa világ lehet a Mártáéknál. - mondta Zsófi, fejével a leszbikus lányok felé intve.
- Vajon a család tudja, hogy a kisebbik lány nem egy fiú oldalán tervezi a jövőjét? - kérdeztem.
- Aligha lehet ezt családi szinten hosszan titokban tartani. Előttünk teljesen véletlenül buktak le, de gondolod, hogy ezt sokáig lehet a fű alatt művelni?
- Nem tudom, akarják-e egyáltalán titkolni. Nagyon nagy fáradsággal járhat a tények rejtegetése minden nap...
Azt sem tudom, hol kezdjem, mert hosszú éjszaka volt az aznap este. Artúrral jártam, nagyon szerettem őt. Egy egyszerű sétával indult az egész dolog. A parkban jártunk, mikor Artúr szenvedélyesen megcsókolt, és átkarolt. Éreztem a ruhánkon keresztül, hogy hevesen dobog a szíve. Az enyém is egyre gyorsabban dobogott... Mikor föleszméltem, a két keze a fenekemen volt, és a combom belső felé kanyarodott, én meg akaratlanul az ő fenekét gyűrtem. Szótlanul karon fogott, és beszaladtunk a házukba, ami nem volt messze, csak olyan 100 méterre a parktól.
Miután kinyitotta az ajtót félig, megint átkarolt, és egyre vadabbul csókolt, én mg szinte belöktem őt az ajtójukon. Ő épp a díványszélére esett, jó hogy nem esett baja...
Két napja, hogy először találkoztunk az irodában... Aznap este még sokáig beszélgettünk a kanapén, mintha olyan kényelmes lett volna, pedig...
Az elmúlt napokat heves e-mail váltások és hosszú telefonbeszélgetések jellemezték. Említettem, hogy este megyek a Zöld Pardonba és mondtad, hogy esetleg te is benézel, de valószínűleg csak 10 után.
Este 8-kor küldtél egy üzenetet, hogy úgy számítod fél 11 körül érkeztek meg a haverjaiddal.
Amikor megérkeztek rámcsörögsz és mindenkit hátrahagyva megpróbáljuk megtalálni egymást. Nagyon jó érzés újra látni téged. Még mindig tele van az ismeretlenség varázsával, holott százszor többet tudok rólad mint két nappal ezelőtt. Odalépsz hozzám és finoman megcsókolod a szám...
- Z.-nek (a mindegy hányadik) születésnapjára -
Beköszöntött a nyár. Életem 19. nyara. Boldog voltam, szabad és túltengett bennem az energia. Hatalmas bizakodással, reményekkel és tapasztalni akarással vetettem bele magam a vakációba.
Kezdődött minden egy táborral, ahová már hosszú évek óta mindig elmegyek és ahol 16 éves koromban minden elkezdődött.
...............
Az előzmények:
Volt ott egy fiú, vagyis inkább egy férfi a pontosság kedvéért. Ő azidőtájt töltötte be a 28-at. Nem volt villámcsapásszerű, de majdnem. Beleestem, mint vak ló a verembe, ahogy az lenni szokott...
Szerdán mindhárman Julie kocsijával mentünk. Julie kegyetlenül jól nézett ki a szűk kis bőrszoknyájában. Volt rajta egy feszes blúz, de melltartó már nem. Az is nyilvánvaló volt, hogy nem visel bugyit. Csupasz lábán magassarkú cipő díszelgett, s az egész csaj sugározta magából az erotikát.
Mivel Julie vezetett, April és én a hátsó ülésen ültünk. April még Julie-nál is ribancosabb ruhát viselt. A melleit csak egy bőrből készült melltartó fedte, farmerdzsekije mellette hevert az ülésen. Könnyű, áttetsző vászonnadrág volt rajta, ki lehetett venni alatta a tangáját. Ő is ugyanúgy be volt zsongva, mint Julie...
Heverek a kádban, a minap látott nőről fantáziálok és lustán verem a farkam. Jó kis nő volt. Igaz, csak egy-két pillanatra láttam, amíg felszállt a buszra, de akkor is...
Már épp kezdem jól érezni magam, mikor kopognak. Á, biztos megint valami ügynök. Eszemben sincs kinyitni. A következő kopogás, már dörömbölésnek is beillik, s hozzá egy rekedt hang szól: Rendőrség...
Mi a franc? Kikiáltok: mindjárt. Kimászok a kádból, magamra tekerem a törölközőt. Legalább eltakar, ha az álló farkam nem is leplezi.
Ajtót nyitok, akkora gorilla áll az ajtóban, szinte betojok. És alig veszem észre a társát, aki előtte áll. És a kidudorodó törölközőt bámulja...
