Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
(Remélem, senki nem fogja abbahagyni a történet negyedénél az olvasást csak azért, mert ismerős sorokat olvas. A történet alapja egy korábbi "alkotásom"; Örökre összetartozunk a címe... Remélem, azért tecceni fog (lehet, hogy jobban, mint az eredeti))
Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"...
Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont.....
A hajnali nap első fénye elűzte az szoba árnyait, amikor a nehéz sötétítő félrehúzódott. Nagy, többszemélyes ágyat világított meg a halovány fény, benne öt fiatal, ébredező leánnyal, akik hunyorogva néztek a fénybe. Fejükre húzták a nagy takarót, hogy még egy kis szundikálásnyi időt nyerjenek.
Mind különösen szépek voltak, bőrük hibátlan, hajuk ápolt és gondos fonatokba rendezett. Egyikük sem láthatott húsz tavasznál többet. A legszélső oldalán feküdt, meg sem mozdult a fényre.
A szoba ezzel ellentétben, az ódonságot sugározta. Az ágy, a fésülködő asztalka, de még a mosdótál pereme is évszázados érzetet keltett. Enyhe dohszag és por illata érződött...
Franznak azonban el nem árultam volna, efféle beszélgetéseink során mindegyre csak vágyódva sóhajtoztam, de jó is lenne egy felnőtt farkát a kezem közé kapni, és igyekeztem a társalgást inkább a Reinthalernéra terelni. Mert a Franz folyton azon volt, hogy ez a nő felfigyeljen rá, szóval hogy rajta lehessen - vagy alatta - , arról álmodott, hogy a mosott ruhát egyszer ő is elsegíthesse neki a Gyönyörök Kapujáig. Amióta az Ekhard úr megdurungolt, csak még inkább ácsingóztam az érett férfiakra - vagy hát arra, hogy ők ácsingózzanak érettem. Csak éppenséggel ehhez kellett volna érettebbnek lennem. Miközben érett voltam én, tökre érett - és a szó legszorosabb értelmében mégse...
Az itt leírt történet néhány hónappal ezelőtt történt meg velünk.
Mi egy 33 és 37 éves pár vagyunk, egy gyerekkel. A feleségemmel 14 éve élünk boldog házasságban, neki én voltam az első férfi az életében.
Kimondottan szép arcú, barna rövid hajú, szülés után is csodálatos alakkal rendelkezik a kedvesem. Formás kerek popsija, szép kerek cicijei, hosszú gyönyörű lába van. Szeret szexisen öltözködni, én kimondottan kedvelem ha miniben van, és tűsarkú cipőben mert az remekül kihangsúlyozza lábait. Szégyenlősnek nem nevezhető, strandon sokszor monokinizik, és szereti a tangát. Kedveli, ha a férfiak megnézik, sőt csorgatják a nyálukat. Bevallom nekem is jólesik...
A strandolás megszervezése, sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Rozikának nagy kedve volt hozzá, a két tesó véleménye, sose számított sokat, bár arra még nem volt példa, hogy ki akartak volna maradni egy kis úszkálásból. Rozika bemutatkozása is sikerült, és az engedélyt megkaptuk a programhoz.
Két nap múlva, mikorra mindent egyeztettünk, kilenckor már a medence széléről lógattuk a lábunkat a vízbe. Korán volt még, a strand nem volt tele, de azért már fürödtek néhányan.
Kísérőinket a parton hagyva Ágival besétáltunk a sekélyebb oldal felől a víz közepéig, odáig, ahol a fejünk felett lógott a tábla, - "Vigyázat mélyvíz"...
Arra ébredtem, hogy Zsolt a vállamat, nyakamat csókolgatja. Már nem volt bennem, és a szobában későesti sötétség honolt.
- Kedves, Melinda suttogta, miután megérezte, hogy már nem alszom.
- Tessék nyögtem nyűgösen.
- Nem ettünk egy falatot sem, nem vagy éhes? gyomrom, egyből hatalmasat kordúlt.
- De, hisz még a holnapi reggelimet is kimostad belőlem.
Zsolt jóízűen nevetett.
- Van itthon hideg sült csirke, meg gombasaláta. Ha nem jó, elmehetünk vacsorázni is.
- Tökéletes ültem fel az ágyban. Kedvesem villanyt gyújtott, és mosolyogva nézett hunyorgó szemembe...
Szia István!
A velem történtekről csak a bátyám tud, és az olyan ismeretlenek is mint Te, senki más, se a szüleink nem tudták, se a férjem, se az Ő volt felesége. Ebből tudhatod, hogy már családosak vagyunk/ volt a bátyám, de a mi kapcsolatunk sokkal, de sokkal szorosabb volt és szorosabb a mai napig is. Ennek az az oka, hogy szegény családból származunk, vidékiek vagyunk és nagyon egymásra voltunk utalva. Mi egy 42 m2 - es másfél szobás lakásban nőttünk fel. A mi szobánk akkora volt, hogy most a gardrób szekrényem nagyobb. Annyi volt az egész, hogy az egymás melletti két ágy között csak egy ember fért el...
A vihar hirtelen, óriási széllökésekkel érkezett. A villámokat hatalmas dördülések követték, aztán elkezdett zuhogni az eső.
- Na ez a hétvégénk is jól fog eltelni - morogta Éva. - Ilyen időben semmit sem lehet csinálni!
Hát én azért tudnák mit csinálni, főleg veled gondolta Attila, mert még mindig imádta a feleségét.
Attila és Éva egy középkorú házaspár. A hétvégét szokás szerint a Balaton parti nyaralójukban töltötték. A gyerekeket otthon hagyták, had tanuljanak nyugodtan, Éva anyukája vigyáz rájuk. Éva a szextől fokozatosan elhidegült, csak néha - néha kívánta. Igaz ekkor olyan szenvedélyesen szeretkezett, mint húsz éves korában...
SZEPT.
5.
2008
Új film került fel a Törté-Net TV-re, és új képregény a CartoonSex-re, jó nézelődést ott is! :)
Kézcsók! Először is had gratuláljak mind az íróknak, mind a kritikusoknak. Bár mindkettőben vannak fantáziadús túlkapások, amit nagyon nem értek. Írásom célja a fantázia működéséért felelős hormon túltermelődéséből adódik, onnantól kezdve, hogy: az eddig szűz lányt leszopattam, majd megdugtam, de ezután megkért kúrjam seggbe is, mert ez még kell neki, a 10 perces taxi úton 3 - szor megdugtam, 2 - szer élveztem a seggébe, majd leszopott - ig.
Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, megpróbálom megírni azt amit remélem eddig senki nem próbált: szánt szándékkal akarom elkövetni a legképtelenebb, legrosszabb sztorit, stilizálva, némi fanyar humorral...
Apjuk másutt kapott munkát. Magamra maradtam. Franz ugyanígy, velem. Mert hogy odahaza sose éreztük magunkat Lorenz és anyám közelségében úgy igazán szabadnak, hát nem basztunk. Mint már talán mondtam, szüleimmel közös szobában aludtam, próbáltam kifigyelni, kifülelni oket. Gyakran hallottam, recseg az ágy, hörög apám, nyög, halkan fel - felsikolt anyám, de látni semmit se láttam a sötétben. De ilyenkor mindig nagy izgalom fogott el, és elkezdtem ujjammal birizgálni azt a bizonyos helyet a lábam közt. Végre sikerült kialakítanom az önkielégítés képességét. Halk beszélgetéseket hallottam néha. Vagy jeleneteknek is tanúja lehettem. Egy este, hogy mi gyerekek már nyugovóra tértünk, apám láthatóan ittas állapotban érkezett haza...
Annak a történetnek, amit most elmesélek, s amely sok évvel később, ma is gyakran rémlik fel nekem, Angéla a véletlen csinálta főszereplője, aki a történet játszódása idején még csak tizenhét évét töltötte be.
A férfiakat a nők soha nem hagyják békén, ebben Karinthynak megdöbbentően igaza van. Férfi mivoltunk azonnal fontos meghatározóvá lép elő, ha egy nő van a környezetünkben. Addig nem.
Nos Angéla senkit nem hagyott közömbösen, sokkal feltűnőbb jelenség volt annál. Bájos, eleven kis középiskolás fruska volt, úgy ötven körüli testsúllyal. Gyakran láttam az öcsémék társaságában, nem is vettem nagyon jó néven, ehhez túl megnyerő jelenség volt...
(Kisregény)
Tisztelt Olvasó!
Jó néhány évvel ezelőtt, elkövettem néhány novellát, amelyből mindössze egy látott nyomdagépet. Próbálkoztam akkor azzal is, hogy regénnyé szerkesszek egy történetet, de sehogyan sem sikerült a fogalmazványt úgy kiterjeszteni, hogy több szereplős, kerek, hosszú időt átfogó mese legyen belőle. Beláttam akkor, hogy ez nem könnyű munka. Később úgy alakult az életem, hogy évekig nem foglalkoztam azzal, hogy újra írjak. Mostanában, úgy két éve azonban arra gondoltam, mi lenne, ha ismét kipróbálnám, vannak-e még bennem összefűzött szavak, és mondatok...
Véget vetettünk hát a kis heverészésnek, Nóri elrobogott fürödni, jómagam meg kivasaltam, összekészítettem a másnapi ruhámat. Mire végeztem, sajnos ő is kész lett, pedig épp azon agyalgattam, hogy be kéne surrannom mellé, amikor megjelent egy szál fürdőlepedőben. No majd legközelebb. Ezt most elbénáztam...
- Mehetsz! Siess!
- Ok, de meg kell borotválkoznom... szóval ha nem a fejnélküli lovassal akarsz aludni, akkor ne sürgess nagyon.
- Le ne vágd, kár lenne érte - kacagott, majd bevonult a szobába.
Gyorsan letusoltam, már a borotválkozás is a felénél tartott, mikor kopogott...
Már bőven elmúlt hajnali kettő is, mikor hazafelé tartottam a Népligeten keresztül.
Bár a zene jó volt, és alaposan kitáncoltam magam, sajnos mégis magányosan kellett hazafelé ballagnom.
Ekkor gázolt át rajtam valaki és lapított a földre.
Teste rám nehezedett, hogy szinte megmoccanni se tudtam.
Egy kis alkohol is volt bennem, na azért nem voltam full részeg, de egyébként valószínűleg rögtön felkiáltok, hogy mi lenne ha a szeme elé is nézne.
Végre az alak megmozdult. Ahogy feljebb kúszott éreztem a tűzforró leheletét a nyakamon, ahol egy pillanatra elidőzött, és csak néhány milliméterrel a bőröm felett emelkedett tovább az állam vonalán át, a fülemhez...
Elmentünk tusolni, ami alatt nem maradhatott ki egypár simogatás, amely a leginkább strapált érzékeny testrészeinket érintette. Leültünk a hallban, kértünk egy italt, ugymint vodka tonikot és egyéb nyalánkságot.
Isabell teljesen gátlástalanul anyszült meztelenül ült a kanapéra közénk. Lassan szállingóztak a többi szobából is a vendégek. A büfé asztal finomságait gyorsan tüntették el az éhes szájak. (Valamikor régen volt egy filmcím: A nagy érzelmektöl jókat lehet zabálni)
Anitámhoz hasonlóan a többi hölgy is kipirult arccal, duzzadt szájjal (és duzzadt egyébbel is) ült az asztalkák köré...
Azóta az este óta nem találkoztunk, és már két hét telt el. Nagyon hiányzott, nem telt el úgy egy óra, hogy egyszer ne gondoltam volna rá. Fogalmam sem volt róla, mit érzek, és mit szabad éreznem. Csak egy dolgot tudtam, hogy vágyom a lányra, a hajának illatára, a csókjának ízére, vagy csak az egyszerű közelségére.
Reménykedve mentem be a munkahelyemre, tudtam jól, ma Ő is dolgozni fog. Az elmúlt egy hétben szabadságon volt az Álomlány, az azt megelőző héten pedig én nyaraltam vidéken. Mint már hónapok óta, ma is egy fél órával korábban értem be a melóhelyre így volt időm átmenni hozzá a szomszédos boltba. Mikor megláttam, nem tudtam és nem is akartam megszólalni...
