Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Nagyon hülye érvelés, hogy azért ne írj kritikát, mert te nem tudsz jól írni. ( irodalom) Olyan ember is kritizálhat aki soha nem akart az irodalomal foglalkozni. Lehet tanár vagy utcaseprő, bárki. Vagyis ne publikálj, ha zavar a kritika. Ha olyan nagy írónak érzed magad, akkor miért itt publikálsz? Hol vannak a könyveid, a siker?
Kedves Salsa! Csak megvigasztallak, bár nem szorulsz rá. Kedvenc kritikusod Welldone, a digi kamera 2. részénél még azt a két soros bírálatát sem tudta hiba nélkül leírni. De kritizálni azt tud.
Köszönöm a jókívánságokat, neked is hasonló jókat kívánok az új évben. Ahogy Titti javításban írta: BÚÉK!
Kedves Titti és Éva és Lola (mert ez neki is szól)! Egyben válaszolok a hozzászólásotokra, mert megint együttesen toltatok vissza a rendes kerékvágásba. Ez idén már nem először fordul elő ezért a véleményetek mindig kicsit fontosabb lesz bárki másénál. Hajlamos vagyok kicsit belekeseredni a dolgokba de eddig még mindig kirángattatok belőle. Nem csak írni tudjátok a pszichoterápiát hanem alkalmazni is. Most van a jó alkalom, hogy megköszönjem az idei évben nyújtott sok segítséget, kritikát és véleményt amit tőletek kaptam. Ha lesz rá alkalmam meghálálom. Nagyon boldog Újévet, sok olvasót és magas pontszámokat kívánok Nektek (és az oldal többi alkotójának is) a következő évre.
Kedves Salsa! Amellett, hogy sok dologgal egyetértek abból, amit te és Évi írtatok, azt javasolnám neked és mindenki másnak, hogy szomorkodás helyett így újév hajnalán bonts pezsgőt, bort, vagy kinek mi a kedvence, mit engedhet meg magának és felejtsd el az egészet. Bonts egyet helyettem is és gondolj arra, amiket nem is olyan régen nekem tanácsoltak. Nem emlékszem már rá, hogy ki volt, aki azt írta, hogy aki tud jobb fordítást, sztorit beküldeni, az tegye meg ahelyett, hogy leszólja más munkáját. Abban bizonyára mindenki egyetért, hogy hibátlan ember nincs, így hibátlan munka sem. Volt idő, amikor azon keseregtem, hogy ezt már mind mások megírták jóval előttem, ráadásul sokkal jobban, szebben, irodalmibban. Mikor ezt szóvá tettem, inkább önmagam szidva és előre bocsátva, hogy én nem vagyok író, talán csak mesemondó, egy „kicsirigó" ezt fütyülte egy hozzászólásában, hogy járjam csak a saját utamat. Na meg azt is olvastam valahol, hogy nincs új a nap alatt, csak más tálalásban íródott történetek. Az aktusok leírása önmagában valóban nem ad túl tág lehetőséget, de nem azt kell keresni, ami könnyű, mert mi abban a kihívás? Írom ezt vigasztalásképpen, miközben beküldtem egy pár sztorit nemrégiben, ami valóban nem túl tetszetős lesz és utólag vettem észre, hogy némelyik befejezetlennek fog tűnni mások szemében, emiatt biztos lehetek abban, hogy nemsokára rossz kislány módjára kikapok majd. Egy ideig a pontszámokban bíztam, mindaddig, míg mások, és én is észrevettük, hogy bizony rendszeresen kap olykor mindenki bármilyen irodalminak tűnő művére 1 pontokat, válogatás nélkül. Aztán abban kerestem a vigaszt, hogy az olvasói szám.... De mit ér a több tízezres olvasottság, ha senkinek nem tetszik a gondolataim tárháza?! Nos, mára már megelégszem annyival, ha egy valakinek tetszik és eldöntöttem, hogy nem másoknak írok, hanem annak, akinek bármi tetszik a közzétett dolgaimból. Az mellékes, hogy a mondanivaló, a stílus, vagy csak a „szeretlek" szót preferálják a történeteimből, mert én tudom, hogy nekem mennyi időm ment el annak a kigondolására és a megírására, esetleges javítására. Ezt akkor is fenntartom, ha fordításról van szó, mert nem könnyű még akkor sem kifejezni magunkat más nyelven érthető módon, főleg, ha az eredetihez gondoljuk magunkat tartani, na meg úgy, hogy abban is akadnak nyelvtani és fogalmazásbeli hibák, logikai buktatók. Éppen ma hajnalban találtam egy régi, 2008-as blogból származó irományt. A blog ma már nem létezik és nem is túl tetszetős maga sztori, viszont a mondanivalója miatt úgy éreztem elfér az itt. Máskor egy óra alatt írok 10-20 oldalnyit, na ezzel ma nagyjából 3 órányit szenvedtem, mire elfogadhatónak ítéltem meg a beküldésre. Vicces ugye? Csak mert az eredeti nem állt rendelkezésre, csak az amit annak idején magam fordítottam. Azt se tudom, volt-e 2008-ban ingyenes google fordító, de tutira nem azt használtam. Egy kihívás volt számomra és külön sikerélmény, ismét csak nekem, bár valószínűleg nem fogja elérni sem olvasottságban, sem pontszámban az átlagot, mégis jó érzés volt, hogy teljesíteni tudtam a célom. Azt hiszem mindent leírtam ezzel kapcsolatban, ha mégis kimaradt volna valami azt majd az elkövetkező évben pótolom. 😀 Neked még csak annyit, hogy fel a fejjel, mert amit teszel az másoknak is élmény. Boldogabb Új Évet Kívánok.
Ui: Nemrég elküldtem valakinek egy BUÉK tárgyú jókívánságot tartalmazó email-t, válaszképpen kijavítva visszaküldte a kedves ismerősöm, hogy az helyesen BÚÉK! 😂 Ebből is lehet tanulni. 🤗
Kedves Salsa! Szomorúan olvastam a szavaid, ráadásul tudom pontosan, hogy igazad van. Én az incest fordításaidon kívül mindet olvastam, és állítom, látszik rajta a sok munkád. Az oldal tényleg bajban volt, és remélhetőleg sikerül a jövőben elegendő mennyiségű anyagokat kapniuk. Lolával egy kicsit gyorsítottunk, és jó pár saját illetve közös anyagot tettünk fel. Tudom milyen az, amikor a történetet felrakó megkapja az elégedetlen olvasóktól a magáét, így voltam én is, amikor kezdtem az írást. De nem keseredtem el, igyekeztem megfogadni, amit írtak, és jobban odafigyelni. Ma már egy-két "kedvelőmön" kívül nem nagyon húzzák le a történeteimet. Amiket fordítasz, jók, a fordítások is, nyilván mindegyikben marad hiba, mint az általam, vagy mások által felrakott történetekben, hagy ne példálózzak. Kérlek folytasd, amit csinálsz, egy két "alak" hozzászólása, bírálata ne fogjon vissza. Várom az újabb fordításaidat!
Átnéztem az utolsó 200 feltöltést. 31 fordítást számoltam össze. Ez az összes beküldött mű 15%-a. És elég elkeserítő a helyzet, mert a jelesebb fordítók (Pavlov, fenotrin, Ulysses) már nem vagy alig publikálnak. Ezért persze- én biztosan jogosan- akik még maradtunk gyorsan megkapjuk: „jajaj, gépi fordítás!!!!” és még mellé ajándékba: „utómunkálatok nélkül, ez szörnyű!!!” Ami nem igaz. Elvétve kerül csak fel módosítatlan Translate fordítás és azonnal fel is lehet ismerni őket. Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy méltó lennék a remekebbnél remekebb írók babérjaira, de azt sem hiszem, hogy nem fér el itt 20-ból 3 fordított anyag. Ez a szó- 'fordítás'- lassan amolyan megbélyegző lenézéssé válik, főleg a „nem csinált vele semmit, csak a bónuszokra hajt” mellékzöngével. Ebben a pillanatban 5 év bónuszom van úgy hogy idén túlnyomó többségben csak szabad hozzáférésű anyagokat töltöttem fel. A 20 nap plusz bónuszokat és az összes eddig begyűjtött napokat sajnos nem lehet lemondani, pedig szívesen megtettem volna. Már csak azért is, hogy ne gyanúsítgathasson senki munkavégzés nélküli gyűjtögetéssel. Vagy nyolc évig elvoltam úgy is, hogy simán előfizettem és kész. Ezután is megtenném.
Az elmúlt hónap (december) rendhagyó volt. Túl hamar megjelentek a beküldéseim (4-5-7 nap után) mert a szerkesztőknél elfogyott a megjelentethető alapanyag (a hétvégék már ki is estek). Sűrítettem a feltöltéseimet, -hogy legyen alapanyag- a jövő évi terveim rovására. Ennek egyenes következménye lett, hogy kidolgozatlanabb feltöltéseim is voltak. Meg is kaptam érte azonnal a magamét. Ezekért elnézést kérek, most fontosabb volt a mennyiség.
Helyrebillenni látszanak a dolgok, szaporodnak a sokkal értékesebb- írók által közzétett- történetek és itt az ideje elgondolkodni hogyan tovább... Nem hagyom abba mert szórakoztató időtöltés, a megjelentetésen kell erősen eltöprengeni. Aki úgy érzi, hogy ez egy elkeseredett monológ volt annak... igaza van. Segíteni szerettem volna egy kritikus időpillanatban, de azt hiszem ez nagy hiba volt. És kérem ne példálózzon senki azzal, hogy „sokféle szín elfér a palettán”, mert a fordítások az általános megítélés szerint visszacsúsztak az egyen-szürke, „futottak még” zónába. Nem örülök neki, de elfogadom.
"Álmoska5"
Csak megvigasztallak, bár nem szorulsz rá. Kedvenc kritikusod Welldone, a digi kamera 2. részénél még azt a két soros bírálatát sem tudta hiba nélkül leírni. De kritizálni azt tud.
Köszönöm a jókívánságokat, neked is hasonló jókat kívánok az új évben. Ahogy Titti javításban írta: BÚÉK!
Most van a jó alkalom, hogy megköszönjem az idei évben nyújtott sok segítséget, kritikát és véleményt amit tőletek kaptam. Ha lesz rá alkalmam meghálálom. Nagyon boldog Újévet, sok olvasót és magas pontszámokat kívánok Nektek (és az oldal többi alkotójának is) a következő évre.
Amellett, hogy sok dologgal egyetértek abból, amit te és Évi írtatok, azt javasolnám neked és mindenki másnak, hogy szomorkodás helyett így újév hajnalán bonts pezsgőt, bort, vagy kinek mi a kedvence, mit engedhet meg magának és felejtsd el az egészet. Bonts egyet helyettem is és gondolj arra, amiket nem is olyan régen nekem tanácsoltak. Nem emlékszem már rá, hogy ki volt, aki azt írta, hogy aki tud jobb fordítást, sztorit beküldeni, az tegye meg ahelyett, hogy leszólja más munkáját. Abban bizonyára mindenki egyetért, hogy hibátlan ember nincs, így hibátlan munka sem.
Volt idő, amikor azon keseregtem, hogy ezt már mind mások megírták jóval előttem, ráadásul sokkal jobban, szebben, irodalmibban. Mikor ezt szóvá tettem, inkább önmagam szidva és előre bocsátva, hogy én nem vagyok író, talán csak mesemondó, egy „kicsirigó" ezt fütyülte egy hozzászólásában, hogy járjam csak a saját utamat. Na meg azt is olvastam valahol, hogy nincs új a nap alatt, csak más tálalásban íródott történetek. Az aktusok leírása önmagában valóban nem ad túl tág lehetőséget, de nem azt kell keresni, ami könnyű, mert mi abban a kihívás?
Írom ezt vigasztalásképpen, miközben beküldtem egy pár sztorit nemrégiben, ami valóban nem túl tetszetős lesz és utólag vettem észre, hogy némelyik befejezetlennek fog tűnni mások szemében, emiatt biztos lehetek abban, hogy nemsokára rossz kislány módjára kikapok majd.
Egy ideig a pontszámokban bíztam, mindaddig, míg mások, és én is észrevettük, hogy bizony rendszeresen kap olykor mindenki bármilyen irodalminak tűnő művére 1 pontokat, válogatás nélkül. Aztán abban kerestem a vigaszt, hogy az olvasói szám.... De mit ér a több tízezres olvasottság, ha senkinek nem tetszik a gondolataim tárháza?! Nos, mára már megelégszem annyival, ha egy valakinek tetszik és eldöntöttem, hogy nem másoknak írok, hanem annak, akinek bármi tetszik a közzétett dolgaimból. Az mellékes, hogy a mondanivaló, a stílus, vagy csak a „szeretlek" szót preferálják a történeteimből, mert én tudom, hogy nekem mennyi időm ment el annak a kigondolására és a megírására, esetleges javítására. Ezt akkor is fenntartom, ha fordításról van szó, mert nem könnyű még akkor sem kifejezni magunkat más nyelven érthető módon, főleg, ha az eredetihez gondoljuk magunkat tartani, na meg úgy, hogy abban is akadnak nyelvtani és fogalmazásbeli hibák, logikai buktatók. Éppen ma hajnalban találtam egy régi, 2008-as blogból származó irományt. A blog ma már nem létezik és nem is túl tetszetős maga sztori, viszont a mondanivalója miatt úgy éreztem elfér az itt. Máskor egy óra alatt írok 10-20 oldalnyit, na ezzel ma nagyjából 3 órányit szenvedtem, mire elfogadhatónak ítéltem meg a beküldésre. Vicces ugye? Csak mert az eredeti nem állt rendelkezésre, csak az amit annak idején magam fordítottam. Azt se tudom, volt-e 2008-ban ingyenes google fordító, de tutira nem azt használtam. Egy kihívás volt számomra és külön sikerélmény, ismét csak nekem, bár valószínűleg nem fogja elérni sem olvasottságban, sem pontszámban az átlagot, mégis jó érzés volt, hogy teljesíteni tudtam a célom.
Azt hiszem mindent leírtam ezzel kapcsolatban, ha mégis kimaradt volna valami azt majd az elkövetkező évben pótolom. 😀
Neked még csak annyit, hogy fel a fejjel, mert amit teszel az másoknak is élmény.
Boldogabb Új Évet Kívánok.
Ui: Nemrég elküldtem valakinek egy BUÉK tárgyú jókívánságot tartalmazó email-t, válaszképpen kijavítva visszaküldte a kedves ismerősöm, hogy az helyesen BÚÉK! 😂 Ebből is lehet tanulni. 🤗
Szomorúan olvastam a szavaid, ráadásul tudom pontosan, hogy igazad van. Én az incest fordításaidon kívül mindet olvastam, és állítom, látszik rajta a sok munkád. Az oldal tényleg bajban volt, és remélhetőleg sikerül a jövőben elegendő mennyiségű anyagokat kapniuk. Lolával egy kicsit gyorsítottunk, és jó pár saját illetve közös anyagot tettünk fel.
Tudom milyen az, amikor a történetet felrakó megkapja az elégedetlen olvasóktól a magáét, így voltam én is, amikor kezdtem az írást. De nem keseredtem el, igyekeztem megfogadni, amit írtak, és jobban odafigyelni. Ma már egy-két "kedvelőmön" kívül nem nagyon húzzák le a történeteimet.
Amiket fordítasz, jók, a fordítások is, nyilván mindegyikben marad hiba, mint az általam, vagy mások által felrakott történetekben, hagy ne példálózzak.
Kérlek folytasd, amit csinálsz, egy két "alak" hozzászólása, bírálata ne fogjon vissza.
Várom az újabb fordításaidat!
És elég elkeserítő a helyzet, mert a jelesebb fordítók (Pavlov, fenotrin, Ulysses) már nem vagy alig publikálnak.
Ezért persze- én biztosan jogosan- akik még maradtunk gyorsan megkapjuk: „jajaj, gépi fordítás!!!!” és még mellé ajándékba: „utómunkálatok nélkül, ez szörnyű!!!” Ami nem igaz. Elvétve kerül csak fel módosítatlan Translate fordítás és azonnal fel is lehet ismerni őket.
Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy méltó lennék a remekebbnél remekebb írók babérjaira, de azt sem hiszem, hogy nem fér el itt 20-ból 3 fordított anyag. Ez a szó- 'fordítás'- lassan amolyan megbélyegző lenézéssé válik, főleg a „nem csinált vele semmit, csak a bónuszokra hajt” mellékzöngével.
Ebben a pillanatban 5 év bónuszom van úgy hogy idén túlnyomó többségben csak szabad hozzáférésű anyagokat töltöttem fel. A 20 nap plusz bónuszokat és az összes eddig begyűjtött napokat sajnos nem lehet lemondani, pedig szívesen megtettem volna. Már csak azért is, hogy ne gyanúsítgathasson senki munkavégzés nélküli gyűjtögetéssel. Vagy nyolc évig elvoltam úgy is, hogy simán előfizettem és kész. Ezután is megtenném.
Az elmúlt hónap (december) rendhagyó volt. Túl hamar megjelentek a beküldéseim (4-5-7 nap után) mert a szerkesztőknél elfogyott a megjelentethető alapanyag (a hétvégék már ki is estek). Sűrítettem a feltöltéseimet, -hogy legyen alapanyag- a jövő évi terveim rovására. Ennek egyenes következménye lett, hogy kidolgozatlanabb feltöltéseim is voltak. Meg is kaptam érte azonnal a magamét. Ezekért elnézést kérek, most fontosabb volt a mennyiség.
Helyrebillenni látszanak a dolgok, szaporodnak a sokkal értékesebb- írók által közzétett- történetek és itt az ideje elgondolkodni hogyan tovább...
Nem hagyom abba mert szórakoztató időtöltés, a megjelentetésen kell erősen eltöprengeni.
Aki úgy érzi, hogy ez egy elkeseredett monológ volt annak... igaza van. Segíteni szerettem volna egy kritikus időpillanatban, de azt hiszem ez nagy hiba volt.
És kérem ne példálózzon senki azzal, hogy „sokféle szín elfér a palettán”, mert a fordítások az általános megítélés szerint visszacsúsztak az egyen-szürke, „futottak még” zónába. Nem örülök neki, de elfogadom.
“Álmoska5”
és
sok-sok szeretetet! 🕊💖🤗