Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Na meg a kicsit sem átlátszó feles tagadások a címekben: mom not son not daughter dad
Nem is értem, hogy itt miért nem játszották ki a máshol bevált mostoha kártyát. Anya, apa, lánya, fia címkék helyett mostohaszülő, mostohafiú, mostohalány és máris felesleges a béna "nincs vérségi kötelék a szereplők között" bevezető szöveg.
Van némi köze Mohamedhez. Legalábbis a film szerint. Ott bömbölt az imám a toronyban a sardaukarok bolygóján. A könyvben meg nem, bár a Padisah császár megnevezés elég izé... Ennyit a multikulti balfaszságokról.
Emlékeztető, egy beteg ember észjárásáról, mert e pillanata bármikor bekövetkezhet..
Dsida Jenő: Én hívlak élni
Hallgasd meg mi suttog az élet, élni hív újra meg újra Téged. Ne néz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később már nem lesz gondod.
Hidd el jó tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszály. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hól tévedtél, ne sírj azon, hogy mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni.
Ady Endre adott neki cigit? Ő is lerázta? Az egyik kedvenc Ady versem: Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
Vagy, ha szépek és okosak is egyben, nem állnak szóba velem.
Ki érti ezt, ki érti ezt?
Na meg a kicsit sem átlátszó feles tagadások a címekben:
mom not son
not daughter dad
Nem is értem, hogy itt miért nem játszották ki a máshol bevált mostoha kártyát.
Anya, apa, lánya, fia címkék helyett mostohaszülő, mostohafiú, mostohalány és máris felesleges a béna "nincs vérségi kötelék a szereplők között" bevezető szöveg.
Az én kis házidilisem semmi a te pechedhez képest.
Őszinte részvétem!
Dsida Jenő: Én hívlak élni
Hallgasd meg mi suttog az élet,
élni hív újra meg újra Téged.
Ne néz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később már nem lesz gondod.
Hidd el jó tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszály.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hól tévedtél,
ne sírj azon, hogy mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni.
Tisztelettel és nagy alázattal mindenki felé:
Álmoska5
(Elköszönés/ Megemlékezés (youtube.com)
Az egyik kedvenc Ady versem:
Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”