Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
1. Soha ne nézz hátra, az utad előre vezet. 2. Ha látsz egy éti csigát az úton, akkor állj meg és vidd át. 3. Biciklizés előtt és közben sok sört ne igyál. 4. Tud ha templomtornyot látsz, akkor beérsz egy településre. 5. Mindig integess a szembejövő bicikliseknek. 6. Szeretned kell Chris Rea The Road to Hell c dalát és hallgatni is illik. 7. Ha eltévedsz térj be egy kocsmába, és kérj útba igazítást. 7. Magas dombok előtt szállj le a bicikliről, és sétálj. 8, Tudnod kell, hogy nem a teljesítmény a lényeg, hanem a kellemes jóleső mozgás. 9. Nagy kereke legyen a biciklidnek és soha ne vigyél semmit a hátadon. 10. Tud ha egyedül biciklizel akkor sem vagy magányos, mert a bicikli és a gondolataid veled vannak. 11. Tiszteld a vadon élő állatokat. 12. Ne dőlj előre biciklizés közben.
Ó, ez roppant ötletes. Tudnál nekem olyan zenét küldeni, ami a szomszédasszonyomat arra késztetné, hogy naponta egyszer átjöjjön hozzánk takarítani? Ne hidd, hogy garasos vagyok, csak szabira ment a bejárónőnk és idegeneket nem szeretnénk helyettesként erre a rövid időre felvenni. Így viszont, amikor átjön néhanap, egyáltalán nem a takarítás jár az eszében. Egyszer sem! Felháborító, ugye?
Szép munka volt, jó iparos munka, Az elvárt színvonal teljesítve. Gratulálok. Ötösre értékelem, ugyanis a helyesírás és a fogalmazás tökéletes. Maga a sztori egy unalmas, lélektelen pornójelenet, viszont üdítően igényesen van megírva. Vissszanyúltál egy régi történethez, és leírtad pepitában. Ezeket te csak kirázod, ügyes vagy.
Elkészültem a házi feladattal. Nagy Olivér egyetemi hallgató, lázasan készülődött az apró bérelt lakásában a nagy eseményre. Már amikor a lány, Barbi beköltözött a szemben lévő lakásba, akkor tudta, hogy nekik össze kell jönni. Olivér egy nyeszlett szemüveges fiú volt, aki nem igazán vonzotta a lányokat és főleg nem az ilyen bombázókat, mint Barbi. Budai Barbara is egyetemre járt, de ő nem olyan kocka volt, mint Olivér, őt a divat érdekelte és a ruhák. Imádott öltözködni és azt is imádta, ha csodálják őt. Ő olyan tíz pontos bombázó volt, aki észre sem vett egy olyan fiút, mint Oli. A fiú többször is próbált vele szóba elegyedni, de ezek a próbálkozásai mindig csődöt mondtak. Oli aztán, amikor az egyetemen kutatási témát kellett választani akkor az agyhullámokba vetette bele magát. Szó szerint belevetette magát és tudta, hogy sikerülni fog a terve, ha ráhajt. A kutatásai aztán eredményesek voltak és igaz csak macskákon, kutyákon és patkányokon sikerült eddig a kisérlete, de most úgy gondolta beveti Barbin is és eléri nála, hogy szexelni akarjon vele Az agyhullámokat az ember természetes érzékszervein keresztül bevitt, egyenletes ritmikájú impulzusokkal is lehet befolyásolni, méghozzá igen eredményesen, és bárminemű káros mellékhatástól mentesen. Az egész jelenségnek az a lényege, hogy ha kellő ideig állandó frekvenciával impulzusokat küldünk az agynak, például fény vagy hang formájában, akkor az agyhullámok fokozatosan igazodni fognak ehhez a frekvenciához, s az agyban ez fog uralkodó frekvenciaként beállni. Az agy tehát természetes módon képes átvenni a kívülről érkező impulzusok frekvenciáját. Tudta, hogy a lány minden csütörtök délután otthon van és ő erre a csütörtökre időzítette a kísérletet, amikor zenei hangokat közvetít a falon keresztül és azzal eléri, hogy a lány megkívánja őt és mindenáron szeretkezni akarjon vele. Beállította a készüléket és pontban 3 órakor elkezdte a sugárzást. Előtte lezuhanyozott és csak egy boxert vett fel, hogy ne kelljen sokat vetkőznie és már a gondolatra is keményedett a farka, hogy nemsokára Barbi fog az ajtójában állni és arra kéri őt, hogy dugja meg. Remegő kézzel nyomta meg a készüléken az indító gombot és elkezdődött az adás. Barbi a szomszédban hallotta a furcsa zenét, és első gondolata az volt, hogy mi baja annak a kis gyíknak, aztán néhány perc múlva olyan késztetést érzett, hogy menjen a hang irányába és csókolja meg a kis nyeszlett szemüveges pasit. Az agya felett átvette az irányítást valami vagy valaki és már olyan volt, mintha álmodna és ebben az álomban az a férfi volt minden vágya. Kinyitotta a lakása ajtaját és, mint egy zombi elindult a folyosón a szemben lévő lakáshoz, ahol már ketten álltak. A két nő, akik azon a folyosón laktak, mindkettő idősecske, egyedül álló banya volt, ahogyan Barbi nevezte őket. Az ő korosztályának, aki elmúlt negyven, az már öreg volt és levegőnek nézte őket. Az egyik nő, a duci fekete hajú tanárnő, Katalin, már meg is nyomta a csengőt. A magas, vékony titkárnő, Panni csak állt ott és látszott, hogy ő sem a maga ura, ő is a zene hatására áll itt, és fogalma sincs, hogy mi késztette erre, de érezte, hogy neki szeretkeznie kell ezzel a férfival. Olivér boldog mosollyal nyitotta ki az ajtót és érezte a győzelem mámorát, aztán amikor meglátta a három nőt, elborult tudattal, akkor rémület ült ki az arcára. A kísérlet sikerült, nagyon jól sikerült, mert hatott Barbira, a lány ott állt az ajtó előtt, de a másik két nő is szexet akart és látszott rajtuk az elszántság. Benyomakodtak mindhárman az ajtón és szinte elsodorták Olit, aki megpróbált a nappalija felé hátrálni, hogy ott kikapcsolja a hívó, felajzó hanghullámokat rejtő zenét, de semmi esélye nem volt a három nővel szemben. Lökték maguk előtt a hálóba és leteperték az ágyra, majd a boxert egy pillanat alatt leszedték róla és rávetették magukat a félig merev farkára. Oli rémülten nézett körbe, de nem volt menekvés, mert Katalin és Panni lefogták, amíg Barbi rávetette magát a farkára, de a ruha is lekerült a nőkről és felváltva vették birtokba a szerszámát, amit csak Barbinak szánt ugyan, de a másik két nő is kivette a részét az örömökből. Egy idő után Oli úgy érezte, ha nem hagyják békén, akkor itt fog szívrohamot kapni, mert valaki mindig lovagolt a farkán és ki tudja már hányadik orgazmuson voltak túl, de nem akarták abbahagyni, mert a zene végtelenítve ment és arra késztette őket, hogy ezt a férfit akarják újra és újra. Aztán Oli menekülni próbált, lemászott az ágyról, de a lábai nem tartották meg, annyira remegtek, és négykézláb mászott a nappali felé, ahol a három nővel a nyomában, akik próbálták újra és újra leteperni, végre elérte a kikapcsoló gombot és leállította a zenét.
Szerintem teljesen jogos a dolog, amikről írtál. Ha már van írói szabadság ezen az oldalon, kell lennie olvasói, és szavazói szabadságnak is. Ezek nem kellene, hogy egymástól függő jogok legyenek. A főgonoszokat és úgy általánosságban a gonoszokat, hagyjuk inkább tobzódni a pokolban. Korlátoknak én inkább az emberhez méltó, kulturált kommenteket és társalgást tartanám csupán. A helyesírásról szólva: én nem voltam soha kitűnő nyelvtanból. Se magyarból, se másból. A vesszők esetén is csak a 2,5 és 25 cm-es vesszők között tudok különbséget tenni. 🙂 Bár nekem valaki egyszer azt mondta, hogy a pont, mint írásjel után, mindig szóközt teszünk. A fenti esetben a Szerintem, az… kezdetű mondatnál pedig – szerintem –, nem kéne vessző. Persze tévedhetek is, mert a szóismétlést talán sehol nem kezeli a jogszabály hibaként, én mindenesetre nem szoktam a szerintem szót egy mondaton belül alkalmazni, csak néha. Az se kedvencem, amikor a macska fel lett mászva a fára, igaz, te cicusokról nem írtál, csak eszembe jutott. Bocsi. De, ha már a véleménynyilvánítás szabadságáról beszéltünk: te szeretnél jobb helyesírással közzétett sztorikat olvasni, én meg nem értek hozzá… Talán segíthetnél nekem. Látod? Még a mondatszerkezeteim is hibásak olykor! Szívesen elküldeném neked a félig kész dolgaimat javításra, de sajnos a múltkori kívánságod teljesítése is akadályokba ütközött, mert a posta ismeretlen címzett jelzéssel visszadobta. Emiatt nem tudtam teljesíteni a kérést, arra vonatkozóan, hogy adjam meg a cég elérhetőségét. Ez nem szemrehányás, hiszen önmagad fosztottad meg a lehetőségtől, hogy rendelj. 😀
Indiana Jones 2024. május 28. 16:44 #11 A cég elérhetőségét kérném, ha lehet, mert rendelni szeretnék.
Remélem ezt sem veszed gonoszkodásnak részemről, csupán úgy, mint ahogy én a fenti hozzászólásodat, amin még ma is kuncognom kell. Komolyan! Nem tettem ilyet 😀 látod? 😉 Nem mosolygok, csak a vicceden, ami tetszett és köszönöm.
Engem nem fárasztottál, sőt! Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel, mert mindennel, amit írtál, szóról, szóra egyetértek. Annyit talán még hozzátennék, hogy a kritika nem az író személyének szól soha, hanem az írás minőségének, azaz az író tudásának. Nyilván egy gól szépségének megítélése ugyanolyan szubjektív alapokon nyugszik, akár egy férfié, avagy nőé, vagy bármi másé.
Igazából azért akartam csak szólni, mert több embertől olvastam itt, hogy nem értik miért is kell, avagy miért lehet jó egy szopás. A kell az szerintem butaság, mert semmi sem kell, amit nem akarunk, amit nem élvezünk, ha önmagunkat is becsüljük. Én nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy bizonyítsam az orális szex létjogosultságát, ezért hoztam nektek egy idézetet egy könyvből, ami szerintem kifejezi ennek a cselekménynek a lényegét.
==================================================================== Molly nem is sejtette, hogy alig néhány óra alatt ilyen sokszor érhető el a csúcs… meg azt sem, milyen sokféle módon lehet szeretkezni. Liamnek szemlátomást örömet okozott, hogy a lány minden egyes újabb javaslatára felháborodott, majd rácáfolva kezdeti gátlásaira lelkesen hagyta magát a férfi kívánsága szerint elcsábítani. Meglepően gyorsan tette túl magát lányos zavarán. Liam betartotta ígéretét, soha nem sejtett gyönyörűségek világába vezette új szeretőjét. Igazi ártó szellemnek bizonyult, olyan dolgokra vette rá Mollyt, amelyekről a lány eddig csak hallott, olvasott. Nevének hallatán Mollyt újra forróság öntötte el. – Tessék! – mormolta álmosan. – Felemelnéd kicsit a fejed? Megfordulnék… Jól van, visszateheted. Molly a férfi hasára simította arcát. Ismét megrohanták az izgató emlékek. Alig félórája gyúltak utoljára szenvedélyre… Hevesen, viharosan szeretkeztek, majd Liam a zuhany alá vitte, beszappanozta az egész testét, leöblítette, aztán kezébe nyomta a szappant meg a szivacsot. Mint minden új kívánságánál, Molly eleinte tétovázott, félénk volt. De nem sokáig. A hatalom mámora öntötte el látva, hogy keze nyomán a férfi vágya növekszik, keményedik… és Liam szemét lehunyva kéjesen sóhajtott fel. Molly habozás nélkül térdelt elé, és viszonozta a szolgálatot, amellyel szerelmese előzőleg többször is az önkívület határára juttatta. A világ legtermészetesebb dolga volt, ugyanakkor életének legizgalmasabb cselekedete. Érezte Liam heves borzongását, figyelte, amint a csempézett falnak dől, megpróbál uralkodni magán. – Abba kell hagynod! – zihálta végül. Molly azonban nem hagyta abba. Az előbb Liam volt az ártó szelleme, most a lány akart a férfi démona lenni. Ajkával, nyelvével kényszerítette, adja meg magát – ezúttal az ő akaratának. S miközben a zuhogó permet gőzzel telítette meg a levegőt, Liam csatát vesztett. A győzelem, a diadal mámora örökké feledhetetlen emléke marad a lánynak.
Ennek most örülnöm kellene, hogy a sok mocskolódás után, ahelyett, hogy megindokolnád a vádjaidat (amit tőlem annyira elvártál és meg is kaptál!), inkább egy jól sikerült kanyarral kihátrálsz? Hip hip hurrá. Mi lenne, ha inkább golyókat növesztenél, és egyszer az életben választ adnál? Mivel egyetlen felvetett érvemet sem cáfoltad, csak lemondtad, egyetlen kérdésemre sem adtál választ, inkább nem odaillő dolgokról beszéltél hosszasan, és nem merted kimondani azt sem, amit csak sugallni próbáltál végig. De nekem is elegem van az egészből. Hiába, andreas talpnyalói ellen, vagy a gyáván gyűlölőim ellen nem lehet mit tenni.
Jaj, dehogy akarlak elküldeni. Amúgy elképesztő vagy. Olyan szinten nem tudod értelmezni, amit írnak hozzád, hogy az már orvosi szerintem. Kivéve, ha nyalják a segged. De mert most bizonyítottad, hogy olvasni és logikailag felépíteni sem tudsz igazán egy érvet, így nem erőltetem veled a vitát. Te nyertél. Ezt azért kapod, mert lenyűgöztél ezzel a karakterrel.
Csak úgy összegzésképpen: Nem én hoztam fel andreast. Beszóltam neki, a saját írásomnál, ez tény. Sajnos abban a hiszemben voltam, hogy jogom van megvédeni magam, esetleg még netán véleményezni a véleményt. Valóban nem tudtam, hogy itt a hazugság az igazi értékmérce, ahogy arra szürke dórianna barátunk felhívta a figyelmemet. Ezt a magam részéről hihetetlenül elkeserítőnek tartom. Annyira azért nem, hogy emiatt felvágjam az ereimet (amit szemmel láthatóan sokan szívesen vennének itt). Én csak elképesztően tágan vett kettős mércét látok mindebben, aminek én a rossz oldalán állok. Néha megesik az ilyen. De hogy mindig? Az már kicsit gyanús nekem. Az, hogy néha az ember a kettős mérce rosszabbik oldalára kerül, az néha megesik, már csak a statisztika alapján is. De, ha MINDIG csak az egyik oldalán van az ember, akkor ott már felmerül a gyanú, hogy az már a személyének szól. Egyébként korábban már többször elmondtam andreas védőinek is, hogy én elhinném, hogy andreast félreismertem... ha ennek valaha is láttam volna bármi jelét. Elhinném, hogy jó kritikus, ha valaha is olvastam volna tőle egyetlen kritikára akár csak hasonlító bármit is. Tiszteletet is kaphatna, ha valaha is találkoztam volna akár csak nyomokban is a legcsekélyebb tisztelettel is felém. Hja igaz, elfelejtettem: nekem földig kell bókolni őelőtte, de neki természetes, veleszületett joga, hogy kihúza a szótárából a tiszteletet velem szemben. De ez nem kettős mérce, ugyan már, hát hogyan is mertem ilyent még csak gondolni is!
Még egy megjegyzés cseppet sem kedves szürke barátom: ha ennyire nem tetszik, hogy véleményt merek mondani, akkor tessék, írd le nyugodtan, hogy húzzak a picsába az oldalról. Persze, ahhoz hangyányi bátorság is kellene, ami neked nincs. De ezúttal egyszer az életben legyen egy kis tököd, és mond ki!
Érdekesebb lett volna, ha a felperes számára indokolt kritikákat is beleszúrtál volna. Ja hogy olyan nincs! Tökéletes bíró lennél! Bíró úr kérem! A vádlottnak olyan szép szeme van, ezért el kell engedni! Igaza van ügyvéd úr. Szép szeme van, és ezért az ítéltem, hogy elengedem, hiába, hogy 200 embert ölt meg saját kezűleg bizonyíthatóan. Andreas hazugságának és kétszínűségének bizonyítási eljárását lásd alább. Láthatjuk a kiragadott példák alapján, hogy csak kiragadott példákról van szó, amiknek gyakorlatilag semmi közük az adott ügyhöz, legfeljebb az alperesről mutat egy egyoldalúan pozitív képet, a felperes teljes kizárásával. Ezen felül egyértelműen kettős mércét állít fel: az alperesnek megadja a jogot, hogy "kritikusi" minőséget vegyen fel, miközben nem követeli meg tőle a kritikusi magatartást. Ezen felül megtiltja a felperesnek a véleménye kinyilvánítását, miközben az alperesnek ezt minden korlátozás nélkül engedélyezi, egy légből kapott, saját magának a felperesre kivetített hibáiból összegyűjtött személyiségrajz alapján.
Ímé a magyarázat: nyugodtan olvass, amit akarsz, és nyugodtan mond el róla, hogy mit gondolsz. A kritika sokat tud segíteni, különösen a negatív kritika. És az sem kötelező, hogy író legyél, ahhoz, hogy kritizálj. Nincs mindenkiben elég bátorság ahhoz, hogy kiálljon mások elé, és ezzel nincs is semmi gond. Attól még nagyon is megláthat valaki dolgokat. Viszont! Ha már egyszer megmutattad, hogy mit tudsz, akkor azzal megmutattad azt is, hogy milyen alapon nyugszik a kritikád. Ez körülbelül olyan, mintha olyan ember mondja azt, hogy rosszul kevergeted az ételt, aki rácsodálkozik a fakanálra. Bizonyította, hogy nincs benne hozzáértés, de közben hozzáértőnek adja el magát. Vagy ez csak szerintem visszás helyzet? És még valami: különbséget kellene tenni kritika, és a beleböfögés között! Azért a kettő messze nem ugyan az!
Nem fogom újra leírni, amit Virágnak elmeséltem, te is el tudod olvasni. Ott leírtam, hogy milyen alapon mondom andreasról, hogy hazug és kétszínű. Mellékesen: az igaz, hogy beszóltam andreasnak. De nem én hoztam fel őt itt témának! És ugyancsak mellékesen: szerinted a vádlónak kell bizonyítania, hogy igaz a vádja. Ezzel tökéletesen egyetértek! Csak valahogy a kettős mércét nehezen veszi be a gyomrom, nevezetesen, hogy andreas vagy a szürke dóri nyugodtan vádaskodhat ellenem minden bizonyíték nélkül, de én csak akkor mondhatok véleményt róla, ha felsorolom tételesen amivel vádol, és tételesen bizonyítom hogy nincs igaza. Ez mi más, mint kettős mérce, és érdekes, hogy ellenem. Ezt nem szabad észrevennem? Miért nem?
1. Soha ne nézz hátra, az utad előre vezet.
2. Ha látsz egy éti csigát az úton, akkor állj meg és vidd át.
3. Biciklizés előtt és közben sok sört ne igyál.
4. Tud ha templomtornyot látsz, akkor beérsz egy településre.
5. Mindig integess a szembejövő bicikliseknek.
6. Szeretned kell Chris Rea The Road to Hell c dalát és hallgatni is illik.
7. Ha eltévedsz térj be egy kocsmába, és kérj útba igazítást.
7. Magas dombok előtt szállj le a bicikliről, és sétálj.
8, Tudnod kell, hogy nem a teljesítmény a lényeg, hanem a kellemes jóleső mozgás.
9. Nagy kereke legyen a biciklidnek és soha ne vigyél semmit a hátadon.
10. Tud ha egyedül biciklizel akkor sem vagy magányos, mert a bicikli és a gondolataid veled vannak.
11. Tiszteld a vadon élő állatokat.
12. Ne dőlj előre biciklizés közben.
Nagy Olivér egyetemi hallgató, lázasan készülődött az apró bérelt lakásában a nagy eseményre. Már amikor a lány, Barbi beköltözött a szemben lévő lakásba, akkor tudta, hogy nekik össze kell jönni. Olivér egy nyeszlett szemüveges fiú volt, aki nem igazán vonzotta a lányokat és főleg nem az ilyen bombázókat, mint Barbi.
Budai Barbara is egyetemre járt, de ő nem olyan kocka volt, mint Olivér, őt a divat érdekelte és a ruhák. Imádott öltözködni és azt is imádta, ha csodálják őt. Ő olyan tíz pontos bombázó volt, aki észre sem vett egy olyan fiút, mint Oli. A fiú többször is próbált vele szóba elegyedni, de ezek a próbálkozásai mindig csődöt mondtak.
Oli aztán, amikor az egyetemen kutatási témát kellett választani akkor az agyhullámokba vetette bele magát. Szó szerint belevetette magát és tudta, hogy sikerülni fog a terve, ha ráhajt.
A kutatásai aztán eredményesek voltak és igaz csak macskákon, kutyákon és patkányokon sikerült eddig a kisérlete, de most úgy gondolta beveti Barbin is és eléri nála, hogy szexelni akarjon vele
Az agyhullámokat az ember természetes érzékszervein keresztül bevitt, egyenletes ritmikájú impulzusokkal is lehet befolyásolni, méghozzá igen eredményesen, és bárminemű káros mellékhatástól mentesen.
Az egész jelenségnek az a lényege, hogy ha kellő ideig állandó frekvenciával impulzusokat küldünk az agynak, például fény vagy hang formájában, akkor az agyhullámok fokozatosan igazodni fognak ehhez a frekvenciához, s az agyban ez fog uralkodó frekvenciaként beállni. Az agy tehát természetes módon képes átvenni a kívülről érkező impulzusok frekvenciáját.
Tudta, hogy a lány minden csütörtök délután otthon van és ő erre a csütörtökre időzítette a kísérletet, amikor zenei hangokat közvetít a falon keresztül és azzal eléri, hogy a lány megkívánja őt és mindenáron szeretkezni akarjon vele.
Beállította a készüléket és pontban 3 órakor elkezdte a sugárzást. Előtte lezuhanyozott és csak egy boxert vett fel, hogy ne kelljen sokat vetkőznie és már a gondolatra is keményedett a farka, hogy nemsokára Barbi fog az ajtójában állni és arra kéri őt, hogy dugja meg.
Remegő kézzel nyomta meg a készüléken az indító gombot és elkezdődött az adás.
Barbi a szomszédban hallotta a furcsa zenét, és első gondolata az volt, hogy mi baja annak a kis gyíknak, aztán néhány perc múlva olyan késztetést érzett, hogy menjen a hang irányába és csókolja meg a kis nyeszlett szemüveges pasit. Az agya felett átvette az irányítást valami vagy valaki és már olyan volt, mintha álmodna és ebben az álomban az a férfi volt minden vágya. Kinyitotta a lakása ajtaját és, mint egy zombi elindult a folyosón a szemben lévő lakáshoz, ahol már ketten álltak. A két nő, akik azon a folyosón laktak, mindkettő idősecske, egyedül álló banya volt, ahogyan Barbi nevezte őket. Az ő korosztályának, aki elmúlt negyven, az már öreg volt és levegőnek nézte őket.
Az egyik nő, a duci fekete hajú tanárnő, Katalin, már meg is nyomta a csengőt. A magas, vékony titkárnő, Panni csak állt ott és látszott, hogy ő sem a maga ura, ő is a zene hatására áll itt, és fogalma sincs, hogy mi késztette erre, de érezte, hogy neki szeretkeznie kell ezzel a férfival.
Olivér boldog mosollyal nyitotta ki az ajtót és érezte a győzelem mámorát, aztán amikor meglátta a három nőt, elborult tudattal, akkor rémület ült ki az arcára. A kísérlet sikerült, nagyon jól sikerült, mert hatott Barbira, a lány ott állt az ajtó előtt, de a másik két nő is szexet akart és látszott rajtuk az elszántság. Benyomakodtak mindhárman az ajtón és szinte elsodorták Olit, aki megpróbált a nappalija felé hátrálni, hogy ott kikapcsolja a hívó, felajzó hanghullámokat rejtő zenét, de semmi esélye nem volt a három nővel szemben. Lökték maguk előtt a hálóba és leteperték az ágyra, majd a boxert egy pillanat alatt leszedték róla és rávetették magukat a félig merev farkára. Oli rémülten nézett körbe, de nem volt menekvés, mert Katalin és Panni lefogták, amíg Barbi rávetette magát a farkára, de a ruha is lekerült a nőkről és felváltva vették birtokba a szerszámát, amit csak Barbinak szánt ugyan, de a másik két nő is kivette a részét az örömökből. Egy idő után Oli úgy érezte, ha nem hagyják békén, akkor itt fog szívrohamot kapni, mert valaki mindig lovagolt a farkán és ki tudja már hányadik orgazmuson voltak túl, de nem akarták abbahagyni, mert a zene végtelenítve ment és arra késztette őket, hogy ezt a férfit akarják újra és újra.
Aztán Oli menekülni próbált, lemászott az ágyról, de a lábai nem tartották meg, annyira remegtek, és négykézláb mászott a nappali felé, ahol a három nővel a nyomában, akik próbálták újra és újra leteperni, végre elérte a kikapcsoló gombot és leállította a zenét.
A főgonoszokat és úgy általánosságban a gonoszokat, hagyjuk inkább tobzódni a pokolban. Korlátoknak én inkább az emberhez méltó, kulturált kommenteket és társalgást tartanám csupán.
A helyesírásról szólva: én nem voltam soha kitűnő nyelvtanból. Se magyarból, se másból. A vesszők esetén is csak a 2,5 és 25 cm-es vesszők között tudok különbséget tenni. 🙂 Bár nekem valaki egyszer azt mondta, hogy a pont, mint írásjel után, mindig szóközt teszünk. A fenti esetben a Szerintem, az… kezdetű mondatnál pedig – szerintem –, nem kéne vessző. Persze tévedhetek is, mert a szóismétlést talán sehol nem kezeli a jogszabály hibaként, én mindenesetre nem szoktam a szerintem szót egy mondaton belül alkalmazni, csak néha. Az se kedvencem, amikor a macska fel lett mászva a fára, igaz, te cicusokról nem írtál, csak eszembe jutott. Bocsi.
De, ha már a véleménynyilvánítás szabadságáról beszéltünk: te szeretnél jobb helyesírással közzétett sztorikat olvasni, én meg nem értek hozzá… Talán segíthetnél nekem. Látod? Még a mondatszerkezeteim is hibásak olykor! Szívesen elküldeném neked a félig kész dolgaimat javításra, de sajnos a múltkori kívánságod teljesítése is akadályokba ütközött, mert a posta ismeretlen címzett jelzéssel visszadobta. Emiatt nem tudtam teljesíteni a kérést, arra vonatkozóan, hogy adjam meg a cég elérhetőségét. Ez nem szemrehányás, hiszen önmagad fosztottad meg a lehetőségtől, hogy rendelj. 😀
Indiana Jones
2024. május 28. 16:44
#11
A cég elérhetőségét kérném, ha lehet, mert rendelni szeretnék.
Remélem ezt sem veszed gonoszkodásnak részemről, csupán úgy, mint ahogy én a fenti hozzászólásodat, amin még ma is kuncognom kell. Komolyan! Nem tettem ilyet 😀 látod? 😉 Nem mosolygok, csak a vicceden, ami tetszett és köszönöm.
Annyit talán még hozzátennék, hogy a kritika nem az író személyének szól soha, hanem az írás minőségének, azaz az író tudásának. Nyilván egy gól szépségének megítélése ugyanolyan szubjektív alapokon nyugszik, akár egy férfié, avagy nőé, vagy bármi másé.
Igazából azért akartam csak szólni, mert több embertől olvastam itt, hogy nem értik miért is kell, avagy miért lehet jó egy szopás. A kell az szerintem butaság, mert semmi sem kell, amit nem akarunk, amit nem élvezünk, ha önmagunkat is becsüljük.
Én nem tartom magam alkalmasnak arra, hogy bizonyítsam az orális szex létjogosultságát, ezért hoztam nektek egy idézetet egy könyvből, ami szerintem kifejezi ennek a cselekménynek a lényegét.
====================================================================
Molly nem is sejtette, hogy alig néhány óra alatt ilyen sokszor érhető el a csúcs… meg azt sem, milyen sokféle módon lehet szeretkezni.
Liamnek szemlátomást örömet okozott, hogy a lány minden egyes újabb javaslatára felháborodott, majd rácáfolva kezdeti gátlásaira lelkesen hagyta magát a férfi kívánsága szerint elcsábítani. Meglepően gyorsan tette túl magát lányos zavarán.
Liam betartotta ígéretét, soha nem sejtett gyönyörűségek világába vezette új szeretőjét. Igazi ártó szellemnek bizonyult, olyan dolgokra vette rá Mollyt, amelyekről a lány eddig csak hallott, olvasott.
Nevének hallatán Mollyt újra forróság öntötte el.
– Tessék! – mormolta álmosan.
– Felemelnéd kicsit a fejed? Megfordulnék… Jól van, visszateheted.
Molly a férfi hasára simította arcát. Ismét megrohanták az izgató emlékek.
Alig félórája gyúltak utoljára szenvedélyre… Hevesen, viharosan szeretkeztek, majd Liam a zuhany alá vitte, beszappanozta az egész testét, leöblítette, aztán kezébe nyomta a szappant meg a szivacsot.
Mint minden új kívánságánál, Molly eleinte tétovázott, félénk volt.
De nem sokáig.
A hatalom mámora öntötte el látva, hogy keze nyomán a férfi vágya növekszik, keményedik… és Liam szemét lehunyva kéjesen sóhajtott fel. Molly habozás nélkül térdelt elé, és viszonozta a szolgálatot, amellyel szerelmese előzőleg többször is az önkívület határára juttatta. A világ legtermészetesebb dolga volt, ugyanakkor életének legizgalmasabb cselekedete.
Érezte Liam heves borzongását, figyelte, amint a csempézett falnak dől, megpróbál uralkodni magán.
– Abba kell hagynod! – zihálta végül.
Molly azonban nem hagyta abba. Az előbb Liam volt az ártó szelleme, most a lány akart a férfi démona lenni. Ajkával, nyelvével kényszerítette, adja meg magát – ezúttal az ő akaratának. S miközben a zuhogó permet gőzzel telítette meg a levegőt, Liam csatát vesztett. A győzelem, a diadal mámora örökké feledhetetlen emléke marad a lánynak.
Jó tanítvány · Miranda Lee · Könyv · Moly
Mi lenne, ha inkább golyókat növesztenél, és egyszer az életben választ adnál? Mivel egyetlen felvetett érvemet sem cáfoltad, csak lemondtad, egyetlen kérdésemre sem adtál választ, inkább nem odaillő dolgokról beszéltél hosszasan, és nem merted kimondani azt sem, amit csak sugallni próbáltál végig.
De nekem is elegem van az egészből. Hiába, andreas talpnyalói ellen, vagy a gyáván gyűlölőim ellen nem lehet mit tenni.
Amúgy elképesztő vagy. Olyan szinten nem tudod értelmezni, amit írnak hozzád, hogy az már orvosi szerintem. Kivéve, ha nyalják a segged. De mert most bizonyítottad, hogy olvasni és logikailag felépíteni sem tudsz igazán egy érvet, így nem erőltetem veled a vitát. Te nyertél. Ezt azért kapod, mert lenyűgöztél ezzel a karakterrel.
Nem én hoztam fel andreast. Beszóltam neki, a saját írásomnál, ez tény. Sajnos abban a hiszemben voltam, hogy jogom van megvédeni magam, esetleg még netán véleményezni a véleményt. Valóban nem tudtam, hogy itt a hazugság az igazi értékmérce, ahogy arra szürke dórianna barátunk felhívta a figyelmemet. Ezt a magam részéről hihetetlenül elkeserítőnek tartom. Annyira azért nem, hogy emiatt felvágjam az ereimet (amit szemmel láthatóan sokan szívesen vennének itt). Én csak elképesztően tágan vett kettős mércét látok mindebben, aminek én a rossz oldalán állok. Néha megesik az ilyen. De hogy mindig? Az már kicsit gyanús nekem. Az, hogy néha az ember a kettős mérce rosszabbik oldalára kerül, az néha megesik, már csak a statisztika alapján is. De, ha MINDIG csak az egyik oldalán van az ember, akkor ott már felmerül a gyanú, hogy az már a személyének szól. Egyébként korábban már többször elmondtam andreas védőinek is, hogy én elhinném, hogy andreast félreismertem... ha ennek valaha is láttam volna bármi jelét. Elhinném, hogy jó kritikus, ha valaha is olvastam volna tőle egyetlen kritikára akár csak hasonlító bármit is. Tiszteletet is kaphatna, ha valaha is találkoztam volna akár csak nyomokban is a legcsekélyebb tisztelettel is felém. Hja igaz, elfelejtettem: nekem földig kell bókolni őelőtte, de neki természetes, veleszületett joga, hogy kihúza a szótárából a tiszteletet velem szemben. De ez nem kettős mérce, ugyan már, hát hogyan is mertem ilyent még csak gondolni is!
Még egy megjegyzés cseppet sem kedves szürke barátom: ha ennyire nem tetszik, hogy véleményt merek mondani, akkor tessék, írd le nyugodtan, hogy húzzak a picsába az oldalról. Persze, ahhoz hangyányi bátorság is kellene, ami neked nincs. De ezúttal egyszer az életben legyen egy kis tököd, és mond ki!
Tökéletes bíró lennél! Bíró úr kérem! A vádlottnak olyan szép szeme van, ezért el kell engedni! Igaza van ügyvéd úr. Szép szeme van, és ezért az ítéltem, hogy elengedem, hiába, hogy 200 embert ölt meg saját kezűleg bizonyíthatóan.
Andreas hazugságának és kétszínűségének bizonyítási eljárását lásd alább. Láthatjuk a kiragadott példák alapján, hogy csak kiragadott példákról van szó, amiknek gyakorlatilag semmi közük az adott ügyhöz, legfeljebb az alperesről mutat egy egyoldalúan pozitív képet, a felperes teljes kizárásával. Ezen felül egyértelműen kettős mércét állít fel: az alperesnek megadja a jogot, hogy "kritikusi" minőséget vegyen fel, miközben nem követeli meg tőle a kritikusi magatartást. Ezen felül megtiltja a felperesnek a véleménye kinyilvánítását, miközben az alperesnek ezt minden korlátozás nélkül engedélyezi, egy légből kapott, saját magának a felperesre kivetített hibáiból összegyűjtött személyiségrajz alapján.
És az sem kötelező, hogy író legyél, ahhoz, hogy kritizálj. Nincs mindenkiben elég bátorság ahhoz, hogy kiálljon mások elé, és ezzel nincs is semmi gond. Attól még nagyon is megláthat valaki dolgokat.
Viszont! Ha már egyszer megmutattad, hogy mit tudsz, akkor azzal megmutattad azt is, hogy milyen alapon nyugszik a kritikád. Ez körülbelül olyan, mintha olyan ember mondja azt, hogy rosszul kevergeted az ételt, aki rácsodálkozik a fakanálra. Bizonyította, hogy nincs benne hozzáértés, de közben hozzáértőnek adja el magát. Vagy ez csak szerintem visszás helyzet?
És még valami: különbséget kellene tenni kritika, és a beleböfögés között! Azért a kettő messze nem ugyan az!
Mellékesen: az igaz, hogy beszóltam andreasnak. De nem én hoztam fel őt itt témának! És ugyancsak mellékesen: szerinted a vádlónak kell bizonyítania, hogy igaz a vádja. Ezzel tökéletesen egyetértek! Csak valahogy a kettős mércét nehezen veszi be a gyomrom, nevezetesen, hogy andreas vagy a szürke dóri nyugodtan vádaskodhat ellenem minden bizonyíték nélkül, de én csak akkor mondhatok véleményt róla, ha felsorolom tételesen amivel vádol, és tételesen bizonyítom hogy nincs igaza. Ez mi más, mint kettős mérce, és érdekes, hogy ellenem. Ezt nem szabad észrevennem? Miért nem?