Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
A símaszkhoz? Köszi, de nem kedvencem a traktorosok. Meg a láncfűrészek sem, mert a Fűrész 1-2-3... sem volt az. A horrort is utálom és már a paradicsomot is maximum salátában vagyis nyersen eszem meg, de levesként rá se nézek. Szóval nem fogom kipróbálni a símaszkot. 😝 Az összevisszaság meg sosem zavart. Engem nem, mert mindenkinek jogában áll hülyének lennie és én néha élek is ezzel a jogommal. Mint most. Ráadásul valaki valaha azt mondta, hogy a zseni átlátja a káoszt, így emiatt sem zavar engem az összevisszaság. De ha téged zavar, ajánlhatok valamit, csak nem itt, mert félő, hogy annyira obszcénnek tartanák a szerkesztők, hogy... Nagyon. De mégis. Illedelmesen is leírhatom, hogy szüntesd meg a kedvesed bugyijában a szőrszálak összevisszaságát és ha sikerül mindet kiegyenesítened, rendbe tenned, akkor elmondhatod, hogy rendszerető ember vagy. Táblát is tehetsz majd ki a házadra, mint valaha némelyek a falukban, hogy "Tiszta udvar, rendes gazda!" Vagy valami ilyesmi...
Amúgy nem akarok csapongani, de muszáj. Bár mindegy, mint ahogyan egy történetemre adott reakciók száma is. Ugye tudod mi a mindegy? Hát ez: Szavazás átlaga: 8.19 pont (111 szavazat). Az átlag az nem érdekes, de eddig sose kaptam ennyi értékelést egyik sztorimra sem. Ezúton köszönöm mindazoknak, aki benne volt ebben a mindegy eredményben. 🙂
Ugyan már! "Katonának nem fáj semmi, meg még a szúnyog sem csípi. Vagy legalábbis nem érzi." Ezt még valamelyik ősöm magyarázta, bár ő sem volt nagy s/m rajongó, mint ahogy talán te sem, viszont ő méhészkalapot hordott amikor halászott. Arra nem emlékszem, hogy füvet nyírt, de kaszálgatott, az meg egészen tuti, hogy olyankor nem símaszk volt a divat, mert olyat anno a bankrablók hordtak csak és ha egy másik kaszás olyat látott volna a kobakján, talán hazaviszi emlékbe a sapkáját, miután lekaszálta. Ezért is jobban tetszik nekem a saját ötletem, mert egy olyan láttán biztosan egyik férfinak se a kasza jutott volna eszébe, hanem a saját... Mije is? Talán a jelmeze? Segíts kérlek, ne maradjak már tudatlan. 🙂 Már nyelvöltő smileyt se merek elkövetni, amióta megtudtam, hogy egy aranyos focistának 30 ezer eurójába került egy olyan, amikor a gól feletti örömében valaki(k) re obszcén módon ráöltötte a nyelvecskéjét. Szóval ilyet 😛 nem szabad ám mutogatni, hacsak nincs a zsebedben 30k Eu. Bár téged biztosan nem tiltanának el a focitól. Mondjuk ő is örült, hogy megúszta ennyivel és nem kell távol maradnia a következő gólszerzés lehetőségétől. Ma is lesz meccs. Kb egy óra múlva kezdődik valami ilyesmi, mert nálunk már gyülekeznek a nézők. Mondjuk egyenlőre még nem meccset néznek, csak minket és a sörös dobozokat. Lehet kéne még rendelnem, mert nem tudom mekkora lesz ma a huzat nálunk.
Köszi. Akkor ezt a rövid tanulmányt most kizárólag Neked. Csak azért, hogy szárnyaljon a lelked orális szex nélkül is. Időközben konzultáltam a BING-bong és Google-kugli, meg mindenféle más intelligenciával arról, hogy mi lehet az a szakrális élmény orális szex közben. Mindegyik neked adott igazat, mert a legtöbb férfi örül, ha bármilyen módon befoghatja a nők száját. Az orális szex is egy módja lehet annak, így elismerték, hogy kizárólag ez miatt lehet olyankor felemelő élményben része a férfiaknak. Most már azt is tudom miért nincs a mai emberekben szexéhség. Van helyette impulzus éhség. Ezt ebből az okos Yuo-tube videóból tudtam meg, miközben szakrális élmények után kutakodtam képi motívumokra vágyva. Ebből https://www.youtube.com/watch?v=cLPMRNzjFww a videóból döbbentem rá, hogy a szakrális élmény az, amikor a lelkem Isten lelkével egyesülhet. Ez valóban nem lehetetlen dolog, mert régebben minden pap és lelki atya, de még más vallások tanítói szerint is: Isten mindenhol jelen van, tehát a közelemben is. Ezeken a képi sorokon is biztosan, mert az alsó feliratok tanúsága szerint egy csomó halálesetről számolnak be. Azoknak a lelke már biztosan szakrális élményben részesült, hiszen a halál után nagyobb esélye lesz rá bárkinek. Most egészen biztosan azt a jót kívánod te is nekem, hogy egy ilyen élményben mielőbb legyen részem. Köszike a kedvességet, de én inkább csak shoppingolni szerettem volna azon a környéken, mert nekem a vásárlás hozza el azt a bizonyos felüdülésnek számító szakrális élményt. Biztosan van olyan, akinek az okoz nagy élményt, ha megtudhatja, hogy egy ilyen összeállítás technikai sport és közben azt is, hogy egy gyermek meghalt és öten megsebesültek az M5-ösön. Na, nekem ezért okoz nagyobb örömet a vásárlás, mert én ezeket holnapra mind elfelejtem, miközben a vásárolt ruhát, ékszert holnap is magamon viselhetem. Tudom, önző vagyok, de hát minden szentnek... Ja, hogy én nem is vagyok szent? Erre is felhívta a figyelmem minden AI, pedig ezt nélkülük is régen kitaláltam. Akad azonban ennek is jó oldala, mert engem nem állítottak ki seholsem szoborként. Remélem sohase fognak, mert aki életemben nem gondolt rám, annak ne jussak eszébe a halálom után sem.
Nem, nem azok. Én csupán a hőség miatt gondoltam ezeket a mai nap használhatóbbnak, mint a símaszkot. Teljesen egyetértek, hogy nem szükséges az orális szexhez álarc. Gumióvszer sem kötelező egy anális közösüléshez, igaz? Talán csak szerepjátékozás miatt viseljük alkalomadtán ezeket. Talán nem.
Én meg azt hittem símaszk, amit egy betörő, vagy guminő fejére lehet húzni. Fűnyíráskor nem hinném, hogy praktikus viselet. Ilyen alkalmakkor én inkább ezt javasolnám: e4663b338ee5e3eb345c31b9d0eaf0fa.jpg (616×960) (pinimg.com) avagy ezt ebe978e7edcf2475f074e1238485df7a.jpg (736×920) (pinimg.com) ízléstől függően. Az ehhez illendő ruházatban is sokkal jobban esne bárkinek a fűnyírás. A képek megtekintése szabadon választott, ám nem álláshirdetésnek minősül. Van olyan barátom, aki nekem ingyen csupaszítja a kertecském. 😇😊
Elfújta a szél... Tíz évesen vettem le a polcról és olvasni kezdtem, tetszett, le se tettem, amíg a végére nem értem. Azután ide-ora bele olvastam megint. Vajon, ma hány tini vesz le egy ilyen művet a polcról? Niincs rá érdeklődésük? És még az, hogy nincs ma baj a mai fiatal generációval... Kornelius Ryan, Isaac Asimov, Puskin... Megannyi kroszakos zseni, akik csodálatos műveket alkottak... amelyek ma egyre kevésbé érdekelnek bárkit is a most felnövekvő nemzedékben. Holott, ezek a mávek, legalábbis nekem, erkölcsi etalont kínáltak a későbbi életem folyamán. Ma, mi kínál erkölcsi etalont a ma felnövekvő nemzedéknek? Potter-sorozat. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de az írónőnek szinte szüszifoszi-kín volt kiadót találnia rá! A kiadók le se szarták, mert nem látták meg abban a lehetőséget. Éveken át. Ő mégis kitartott és győzött és ezért minden tiszteletem kiérdemelte. Mert tudta, hogy amit a sorozat lapjain kommunikál, annak jelentőssége van és érdemes azért harcolni. Megbecsülni sem lehet, hány millió gyerek fordult az olvasás felé éppen a művei miatt. Milliárdos lett? Sokkal nagyobb kincs az, amelyet elért a gyerekek fejében az egész világon! Ez, azért nem semmi! Talán, nem is volt még az emberiség történetében olyan mű, amely kézről-kézre járt, amikor rongyosra olvasták, mert a könyvesboltokból a készlet pár óra alatt elfogyott! A nyomdák nem voltak képesek teljesíteni az igényeket... Több, mint száz nyelven kiadva azt! És az is tagadhatatlan tény, ha valamit könyv formából megfilmesítenek pláne úgy, hogy az írott és a filmes változat alig tér el egymástól, az számomra elképzelhetetlen elismerés a társadalom részéről! Megjegyzés, csak érdekességképpen: Ha a Potter sorozat nem látott volna napvilágot éppen akkor, amikor a Gyűrűk ura sorozat is napvilágot átott, akkor most az utóbbiról eszmecseréznénk... Mozart, kontra Salieri... A gyűrűk Ura sorozatot egyértelműen lenyomta Potter! Pedig, mindkettőre szükség volt, mert a fantáziát erősítette azokban, akik olvasták, nézték. Bele gondoltatok már, hogy vajon hová jutott volna a Gyűrűs kalandsorozat, ha Potter nem csapott volna bele a lecsóba? Én öreg fejjel ittam, ettem mindkettőt, ahogy a Csillagok Háborúja részeket is. Ahogy, Asimov Alapítvány sorozatát is gyerekfejjel. Jó az, hogy ilyen sikerművek néha napvilágot látnak, mert minél többen olvasnak, annál jobb. Mert, olvasni jó. Még akkor is, ha a mű nem profi munka, nem tökéletes, nem művészi szintű alkotás... Csak írás és közlés. Véleményem szerint és kövezzetek meg bátran, ha nem értetek azzal egyet: Az igaz író nem azért ír, hogy elismerést szerezzen! Azért ír, mert úgy érzi, hogy írnia kell, spontán módon. Ha tetszik, akkor jó, ha nem, úgy is jó! Így lehetnek csak őszinték a szavak, amelyeket egymás után halmoz. Dante sem azért írta az egyébként csodálatos költeményeit a szerelmes érzéseiről, hogy azzal elismerést szerezzen. Meg akarta örökíteni az érzést és annak a pillanatát, szavakkal kifejezve. És tudjátok, hogy mi a csodálatos? Hogy, egy ilyen mű, egy vers akár évszázadokig, évezredekig is fennmaradhat! Görög eposzok, Eddák, haikuk, vagy magyar népdalok... Fennmaradtak és olvashatók, meghallgathatók ma is... Érzitek, mekkora kincs ez, És mekkora áldás, hogy ma élvezhetjük? Bele gondoltatok abba, mi késztethette Kodályt arra, hogy össze szdje, amennyi népdalt csak tud? Hogy, mennyi melóba, anyagi költségbe került az számára, hogy hangfelvétellel rögítse azokat? Akkor? Hogy, mit bukott emiatt az életében? Mert akkor még több száz kilométert utazni egy éneklő öregasszonyhoz sokkal drágább és időigényesebb volt, mint ma. De, ma megvannak ezek a dalok! Itt jegyzem meg, hogy én itt senkit nem nézek le és nem becsülök alá, mert éppen nem úgy ír, ahogy azt az én szám íze szerint valónak várom. Gondolkozott, érzett és írt. Nekem és nektek! Sikerült, ahogy sikerült, de adott nektek valamit. Akár önmagából. Akár, az élményeiből. Akár, a fantáziálásaiból, amely utóbbi annyira privát dolog, hogy ha valaki abba betekintést enged, azt respektálni kell. Nah, megint össze-vissza hablatyoltam itt. Remélem, azért levágjátok a lényeget. Bocsi, hogy szólni mertem...
Nnnna! Éppen ezt a reagálást vártam el! Gondolom, "kissé elöntötte a szar az agyát", miközben reagált. Nekem éppen erre a dühös reakcióra van szükségem, mert aki dühös ,az kiteszi őszintén az asztalra, ami van! Csak, így tovább! Én nem azt állítom, hogy a nyelvünkben történő változások helyesek, de azt állítom, hogy el kell fogadni annak a tényét, hogy ez megtörténik. Tenni ellene nem lehet. Nekem is bassza a csőröm, ha külföldről asszimilált szavakat és kifejezéseket hallok, amelyeknél egyébként van a magyar nyelvben jobb és szebb. A mai fiatal nemzedéknek sokszor egy szavát sem nagyon értem! "LOL", meg "Chill", meg "Nope" és a "Suli" sem suli már, hanem "Suláj", az angol kiejtés alapján... Persze, az sincs törvénybe iktatva, hogy ezeket alkalmazni kell. Ám, így a kommunikáció gyakran nehézkessé válhat. De, ma a hétköznapi életbe is beszivárogtak idegen szavak. "Eszkaláció." a "Kiteljesedés, a végkifejlet" helyett. Megjegyzés: A szó valójában ezt jelenti: háború lépcsőzetes, fokozatos kiterjesztése, újabb államok bevonódása a konfliktusba. De ezt egy egyszerő magyar paraszt honnan tudja? "Míttingeltünk" a "Tanácskoztunk, Öszegyűltünk" helyett. nyilvánvaló hogy ettől én is gyakran szinte agyvérzést kapok. Olyan szavakkal találkozok, amelyeket nem értek, bár elvárják, hogy értsem és ez bassza a csőröm. De, nem tehetek ellene sokat. Legfeljebb annyit, hogy én nem használom azokat. De, nem kell aggódni, mindig is létezni fognak azok az emberek, akik megőrzik a nyelvünk szépségét, mégha egyre nehezebb is a dolguk! De, ami előnyünk, hogy a mi nyelvünk legalább képes asszimilálni idegen szavakat, más nyelven beszélők még a lehetőséget sem ismerik fel. Nekünk nyolcszor-tízszer annyi szavunk van és ezt ki is használhatjuk. Láttam egy kicsiny német szinoníma-szótárat. A magyar... egy több kilós lexikon! Még egy apróság: Ahhogy utáltam az iskolában tanulni a magyar nyelvet, úgy rajongok érte ma! A magyar nyelvtanáraim ha ezt olvasnák, biztosan orgazmust élnének át, hogy megtörtént a csoda: Ez az ember imádja a magyar nyelvet! Vagyis, nem kell aggódni, a legtöbb magyar ajkú ember előbb-utóbb rá érez az anyanyelvünk szépségeire és akkor már csak azért is csak magyar szavakat és kifejezéseket fog használni!
Szóval nem fogom kipróbálni a símaszkot. 😝
Az összevisszaság meg sosem zavart. Engem nem, mert mindenkinek jogában áll hülyének lennie és én néha élek is ezzel a jogommal. Mint most. Ráadásul valaki valaha azt mondta, hogy a zseni átlátja a káoszt, így emiatt sem zavar engem az összevisszaság. De ha téged zavar, ajánlhatok valamit, csak nem itt, mert félő, hogy annyira obszcénnek tartanák a szerkesztők, hogy... Nagyon. De mégis. Illedelmesen is leírhatom, hogy szüntesd meg a kedvesed bugyijában a szőrszálak összevisszaságát és ha sikerül mindet kiegyenesítened, rendbe tenned, akkor elmondhatod, hogy rendszerető ember vagy. Táblát is tehetsz majd ki a házadra, mint valaha némelyek a falukban, hogy "Tiszta udvar, rendes gazda!" Vagy valami ilyesmi...
Amúgy nem akarok csapongani, de muszáj. Bár mindegy, mint ahogyan egy történetemre adott reakciók száma is. Ugye tudod mi a mindegy? Hát ez: Szavazás átlaga: 8.19 pont (111 szavazat). Az átlag az nem érdekes, de eddig sose kaptam ennyi értékelést egyik sztorimra sem. Ezúton köszönöm mindazoknak, aki benne volt ebben a mindegy eredményben. 🙂
Már nyelvöltő smileyt se merek elkövetni, amióta megtudtam, hogy egy aranyos focistának 30 ezer eurójába került egy olyan, amikor a gól feletti örömében valaki(k) re obszcén módon ráöltötte a nyelvecskéjét. Szóval ilyet 😛 nem szabad ám mutogatni, hacsak nincs a zsebedben 30k Eu. Bár téged biztosan nem tiltanának el a focitól. Mondjuk ő is örült, hogy megúszta ennyivel és nem kell távol maradnia a következő gólszerzés lehetőségétől.
Ma is lesz meccs. Kb egy óra múlva kezdődik valami ilyesmi, mert nálunk már gyülekeznek a nézők. Mondjuk egyenlőre még nem meccset néznek, csak minket és a sörös dobozokat. Lehet kéne még rendelnem, mert nem tudom mekkora lesz ma a huzat nálunk.
Időközben konzultáltam a BING-bong és Google-kugli, meg mindenféle más intelligenciával arról, hogy mi lehet az a szakrális élmény orális szex közben. Mindegyik neked adott igazat, mert a legtöbb férfi örül, ha bármilyen módon befoghatja a nők száját. Az orális szex is egy módja lehet annak, így elismerték, hogy kizárólag ez miatt lehet olyankor felemelő élményben része a férfiaknak.
Most már azt is tudom miért nincs a mai emberekben szexéhség. Van helyette impulzus éhség. Ezt ebből az okos Yuo-tube videóból tudtam meg, miközben szakrális élmények után kutakodtam képi motívumokra vágyva. Ebből https://www.youtube.com/watch?v=cLPMRNzjFww a videóból döbbentem rá, hogy a szakrális élmény az, amikor a lelkem Isten lelkével egyesülhet. Ez valóban nem lehetetlen dolog, mert régebben minden pap és lelki atya, de még más vallások tanítói szerint is: Isten mindenhol jelen van, tehát a közelemben is. Ezeken a képi sorokon is biztosan, mert az alsó feliratok tanúsága szerint egy csomó halálesetről számolnak be. Azoknak a lelke már biztosan szakrális élményben részesült, hiszen a halál után nagyobb esélye lesz rá bárkinek. Most egészen biztosan azt a jót kívánod te is nekem, hogy egy ilyen élményben mielőbb legyen részem. Köszike a kedvességet, de én inkább csak shoppingolni szerettem volna azon a környéken, mert nekem a vásárlás hozza el azt a bizonyos felüdülésnek számító szakrális élményt. Biztosan van olyan, akinek az okoz nagy élményt, ha megtudhatja, hogy egy ilyen összeállítás technikai sport és közben azt is, hogy egy gyermek meghalt és öten megsebesültek az M5-ösön. Na, nekem ezért okoz nagyobb örömet a vásárlás, mert én ezeket holnapra mind elfelejtem, miközben a vásárolt ruhát, ékszert holnap is magamon viselhetem.
Tudom, önző vagyok, de hát minden szentnek... Ja, hogy én nem is vagyok szent? Erre is felhívta a figyelmem minden AI, pedig ezt nélkülük is régen kitaláltam. Akad azonban ennek is jó oldala, mert engem nem állítottak ki seholsem szoborként. Remélem sohase fognak, mert aki életemben nem gondolt rám, annak ne jussak eszébe a halálom után sem.
Végülis mindegy, mert mind a kettő sz betűvel kezdődik.🙄
Teljesen egyetértek, hogy nem szükséges az orális szexhez álarc. Gumióvszer sem kötelező egy anális közösüléshez, igaz? Talán csak szerepjátékozás miatt viseljük alkalomadtán ezeket. Talán nem.
A képek megtekintése szabadon választott, ám nem álláshirdetésnek minősül. Van olyan barátom, aki nekem ingyen csupaszítja a kertecském. 😇😊
https://shop.goldengate.hu/balaclava-kotott-maszk-3-nyilassal-kek-56350?utm_source=torte-net&utm_medium=cpp&utm_campaign=direct_link
Lefordítom annak, aki nem érti. Megyek füvet nyírni. Elromlott a kistraktor, szóval még mindig a szellemirtó van.
Kornelius Ryan, Isaac Asimov, Puskin... Megannyi kroszakos zseni, akik csodálatos műveket alkottak... amelyek ma egyre kevésbé érdekelnek bárkit is a most felnövekvő nemzedékben. Holott, ezek a mávek, legalábbis nekem, erkölcsi etalont kínáltak a későbbi életem folyamán. Ma, mi kínál erkölcsi etalont a ma felnövekvő nemzedéknek?
Potter-sorozat. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de az írónőnek szinte szüszifoszi-kín volt kiadót találnia rá! A kiadók le se szarták, mert nem látták meg abban a lehetőséget. Éveken át. Ő mégis kitartott és győzött és ezért minden tiszteletem kiérdemelte. Mert tudta, hogy amit a sorozat lapjain kommunikál, annak jelentőssége van és érdemes azért harcolni.
Megbecsülni sem lehet, hány millió gyerek fordult az olvasás felé éppen a művei miatt. Milliárdos lett? Sokkal nagyobb kincs az, amelyet elért a gyerekek fejében az egész világon! Ez, azért nem semmi! Talán, nem is volt még az emberiség történetében olyan mű, amely kézről-kézre járt, amikor rongyosra olvasták, mert a könyvesboltokból a készlet pár óra alatt elfogyott! A nyomdák nem voltak képesek teljesíteni az igényeket... Több, mint száz nyelven kiadva azt!
És az is tagadhatatlan tény, ha valamit könyv formából megfilmesítenek pláne úgy, hogy az írott és a filmes változat alig tér el egymástól, az számomra elképzelhetetlen elismerés a társadalom részéről!
Megjegyzés, csak érdekességképpen: Ha a Potter sorozat nem látott volna napvilágot éppen akkor, amikor a Gyűrűk ura sorozat is napvilágot átott, akkor most az utóbbiról eszmecseréznénk... Mozart, kontra Salieri... A gyűrűk Ura sorozatot egyértelműen lenyomta Potter! Pedig, mindkettőre szükség volt, mert a fantáziát erősítette azokban, akik olvasták, nézték. Bele gondoltatok már, hogy vajon hová jutott volna a Gyűrűs kalandsorozat, ha Potter nem csapott volna bele a lecsóba? Én öreg fejjel ittam, ettem mindkettőt, ahogy a Csillagok Háborúja részeket is. Ahogy, Asimov Alapítvány sorozatát is gyerekfejjel.
Jó az, hogy ilyen sikerművek néha napvilágot látnak, mert minél többen olvasnak, annál jobb. Mert, olvasni jó. Még akkor is, ha a mű nem profi munka, nem tökéletes, nem művészi szintű alkotás... Csak írás és közlés.
Véleményem szerint és kövezzetek meg bátran, ha nem értetek azzal egyet: Az igaz író nem azért ír, hogy elismerést szerezzen! Azért ír, mert úgy érzi, hogy írnia kell, spontán módon. Ha tetszik, akkor jó, ha nem, úgy is jó! Így lehetnek csak őszinték a szavak, amelyeket egymás után halmoz.
Dante sem azért írta az egyébként csodálatos költeményeit a szerelmes érzéseiről, hogy azzal elismerést szerezzen. Meg akarta örökíteni az érzést és annak a pillanatát, szavakkal kifejezve. És tudjátok, hogy mi a csodálatos? Hogy, egy ilyen mű, egy vers akár évszázadokig, évezredekig is fennmaradhat! Görög eposzok, Eddák, haikuk, vagy magyar népdalok... Fennmaradtak és olvashatók, meghallgathatók ma is... Érzitek, mekkora kincs ez, És mekkora áldás, hogy ma élvezhetjük?
Bele gondoltatok abba, mi késztethette Kodályt arra, hogy össze szdje, amennyi népdalt csak tud? Hogy, mennyi melóba, anyagi költségbe került az számára, hogy hangfelvétellel rögítse azokat? Akkor? Hogy, mit bukott emiatt az életében? Mert akkor még több száz kilométert utazni egy éneklő öregasszonyhoz sokkal drágább és időigényesebb volt, mint ma. De, ma megvannak ezek a dalok!
Itt jegyzem meg, hogy én itt senkit nem nézek le és nem becsülök alá, mert éppen nem úgy ír, ahogy azt az én szám íze szerint valónak várom. Gondolkozott, érzett és írt. Nekem és nektek! Sikerült, ahogy sikerült, de adott nektek valamit. Akár önmagából. Akár, az élményeiből. Akár, a fantáziálásaiból, amely utóbbi annyira privát dolog, hogy ha valaki abba betekintést enged, azt respektálni kell.
Nah, megint össze-vissza hablatyoltam itt. Remélem, azért levágjátok a lényeget. Bocsi, hogy szólni mertem...
Én nem azt állítom, hogy a nyelvünkben történő változások helyesek, de azt állítom, hogy el kell fogadni annak a tényét, hogy ez megtörténik. Tenni ellene nem lehet. Nekem is bassza a csőröm, ha külföldről asszimilált szavakat és kifejezéseket hallok, amelyeknél egyébként van a magyar nyelvben jobb és szebb. A mai fiatal nemzedéknek sokszor egy szavát sem nagyon értem! "LOL", meg "Chill", meg "Nope" és a "Suli" sem suli már, hanem "Suláj", az angol kiejtés alapján... Persze, az sincs törvénybe iktatva, hogy ezeket alkalmazni kell. Ám, így a kommunikáció gyakran nehézkessé válhat.
De, ma a hétköznapi életbe is beszivárogtak idegen szavak. "Eszkaláció." a "Kiteljesedés, a végkifejlet" helyett. Megjegyzés: A szó valójában ezt jelenti: háború lépcsőzetes, fokozatos kiterjesztése, újabb államok bevonódása a konfliktusba. De ezt egy egyszerő magyar paraszt honnan tudja?
"Míttingeltünk" a "Tanácskoztunk, Öszegyűltünk" helyett. nyilvánvaló hogy ettől én is gyakran szinte agyvérzést kapok. Olyan szavakkal találkozok, amelyeket nem értek, bár elvárják, hogy értsem és ez bassza a csőröm. De, nem tehetek ellene sokat. Legfeljebb annyit, hogy én nem használom azokat.
De, nem kell aggódni, mindig is létezni fognak azok az emberek, akik megőrzik a nyelvünk szépségét, mégha egyre nehezebb is a dolguk! De, ami előnyünk, hogy a mi nyelvünk legalább képes asszimilálni idegen szavakat, más nyelven beszélők még a lehetőséget sem ismerik fel. Nekünk nyolcszor-tízszer annyi szavunk van és ezt ki is használhatjuk. Láttam egy kicsiny német szinoníma-szótárat. A magyar... egy több kilós lexikon!
Még egy apróság: Ahhogy utáltam az iskolában tanulni a magyar nyelvet, úgy rajongok érte ma! A magyar nyelvtanáraim ha ezt olvasnák, biztosan orgazmust élnének át, hogy megtörtént a csoda: Ez az ember imádja a magyar nyelvet!
Vagyis, nem kell aggódni, a legtöbb magyar ajkú ember előbb-utóbb rá érez az anyanyelvünk szépségeire és akkor már csak azért is csak magyar szavakat és kifejezéseket fog használni!