Társalkodó - bármiről

Az intelligens szopórobotról jut eszembe. Lenne kedved írni egy fogalmazást 5000 leütésben, amiben bizonyos politikusok felvetik, hogy csak nők végezhetik a férfi-doppingvizsgálatot és fordítva? Mondjuk Gini és Lola részvételével.

Szerintem te az építő kritikát is köpködésnek veszed. Ezt csak azért mondom, hogy felkészítselek, hogy írni nem olyan egyszerű, mint szeretnénk hinni. Magunkból kiönteni valamit az még nem történet, nem egy elmesélt eseménysor, stb. Szóval előre is bocs, ha a második mondat után megunlak. De az ömlengéseid után remélem, hogy meg tudsz lepni.

Töltöttem fel három sztorit, a grincseknek is, bár nem tudom, hogy mikor engedélyezik. Nem érdekel sem a pontozás, sem a negatív és nem építő kritika! Vagyis, lehet bátran lepontozni és köpködni, nem hat meg! Van egy célom és az iránt megyek, ha megfeszülnek, akkor is! Bármilyen más megjegyzést szívesen fogadok.

Ha jóllaktál, jelenésed lenne. Világért sem zavarnám meg meghitt, alkoholos állapotodat - jobb esetben -, de nekem hiányoznak a kis színesek.

A következő téma, ami felötlött bennem, az nem csak azoknak szól, akik pedofilok és akik már vonzalmat éreznek a gyerekek iránt, hanem bárkinek, akit érdekel ( Kivéve Éva596-ot... Ne is olvassa el! Önnek elég az, amit tud, vagy tudni vél.)
A téma: Miért ne tedd meg?
MIlyen problémákat okozhat egy gyereknek egy szexuális esemény akkor is, ha úgy érzi, hogy számára az kellemes élmény? Van ilyen, egyre gyakrabban, mint régebben. Ám, az még nem jelenti azt, hogy később azt már nem traumának látja. Tehát, ha valamelyik olvasó tervezi, hogy macerálja a lányát, vagy a fiát, vagy még csak tervezi azt megtenni, jó ha tudja: Hiába volt a gyereke aktív résztvevője az eseményeknek, hiába volt a saját akaratától vezértelt, eltelik tíz év, vagy tizenöt és a gyereke rá döbben arra, hogy azért lett olyan az ő szexuális élete, amilyen, mert gyerekkorában macerálták! És akkor nem biztos, hogy Önre fogja nyitni az ajtót öreg korára!
Most derülnek ki olyan abúzusok, amelyek akár évtizedekkel ezelőtt történtek meg. Tehát, nem biztos, hogy a gyereke, vagy bármelyik gyerek, akivel szexuális viszont tartott venn, hász év múlva is mosolyogni tud magára!
A másik ok, hogy miért ne tedd meg, az nem más, minthogy önnek egy orgazmust jelent, a gyereknek pedig azt, hogy a szexuális élete eltért attól, amilyennek lennie kellene és vissza tértni arra az útra igen nehéz! Tehát, tönkreteszi egy ember életét akár egyetlen eseménnyel is. Megéri ez? Azért, hogy elélvezzen? Nincs keze és elég pornóoldal? A szex olyan séles pektrumú... MIért pont a gyerekek felé fordul? Kerresni kellene más élvezeti forrást.
És mi van akkor, ha a gyerek nem akarja azt, hogy megtörténjen? Az már erőszak, ha mégis megteszi vele. Ismerek több nőt is, aki éppen emiatt lett leszbikus, mert megundorodott a férfiaktól. Tényleg ezt a sorsot akarja szánni annk a gyereknek, akihez Ön hozzá nyúl?
Hozzá nyúl... Ez is olyan téma, amelyre most ki kell térni. Ha önnnek néha elkalandozik a keze a gyereke testén és azt gondolja, hogy azzal nem tesz rosszat, annak még nem lesz káros hatása, akkor téved! Akár egyetlen nemi szervet, mellbimbót és egyéb erogén zónát érő érintés is okozhat a gyerekben olyan változásokat, amelyek következményei beláthatatlanok.
Például, már néhány erős stimulációtól is felgyorsulhat a testi fejlődése. Ami Önnek csak egy simi a punciján, vagy a péniszén, az neki már sokkal nagyobb jelentőséggel járhat.
meggyőződésem az, hogyha tíz éves lányt látok, aki már kezd cicisedni, akkor 95%-ban már volt macerálva valamilyen szinten korábban! 5 %-ot adok a genetikának, bár az is sok!
Ha egy gyerek már nyolc évesen maszturbál (Nem szabad összetéveszteni ezt az önstimulációval! Kérésre arról is írok!), akkor annak is oka van! Egyre több a koravén gyerek! Akiknek a szex szinte semmit nem jelent érzelmi síkon, csupán a testi élvezet a cél. Valóban ezt a jövőt szánja a gyerekeknek?
Elhiszem, hogy Önnek izgató egy pubertáló, vagy akár egy fiatalabb gyerek teste. De biztos, hogy ő a megfelelő a kielégülés megszerzésére?
Ha Ön nem családtag, hanem tanár, edző, vagy bárki más, aki kapcsolatba kerül gyerekekkel: A szülők megbíznak Önben és nem azért bízzák Önre a gyereköket, hogy ön macerálja, hanem, hogy tanítsa... De nem a szexre! És ez utóbbira a gyereknek sincs szüksége! El a kezekkel a fehérnemű-teerületektől! Még véletlenül se! Értik?
Ha Ön még csak barátkozik a gondolattal, sokak reagálhatják arra, hogy barátkozzon inkább egy nagy fehér cápával! Az erkölcsök nem viccből léteznek! Nem pisálunk egy parkban a bokorban, nem baszunk ugyanott egy padon és nem macerálunk gyerekeket éppen azért, mert annak káros hatásai vannak! Inkább örüljön annak, hogy van etalon, amelyet követni lehet!
Nekem még tanították gyerek koromtól kezdve, hogy: "Házi nyúlra nem lövünk!". Önnek nem tanították, hát most én megtanítom önnek és fogadja el!

Folytassam még? Vagy feleslegesen pötyögtettem le ezt? Lehet köpködni ezt is, akinek ez okoz orgazmust...

Akkor, minek válaszolt az utolsó üzenetemre? Valójában, Ön is ugyanazt szajlózza már több üzenetben is, miért ne tehetném meg én is? nekem legalább van okom, én legalább tesztek is valamit és nem csak malmozok!
Egyetértünk abban, hogy nekünk nincs mit kommunikálnunk egymással, maradjon is így. A meddő vitát időpazarlásnak tartom. Vannak mások, akik érdeklődők, mint amilyen Ön volt az elején de sértve érezte magát. Tudja, most az óvoda jutott az eszembe, erre a szintre már nem vagyok hajlandó leereszkedni.

Tisztelt Gaiai Úr!
Végig olvastam hosszú eszmefuttatását, és csak megerősített abban, amit cvirágnak írtam, illetve a kérdésemre adott válaszára május 3.-án. Nem óhajtok Önnel a továbbiakban semmilyen formában értekezni, mert megint mellébeszélt. Elolvastam újra, mit írtam akkor Önnek, és teljesen egyértelműnek találtam. De nem a kérdésemre válaszolt, hanem újra leírom, egy más értelemben használt "hajlam" kifejezést kiragadva teljesen másról.
A tegezést szándékosan változtattam önözésre, mert ilyen kifordító, kiferdítő illetővel nem vagyok hajlandó tegeződni, sőt megkérem, hogy miután egyetlen kérdésemre képtelen volt két hatalmas mennyiségű szövegben válaszolni, hagyjon engem békén, és írosgasson azoknak, akik még nem unják, hogy ugyanazt a témát ragozza, és ne nekem, akinél nincs senki aki jobban elitélné, a pedofíliát, a családom belüli erőszakot, a családon belüli szexet, ami arról szól, hogy a szülő szexel a tőle függő gyermekével. Hiába csinosítják itt a történeteket, hogy azt a gyermek is akarja, kívánja.
Én ezennel Önnel minden kommunikációt befejezettnek tekintek.

Olvastam itt kritikákat, amiért hálás vagyok, mert úgy érzem, megint írnom kell.
Természetes, hogy miindenki szemezget a címkék alapján, ami őt érdekli. Például, a családi szex téma sokakat nem érdekel, ezért nem is olvassák azokat el.
Pedig, el kéne azokat is, ha másért nem, hát tanulni lehet azokból nem is keveset! Például egy kitalált cím:
"Nagyapa és az unokája." Amelyben megdugja a nagyapa a kislány unokáját.
 És ekkor egy szülő, aki ezt elolvassa felismeri: 
"Hát ilyen is van? Jobb, ha figyelem a lányom nagyapját, hogy mit csinál!"
Vagy, ha arról szól a történet, hogy egy kislányt molesztál az apja, a történet elolvasása után az anyának feltűnhetnek olyan jelek, amelyeket azelőtt észre sem vett.
"Hoppá! Ebben a történetben a férfi szereplő éppen úgy viselkedik, mint a férjem!" Vagy:
"Miért fészkelődik a lámnyom a széken? És furcsán is visekledik. Olvastam a Törté-net.hu oldalon egy torténetet. Talán őt is... Gyere csak ide lányom! Most megnézem a puncid!" Vagy:
"Mi ez a folt a lányom blúzának elején? Meg is van keményedve, ahogy megszáradt. Lehet, hogy sperma? Hiszen, a mostohaapja vigyázott rá tegnap egész délután. Olvastam pár történetet, tudom, hogy az apák is methetenek ilyent a gyerekkel."
Sokszor, ilyen apróságokon múlik, hogy egy abúzus kiderül, vagy titokban marad!
Most, csak ennyit akartam írni.

Kedves Éva!
Átolvastam megint a kommentjeimet és a válaszaimat is. Nem volt egyértelmű a kérdése, olvassa viszont, amit írt. Én azt gondoltam, hogy Önt az okok és folyamatok érdeklik és nem gondoltam arra, hogy Önt pusztán az érdekli, miért érdeklie itt az embereket ez a téma? Ezt benéztem, de Ön sem egyértelmően tette fel a kérdését. Jól esett volna, ha pontosítja az igényét, akkor arra is szívesen válaszoltam volna. Mivel én másképp értelmeztem a kérdést, úgy gondolom, arra megfelelően válaszoltam. Ön azt kérte, hogy írjam meg a véleményem ezzel kapcsolatban, de azt már nem pontosította, hogy mivel kapcsolatban, hiszen a különböző témák összeolvadtak. Csak ennyit kérdezett, amit megtettem. Kihegyezve a "hajlam" szót, mert sok ember azt hiszi, hogy az összes pedofil esemény amiatt történik meg, de ez nem igaz. Vagy, az jobb lett volna, ha nem közlök mást és elfogadom a hajlamot az egyetlen oknak, amikor tudom, hogy nem csak az van?
Leírtam, hogy ém hogyan látom ezt a problémát, ahogyan Ön kérte. Több egyéb okot is felsoroltam, amelyek nem légből kapottak. Én azt adtam, amit ön kért tőlem. Véleményt, amellyel lehet egyet érteni és lehet elvetni azt.
Ön lekezelő stílusról írt, amely egyáltalán nincs szándékomban. Ám, meg kell írnom azt, amit szereintem az emberek gyakran rosszul látnak. Persze, ezzel sem kell egyetérteni és jó is, ha vitába szállnak velem, mert egy állítást igenis meg kell védeni. De akor tudom, hogy az emberek legalább vitatkoznak erről a problémáról és nem csak elsiklanak felette.
És itt nem olvassák el az előzményeket, ezért említek többször egy dolgot, ha éppen a témába illik.
Mégis, hogyan lehetne erről a témáról yrni, vitatkozni másképpen? Javasoljon más megoldást, mert kritikát azt kaptam, de megoldást még nem. Ön hogyan kommunikálna arról, amire fel akarja hívni a figyelmet?
Várom a javaslatait.
Tudom, már rühelli a stílusom, de azért engedje meg, hogy példákkal illusztráljam, mire gondolok most.
Régebben gyakori probléma volt, hogy a boltokba nem tudtak az anyák bemenni a babakocsival, így kint hagyták előtte. Amikor ezt láttam, oda mentem a gyerek közelébe, aki a kocsiban volt és vigyáztam rá addig, amíg az anya kijün. MIért tettem ezt? Mert már akkor is tudtam, hogy egy ilyen szituáció veszélyes lehet egy gyerekre! Én nem haltam bele, hogy tíz perccel tovább maradok ott, a gyerek pedig talán megúszott egy attrocitást. Én akkor így gondolkoztam.
Teltek múltak az évek. és engem is utolért a közömbösség szele. Láttam egy anyát a München-Főpályaudvar aluljárójában, amint kint hagyja egy élelmiszer kereskedés előtt a babakocsit. Láttam, de azután a telefonom simogattam, hátha ír az, akire várok. Két perc múlva sikoltásra kaptam fel a fejem! Az anya kereste a gyerekét! Valaki eltolta a babakocsival!
A gyerek meglett, a két nőt, akik még az aluljáróban tolták a babakocsit sikerült feltartóztatni. Egyértelmő gyerekrablás volt, de én akkor már nem álltam a kocsi mellé! Azóta is ég a pofámról a bőr, hogy hagytam, a közömbösség eluralkodjon rajtam!
Akár egy idegen ember is sokat tehet a gyerekek védelmében! Csak egyszer voltam közömbös, meg is történt a baj!
Másik példa: Budapest Nyugati-pályaudvartól nem messze. Egy három éves szőke kislány sétált el előttem a járdán. Ösztönösen a hozzátartozóit kerestem, de nem láttam senkit. Ezért, a lány után szaladtam és megállítottam őt.
"Hol van anya és apa?"
"Nem tudom."
Találtam egy elveszett gyereket! A Mekis biztonsági őrnek adtam le, amír rendőrt hívok. Tudtam, egyszerúbb beszaladni a pélyadvar rendőrőrsére, mint telefonálni, mert az lassabb. A Meki előtt éppen két rendőr állt a pirosra várva. Ők vitték el a kislnyt végül.
Ez a sztori nem azért léényeges, mert tettem, amit tettem, hanem azért, mert akár több ezer ember is elsétált a kislány mellett anélkül, hogy feltűnt volna nekik ez a súlyos probléma. Az a kislány akkut veszélyhelyzetben volt! Kisétálhatott volna a 9.es busz elé, vagy elrabolhatta volna őt egy pedofil, aki kihasználja ezt a ziccert.
Ilyen és ehhez hasonló problémákra akarom felhívni a figyelmet és sajnálom, ha a stílusom, vagy a mondanivalóm nem nyerte meg a tetszését, ám nem tudom másképpen kommunikálni ezt a problémát.
Egy barátom például azt javasolta, hogy írjem meg a könyvem viccesre, legyenek benne poénok, mert akkor biztos, hogy sikeres lesz. Nem reagáltam rá semmit. Hogyan lehetne egy pedofíliát tárgyaló könyvet viccesre írni, amikor az egyáltalán nem vicces? Ez hülyeség!
Valójában nem én vagyok a lényeges és nem a stílusom, hanem a mondanivalóm. Ezért, mindenkit arra kérek, hogy csakis azt nézzék és ha lehet, kicsit gondolkozzanak el azon.Más vágyam nincsen.

Szia, Kékég. ;)

Ez a te véleményed, mások pedig másképpen gondolkoznak. Írnak nekem és én segítek nekik, amiben tudok. Nekem csak ez számít és ők számítanak, Ön viszont egyáltalán nem!
Úgyhogy, sírjon csak tovább, most már látom, hogy valóban megvan rá az indok... Mármint, ha érti, hogy mire gondolok!

Sírok. Tényleg ollóztad a netről az agyat. Mindig is mondtam, hogy nem való bárkinek sem a szabad véleménynyilvánítás, sem az internet. Néha még a tévé is sok. Nem veszed észre magad és csak szívod a vért a szerencsétlenekből.

A francba, megint lemaradt valami!
A fogait verné Ön ki? Említek két esetet, amikor egy önbíráskodás tragédiába torkollt. Az egyik, amikor egy férfit kirángattak a kocsiból és agyon vertek, mertg elterjedt róla, hogy macerálja a gyerekeket. Azután kiderült, hogy nem is volt igaz, egy rosszakarója terjesztette el róla.
A mási eset az általános iskolai kémiatanárom esete. Néha járt helyettesíteni, majd folyamatosan tanítani a szomszédos Közgé Szakközépiskolába. Eljött az év vége és ő meg akart buktatni három lányt az egyik osztályban, mert még az óráira se jártak be, nemhogy tanulni. Megjegyzés: Nem csak az ő óráiról lógtak, hanem az utolsó egy-két órákról rendszeresen.
A három lány össze szövetkezett és megvádolták a tanárt molesztálással. A tanárt felfüggesztették és vizsgálat indult ellene. A családja pedig elhagyta őt. A vizsgálat kiderítette: Nemhogy a vádak nem igazak, hanem fény derült a lányok összeesküvésére is. De, akkor már a tanáromnak az már mindegy volt: fél ávvel a botrány kitörése után felakasztotta magát, mert három csitri tönkre tette az életét.
Megjegyzem, a nővérem abba a szakközépbe járt éppen akkor! Tehát, nem biztos, hogy célravezető az önbíráskodás, legalábbis a jogerős ítélet előtt semmiképpen nem az. Tudom, az ilyen tévedések ritkák, de előfordulhatnak.
Nekem is ökölbe szorul még a lábfejem is, ha azt hallom, hogy ez meg ez a pap megúszta a dutyit azzal, hogy áthelyezték máshová. Vagy, a K.G. esete. De én nem akarnám a vérét venni, mert nem akarok gyilkossá válni ilyen ember miatt. Rájöttem, egy eltűnik, lesz helyette kettő. Tehát, már csak ezét sem működik a gyerekvédelem hatékonyan...

Elnézést, ez lemaradt:
Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? Ön legalább eddig a szintig eljutott, hogy felteszi a kérdést és ennek örülök, mert ez az egyik első lépcsőfoka a védekezésnek. Ön ritka, mint a fehér holló!
Hiszik, vagy sem, erre is van megoldás, nem is egy!  De, azokra nem jöttek még rá, mert azt nem is keresték eddig igazán. Nézettek pedofil emberekkel folyamatosan gyermekpronográf képeket és videókat, elzárják és akár kasztrálják őket és ennyi. Ez mind szép és jó, de tényleg elég ennyi? Szerintem, az abuzált gyerek számára már teljesen mindegy, hogy mit tesznek az elkövetővel. Pedig, ezeknek az embereknek nagy része átformálható lehetne. Vannak módzereim, amelyek szintén a könyv részét képezik. Mintahogyan a megelőzés és a rehabilitáció is.
És ez nem promózás, hogy így akarok keresletet szerezni a könyvnek. Elárulok egy titkot: Nem Magyarországon fog megjelenni! Azért fordítom le német nyelvre. És azért nem közöltem eddig itt a feltöltött tanácsadó videóim csatornáit. Vagy, felajánlottam ezt itt bármikor is? Hogy, nézze meg mindenki azokat és rendeljék meg a könyvem? Nem tettem ilyent!
Egy utolsó kérdést intézek Önöknek, kedves kritikusok és csakis önmaguknak válaszolják meg! Amikor értesültek egy pedofil hírről, akkor hogyan reagáltak arra?
Az emberek többsége elszörnyülködik, hogy ilyen esemény megtörténhet. Egy kis részük felteszi a kérdéest: "Hogyan történhet ilyen meg?". Ám, mivel akkor és ott választ nem kapnak, az eset gyorsan feledésbe merül.Csupán csak néhányan ülnek oda a számítógéphet, hogy kiderítsék az okokat és választ kapjanak erre a kérdésre. Vagy, arra, hogyan védekezhetnek ellene? Vagy, Önök rá Gugliztak bármikor is a témára, ha ilyen eseményről hallottak? Nem szükséges válaszolni, csak önmaguknak.
Én oda ültem és utánna jártam, így indult el az egész kutatás. 
Mert -és most csúnyán kell fogalmaznom- nekem bassza a csőröm, hogy eltelt negyven év és még mindig nem történt semmi érdemleges változás és a helyzert ma rosszabb, mint valaha!
Tudták, hogy ma már sok pedofilnak semmit sem kell tennie, mert a gyerekek kínálják fel magukat tálcán számukra? És igen, erre egy pedofil ember, aki egyébként nő volt, felhívta a figyelmem, azután kezdtem figyelni az erre utaló jeleket, amelyek anélkül fel sem tűntek volna nekem. És sajnos, igaza volt!
Órákon át írhatnék még, de ennyi is szinte már sok. Legalábbis néhány embernek. Aki pedig valóban akar információkhoz jutni, az úgyis kérni fogja.
Ezúton is kérek mindenkit, akinek kérdése van, az tegye fel nekem bátran.

Kedves cvirág!
Tökéletesen egyetértek veled! A legelején még értelmes dolgokkal kezdett, aztán átment ebbe fennhéjazó, lekezelő stílusba. Május 3.-én kérdeztem a véleményét az itt nagyszámú családi szextörténetekről, és annak fogadtatásáról, erre írt egy értekezést egyetlen szavamról, a "hajlam"-ról, amit nem is ilyen értelemben, hanem egy másik jelenség erősítéseként használtam. Ez nekem tökéletesen bemutatta, és a viszontválasszal befejeztem vele minden kommunikációt. Erős túltengése van, ami már sokaknál kiveri a vizet, arról nem beszélve, hogy gyakran ugyanazt ragozza. Tudni kell valamit időben abbahagyni. Ő nem tudja. És innen már nem érdekel.

Na, legalább felpiszkáltam a kedélyeket itt. Merthogy régen arra van már szükség. Hogy, beszéljenek erről az emberek, hogy érveljenek egymásnak, hogy megvizsgálják ezt a problémát és ne csak a vállukat rántsák meg. Hogy megismerjék azt, hogy védekezési stratégiát tudjanak alkotni. Mert, ami van az nem védi meg szinte semmitől a gyerekeket.
Úgy támadtok engem itt, mintha én lennék egy pedofil ember. Ha, igazatok volna és én csak a saját pecsenyém akarom sütögetni és amit állítok magamról az nem igaz, akkor vajon miért nincs még itt egyetlen írásom sem közölve? Miért nem közöltem olyan regényeket, amelyekből rengeteg van itt? Talán azért, merrt nekem nincs pedofil hajlamom?
És igen, ha valakinek vannak ilyen gyerekkori emlékei, akkor azt igenis el kell mondania, fel kell használnia minden téren, hogy megismerjék a problémákat az emberek!
Amit én átéltem, azt utólag már nem lehet eltörölni, megtanultam azzal együtt élni. És ez nem áldozati bárány szerep, meg hogy engem sajnálni kell. Arra törekszem, hogy megismerjék az emberek azokat a hibákat, amelyeket gyakran elkövetnek, így lehet a gyerekből abuzált, vagy akár elrabolt, megölt gyerek!
Vagy kurvaként futtatott, drogokól függő szexrabszolga.
Vajon hány anya nyilatkozta már azt, hogy:
"Nem is gondoltam volna, hogy a férjem (az élettársam, az apám, vagy az ő apja, a szomszéd bácsi, a testneveléstanár, a baletttanár és a sportedző és még sorolhatnám a listát) ezt teszi a gyerekemmel!"
MIért nem gondolt arra? Mert, nem vette észre azokat a jeleket, amelyek ilyen eseményekről árulkodnak!
Például, Ondó szagú a gyerek lehellete. Vagy, nagyon fészkelődik a széken (Anális, vagy hüvelyi közösülés után.). Vagy, valamiért tartani kezd valamelyik családtagtól és kerüli őt. Vagy, bármi más változás áltt be a viselkedésében hirtelen. Vagy, piros a néhány éves lány szeméremajka. (Biztosan kicsípte a pisi. Lehet, hogy igen, de mi van akkor, ha mégsem az az oka?) sorolhatnám még végletekig ezeket a jeleket.
Mert, nem tanította meg a gyerekét még a legalapvetőbb biztonsági szabályokra sem, mint:
"Ne ülj idegen emberek autójába és ne menj el ilyen emberek lakásába, házába. Ha, valaki szól neked egy autóból inkább szaladj el, de ne állj le az autó mellett beszélgetni vele! És mindenképpen szólj nekem, ha ez történik veled!"
Ez az utolsó mondat is nagyon fontos, hogy a szülő értesüljön az eseményről. Ott a Dunakszin történt eset, amikor egy lány kijütt az edzésről és megszólították egy autóból őt. Ő pedig vissza szaladt az edzőjéhez elmondani, hogy mi történt. Ez lenne a helyes reagálás, de azt csak akkor fogja tudni a gyerek, ha a szülők megtanítják neki. Ők pedig csak akkor fogják tudni, ha valaki megtanítja nekik.
Az események jelentős része családon belül történik meg, vajon miért? Mert, egy családban történő eseményekbe nehezen lehet bele látni. Mert, a gyerekeket nem kérdezik rendszeresen, hogy otthon milyen élményeik vannak. Hogy, a testüket nem ellenőrzik rendszeresen, amelyek pedig felderíthetnék a szexuális eseményeket. Önök azt gondolják, hogy tényleg minden rendben van azzal, ha az összes pedofilt börtönbe zárják és akkor meg van oldva a probléma? Hogy elég néha elböfögni a tévében, hogy az Internet veszélyes, de azt már nem mondják el, hogy mit tehet a szülő, hogy a gyereke ne váljon mutogatós kislánnyá tőle öt méteernyire a szobájában? Gondolom, ismerik az Omegle oldalán megtörténteket, amely miatt azt a portált be is zárta a tulajdonosa. Ahol kislányok mutogatták magukat ajándékokért és amely eseményekkel később rengeteg gyereket megzsaroltak és valódi szexre tudtak kényszeríteni?
Nos, ilyen javaslatokkal van teli a könyvem! És olyan események leiratával, amelyekre az emberek nem is gondolnak, hogy megtörténhetnek. Mert, ki gondolna arra, hogy akár egy néhány hónapos csecsemővel is meg lehet tenni dolgokat? Nem is tudnak arról.
Amikor elkezdtem írni, nem gondoltam volna, hogy mennyi az információ. Háromezer oldal körül van! Ezt sikerült rendszerezni és tömöríteni háromszázötven oldalba. Sok minden, ami egsyébként szintén fontos lenne, bele se került. De, szerezhetek olyan információkat, amelyeknek helye van abban, mert nagyon fontosak, csak éppen én azokról nem tudtam.
Szenvedő alany lennék? Inkább aktívan tevékenykedő ember, aki a dolgok mögé lát és észrevesz problémákat. És akkor is kommunikálja azokat, ha az valakinek nem tetszik. Önök mit tettek eddig azért, hogy akár egyetlen gyereket is megvédjenek a veszélytől? És le kell szólni azt, aki tenni is akar valamit értüK?
Vagy, nyerészkedi akarok? Akkor már régen a polcon lenne egy százötven oldalas könyvecske, kevés infóval.
Ma odáig jutott a világ, hogy már a szakemberek sem mernek publikálni semmit ebben a témában még akkor sem, ha az fontos lenne, mert féltik a karrierjüket és a szakmai hírnevület... Jogosan. Ez rendben van?
Olvastak már önök statisztikai adatokat a pedofil eseményekről? Szörnyű adatok és az a szörnyűbb, hogy azok csak a feltárt, bevallott esetekről szólnak. És a többi, amely akár több is lehet?
Csak egyet írok most le, Eurostat adat: A megkérdezettek alapján minden nyolcadik gyerek átlagban volt valamilyen szinten, valemilyen szexuális események alanyanya... családon belül! Abból hiányoznak a családon kívüli események és azok, amelyekről nem is tud senki, mert titokban maradnak. Vajon, milyen lehet a valóság: 1:4, vagy 1:3?
Csípőből írtam ezeket az infókat ahogy eszembe jutottak, ahogy önök is a kritikáikat, amiért hálás vagyok! Ebből is látom, hogy tényleg baj van és nem csak magamnak képzelem be az egészet...

Te nem abuzált vagy, hanem egy gátlástalan hiéna, aki mások nyomorán akar nyerészkedni. Nem kívánhatom, hogy megtudd mit jelent átélni, amit eljátszol, de hagyd ezt abba. Köszike.

Tényleg nem jöttél rá? Anyagot gyűjt, mert kifogyott az ihletből, ezekhez a beteg dolgokhoz meg nincs elég fantáziája, pedig majdnem megveszik a népszerűségért. Te meg hiába strapálod magad, csak hülyét csinálsz magadból. Na, szabad a cica?

Beírom újra, nevek nélkül, mert a szerkesztők hátha ignorálják, bár szerintem ezen nincs mit, hiszen mindkét említett közszereplő bőven megérdemli a sorát és hogy ki legyen közösítve a társadalomból, pont úgy, ahogy a gyerekotthont vezető tetvek is. 

"Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. "
Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát a neves műsorvezető is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát. 
Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..." 
Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki a pedó konzul rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.

"Hiszen, nemrég rúgtak ki egy neves músorvezetőt ksi hazánkban, mert elmondta a véleményét a pedofilokról. "
Ezt ugye megint nem kellene komolyan venni, mert hát Pálfy is egy barom volt. Vagy részeg, vagy belőtte magát. 
Azt mondta: "türelemmel kell lenni egy olyan betegség felé..." 
Komolyan? Türelemmel? Gyógyítsuk meg őket? Hogyan? TE mint abuzált, mit gondolsz arról, hogy türelemmel próbáljuk gyógyítani a pedókat és ha a szomszéd ilyen, akkor ne kössük pórázra, hogy a gyerek legalább a kertben tudjon nyugotan játszani? Van szerencsém ismerni valakit, aki Kaleta rokona. Tudod mit mesélt róla? Hogy családban az ölébe ültette a gyerekeket és tapizta őket. És a szülők döbbenten tűrték, majd igyekeztek kerülni. Én a fogait verem ki, ha az én családomban van ilyen, nem kerülöm, nehogy megsértsem az érzékeny lelkét.