Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Én is mosolyogtam, mikor olvastam amiket írtatok. Főleg az a marketinges megfogalmazás tetszett "A szex csak eszköz. Eladják vele, amit el akarnak adni," Ez annyira tűpontos megfogalmazás. Kaptál egy csillagot. Lehetne még beszélni ezekről, hiszen annyi minden van, amit még nem érintettetek. A kérdésem - Ki beszél itt szerelemről? - buta romantikusként azt hittem, hogy a házasságok alapja a szerelem. Új téma - Szerinted miért annyira népszerű a családi szex? Jó lenne hallani az okos és tárgyilagos véleményeteket, hátha akkor megértem én is.
Mosolyogtam, amíg olvastam. Kiemelsz egy részletet és a tárgytól eltávolítva, de a tárgyra fókuszálva érvelsz nem tárgyi alapon. Jó politikus lennél, mert végtelen hosszan lehet így vitatkozni és mégsem jutunk vele sehova. A szex csak eszköz. Eladják vele, amit el akarnak adni, lehet vele biztosítani az utódlást, ki lehet vele tölteni egy üres napot, de az emberek többsége nem a szex céljából veszi a levegőt. Bár kétségtelenül igazat kell adnom neked abban, hogy a szex nélkül egyikünk sem lenne itt. Mindezt úgy mondom, hogy imádom a szexet, nem is tudom nélküle elképzelni az életem. De hogy azért keljek fel, hogy szexeljek… én üresnek érezném így az életem, valódi célok hiányában. Szeretek győzni. Ilyen a munkám is. De ez sem életcél, mert ha mindenkit eltapostam, akkor senki sem marad meg körülöttem. Szeretek birtokolni. A vagyongyarapítás lehet cél, de magányos dolog. Jobb ha van hozzá család. Ebben már látok célt. Ugyanis rajtam túl is megmarad, nem csak rólam szól, mint az amúgy öncélú szexualitás. Ha a szexet veszem célnak és mondjuk ebből akarok gyarapodni, akkor kiégek, mert az eszközt emeltem fel célnak. Nem fogom tudni értékelni, amit nyertem általa. Ha a pénz lenne önmagában a cél, ugyanúgy kiégek, mert csak a számlám és az ingóságok értékét látom meg. Persze mondjuk, hogy nem, dehogy! Csak valahogy nem ezt látom. Részemről ennyi volt a téma. Ha reagálsz, elolvasom, de nem foglak győzködni.
Ezt írod: „Az érdekházasságokkal, amik egy vagyon széthullását voltak hivatottak akadályozni?" A vagyon széthullását nem csak a jelenben akarták megakadályozni, hanem a jövőre nézve is egyben akarták/akarják tartani. Ezt szex nélkül hogyan lehetne elérni? Hiszen utód szex nélkül elképzelhetetlen. Ennélfogva mégiscsak a szex lép előtérbe, mint cél. Még akkor is, ha te eszközzé degradáltad azt. Az érdekházasság is csak házasság. Birodalmak hullottak szét az miatt, amikor kiderült az uralkodók hűtlensége, bár ez nem minden esetben történt meg. De ne menjünk ebbe bele, hiszen olyan példa is akadt bőven, hogy a férfi nemzőképtelen volt. Ezekben az esetekben volt igaz, amit mondasz, hogy nem a szex volt a célja a házasságuknak. Az volt az igazi érdekházasság, mert a férfi családja volt annyira hiú, hogy a név fennmaradása mindenekfelett volt a céljuk. De akkoriban nem voltak tisztában az ilyen fogalmakkal és elfogadta a társadalom a család tagjának a nő méhe gyümölcsét. Úgy gondolom, nem ez volt az átlag és egy ilyen célt muszáj az átlag szintjén vizsgálni. Szóval fenntartom, hogy a családalapítás célja ma is és régebben is az utódnemzés, azaz a szex. Persze vannak extrém esetek, mint amiről egy példát épp fentebb írtam. Ja, és a távol-keleten, meg bizonyos más kultúrákban is van még ma is olyan szokás, hogy nem a vér szerinti leszármazott örökli a javakat, bár az írott törvény szerint az az elsődleges, ha nincs végrendelet. Ez ellentmondani látszik az én állításomnak, de ha belegondolsz, hogy te sem tudod megmondani, hogy mit hoz a holnap... De csak azért elvenni bárkit, mert a szomszédomnak is van felesége, noha én nem is akarok szexelni vele... Egy ilyen társadalmi elvárás már túlmutat a szocializálódás keretein szerintem.
"a házasság oka mindig is a szex volt" Ezt cáfolnom kell. Mi van azokkal a házasságokkal, ahol sosem kellett szexelni, elég volt a formális együttélés és jogi aktus, amivel Isten és ember előtt törvényes felekké nyilvánították a párost? Az érdekházasságokkal, amik egy vagyon széthullását voltak hivatottak akadályozni? De vegyük csak a társadalom alacsonyabb szintjén élőket, akik jobb esetben ösztönből, érzelem mellett keltek egybe, de nem azért, hogy egy jót dughassanak, hanem azért, mert maga a fennmaradásuk ez által volt biztosítva? Így maradhattak hasznos tagjai egy közösségnek, ami mondjuk a falu volt. Aztán megnézném, hogy az elmúlt évezredben hány családban volt tényleg jó a szex. Mert ez nem igazán jellemző, inkább az, hogy a férfiaknak jó volt, a nő meg meg tudott ebből foganni. Ez lenne az, hogy a házasság oka a szex? Maximum a férfi oldaláról, de mert neki is be kellett idomulni a közösségbe, így inkább az érdekelte, hogy apa lehessen, hiszen ez biztosította a közösségbeli egyenlő voltát. Ha szexelni akart, akkor mehetett a csárdákba, ahol nyilván voltak erre kapható nők, de mehetett a bordélyba is, ami valahogy része volt talán már a perzsák előtt is a társadalomnak. Dorian azt mondja, hogy a párokat a szex, esetleg szerelem hozza össze, a házasság pedig ennek a társulásnak a tartós biztosítása. De nem a szex a házasság célja, főleg nem visszamenőleg a múltban. A házasság jogi aktus, ami során a felek esküt, fogadalmat tesznek, hogy együtt maradnak halálig. Céljuk, hogy csoportot, családot hozzanak létre, ami egy érdekközösség, mivel a védelmet, fennmaradást, túlélést célozza. Nem azt, hogy kielégítsék az emberek a vágyaikat.
Tudok olyanról is, aki azért házasodott, hogy kimeneküljön a bántalmazó családjából. Egyetlen célja volt a menekülés, se szerelem, szaporodás, se szex.
Aki nem a szex miatt házasodik az ostoba, vagy hazug, esetleg szimplán bebeszéli magának, hogy ő bizony nem akar gyereket, pedig legbelül mindenki akar. A motiváció lehet ezernyi más dolog, például a szerelem, a vagyon megtartása, gyarapítása, de a cél mindig az utódnemzés, akkor is, ha egyesek kijelentik, hogy nem akarnak gyereket bizonyos félelmeik miatt. A szex éppen ezért veszített ugyan egy picit eredeti céljából (a gyereknemzésre gondolva), de a génjeinkben még mindig benne van. Ha nem így lenne, nem lenne probléma a túlnépesedés. Nem kell nekem hinni, ellenőrizd le a föld népességének számát úgy visszamenőleg 10 évenként. A házasságok zöme sajnos tiszavirág életű. Ennek a gyerekek látják a legnagyobb kárát, nyilván itt is akadnak kivételek. Amiről te írtál az feltételezi a felek azon szándékát, hogy sokáig tartson a házasság. Megint csak sajnos: a legtöbben nem hisznek a hosszú házasságban, a nagy érzelmekben, sőt sokan már azt is elfelejtik, hogy mi a szex igazi célja, értelme. Próbálják megtagadni a génjeinkben tárolt információt, ami az utódnemzésre sarkallna, de persze egy előre megírt programot nem könnyen tudnak megváltoztatni. Az érzelmi szegénység frusztrációhoz vezet, ami nem csupán a szexualitásban jelentkezik. De ez már következménye egy megromlott házasságnak és nem a célja. Magad is első helyen említetted a házasság közös céljaként a gyereket. A gyereket nem a gólya hozza és nem a szentlélek szállja meg a nők méhét, ezt valószínűleg nem kell bizonygatnom. Ha viszont a házasság elsődleges célja a gyerek, az utódnemzés, akkor hogyan lehet értelmezni az első mondatodat, amikor azt írod, hogy nem a szex miatt házasodnak az emberek. A házasságot pont arra találták ki, hogy a vagyonnak, legyen az bármekkora is, legyen örököse és a származás is bizonyítható legyen. Az, hogy ezen az oldalon sok kirívó esetről írnak, miszerint nem a férj a gyerek apja, hanem az após, szomszéd, vagy akárki az talán nem átlagos. De a házasság oka mindig is a szex volt, a célja pedig az utódnemzés. Akkor is fenntartom ezt, ha Lolának kell igazat adnom, miszerint az emberek szerelemből is házasodnak, nem csupán érdekből. A szerelem ugyanis éppen arra irányul, hogy a szeretett féltől legyen gyerekem, vagy a szeretett nőt megtermékenyítsem. Mi másért szeretném? Mi másért hagyják el egymást akik ugyan azt állítják, hogy szeretik a másikat, de ha az nem kezdeményez szexuális kapcsolatot, akkor nem látják bizonyítottnak a szerelmüket. A szerelem ugyanis éppen egy olyan vágy, ami az utódnemzésre alapoz.Gondolj csak az ilyen „szlogenekre": szeretlek, kívánlak... Plátói szerelem is létezhet, de az tényleg nagyon múlandó. Addig tart, ameddig valamelyik fél nem talál magának hús-vér szerethető másik embert. A szerelem érzése amiatt is szép, fennkölt, eufórikus, mert előrevetíti az utódot, családot vagyis a szexet. Persze lehet ezzel vitatkozni, ízekre lehet szedni, ha más szemszögből vizsgáljuk, ám a házasság céljának és okának utána lehet nézni a történelemkönyvekben éppúgy, mint a romantikus füzetecskékben.
Igen, szokták mondani, olyanok, akik velem élnek, de azt is, hogy velem a legcsodálatosabb együtt élni....igaz az a kutyám és a macskám volt aki ezt mondta.
Igen, én is ismerek olyan férfit, akinek rémálom a szerelem hosszú távú megélése, mert az kizökkenti, váratlan dolgokat produkál. Tényleg vannak ilyen emberek és ezek azok, akik értetlenül néznek rám, mikor boldogan mosolyogva rájuk köszönök, mert hogy mi a csudának tud ez mindig örülni, én meg szeretném átölelni az egész világot. Neked pokol, nekem mennyország, nem szeretnék neked rosszat- kerüld el szerelem őt, de engem bármikor meglátogathatsz.
Voltam m ár szerelmes. Nagyon szép, jó, gyönyörű, de hogy ebben éljek nulla-huszonnégyben... Hát, nem. Ez olyan rémálom nekem, mint a folyamatosan igényelt orgazmus. És van, aki bírja, ismerek elképesztően sokat élvezni igénylő és bíró nőt. De a többség nem ez. Nekem ez a pokol lenne.
Most úgy elgondolkodtam rajta, hogy mennyire szomorú az én életem. De egyáltalán nem az. Eszembe nem jut, hogy van valami bajom az életemmel. Kisebb marhaságok, nyilván, az ember néha levágja egyik-másik karját, lábát, vagy kiesik egy repülőből, esetleg otthagyja a fogát valahol... Ezek nálam is játszanak, de eszembe nem jut közben, vagy éppen most, hogy szar lett volna az életem. Azt hiszem, hogy a "szar/szomorú az életem" egy életforma, ahol az embertípus, aki sajnálja magát a végtelenségig, meg irigykedik a másik egyáltalán nem sokkal többjére, az csupán nem tudja máshogy élni ezt a helyzetet. Aztán, ha kikerült belőle, akkor már észre sem veszi és megy tovább a rutin... Ebből lesz az, hogy szar az élet, meg a máshol mindenjobb. Én nem érzelmek közt hullámozva élek. Hogy ezt egy érzelmesebb típus minek látja: az a saját tapasztalati mintája. Ezt vetítem én is másra, adott esetben, hogy mondjuk te szenvedsz az érzelmeid közt vergődve. De ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz az általános életviteledre. De nyilván ezzel foglak csesztetni, ha vitázni kell, mert hát, milyen érvet hozzunk a másik ellen, ha nem a saját nézőpontunkat vetítjük ki, vagy érvelünk a szűrőjén keresztül.
Lelked rajta. Tudod, nem egyformán éljük meg a dolgokat. Ez olyan, mint a szexuális túlcsordultság: van akinél ez életforma - kevés ember -; van kinél szinte soha. Ez a többség kisebb része. A többségre azt gondolom hogy átlagos, ahogy azt ikeás kolléga kifejtette.
Te realitásban élő átlagmagyar szomorú életed van, a földhözragadt, normális érzelmekkel, amikor azt hiszed csak a csitrik kiváltsága a szerelem. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek e nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért a napért érdemes volt megszületnem.
Egy szóval sem mondtam, hogy a szerelem nem jó. Vagy nem létezik. Vagy nem az hozza össze az embereket. Gondolkodj kicsit. De, hogy örökké várni valamire, ami csak a vágyainkban él... Ezt nem. Majd nyolcvanöt évesen jön egy nő, mert ugye Faludynak is jött, az mondjuk virgonc 74 és addig kínoz az ágyban, amíg belehalok... De megérte várni rá nyolcvanöt évet, mert ő lesz az igazi. Két év múlva meggebedek és elmondhatom a mérlegnél, hogy volt két tökéletes évem, hogy addig vártam és lebegtem és izé... Minálunk ennél földhözragadtabbak a népek. Realitásnak is hívja az átlagmagyar. Amit te mondasz az pont jó a húszéves csitriknek, akik még azt hiszik, hogy ők a világ közepe és a világ fájdalma is, ha éppen kapnak egy élettől való sallert. Amúgy is elmúlik. Mindig. Az a kevés ember, aki húsz év házasság után képes volt megreformálni az életét, a párkapcsolatban önmagát és elviselni a másikat, az lehet, hogy elmondja, hogy még mindig, vagy újra szerelmes, de hogy ebből kevesebb van, mint milliárdosból a bolygón, arra is elég sokat tennék. Sőt. Sztem nincs belőlük összesen száz ember, az egész civilizációnkban.
Ne merj ezen röhögni! Igenis létezik a szerelem! Létezik a másik felem, akivel kiegészítjük egymást. Ha még nem találtad meg, keress tovább. Érdemes várni rá. Aki nem hisz a szerelemben, annak sivár élete van. 😍👩❤️👨
Lehetne még beszélni ezekről, hiszen annyi minden van, amit még nem érintettetek.
A kérdésem - Ki beszél itt szerelemről? - buta romantikusként azt hittem, hogy a házasságok alapja a szerelem.
Új téma - Szerinted miért annyira népszerű a családi szex? Jó lenne hallani az okos és tárgyilagos véleményeteket, hátha akkor megértem én is.
A szex csak eszköz. Eladják vele, amit el akarnak adni, lehet vele biztosítani az utódlást, ki lehet vele tölteni egy üres napot, de az emberek többsége nem a szex céljából veszi a levegőt. Bár kétségtelenül igazat kell adnom neked abban, hogy a szex nélkül egyikünk sem lenne itt.
Mindezt úgy mondom, hogy imádom a szexet, nem is tudom nélküle elképzelni az életem. De hogy azért keljek fel, hogy szexeljek… én üresnek érezném így az életem, valódi célok hiányában.
Szeretek győzni. Ilyen a munkám is. De ez sem életcél, mert ha mindenkit eltapostam, akkor senki sem marad meg körülöttem. Szeretek birtokolni. A vagyongyarapítás lehet cél, de magányos dolog. Jobb ha van hozzá család. Ebben már látok célt. Ugyanis rajtam túl is megmarad, nem csak rólam szól, mint az amúgy öncélú szexualitás.
Ha a szexet veszem célnak és mondjuk ebből akarok gyarapodni, akkor kiégek, mert az eszközt emeltem fel célnak. Nem fogom tudni értékelni, amit nyertem általa. Ha a pénz lenne önmagában a cél, ugyanúgy kiégek, mert csak a számlám és az ingóságok értékét látom meg. Persze mondjuk, hogy nem, dehogy! Csak valahogy nem ezt látom.
Részemről ennyi volt a téma. Ha reagálsz, elolvasom, de nem foglak győzködni.
A vagyon széthullását nem csak a jelenben akarták megakadályozni, hanem a jövőre nézve is egyben akarták/akarják tartani. Ezt szex nélkül hogyan lehetne elérni? Hiszen utód szex nélkül elképzelhetetlen. Ennélfogva mégiscsak a szex lép előtérbe, mint cél. Még akkor is, ha te eszközzé degradáltad azt.
Az érdekházasság is csak házasság. Birodalmak hullottak szét az miatt, amikor kiderült az uralkodók hűtlensége, bár ez nem minden esetben történt meg. De ne menjünk ebbe bele, hiszen olyan példa is akadt bőven, hogy a férfi nemzőképtelen volt. Ezekben az esetekben volt igaz, amit mondasz, hogy nem a szex volt a célja a házasságuknak. Az volt az igazi érdekházasság, mert a férfi családja volt annyira hiú, hogy a név fennmaradása mindenekfelett volt a céljuk. De akkoriban nem voltak tisztában az ilyen fogalmakkal és elfogadta a társadalom a család tagjának a nő méhe gyümölcsét. Úgy gondolom, nem ez volt az átlag és egy ilyen célt muszáj az átlag szintjén vizsgálni.
Szóval fenntartom, hogy a családalapítás célja ma is és régebben is az utódnemzés, azaz a szex. Persze vannak extrém esetek, mint amiről egy példát épp fentebb írtam.
Ja, és a távol-keleten, meg bizonyos más kultúrákban is van még ma is olyan szokás, hogy nem a vér szerinti leszármazott örökli a javakat, bár az írott törvény szerint az az elsődleges, ha nincs végrendelet. Ez ellentmondani látszik az én állításomnak, de ha belegondolsz, hogy te sem tudod megmondani, hogy mit hoz a holnap...
De csak azért elvenni bárkit, mert a szomszédomnak is van felesége, noha én nem is akarok szexelni vele... Egy ilyen társadalmi elvárás már túlmutat a szocializálódás keretein szerintem.
Dorian azt mondja, hogy a párokat a szex, esetleg szerelem hozza össze, a házasság pedig ennek a társulásnak a tartós biztosítása. De nem a szex a házasság célja, főleg nem visszamenőleg a múltban. A házasság jogi aktus, ami során a felek esküt, fogadalmat tesznek, hogy együtt maradnak halálig. Céljuk, hogy csoportot, családot hozzanak létre, ami egy érdekközösség, mivel a védelmet, fennmaradást, túlélést célozza. Nem azt, hogy kielégítsék az emberek a vágyaikat.
M. Tóth Andrea
Eressz szélnek
Eressz szélnek, szívem,
Szárnyalni akar a lelkem,
Repülni vágyom a végtelenbe,
Nincs több erőm a küzdelemre.
Fentről nézni romjaim,
Csendben vinni szavaim.
Ledönteni falaim,
Kioltani vágyaim.
Eressz szélnek, szívem,
Szárnyalni akar a lelkem.
Hinni a pillanat erejében
Élni egy igaz szövetségben.
Igazán látni, látva lenni.
Szeretetben elmerülni,
Igaz érzésekben csendesülni,
Mámorban beteljesülni.
Menekülhetett volna Afrikába, vagy az Amazonas őserdeibe is. ;)
A szex nyilván nem kötelező, de mitől lesz a gyerek? 😀
A motiváció lehet ezernyi más dolog, például a szerelem, a vagyon megtartása, gyarapítása, de a cél mindig az utódnemzés, akkor is, ha egyesek kijelentik, hogy nem akarnak gyereket bizonyos félelmeik miatt. A szex éppen ezért veszített ugyan egy picit eredeti céljából (a gyereknemzésre gondolva), de a génjeinkben még mindig benne van. Ha nem így lenne, nem lenne probléma a túlnépesedés. Nem kell nekem hinni, ellenőrizd le a föld népességének számát úgy visszamenőleg 10 évenként.
A házasságok zöme sajnos tiszavirág életű. Ennek a gyerekek látják a legnagyobb kárát, nyilván itt is akadnak kivételek.
Amiről te írtál az feltételezi a felek azon szándékát, hogy sokáig tartson a házasság. Megint csak sajnos: a legtöbben nem hisznek a hosszú házasságban, a nagy érzelmekben, sőt sokan már azt is elfelejtik, hogy mi a szex igazi célja, értelme. Próbálják megtagadni a génjeinkben tárolt információt, ami az utódnemzésre sarkallna, de persze egy előre megírt programot nem könnyen tudnak megváltoztatni. Az érzelmi szegénység frusztrációhoz vezet, ami nem csupán a szexualitásban jelentkezik. De ez már következménye egy megromlott házasságnak és nem a célja.
Magad is első helyen említetted a házasság közös céljaként a gyereket. A gyereket nem a gólya hozza és nem a szentlélek szállja meg a nők méhét, ezt valószínűleg nem kell bizonygatnom. Ha viszont a házasság elsődleges célja a gyerek, az utódnemzés, akkor hogyan lehet értelmezni az első mondatodat, amikor azt írod, hogy nem a szex miatt házasodnak az emberek.
A házasságot pont arra találták ki, hogy a vagyonnak, legyen az bármekkora is, legyen örököse és a származás is bizonyítható legyen. Az, hogy ezen az oldalon sok kirívó esetről írnak, miszerint nem a férj a gyerek apja, hanem az após, szomszéd, vagy akárki az talán nem átlagos. De a házasság oka mindig is a szex volt, a célja pedig az utódnemzés. Akkor is fenntartom ezt, ha Lolának kell igazat adnom, miszerint az emberek szerelemből is házasodnak, nem csupán érdekből. A szerelem ugyanis éppen arra irányul, hogy a szeretett féltől legyen gyerekem, vagy a szeretett nőt megtermékenyítsem. Mi másért szeretném? Mi másért hagyják el egymást akik ugyan azt állítják, hogy szeretik a másikat, de ha az nem kezdeményez szexuális kapcsolatot, akkor nem látják bizonyítottnak a szerelmüket. A szerelem ugyanis éppen egy olyan vágy, ami az utódnemzésre alapoz.Gondolj csak az ilyen „szlogenekre": szeretlek, kívánlak... Plátói szerelem is létezhet, de az tényleg nagyon múlandó. Addig tart, ameddig valamelyik fél nem talál magának hús-vér szerethető másik embert. A szerelem érzése amiatt is szép, fennkölt, eufórikus, mert előrevetíti az utódot, családot vagyis a szexet.
Persze lehet ezzel vitatkozni, ízekre lehet szedni, ha más szemszögből vizsgáljuk, ám a házasság céljának és okának utána lehet nézni a történelemkönyvekben éppúgy, mint a romantikus füzetecskékben.
Én nem érzelmek közt hullámozva élek. Hogy ezt egy érzelmesebb típus minek látja: az a saját tapasztalati mintája. Ezt vetítem én is másra, adott esetben, hogy mondjuk te szenvedsz az érzelmeid közt vergődve. De ez egyáltalán nem biztos, hogy igaz az általános életviteledre. De nyilván ezzel foglak csesztetni, ha vitázni kell, mert hát, milyen érvet hozzunk a másik ellen, ha nem a saját nézőpontunkat vetítjük ki, vagy érvelünk a szűrőjén keresztül.
Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek e nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért a napért érdemes volt megszületnem.
De, hogy örökké várni valamire, ami csak a vágyainkban él... Ezt nem. Majd nyolcvanöt évesen jön egy nő, mert ugye Faludynak is jött, az mondjuk virgonc 74 és addig kínoz az ágyban, amíg belehalok... De megérte várni rá nyolcvanöt évet, mert ő lesz az igazi. Két év múlva meggebedek és elmondhatom a mérlegnél, hogy volt két tökéletes évem, hogy addig vártam és lebegtem és izé...
Minálunk ennél földhözragadtabbak a népek. Realitásnak is hívja az átlagmagyar.
Amit te mondasz az pont jó a húszéves csitriknek, akik még azt hiszik, hogy ők a világ közepe és a világ fájdalma is, ha éppen kapnak egy élettől való sallert.
Amúgy is elmúlik. Mindig. Az a kevés ember, aki húsz év házasság után képes volt megreformálni az életét, a párkapcsolatban önmagát és elviselni a másikat, az lehet, hogy elmondja, hogy még mindig, vagy újra szerelmes, de hogy ebből kevesebb van, mint milliárdosból a bolygón, arra is elég sokat tennék. Sőt. Sztem nincs belőlük összesen száz ember, az egész civilizációnkban.