Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Nagyon sajnálnám, ha itt hagynál minket. Szerintem te nagy tudású ember lehetsz. Kár, hogy nem igyekszel megérteni minket. Hidd el, én nagyjából megértelek. 25 évesen özvegy lettem, aztán egy év ivókúrába kezdtem. Ha nincsenek a közelemben kedves, megértő, segítőkész emberek, talán ma már eltemettek volna, vagy drogoznék. Akkor azt a tanácsot kaptam, hogy lépjek tovább, mert csak én segíthetek magamon, senki más. Van amit más nem tehet meg helyetted. De jó, ha van valaki melletted. Nézz körül a való világban. Kívánom, hogy legyen legalább akkora szerencséd, mint nekem.
"A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását: - Milyen szép vagy! - Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal... A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt! - Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam? A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszolgálta a virágot." (Antoine de Saint-Exupery)
A virág-valóság égi természete múlandóság-földbe lett temetve. Az ima azonban örök halhatatlan szférákon kopogtat gondolatban. A szeretet ereje ezért felfoghatatlan.
Elképzeltelek, hogy pornót nézel és közben szaporítod az újabb és újabb öltéseket egy rámára feszített hímzésen. Nem túl hízelgő, inkább írjál valamit.
Először is tisztázzuk, ha regényírás iparos munka nem kell hozzá ihlet, hanem le kell ülni és dolgozni kell, akkor is ha nincs kedvünk. Odaülünk a gép elé, nem papírra írunk tollal, mert utána fárasztó lenne bemásolni a számítógépbe. Komoly írók este nem írnak csak hajnalban és nappal, este mást csinálnak. Ködös elképzelésünk van, hogy mit akarunk írni. Leírunk 20 oldalt, bizonyos idő alatt. Ezután ki kell javítani a 20 oldalt, tehát nem megyünk tovább a történetben hanem javítjuk. Miután úgy ítéljük meg, hogy jó akkor a 20 oldalhoz viszonyítva lehet folytatni a történetet és megint javítás. Miután a történet végére értünk 2 hétre félretesszük az alkotást majd újra javítás. Megmutatjuk az elkészült művet egy előolvasónak aki megdicsér bennünket. Az elkészült regényt oda adjuk annak a személynek akit el akarunk bűvölni. És a szexis nő a karjainkba omlik. Amit leírtam ez a szakaszos, cédulás regényírás. Szakaszonként haladunk javítunk. Fontos, hogy ha valami eszünkbe jut pl, buszon, villamoson akkor írjuk le. Megtehetjük, h a hűtőszekrényre ragasztunk kis cédulákat, jelenetek, ötletek, karakterek. A sok cédulát bele kell írni a történetbe és össze kell őket szerkeszteni, mintha egy koktélt kevernénk, finom legyen, jó legyen. Tulajdonképpen az író ilyenkor szerkesztő, összeszerkeszti a sok apróságot egy egésszé, és maga az író is meglepődik egy, egy érdekes fordulat, jelenet kapcsán. Ami fontos, a jó írónak írás közben záporoznak az ötletei, lazuljunk el, engedjünk utat a kreativitásnak. Csak engedni kell. Tilos szerkesztőkre, olvasókra gondolni az írás közben, zárjuk ki az ilyen jellegű gondolataink ezek ugyanis gátolják az ötletek megszületését. Ellazulást segíti pár pohár sör, bor, rövid ital. Mit tegyünk ha valaki leszólja az írásunkat? Semmit. Mi a legfontosabb? Az egyéni stílus, egyéni ízvilág. Bátran fűszerezzük a történetünket, úgy ahogy nekünk tetszik. Lehetünk nyelvújítók, stílus teremtők, ne féljünk új szavakat kitalálni, használni. Játszunk az anyanyelvünkkel és élvezzük a játékot. Forgassuk ki, ferdítsük el, legyen vicces, fura, mámoros, meglepő. Na hallgassunk azokra akik féltik tőlünk a nyelvet ugyanis az anyanyelvünk a miénk.
Én mindent is olvasok. Téged is. De nem foglak szeretni. Képtelen vagyok arra. Még magamat is utálom. Néha. Kedvenceim persze vannak. Amolyan szívem csücske-fajta. Az én szívem elég furcsa geometriai forma. Sok csücske van, de egyikbe se fér bele a szerelem. Mindegyik csak pici csücsök. Annyira, hogy nem fér el bennük a szerelem érzése. A szereteté sem. De a gyűlöleté sem. Az utállak, az nem azonos a gyűlöllek fogalommal. Nálam. A krimiket is kedvelem. Érdekes, hogy minden neves író alkotott ilyen művet. Nem mindenki arról lett híres. De mindegyik alkotott a sci-fi műfajban is. Nincs kivétel. Ez azt jelzi, hogy mindegyikük tudott gyűlölni és mind szerette volna látni a jövőt. Mondjuk úgy, hogy mindegyiknek volt jövőképe. Mindegyik írt erotikus novellát is. Minimum azt. Nemere például Melissa Moretti álnéven kiválókat, mégse attól lett híres. Pedig a legtöbb könyve, novellája fincsi, élvezetes. Jókai ilyen művei nekem nem annyira jöttek be, de léteznek. Erotikusat is írt hát mindegyikük. Ez is jelzi, hogy tudtak szerelmesek lenni, de legalábbis ismerték ezt a fogalmat. Mindegyik számomra tetszetős valami, belefér a szívem egy picinyke kis csücskébe. Most képzeld el, mekkora szív kell ehhez?! A szerelem mégse fér el benne. Vajon mi lehet az oka? Nem, nem a pálinka, sem a bor. Azokról már több mint 200 éve leszoktam. Akkor még bor volt a bor és a pálinkából sem spórolták ki a gyümölcs ízét, na meg az alkoholt sem. De ma már egyik sem árt meg nekem. Kipróbáltam. Vettem egy rekesz szénsavmentes, alkoholmentes, narancsízű sört. Még csak jó kedvem se lett tőle! Pedig valamikor szerettem. Talán csak a fogalmak változtak meg azóta? Nem gondolnám. A világ változott. Nem kicsit. Ez baj lenne? Egyáltalán, hiszen kell a fejlődés. De vajon minden fejlődés előre mutat? Tényleg jó minden hagyomány? A karácsonyt ma is ünnepeljük. Mást jelent ma, mint egykor. Régebbi a korokban kutakodva sok mindenre lehet bukkanni e témában. Ma a karácsony az ajándékozásról, a vásárlásról szól. Stílszerűen az online vásárlásokról. Persze a boltok így sem üresek olyankor. De tényleg arról kéne szólnia? Új hagyományt teremtünk a régi romjain. Biztos, hogy szeretni fog engem akinek ajándékot adok? Nem lett volna jobb megtartani a karácsonyt a szeretet ünnepének, mint egykor volt? A lényeg, hogy kedvelhetlek téged is. Most csak a gondolataid az ihletőek. Kell ennél több? Ha pasiból vagy biztos félreérted. Igaz?
Ez gagyi. Tudsz ennél szarabb és hatásosabb dumát is, hagyjuk a belpolitikát. És pl. most baseball szabályokat olvasok. végre találtam magyar leírást. Nagy álmom, hogy egyszer eljussak egy ikonikus ami meccsre és érthessem is, hogy mit mondanak a kommentátorok, szotyit köpködjek és lelkesen és feldúltan magyarázzam, hogy ki mit csinált a pályán -- az amiknak. Ennek egyetlen rohadt nagy akadálya van, amit ebben az életben nem fogok soha leküzdeni: nem beszélek angolul. Szóval nem megyek baseball meccsre. Következő életedben úgy szüless, hogy el tudj kísérni. Én fizetem az utat, te úgyis csóró leszel. De angolul tanulj meg rendesen, különben itthon hagylak.
Nézz körül a való világban. Kívánom, hogy legyen legalább akkora szerencséd, mint nekem.
- Milyen szép vagy!
- Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal...
A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt!
- Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam?
A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszolgálta a virágot." (Antoine de Saint-Exupery)
A virág-valóság égi természete
múlandóság-földbe lett temetve.
Az ima azonban örök halhatatlan
szférákon kopogtat gondolatban.
A szeretet ereje ezért felfoghatatlan.
Nem túl hízelgő, inkább írjál valamit.
Itthon vagyok.
Kedves, hogy mások nevében is felszólalsz, de én tettem fel a történeteimet máshová. Szeretem, ha sokan olvassák, amit írok.
Van rá egy szép szakszó is különben.
Először is tisztázzuk, ha regényírás iparos munka nem kell hozzá ihlet, hanem le kell ülni és dolgozni kell, akkor is ha nincs kedvünk. Odaülünk a gép elé, nem papírra írunk tollal, mert utána fárasztó lenne bemásolni a számítógépbe. Komoly írók este nem írnak csak hajnalban és nappal, este mást csinálnak.
Ködös elképzelésünk van, hogy mit akarunk írni. Leírunk 20 oldalt, bizonyos idő alatt. Ezután ki kell javítani a 20 oldalt, tehát nem megyünk tovább a történetben hanem javítjuk. Miután úgy ítéljük meg, hogy jó akkor a 20 oldalhoz viszonyítva lehet folytatni a történetet és megint javítás. Miután a történet végére értünk 2 hétre félretesszük az alkotást majd újra javítás. Megmutatjuk az elkészült művet egy előolvasónak aki megdicsér bennünket. Az elkészült regényt oda adjuk annak a személynek akit el akarunk bűvölni. És a szexis nő a karjainkba omlik.
Amit leírtam ez a szakaszos, cédulás regényírás. Szakaszonként haladunk javítunk. Fontos, hogy ha valami eszünkbe jut pl, buszon, villamoson akkor írjuk le. Megtehetjük, h a hűtőszekrényre ragasztunk kis cédulákat, jelenetek, ötletek, karakterek. A sok cédulát bele kell írni a történetbe és össze kell őket szerkeszteni, mintha egy koktélt kevernénk, finom legyen, jó legyen. Tulajdonképpen az író ilyenkor szerkesztő, összeszerkeszti a sok apróságot egy egésszé, és maga az író is meglepődik egy, egy érdekes fordulat, jelenet kapcsán. Ami fontos, a jó írónak írás közben záporoznak az ötletei, lazuljunk el, engedjünk utat a kreativitásnak. Csak engedni kell. Tilos szerkesztőkre, olvasókra gondolni az írás közben, zárjuk ki az ilyen jellegű gondolataink ezek ugyanis gátolják az ötletek megszületését. Ellazulást segíti pár pohár sör, bor, rövid ital.
Mit tegyünk ha valaki leszólja az írásunkat? Semmit.
Mi a legfontosabb? Az egyéni stílus, egyéni ízvilág. Bátran fűszerezzük a történetünket, úgy ahogy nekünk tetszik. Lehetünk nyelvújítók, stílus teremtők, ne féljünk új szavakat kitalálni, használni. Játszunk az anyanyelvünkkel és élvezzük a játékot. Forgassuk ki, ferdítsük el, legyen vicces, fura, mámoros, meglepő. Na hallgassunk azokra akik féltik tőlünk a nyelvet ugyanis az anyanyelvünk a miénk.
Kedvenceim persze vannak. Amolyan szívem csücske-fajta. Az én szívem elég furcsa geometriai forma. Sok csücske van, de egyikbe se fér bele a szerelem. Mindegyik csak pici csücsök. Annyira, hogy nem fér el bennük a szerelem érzése. A szereteté sem. De a gyűlöleté sem. Az utállak, az nem azonos a gyűlöllek fogalommal. Nálam.
A krimiket is kedvelem. Érdekes, hogy minden neves író alkotott ilyen művet. Nem mindenki arról lett híres. De mindegyik alkotott a sci-fi műfajban is. Nincs kivétel. Ez azt jelzi, hogy mindegyikük tudott gyűlölni és mind szerette volna látni a jövőt. Mondjuk úgy, hogy mindegyiknek volt jövőképe. Mindegyik írt erotikus novellát is. Minimum azt. Nemere például Melissa Moretti álnéven kiválókat, mégse attól lett híres. Pedig a legtöbb könyve, novellája fincsi, élvezetes. Jókai ilyen művei nekem nem annyira jöttek be, de léteznek. Erotikusat is írt hát mindegyikük. Ez is jelzi, hogy tudtak szerelmesek lenni, de legalábbis ismerték ezt a fogalmat.
Mindegyik számomra tetszetős valami, belefér a szívem egy picinyke kis csücskébe. Most képzeld el, mekkora szív kell ehhez?! A szerelem mégse fér el benne. Vajon mi lehet az oka?
Nem, nem a pálinka, sem a bor. Azokról már több mint 200 éve leszoktam. Akkor még bor volt a bor és a pálinkából sem spórolták ki a gyümölcs ízét, na meg az alkoholt sem. De ma már egyik sem árt meg nekem. Kipróbáltam. Vettem egy rekesz szénsavmentes, alkoholmentes, narancsízű sört. Még csak jó kedvem se lett tőle!
Pedig valamikor szerettem. Talán csak a fogalmak változtak meg azóta? Nem gondolnám. A világ változott. Nem kicsit. Ez baj lenne? Egyáltalán, hiszen kell a fejlődés. De vajon minden fejlődés előre mutat? Tényleg jó minden hagyomány? A karácsonyt ma is ünnepeljük. Mást jelent ma, mint egykor. Régebbi a korokban kutakodva sok mindenre lehet bukkanni e témában. Ma a karácsony az ajándékozásról, a vásárlásról szól. Stílszerűen az online vásárlásokról. Persze a boltok így sem üresek olyankor. De tényleg arról kéne szólnia? Új hagyományt teremtünk a régi romjain. Biztos, hogy szeretni fog engem akinek ajándékot adok? Nem lett volna jobb megtartani a karácsonyt a szeretet ünnepének, mint egykor volt?
A lényeg, hogy kedvelhetlek téged is. Most csak a gondolataid az ihletőek. Kell ennél több? Ha pasiból vagy biztos félreérted. Igaz?
Következő életedben úgy szüless, hogy el tudj kísérni. Én fizetem az utat, te úgyis csóró leszel. De angolul tanulj meg rendesen, különben itthon hagylak.