Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon cookie-kat ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. (További információk)
Bocs cvirag, de nem értek veled egyet. Ha a vallási maszlagot félre tesszük, akkor azért belátható, hogy a tűz nélkül, még ma is bogyókat szedegetnénk és a kőbunkóval agyoncsapott vadállatok nyers húsát csócsálnánk. A tűz eszköz volt az ember felemelkedéséhez. Abban igazad van, hogy minden eszköz használható jól és rosszul is. A késsel lehet vajaskenyeret kenni, de lehet vele embert is ölni. Hogy melyikre használják, az nem a késen múlik, hanem a kézen, ami fogja. Nem a tűz a bűnös ha rosszra használják, hanem az ember.
A tűz elárulta az embert. Pontosabban a tűzzel az ember ártott magának. Olyan irányt vett a fejlődése, ami elvitte az ösztönös helyett az én majd megmondom hogyan lesz jó felé. Ez volt Prométeusz bűne. Ez az eredendő bűn is.
Hangolódjunk a holnapi ünnepre. Magyarok vagyunk. Holnap rólunk beszél a világ, hiszen a forradalom világszerte ismert, és elismert, tiszteletet parancsol.
1
ikkjejzjiuiiii
2023. október 22. 19:56
#521
A tűz enyhíti a magányt, mert foglalkozni kell vele.
Nem tudom, mennyire fér bele az itteni társalgásba, de kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Mi is a tűz? Rövid elmélkedés a tűzről. Ha a rideg tényeket vesszük, akkor a tűz kémiai jelenség: éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.
Ha fizikai oldalról vizsgáljuk, akkor az éghető anyag, az oxigén és a gyulladási hőmérséklet szentháromságának frigyéből megszülető önfenntartó reakció.
Biológiai értelemen a tűz maga az élet – a szervezetben lezajló lassú égés, a sejtek energiaigényét biztosító oxidáció. A felvett tápanyagok elégetése biztosítja minden élő szervezet számára a működéshez szükséges energiát. A tűz az élet alfája és ómegája.
De a tűz lehet halál is. Elég, ha csak a tűzvészekben elveszett sok-sok emberi életre gondolunk. Sőt, a tűz még a halál után is elkísér bennünket, hiszen a hamvasztás során a végső tűz emészti el porhüvelyünk, hogy tényleg csak a por maradjon belőle.
Ha hasznosságát vesszük figyelembe, a tűz az egyik legrégebbi jó barátja az embernek. Mikor fázunk, melegít, megfőzi az ételünket, megolvasztja az ércet, a sötétben világít. Már a homo erectus is használta a tüzet. A szerszámhasználat és a beszéd kialakulása mellett a tűz hasznosságának felismerése, a tűz felhasználása, megszelídítése emelte ki az embert az állatvilágból.
De, ha nem vigyázunk, a jóbarát szembe fordul az emberrel és tomboló vadállatként pusztít. A barátságos meleg helyett gyilkos, izzó pokollá változtatja az otthonunkat, a környezetünket. Ha fellázad, mohón felfal, bekebelez mindent, ami drága volt nekünk, míg önnön mohóságába belepusztulva, el nem hamvad.
Másrészről, találóan, az emberi érzelmekben is visszaköszön a tűz. Talán mert a vágy, a szeretet, a szerelem is pont ugyanolyan, mint a fizikai reakcióhoz szükséges háromság megléte. Nélkülük nincs meg a kapcsolathoz szükséges tűz. Minden emberben megvan a tűzhöz szükséges gyújtóanyag, a vágy, a tüzet tápláló oxigén, a szeretet, de a reakció beindításához szükség van még a szikrára, a szerelemre. Ha minden feltétel együtt áll, lángra lobban szívünkben a tűz. Igen. A lelkünket átjáró tűz. A vágyott, szeretett személy testének melegsége, érintésének, csókjának izzása, az egybefonódó testek, a szeretkezések tüze és a féltékenység mindent elpusztító lángja, mely után csak a kihűlő érzelmek üszkösödő romjai maradnak.
Bárhonnan is nézzük, tűz nélkül nincs élet. A tűz jó barát, ha vigyázunk rá, de pusztító ellenség, ha nem. Vigyázzunk a szívünkben fellobbanó lángra, mely éltet, de ha nem őrizzük, akkor elhamvad, vagy szembefordul velünk és felemészt. Bár a tűz után visszamaradt kihűlt, üszkös romokkal még mindig jobban járunk, mintha ki sem gyúlt volna a lelkünket melegítő lángocska és szívünkben csak tűz nélküli, hideg, sötét nihil várna. Éltessük szívünk tüzét, tápláljuk szeretettel, szerelemmel hogy ki ne hunyjon, de óvjuk, védjük, hogy ránk ne támadjon.
2
ikkjejzjiuiiii
2023. október 21. 16:54
#519
Engem nem zavar meg, egy, egy fórum témája, lazán értelmezem, arról írok, mai jön.
A hasznos tartalom nélküli , nem nem idekapcsoldó hozzászólásokat sajnis kénytelen vagyunk törölni, többen is jelezték, hogy kissé követhetetlen lett a beszélgetés néha, még a téma címéhez képest is.
Vannak férfiak, akiket nem szabad megvaltoztatni. Elromlanak tőle. Néha egy életre. Vannak, akik csak azt szeretik, ha körbeugrálják őket, de beszélgetni nem lehet velük, mert sérülnek.
3
ikkjejzjiuiiii
2023. október 15. 19:54
#511
Amit én írok, az egy műfaj, amit nem szabad megváltoztatni. Nekem mindig hagyma szagom lesz.
Na és a fecskék? Nem látok fecskéket. Verebet láttam Isztambulban sokat, és sirályokat benn a városban.
Mi a véleményetek arról h Magyarországról eltűntek a verebek? Nincs veréb a kertekben, városokban.
nem kell egyetérteni velem
Bocs cvirag, de nem értek veled egyet. Ha a vallási maszlagot félre tesszük, akkor azért belátható, hogy a tűz nélkül, még ma is bogyókat szedegetnénk és a kőbunkóval agyoncsapott vadállatok nyers húsát csócsálnánk. A tűz eszköz volt az ember felemelkedéséhez. Abban igazad van, hogy minden eszköz használható jól és rosszul is. A késsel lehet vajaskenyeret kenni, de lehet vele embert is ölni. Hogy melyikre használják, az nem a késen múlik, hanem a kézen, ami fogja. Nem a tűz a bűnös ha rosszra használják, hanem az ember.
Ez simán ostobaság. Mindig felidegesítesz, amikor éppen elkezdelek kedvelni.
A tűz elárulta az embert. Pontosabban a tűzzel az ember ártott magának. Olyan irányt vett a fejlődése, ami elvitte az ösztönös helyett az én majd megmondom hogyan lesz jó felé. Ez volt Prométeusz bűne. Ez az eredendő bűn is.
Hangolódjunk a holnapi ünnepre. Magyarok vagyunk. Holnap rólunk beszél a világ, hiszen a forradalom világszerte ismert, és elismert, tiszteletet parancsol.
A tűz enyhíti a magányt, mert foglalkozni kell vele.
Nem tudom, mennyire fér bele az itteni társalgásba, de kiváncsi vagyok a véleményetekre.
Mi is a tűz?
Rövid elmélkedés a tűzről.
Ha a rideg tényeket vesszük, akkor a tűz kémiai jelenség: éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja.
Ha fizikai oldalról vizsgáljuk, akkor az éghető anyag, az oxigén és a gyulladási hőmérséklet szentháromságának frigyéből megszülető önfenntartó reakció.
Biológiai értelemen a tűz maga az élet – a szervezetben lezajló lassú égés, a sejtek energiaigényét biztosító oxidáció. A felvett tápanyagok elégetése biztosítja minden élő szervezet számára a működéshez szükséges energiát. A tűz az élet alfája és ómegája.
De a tűz lehet halál is. Elég, ha csak a tűzvészekben elveszett sok-sok emberi életre gondolunk. Sőt, a tűz még a halál után is elkísér bennünket, hiszen a hamvasztás során a végső tűz emészti el porhüvelyünk, hogy tényleg csak a por maradjon belőle.
Ha hasznosságát vesszük figyelembe, a tűz az egyik legrégebbi jó barátja az embernek.
Mikor fázunk, melegít, megfőzi az ételünket, megolvasztja az ércet, a sötétben világít. Már a homo erectus is használta a tüzet. A szerszámhasználat és a beszéd kialakulása mellett a tűz hasznosságának felismerése, a tűz felhasználása, megszelídítése emelte ki az embert az állatvilágból.
De, ha nem vigyázunk, a jóbarát szembe fordul az emberrel és tomboló vadállatként pusztít.
A barátságos meleg helyett gyilkos, izzó pokollá változtatja az otthonunkat, a környezetünket.
Ha fellázad, mohón felfal, bekebelez mindent, ami drága volt nekünk, míg önnön mohóságába belepusztulva, el nem hamvad.
Másrészről, találóan, az emberi érzelmekben is visszaköszön a tűz. Talán mert a vágy, a szeretet, a szerelem is pont ugyanolyan, mint a fizikai reakcióhoz szükséges háromság megléte. Nélkülük nincs meg a kapcsolathoz szükséges tűz.
Minden emberben megvan a tűzhöz szükséges gyújtóanyag, a vágy, a tüzet tápláló oxigén, a szeretet, de a reakció beindításához szükség van még a szikrára, a szerelemre. Ha minden feltétel együtt áll, lángra lobban szívünkben a tűz.
Igen. A lelkünket átjáró tűz. A vágyott, szeretett személy testének melegsége, érintésének, csókjának izzása, az egybefonódó testek, a szeretkezések tüze és a féltékenység mindent elpusztító lángja, mely után csak a kihűlő érzelmek üszkösödő romjai maradnak.
Bárhonnan is nézzük, tűz nélkül nincs élet. A tűz jó barát, ha vigyázunk rá, de pusztító ellenség, ha nem.
Vigyázzunk a szívünkben fellobbanó lángra, mely éltet, de ha nem őrizzük, akkor elhamvad, vagy szembefordul velünk és felemészt. Bár a tűz után visszamaradt kihűlt, üszkös romokkal még mindig jobban járunk, mintha ki sem gyúlt volna a lelkünket melegítő lángocska és szívünkben csak tűz nélküli, hideg, sötét nihil várna.
Éltessük szívünk tüzét, tápláljuk szeretettel, szerelemmel hogy ki ne hunyjon, de óvjuk, védjük, hogy ránk ne támadjon.
Engem nem zavar meg, egy, egy fórum témája, lazán értelmezem, arról írok, mai jön.
Imponál nekem ez a válasz.
Kedves ikkjejzjiuiiii!
A hasznos tartalom nélküli , nem nem idekapcsoldó hozzászólásokat sajnis kénytelen vagyunk törölni, többen is jelezték, hogy kissé követhetetlen lett a beszélgetés néha, még a téma címéhez képest is.
Üdvözlettel:
Törté-Net Szerkesztőség
szerkeztőség, miért törlődnek az általam írt kommentek?