Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Tudod, hogy a szavak és a mondandó kiforgatása csak azt bizonyítja, hogy kötözködsz? De ha nem akarod érteni, elmagyarázom, mert a felnőtt olvasók is értik: az írások értékelése szubjektív lehet kizárólag, mert az objektív szempontokhoz akadémikusnak kellene lenni, vagy legalább magyartanárnak. Ezért aki szavaz, az a saját egyéni véleményét képviseli, ami nem tükrözheti az írásmű teljes, irodalmi értékét. Főleg, hogy erotikus tartalmakról lévén szó, a cél elsősorban, hogy izgató legyen. Ezen kár vitatkozni. Ikeásjakuzzi kollégának meg köszönöm, hogy értette. A fricska is tetszett, de Virág kartársnő nem biztos, hogy érti...
nem hülyézet le senkit. számos kérdésről nem lehet népszavazást tartani, amiről lehet azok pedig a tipikusan objektív döntést poziciónálják. 😀 és akkor próbáltam álértelmiségi módon írni. 😀
Ez adja magát szerintem. A szakértő az, aki képes eldönteni, hogy a három opció szerint hány pontosra teszi az adott írásművet. Önmagához képest korrektül.
Vidámpark rajongó vagyok. Egy hullámvasút vándor. Izgalmas lovas. Az Egyesült Államok kontinentális részének, Mexikóban és Kanadában szinte minden vidámparkban jártam, szinte minden alátéttel és fa-, acél- vagy kompozit üvegszálakkal ültem. Több rönkön jártam, mint egy quebeci favágó, több dzsungelben utaztam, mint egy nagy fehér vadász, és több vadvízi kalandot és csobbanó hegyet zuhantam le, mint egy olimpiai kajakos. Szóval, amikor elsétáltam a Universal Studios Hollywoodtól egy közelmúltbeli vakáció/zarándoklat alkalmával Dél-Kaliforniai parkvidékre a harmadik éves főiskolai nyári szünetem alatt, kicsit jobban felkeltette az érdeklődésemet a piszkos öregember, aki kiugrott egy turné mögül. busszal, és felkiáltott: 'Akarsz látni egy vidámparkot, amely nem szerepel a térképeken?' Őrült pillantás volt a szemében. De nem olyan, amit az olcsó piától kapsz. Inkább az a fajta, amit akkor kapunk, amikor 4,2 G-t nyomunk 96 mérföld/órás sebességgel nyolcvan fokos szabadesésben a Millennium Force hullámvasút 310 láb magas pontjáról az Ohio állambeli Sandusky állambeli Cedar Point-ban. Azonnal vonzott a férfi. – Szereted őket, ugye? Szeretsz lovagolni? – motyogta, mielőtt még válaszolhattam volna az első kérdésére. – M-talán – krákogtam. Nevetve ugatott a mellkasomra hunyorogva. – Azok nem gödröcskék a Psycho House pólódban, édesem. Elpirultam a leégés alatt. Hajlamos vagyok túlzottan izgatott lenni, ha „szórakozom” egy vidámparkban, érzelmileg és fizikailag is. Az öreg fickó megrázta bozontos fejét. – Igen, minden alkalommal ki tudok találni egy igaz hívőt. Magam is parki keresztes/hullámvasúti vándor voltam. A pokolba, 55-ben felém építették a Disneylandet. És Coney Islanden voltam, amikor az egy igazi sziget volt, nem csak valami punk félszigeten – kuncogott, reumás szemei ??sóvárgóvá váltak. – Hú – leheltem, és körbeforgattam hosszú, csupasz lábaimat mintha pisilnem kellett volna. – Szóval, mi van vele? Olyan vidámparkot szeretne látni, amelyet egyetlen kétbites utazási brosúrában sem talál? Lovagolni és játszani, a turisták soha nem szabadulnak meg és nem játszanak? – Magánparkra gondol? Körülnézett a napsütötte, autóktól és buszoktól eldugult parkolón, majd vissza a mellkasomra. Bólintott. 'Ahol?' sikítottam. 'Hogy hívják? Milyen típusú túrákat, játékokat, mellékbemutatókat és látnivalókat kínálnak? Egy jelöletlen vidámparkot találni olyan volt, mintha szivárványt lovagolnánk egy aranyedénybe. Ez a piszkos manó közelebb intett. Előreugrottam, ő pedig megszorította zsíros ujjait a felkaromra. – Lolliewood – lehelte. Küzdöttem az öklendezés késztetésével, mind az izgalomtól, mind a férfi leheletétől. – Larry Lollie? 'Tudod?' – Hallottam pletykákat. Bólintott, és piszkos kezét fel-alá dörzsölte a karom felvillanyozó bőrén. – Igazak. Larry Lollie korábban több vándorcirkuszt, karnevált és furcsa show-t rendezett, több vidámparkot vezetett, mint a Ringling Brothers és a Knott Family együttvéve. Amíg…' – Disney jött? – lihegtem. Megrázta a fejét. 'Nem. – Amíg az adóhivatal be nem kapta a horgát, lefoglalta az összes vagyonát. Saját sovány karját a derekam köré akasztotta, magához húzva a bordaívemet. – Néhány elrejtett tárgyat, vagyis olyan dolgokat, amelyek nem szerepelnek a könyvekben vagy a térképeken. nyeltem egyet. Ha Larry Lollie-ról van szó, a túrák és a látnivalók elsőrangúak voltak. – Mi-mi-hol van? A piszkos öregember lámpás vigyorral vigyorgott. – Van egy térképem – mondta, és felcsúsztatta kezét csupa mellemre, és megnyomta a húst. – Akárcsak ők a csillagtérképek, csak ebben csak egy nagy csillag van. Beharaptam az ajkamat és megveregettem a szempilláimat, felforrt a vérem. – Hol van, és hogyan tudok bejutni? Elég hosszan elengedte bizsergető mellemet, hogy rozoga munkanadrágjából egy elszáradt papírdarabot és egy piros, műanyag kártyát kotorjon elő. Feltartotta őket, a hitelkártya méretű kártya csillogott a ragyogó napon, arany holografikus dupla L betűkkel csábítóan kacsintottak rám. "Ezzel és az egyik ilyennel megtalálhatod és bejuthatsz." Nagyot nyeltem, most mindenhol izzadtam, rohantam a pulzusom. – Mi... mibe fog ez nekem kerülni? – kérdeztem, tudván, hogy az utolsó utazási csekket a Jurassic Park River Adventure-en a Universal Studios-ban bontottam ki. Áthelyezte a kártyát a térképes kezére, a másik kezével pedig ismét a mellemet simogatta, és megfeszült mellbimbómat. megborzongtam. Lehet, hogy az idős srác manapság így szerezte izgalmait. De ha ez bejutna a legendás Lolliewoodba, akkor egész nap lovagolhatna. Megragadtam a vállát, felemelve a port, és valamit, ami még nem volt por – a középső harmadában.
Ránézett a kezemre és elvigyorodott. – Imádni fogod ezt a helyet, édesem. Ez… csak felnőtteknek szól. Megragadtam mindkét vállát, és lefelé mozgattam az arcomat, csukott szemmel és összeráncolt ajkakkal. – Hé, mi folyik ott? – kiáltott valaki. Egy biztonsági őr száguld felénk. A piszkos öregember ledobta a mellemet, a térképét és a kártyáját, és rohanni kezdett, a biztonsági őr üldözőben. Mindketten elkerülték a forgalmat az autópályán, amikor elővettem a térképet és a piros lapot, és bedobtam őket a táskámba. Aztán átugrottam a bérelt autómhoz, és elénekeltem: "Lolliewood, Lolliewood, oh lollie-lollie-lollie Lolliewood..."
Larry Lollie „ranchja” messze a túlsó végében volt, egy poros, kétórás autóútra Anaheimtől és az én Doodlebug Moteltől északkeletre, a félsivatagos vidék száraz öbleinek és palántájának közepén. Végre megtaláltam a sziklás fennsíkot a „Következő benzinkút 60 mérföldre” táblától három mérföldre nyugatra, amikor leszállt az éjszaka. Az autópálya aljáról úgy tűnt, semmi sem volt ott, csak vulkáni kőzet és néhány kócos bokor. De ahogy lehajtottam az aszfaltról egy földútra, felfelé a poros ösvényen, amely a kiemelkedés körül kanyargott, hirtelen egy zárt kapura és egy őrházra bukkantam. Három férfi fortyogott ki az őrházból, mindegyik olyan nagynak és keménynek tűnt, mint a Zöldsapkás vagy a Disney-ügyvédek. Kiparancsoltak a kocsiból. Az egyik elvette az erszényemet és átment rajta, elkobozta a mobilomat és a fényképezőgépemet, míg egy másik a testemen végighúzta a kezét, és átkutatott. Míg a harmadik alaposan megvizsgálta a parkbérletemet, és azt mondta nekem, hogy alá kell írnom egy felmondást, ami örökre elveszít minden jogot, hogy a lolliewoodi kalandjaimmal dicsekedhessek minden élő vagy halott előtt.
Aláírtam a felmondást, és a férfi kettévágta a belépőkártyámat. Aztán beengedtek a kapun. Gyorsan felhajtottam a sötét, szerpentines úton, majd lefelé, egy erős fákkal borított völgybe kanyarodva. Az öntözési költségek önmagukban csillagászatiak voltak. Végül behajóztam egy parkolóba, és egy másik biztonsági ember találkozott az autómmal. Újra megadta nekem az egyszeri utat, mielőtt egy kövezett ösvény felé intett, amely a pálma- és fenyőerdőbe vezetett. Lefelé rohantam a nyuszi ösvényen, megelőzve azokat a párokat, akik úgy száguldoztak, mint ahogy ez minden este megtörtént számukra. És még egy tucat kanyar után végre egy tisztásra értem. És ott volt. Terjedjen el annak a buja, ember alkotta völgynek az alján, amelyet tornyos, kopár vulkáni kőzet vesz körül. Lolliewood. Nagy, merész, neonvörös betűkkel égve egy fekete, arany tüskés kerítés fölött, amely körülvette az egész lángoló, harsogó privát vidámparkot. Úgy éreztem magam, mint az anya, aki az idegenek leszállóhelyére botorkál a Harmadik típusú közeli találkozásokban. Bementem a vidámparkba. A téma a SEX, nagy, izzó betűkkel. Rengeteg karneváli játék volt, a régi kedvencek határozottan felnőtté váltak a csillogó fények alatt, a kaliope zene kakofóniája és a morgó-nyögő hangsáv közepette. Nem permeteztél vizet egy bohóc szájába, amíg a léggömb el nem tört a feje fölött; vizet permeteztél egy hölgy faragott lábai közé, amíg ki nem pattan a csiklója. Nem kongattál harangot az erősember-torony tetején, amikor kalapáccsal ütötted az alját; kalapáccsal megütötted az alját, és két villogó golyó lőtt fel a lüktető, fallikus alakú toronyba, a behasított tetején meleg gomolyag fröccsent ki, ha egészen elértek. Voltak túrák is. A lökhárítós autók karosszériaelemekhez hasonlóak, az egész szerkezet kigyullad, vibrál és kiengedi a gőzt, amikor valaki összeüti a megfelelő részeket. Pörgő melltartókupák és péniszcsomók, amelyek hüvely alakú meleg, ragacsos folyadéktócsákba mélyednek. Óriási, rózsaszín és pirosan világító hullámvasút, amely egy formás nőt formált az oldalán, majd a hátán. Többször meglovagoltam az íveit, a gyorsulás a szegycsonttól a mellig csodálatos volt, a szabadesés a mellbimbótarétól a puncifenékig izgalmas volt. Végső sebességgel mentem végig az összes túrán, háborogva a vidámságtól, bizseregve az elragadtatástól, bámulva a gyönyörű, ruhátlan testűeket, akik mindenhol rengetegen voltak. Egy erotikus vidámpark – a két szenvedélyem együtt. Meghaltam, és elmentem… nos, nem a mennyországba, természetesen, de egy ugyanolyan kellemes helyre. Aztán csikorogva megtorpantam a kurvák háza előtt. És a dolgok nagyon izgalmassá váltak. A déli gótikus kastély egy régimódi bordelló lenyűgöző kikapcsolódása volt, három emelet magas, oromzatos és erkélyes, mintha egyenesen a Bourbon Streetről repült volna be. Kék, zöld és piros árnyalatokban világított, és lüktetett az aktivitástól, jól lógott és jól felruházott árnyékfigurák köröztek a háttérvilágítású ablakok mögött. Egy nagy keblű animatronikus hölgy kiáltott, és intett a ház verandáján lévő túltömött kanapéról, az esti holografikus hölgyek pedig a kertben és a környező járdákon sétálgattak, s közben jöttek. Egy pillanatig néztem az eseményeket, elgyengülve a térdem és nedvesen, mint egy Jaws villamosozás után. Aztán bárról bárra beosontam a ház bejárati kapujához, de összetörtem, amikor az őrt álló meztelen ember azt mondta: "Sajnálom, csak párok." Kétségbeesetten néztem körül egy független férfit keresve a szép emberek nevető, szerető tömegében. És nem talált egyet sem. Úgy dőltem neki a kerítésnek, mintha valaki ellopta volna a vattacukromat, és a vashoz dörgölődtem.
Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor valaki megérintette a vállam. – Éppen levettem valamit a rövidnadrágomról – üvöltöttem, és megpördültem. A férfi nevetett. – És csak arra gondoltam, nem bánnád-e, ha a társam lennél estére? Magas volt, vékony és sötét, villogó fekete szemekkel és fehér fogakkal, gesztenyebarna színű selyemingben és szürke nadrágban. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de a szavak elakadtak a torkom száraz nyálában. Így hát az idegen megfogott a karon, és elvezetett a bivalyzó ajtónálló mellett, majd bevezetett a tiltott kastélyba. A csillárral megvilágított, vörös bársony bejárati folyosón egy férfi és egy nő – mindketten tökéletes meztelen megjelenésű modell – jöttek elénk. Míg a holografikus és kivetítős nők és férfiak korabeli öltözetben és levetkőzve parádéztak a háttérben, nevetésük és célozgatásaik hangjai betöltötték az illatos levegőt. A nagymellű hús-vér szőke megfogta kísérőm karját, és elvezette a folyosón egy szobába, becsukta maga mögött az ajtót, miközben holografikus szajhák cibáltak és mutattak a közelben. Aztán a vörös hajú, elképesztő adottságokkal rendelkező izomember megragadta a karomat, és kikísért a folyosóra, egy szobába, szemben azzal, amelyikben társam eltűnt. Hálószoba volt, vörösen megvilágítva, és gótikus stílusban volt berendezve. A baldachinos ágyon két félmeztelen, átlátszó alak volt, egy férfi egy nő tetején. Rövid időre abbahagyták, amit csináltak, és ránk néztek. – Mindig legyen hely még egynek – mondta a szemfényvesztő John, vigyorogva, és a karjával intett, mielőtt visszatért a piszkos dolgához. Az ágy sürgető lökésének ütemében csapódott a falnak. – Ennyire meztelennek kell lenned ehhez az utazáshoz – tájékoztatott a vezetőm, és a testére mutatott.
Nyeltem és bólogattam, hátat fordítottam, és sietve lehámoztam a pólómat, a rövidnadrágomat, a cipőmet és a bugyim. Az akasztott férfi ezután átnyújtott nekem egy 3D-s szemüveget a következő megjegyzéssel: „Viselje, ha utasítást kap”. Aztán bevitt egy másik ajtón, egy szobába, ahol csak egy bútor volt – egy piros habgumi fotel-típusú szék/ágy, mint egy megemelt kórházi ágy lepedő nélkül. Elhelyezett a fotelba, majd becsukta az ajtót, és teljesen magamra hagyott. Pontosan akkor, amikor kialudtak a lámpák. Az ágy és én elkezdtünk mozogni. Aztán röviden nagy fehér betűk égtek előttem: „Találkozás”. Képek kezdtek villogni körülöttem; lányok és fiúk találkozásának, férfiaknak és nőknek beszélgető és nevető képek, hol fekete-fehérben, hol színesben, álló- és mozgóképek, a régi időktől a modern időkig. – Igazán dagadt lány vagy – mondta hirtelen mellettem egy holografikus fiatalember. Úgy volt felöltözve, mint Potsie a Happy Days-ből, és azt hittem, hozzám beszél. Ám ekkor megjelent egy fiatal nő, aki megfogta a kezét, és azt mondta: – Szerintem te is nagyon ügyes vagy, Ralph. Tovább cirkáltam, és a nagy fehér betűk villogtak: „Kikészítés”. A képek kaleidoszkópja pedig átváltozott egymás kezét fogó, ölelkező, arcon csipegető férfiakra és nőkre. Aztán próbaképpen csókolózva, mélyen csókolva, franciául. A szexi képsort az ajkak csillogtatása és a vizenyőzés érzéki hangsávja kísérte. És az ágy melegebb lett, hozzám illően. Teljes méretű holografikus alakok bukkantak fel előttem és mellettem, összefonódva és csókolózva. És ekkor megjelent egy óriási égővörös ajakpár; úgy tűnt, hogy egyenesen rám dőlt. Éreztem, hogy valaki valóban megcsókol – ajkakon. Újra és újra felgyújtom a számat.
Csak feküdtem/ültem és vittem, bevettem az egészet, markoltam a felhevült habgumit és remegtem, a nedves, égő érzés az ajkamon és a lábaim között végig sugárzott rajtam. Aztán elkezdődött a simogatás. Körös-körül olyan képek sorakoztak, amelyekben férfiak nőket simogatnak, nők férfiakat, bensőségesen simogatják egymást a háborgó hústengerben. Úgy tűnt, maga az ágy lüktetett az elektromosságtól, és lángra lobbantotta a bőröm. Izzó, narancssárga kezek kinyúltak, megérintettek, megsimogattak, a szenvedély hangjai egyre erősödtek, elnyomva panaszos nyöszörgésemet. A nagy pár kéz a melleimre telepedett, cuppant és szorított. Felnyögtem, miközben a narancssárga ujjak felcsúsztak csillogó mellemre és fájóan kemény mellbimbóimra, enyhén és kifinomultan csípték és gurították őket, miközben holografikus és digitális meztelen férfiak és nők éreztek körülöttem. Aztán a kezek és a képek eltűntek, és rám tört a kielégítetlen szükséglet. Továbbléptem a következő szakaszba: „Párzás”. A nagy fehér betűk hozzátették: „Kérem, tegye fel a szemüvegét”. Az elfelejtett 3D-s szemüveget a szememre tapogattam, és az újra felbukkanó homályos képek rögtön az arcomba bukkantak. Óriás kakasok, cicik és puncik, duzzadt csuklyák és mellbimbók és ajkak, eres rózsaszín szárak emelkednek fel és tornyosulnak, cseresznyepiros mellbimbók virágoznak, közvetlenül előttem. Felemeltem a kezeimet és megpróbáltam megragadni egy kakast, kinyitottam a számat és megpróbáltam bevenni egy mellbimbót. De nem lehetett. A legkülönfélébb formájú és méretű nemi szervek csak pár centire lüktettek el tőlem, és rám nyomultak. Amíg a 3D-s testrészek 3D-s emberekké nem változtak, a férfiak morgolódtak és pumpáltak a nyögő nők felé, olyan közel, hogy szinte dörzsölni tudtam csillogó testüket, és a nyelvemet a nyitott szájukba dugtam.
Heves szenvedélyes kiáltásaik megütötték a fülemet, az érzékszervi túlterheltségtől megpördültem a fejemben. És akkor a 3D ismét 4D lett, az ágy hullámzott, vibrált, egy izzó zöld kéz jelent meg a lábaim között, és dörzsölte a csöpögő puncimat. – Óóó – nyögtem fel az ágyról, miközben a neonujjak lesüllyedtek bennem. Ragyogó kezek simogatták a melleimet, ragyogó ajkak csókoltak, merev mellbimbóimat beburkolták nedvességbe és melegbe, és szívtak, ujjaim pumpálták a puncimat. Az öröm borzongása végigfutott rajtam, ahogy megszomorodtam, felizgultam, és megbosszultam, ahogy a gyönyörű férfiak és nők őrülten szeretkeztek körülöttem.
Az ágy újra mozogni kezdett, a kezek, az ujjak, az ajkak és a képzetek eltűntek, így én bizonytalanul lógtam az eksztázis csúszós szélén. A melleim nedvesen és sóvárogva dübörögtek, a puncim fájóan üresen égett. És ott, válaszolva gonosz imáimra, ott állt az eltűnt társam, aki segített bejutni az örömök házába, és meztelenül ragyogott a lángoló fehér reflektorfényben. Várt rám, nagy farka egyenesen a puncimra mutatott és egyre közelebb került. Félredobtam a szemüvegem, és az ágy szétnyílt, és ezzel együtt a lábam is felnyílt. Egyenesen a sötét hajú idegenhez lebegtem, tágra nyíltan és készségesebben. Az óvszerbe burkolt erekciója megcsókolta sima szirmaimat, ő pedig megfogta a derekam, és könnyedén becsúszott, mi ketten eggyé váltunk. Az érzékiség szimfóniája tetőpontra duzzadt, tűzijátékok robbantak körülöttünk. Előre-hátra dobálta a csípőjét, kibaszott, feltöltött, olyan izgalomba ejtett, mint egy hullámvasút, és szexuális szabadesésbe sodort. 'Igen!' Felsikoltottam, a körmeimet a karjaiba vájtam, és felrobbantam az örömtől, az orgazmus forró dagálya száguldott át égő testemen.
Megragadta reszkető melleimet, és a kezébe zúzta, őrjöngve pumpált, pokolgépemet, saját, fehéren izzó orgazmusát lüktetve mélyen bennem.
Két nappal később lenyomoztam a piszkos öregembert. Egy szemeteskuka mögött ácsorgott a Six Flags Magic Mountain mögött. Csak meg kellett köszönnöm neki, és kérdeznem kellett valamit. – Jól érezted magad, mi? - grimaszolt, és rám ugrott. Hagytam, hogy elkapjon, tarts ki. – Van rá esély, hogy többet szerezzen ezekből a bérletekből? könyörögtem. Felém bámult. – Mebbe. Egy igazi csinos izgalom-keresőnek, mint te. – Amúgy honnan veszed őket? Nem bánom, hogy sorban állok. Nevetett. – Nem te érted őket, édesem, ők értenek téged. Egy piszkos kezét az arcomba tapasztotta. – Larry Lollie-nak hívnak. Érdekel egy nyári munka, véletlenül?
Eze gy pornóoldal, és nem erotikus. Erotikát Shakespearre írt. A bejegyzésed többi része nagyon jó, mert a sajátod, örülni kell h leírtad. Ha egy írót szeretnél arról kérdezni h mit gondol az irodalomról, vagy bármiról, akkor manipulatív jellegel a szavazás témát kell említeni, kérdezni.
Alkoholt a nap bármelyik szakaszában lehet venni. Az Amerikai filmek népszerűbbek mint a Magyar. Egy ételnek több neve is van. Lásd: Tócsni, cicege. Sokan a bort szódával isszák. Társadalmi elvárás, hogy a nőknek melltartót kell hordani Kőműves sokkal több fizut kap mint egy sok diplomás tanár. A Magyar gasztronómiai kultúrában gyökeret tudott verni a kebab, pizza és társai. Senki se szól rád ha a földre dobod a cigicsikket. A legtöbb hajléktalan igénytelen. Sajnos nem bohém csavargók, ingyenélők, művészek hanem masszív alkoholisták. Az év jelentős szakaszában Afrikai hőség van, a tél nagyon enyhe. Népszerű a kutyatartás. Állásinterjún avval foglalkoznak, hogy miben vagy rossz, mit nem tudsz. Kevés a női buszsofőr. Sok fiatal targoncakezelő akar lenni. ( magas a fizu). Hétvége előtt sokan több hétre való élelmiszert vásárolnak. Létezik a Budapest, vidék ellentét. A bevásárló kocsik mind a négy kereke forog ami butaság, ha csak a hátsó két kerék forogna ( jobbra, balra ) akkor könnyebb lenne irányítani.
A francba! Nemrég én pirítottam le másokat, hogy ne itt tegyenek javaslatokat, erre most én ugyanezt elkövetem. 😀 Az sem lehet mentségem, hogy a szerkesztők buzdítottak javaslattételre, hiszen egy szóval se mondták, hogy azt itt tegyem. :$ Kérlek tegyétek át előző „ri-posztomat" a másik fórumra – tudom, hogy van rá lehetőségetek – amennyiben azt it zavarónak, nem idevalónak érzitek. Köszi és bocsi 🙂
Itt ismét felmerül a kérdés, hogy mi a szavazás célja. Én valahogy úgy éreztem, hogy eredetileg a cél kettős lehetett. Egyrészt biztosítani akarta a könnyű, egyszerű szavazást, másrészt rá akarta bírni egy picit az olvasókat a több munkára, azzal, hogy lehetőséget biztosított a szakértőinek nevezett szavazásra, hiszen ott már több szempont szerint teheti de többet is kell azon gondolkodni. Ez utóbbit jutalmazzák a több munka, nagyobb díjazás elve szerint. A probléma okát én abban látom, hogy összemosódik a kétéle szavazás átlaga és ebből igyekeznek kihozni egyet. Egyféle statisztika csak egy kérdésre adhat választ, azok összevonása már mindenképpen hibás eredményt ad csak. Ennek a tudománynak (statisztika) pedig az lenne az eredeti célja, hogy egy bizonyos kérdésre indoklás nélküli szavazással igen-nem vonatkozásban adjon választ. A kérdés pedig itt nem látszik egyértelműnek. Ha én olvasok valamit, előtérbe kerülnek az érzelmek. Azt gondolom nem csak nálam. Egyfajta érzelem mindenkiben lecsapódik. Ez nagyban függ a hangulatomtól és a beállítottságomtól is. Ha én kizárólag az irodalmi jellegét, a stílust részesítem előnyben, akkor arra gondolok, amikor szavazok. Mivel ez egy erotikus oldal, úgy gondolom, hogy az eredeti kérdés inkább annak eldöntésére vonatkozna, hogy mennyire erotikus. A kettőnek ugyan nem sok köze van egymáshoz, de a tetszésindexet mégis nagyban befolyásolja mindenkinél a leírás módja és akár annak hossza is. Ha leírom egy mondattal például, hogy a szomszéd fiával háltam az kifejezi ugyan a lényeget, de ha részletezem ennek az okát és azokra a kérdésekre is adok választ, amit Dorianék fejtegettek egy másik posztban, akkor már érdekesebb lesz, és bepillantást enged a saját életembe, talán egy picit a lelkivilágomba is. Ezeknél sem mindig egyféle kérdésre adok választ, sőt, nem is mindig lesz igazi kérdés. Ennélfogva az olvasó sem mindig ugyanarra fog válaszolni a szavazatával. Önkéntelenül is a benne megfogalmazódó kérdésre a történetben adott választ fogja alapul venni, és arra fog szavazni, mennyire találta azt kielégítőnek. Egy olyan olvasónál, aki kizárólag egy előre önmagában megfogalmazott kérdésre keresi a választ, ez nem kerül annyira előtérbe, ő továbbra is akként fog szavazni, mennyire találta meg a saját kérdésére a választ. Például mennyire jó annak a stílusa. A jelenlegi szavazás ezekre mindre választ adhatna. Csakhogy ha a tejet összekeverem a kakaóval akkor már a tejeskakaót fogom értékelni ízhatás szempontjából és nem ad igazi választ arra a kérdésre, mennyire ízlene nekem a tej, sem pedig arra, hogy külön élvezném–e a kakaópor ízét a nyelvemen. Tehát a kérdés feltevése nem mindegy, mert az dönti el, mire keresek választ, azaz, mire is szavaznék. Ezt kellene szerintem különválasztani, esetleg pontosítani, és itt jön be az, hogy egyet kell értenem Évával, miszerint felesleges többféle szavazás. De, ha meghagyom az „egygombosat”, akkor ugyanez a helyzet marad. Én inkább olyanra gondoltam, ami hasonlóan a jelenlegi szakértői szavazáshoz meghagyná a lehetőséget többéle szavazásra. A történet alján látható lenne mondjuk egy legördülő ablak, ami jó lenne arra, hogy ne zavarja azokat, akik nem szeretnének szavazni, inkább szóban mondanák el a véleményüket. A legördülő ablakba akár 20 kérdésre is kérhetnénk választ, bár egyik sem lenne kötelező. Mivel itt a másik cél annak segítése volt, hogy T–pontokat is lehessen gyűjteni ezáltal én megkockáztatnám hát, hogy aki több kérdésre ad választ, azaz többféle szempont szerint szavaz, az kaphasson több pontot, aki viszont csak egyre az nyilán csak egyet. Ennek eldöntése ismét attól a kérdéstől függ, hogy a szerkesztők mennyire szeretnének részletes szavazatot. Amennyiben elegendő a meglevő három, akkor maradhat a pontszerzés összege is. Ezt pedig úgy képzelem el, hogy amikor megnyitom a legördülő ablakot, akkor megjelenik mindhárom kérdés, éppúgy mint most, de ha csupán egy kérdésre válaszolok, akkor 1 pontot érjen ez nekem, amennyiben mindháromra akkor kapjak kettőt. De lehetne ezt bővíteni is. Mivel az oldal erotikus, emiatt az első kérdés az lenne, mennyire találtam erotikusnak ezt.
Írtam már, hogy ezzel lehetőség lenne még több kérdésre is választ kapni, bár a kérdést nem ártana pontosítani. Egy történetet sokféle szempontból lehet értékelni. Na, ezt is lehetne folytatni, de már így is túlságosan sok lettem. Megint… 😀
Szükségtelen a kétféle szavazási mód. Legyen csak egyféle, a sima szavazás, mert szerintem a "részletes" sem informálja az olvasót jobban, főleg úgy, ha mindenki alapról indul és nincs itt ajánlás. Legyen csak az egyszerű és azért 2 "T" pont. Itt pedig adja ki az átlagot. Igazságosabb és informatívabb.
Volt pár szavazással kapcsolatos értékes felvetés, amire szeretnénk reagálni. - "Szakértői" szavazás: A megnevezés más ősrégi, fel sem merült, hogy valakit összezavarna, de ettől függetlenül teljesen logikus és érthető az álláspontotok. Ez alapján az átnevezése "Részletes"-re csökkentené a zavart? Vagy van jobb ötletetek? - Pontátlagok mutatása: Ezt a kérdést kettébontanánk a gyors és a jövőbeni részletes szavazásra. A gyors szavazás átlaga szerintünk nagyon informatív a történet elolvasása előtt, sokaknak segít eldönteni, hogy egyáltalán érdemes-e elkezdeni a történetet. Viszont a részletes szavazásnál ez nem áll fent, ott jogos a felvetés, hogy ne legyen ilyen "segítség". (Az író vagy aki már szavazott, ők természetesen láthatják az eredményt.)
Kérjük, bármilyen véleményetek, ötletetek van (akár ebben a témában, akár más témában) dobjátok be, igyekszünk mindenre minimum reagálni, de sok esetben meg is valósítani. 🙂
Igen, én is először azt hittem a szakértőihez van valami kritérium. Aztán rájöttem, kamu az egész. Mindenki ott pontoz, ahol akar. Sok mindenben nem értek egyet az adminokkal, az oldal üzemeltetőivel, de értelmesnek tűnnek, ezt hogy nem veszik észre, és miért nem korrigálják. Csak magukat járatják le.
A szakértő valóban nem a legmegfelelőbb elnevezés, mert én eleinte azért sem használtam, mert hogyan is lehetnék én szakértő itt bármilyen témában?! Igazság szerint meg se nyitottam, mert arra gondoltam, hogy nem nekem való az. Persze egy idő után felülkerekedett bennem a kíváncsiság, akkor meg azt nem tudtam eldönteni például, hogy mennyi pontot adhatnék egy szöveg nélkül képregény esetében a megfogalmazásra. Úgy gondoltam, hogy annál a mondanivalót gondolták megfogalmazásnak, de mivel nem igazán láttam meg azt bennük, ezért jó ideig ismét békén hagytam azt a szakértőit. Pedig biztosan mindegyiknek akad mondanivalója, de... Elkönyveltem hát magamban, hogy nem értek hozzá, nem nekem találták azt ki. Lehet Arya-ban is hasonló kétségek merültek fel, ezért érdeklődött. Később beszélgettem erről az oldalról pár régebbi taggal és sok mindenre fény derült akkor. Na, jó. Inkább csak annyiról volt szó, hogy pár véleménnyel és információval több lett. Aztán onnantól nem igazán érdekelt a statisztika, amikor azt tapasztaltam, hogy a kommentek alapján milyen jó az a sztori, ám a pontszám átlaga kezdett lefelé süllyedni. Elismerem, nem mindig felel meg az ízlésem a nagyközönségnek, mert ami nekem szép, mondjuk stílusa tetszik, vagy csak a mondanivalóját találom igaznak, azt mások elég kevésre értékelik. Ez persze nem jelent semmit, de... Amikor ez tudatosodott bennem, onnantól nem pontoztam le senkiét, nem akarok én ünneprontó lenni. Egyébként is sokkal szebb dolog, jobb érzés jó kislányként viselkedni, azaz örömöt adni, nagyobb pontszámot osztogatni. Nyilván nem akarok önmagammal meghasonulni, ezért inkább csak azoknak tartogatom ezt az „ajándékom" aki valamilyen szempontból azt szerintem megérdemli. Senki sem szenved, mindenki jól jár. Én is, ha találok olyat, amire 8-9-10 pontot adhatok. Attól kevesebb valószínűleg rontaná az átlagot. Már megint... Bocsi. :piruló_smiley
Kínálja, hogy te is az átlaggal szavazzál. Hogy ezt a szavazósdit hogy állították be, az egy nagy kérdés. Az alapvető hiba, hogy létrehoztak egy szakértői státuszt, anélkül, hogy meghatározták volna ki is a szakértő. Innen kezdve az a szakértő, aki annak képzeli magát, illetve ha 2 "T" pontot akar egy helyett. Ez így egy nagy marhaság. Legyen csak 10 csillag, ami mind ki van töltve színnel, és a szavazó döntse el, melyik csillagnál áll meg, melyiket jelöli szavazatának. Sokkal tisztább lenne a kép. És a szavazatra késztetéshez, minden szavazatért járna a két pont.
Valahogy Arya-val kell egyetértenem, mert nem mutatná, ha nem azt akarja „kínálni". Gondolkodtam már azon, hogy felvetem javaslatként, hogy az átlag – mások pontértékének átlaga – csak saját véleményem megadását követően legyen látható számomra. Valószínűnek tartom, hogy aki így állította be, és nem fordítva, az a választást igyekezett megkönnyíteni az olvasók számára. Ennek hasznossága részemre megkérdőjelezhető, mert sok olyan sztorit olvastam, aminek a pontátlaga alacsony, nekem mégis tetszett, de ez fordítva is többször előfordult. Nyilván minden értékelés szubjektív, de az oldal gazdái így döntöttek, és nagyon valószínű, hogy a könnyítés végett. Nem hinném, hogy változtatni akarnának, ezért nem is javasoltam. Ettől még a „felkínálás" gondolatával egyetértek, hiszen ha mutatják, teljesen úgy néz ki, mintha ők egyetértenének azzal az átlaggal. Félreértés ne essék, nem azt írtam, hogy egyetértenek, hanem csak annyit, hogy úgy néz ki! A látszat néha csal. Tudom. Maradjunk hát abban, hogy a pontozás is csak statisztika. 🙂 Márpedig a statisztika tudomány, nem illik lebecsülni. De a tudomány is csak egy eszköz, lehet többféleképpen is használni. Nem akarok az atomenergiára utalni, vagy a kés példájára. Bármelyik példát is hoznám fel, lehetne az eredményes. Az eredmény pedig csak a céltól függ. Remélem elértem a célt e magyarázattal, ami csupán az volt, hogy bár igazat adnék Arya-nak, csupán azért tettem picivel hosszabban, hogy meg, és ne félre értse.
De ha nem akarod érteni, elmagyarázom, mert a felnőtt olvasók is értik: az írások értékelése szubjektív lehet kizárólag, mert az objektív szempontokhoz akadémikusnak kellene lenni, vagy legalább magyartanárnak.
Ezért aki szavaz, az a saját egyéni véleményét képviseli, ami nem tükrözheti az írásmű teljes, irodalmi értékét. Főleg, hogy erotikus tartalmakról lévén szó, a cél elsősorban, hogy izgató legyen. Ezen kár vitatkozni.
Ikeásjakuzzi kollégának meg köszönöm, hogy értette. A fricska is tetszett, de Virág kartársnő nem biztos, hogy érti...
Szóval, amikor elsétáltam a Universal Studios Hollywoodtól egy közelmúltbeli vakáció/zarándoklat alkalmával Dél-Kaliforniai parkvidékre a harmadik éves főiskolai nyári szünetem alatt, kicsit jobban felkeltette az érdeklődésemet a piszkos öregember, aki kiugrott egy turné mögül. busszal, és felkiáltott: 'Akarsz látni egy vidámparkot, amely nem szerepel a térképeken?'
Őrült pillantás volt a szemében. De nem olyan, amit az olcsó piától kapsz. Inkább az a fajta, amit akkor kapunk, amikor 4,2 G-t nyomunk 96 mérföld/órás sebességgel nyolcvan fokos szabadesésben a Millennium Force hullámvasút 310 láb magas pontjáról az Ohio állambeli Sandusky állambeli Cedar Point-ban.
Azonnal vonzott a férfi.
– Szereted őket, ugye? Szeretsz lovagolni? – motyogta, mielőtt még válaszolhattam volna az első kérdésére.
– M-talán – krákogtam.
Nevetve ugatott a mellkasomra hunyorogva. – Azok nem gödröcskék a Psycho House pólódban, édesem.
Elpirultam a leégés alatt. Hajlamos vagyok túlzottan izgatott lenni, ha „szórakozom” egy vidámparkban, érzelmileg és fizikailag is. Az öreg fickó megrázta bozontos fejét. – Igen, minden alkalommal ki tudok találni egy igaz hívőt. Magam is parki keresztes/hullámvasúti vándor voltam. A pokolba, 55-ben felém építették a Disneylandet. És Coney Islanden voltam, amikor az egy igazi sziget volt, nem csak valami punk
félszigeten – kuncogott, reumás szemei ??sóvárgóvá váltak. – Hú – leheltem, és körbeforgattam hosszú, csupasz lábaimat
mintha pisilnem kellett volna.
– Szóval, mi van vele? Olyan vidámparkot szeretne látni, amelyet egyetlen kétbites utazási brosúrában sem talál? Lovagolni és játszani, a turisták soha nem szabadulnak meg és nem játszanak?
– Magánparkra gondol?
Körülnézett a napsütötte, autóktól és buszoktól eldugult parkolón, majd vissza a mellkasomra. Bólintott.
'Ahol?' sikítottam. 'Hogy hívják? Milyen típusú túrákat, játékokat, mellékbemutatókat és látnivalókat kínálnak? Egy jelöletlen vidámparkot találni olyan volt, mintha szivárványt lovagolnánk egy aranyedénybe.
Ez a piszkos manó közelebb intett. Előreugrottam, ő pedig megszorította zsíros ujjait a felkaromra. – Lolliewood – lehelte.
Küzdöttem az öklendezés késztetésével, mind az izgalomtól, mind a férfi leheletétől. – Larry Lollie?
'Tudod?'
– Hallottam pletykákat.
Bólintott, és piszkos kezét fel-alá dörzsölte a karom felvillanyozó bőrén. – Igazak. Larry Lollie korábban több vándorcirkuszt, karnevált és furcsa show-t rendezett, több vidámparkot vezetett, mint a Ringling Brothers és a Knott Family együttvéve. Amíg…'
– Disney jött? – lihegtem.
Megrázta a fejét. 'Nem. – Amíg az adóhivatal be nem kapta a horgát, lefoglalta az összes vagyonát. Saját sovány karját a derekam köré akasztotta, magához húzva a bordaívemet. – Néhány elrejtett tárgyat, vagyis olyan dolgokat, amelyek nem szerepelnek a könyvekben vagy a térképeken.
nyeltem egyet. Ha Larry Lollie-ról van szó, a túrák és a látnivalók elsőrangúak voltak. – Mi-mi-hol van?
A piszkos öregember lámpás vigyorral vigyorgott. – Van egy térképem – mondta, és felcsúsztatta kezét csupa mellemre, és megnyomta a húst. – Akárcsak ők a csillagtérképek, csak ebben csak egy nagy csillag van.
Beharaptam az ajkamat és megveregettem a szempilláimat, felforrt a vérem. – Hol van, és hogyan tudok bejutni?
Elég hosszan elengedte bizsergető mellemet, hogy rozoga munkanadrágjából egy elszáradt papírdarabot és egy piros, műanyag kártyát kotorjon elő. Feltartotta őket, a hitelkártya méretű kártya csillogott a ragyogó napon, arany holografikus dupla L betűkkel csábítóan kacsintottak rám. "Ezzel és az egyik ilyennel megtalálhatod és bejuthatsz."
Nagyot nyeltem, most mindenhol izzadtam, rohantam a pulzusom. – Mi... mibe fog ez nekem kerülni? – kérdeztem, tudván, hogy az utolsó utazási csekket a Jurassic Park River Adventure-en a Universal Studios-ban bontottam ki.
Áthelyezte a kártyát a térképes kezére, a másik kezével pedig ismét a mellemet simogatta, és megfeszült mellbimbómat. megborzongtam. Lehet, hogy az idős srác manapság így szerezte izgalmait. De ha ez bejutna a legendás Lolliewoodba, akkor egész nap lovagolhatna. Megragadtam a vállát, felemelve a port, és valamit, ami még nem volt por – a középső harmadában.
Ránézett a kezemre és elvigyorodott. – Imádni fogod ezt a helyet, édesem. Ez… csak felnőtteknek szól.
Megragadtam mindkét vállát, és lefelé mozgattam az arcomat, csukott szemmel és összeráncolt ajkakkal.
– Hé, mi folyik ott? – kiáltott valaki. Egy biztonsági őr száguld felénk.
A piszkos öregember ledobta a mellemet, a térképét és a kártyáját, és rohanni kezdett, a biztonsági őr üldözőben.
Mindketten elkerülték a forgalmat az autópályán, amikor elővettem a térképet és a piros lapot, és bedobtam őket a táskámba. Aztán átugrottam a bérelt autómhoz, és elénekeltem: "Lolliewood, Lolliewood, oh lollie-lollie-lollie Lolliewood..."
Larry Lollie „ranchja” messze a túlsó végében volt, egy poros, kétórás autóútra Anaheimtől és az én Doodlebug Moteltől északkeletre, a félsivatagos vidék száraz öbleinek és palántájának közepén.
Végre megtaláltam a sziklás fennsíkot a „Következő benzinkút 60 mérföldre” táblától három mérföldre nyugatra, amikor leszállt az éjszaka. Az autópálya aljáról úgy tűnt, semmi sem volt ott, csak vulkáni kőzet és néhány kócos bokor. De ahogy lehajtottam az aszfaltról egy földútra, felfelé a poros ösvényen, amely a kiemelkedés körül kanyargott, hirtelen egy zárt kapura és egy őrházra bukkantam.
Három férfi fortyogott ki az őrházból, mindegyik olyan nagynak és keménynek tűnt, mint a Zöldsapkás vagy a Disney-ügyvédek. Kiparancsoltak a kocsiból. Az egyik elvette az erszényemet és átment rajta, elkobozta a mobilomat és a fényképezőgépemet, míg egy másik a testemen végighúzta a kezét, és átkutatott. Míg a harmadik alaposan megvizsgálta a parkbérletemet, és azt mondta nekem, hogy alá kell írnom egy felmondást, ami örökre elveszít minden jogot, hogy a lolliewoodi kalandjaimmal dicsekedhessek minden élő vagy halott előtt.
Aláírtam a felmondást, és a férfi kettévágta a belépőkártyámat. Aztán beengedtek a kapun. Gyorsan felhajtottam a sötét, szerpentines úton, majd lefelé, egy erős fákkal borított völgybe kanyarodva. Az öntözési költségek önmagukban csillagászatiak voltak.
Végül behajóztam egy parkolóba, és egy másik biztonsági ember találkozott az autómmal. Újra megadta nekem az egyszeri utat, mielőtt egy kövezett ösvény felé intett, amely a pálma- és fenyőerdőbe vezetett. Lefelé rohantam a nyuszi ösvényen, megelőzve azokat a párokat, akik úgy száguldoztak, mint ahogy ez minden este megtörtént számukra.
És még egy tucat kanyar után végre egy tisztásra értem. És ott volt. Terjedjen el annak a buja, ember alkotta völgynek az alján, amelyet tornyos, kopár vulkáni kőzet vesz körül. Lolliewood. Nagy, merész, neonvörös betűkkel égve egy fekete, arany tüskés kerítés fölött, amely körülvette az egész lángoló, harsogó privát vidámparkot. Úgy éreztem magam, mint az anya, aki az idegenek leszállóhelyére botorkál a Harmadik típusú közeli találkozásokban.
Bementem a vidámparkba. A téma a SEX, nagy, izzó betűkkel.
Rengeteg karneváli játék volt, a régi kedvencek határozottan felnőtté váltak a csillogó fények alatt, a kaliope zene kakofóniája és a morgó-nyögő hangsáv közepette. Nem permeteztél vizet egy bohóc szájába, amíg a léggömb el nem tört a feje fölött; vizet permeteztél egy hölgy faragott lábai közé, amíg ki nem pattan a csiklója. Nem kongattál harangot az erősember-torony tetején, amikor kalapáccsal ütötted az alját; kalapáccsal megütötted az alját, és két villogó golyó lőtt fel a lüktető, fallikus alakú toronyba, a behasított tetején meleg gomolyag fröccsent ki, ha egészen elértek.
Voltak túrák is. A lökhárítós autók karosszériaelemekhez hasonlóak, az egész szerkezet kigyullad, vibrál és kiengedi a gőzt, amikor valaki összeüti a megfelelő részeket. Pörgő melltartókupák és péniszcsomók, amelyek hüvely alakú meleg, ragacsos folyadéktócsákba mélyednek. Óriási, rózsaszín és pirosan világító hullámvasút, amely egy formás nőt formált az oldalán, majd a hátán. Többször meglovagoltam az íveit, a gyorsulás a szegycsonttól a mellig csodálatos volt, a szabadesés a mellbimbótarétól a puncifenékig izgalmas volt.
Végső sebességgel mentem végig az összes túrán, háborogva a vidámságtól, bizseregve az elragadtatástól, bámulva a gyönyörű, ruhátlan testűeket, akik mindenhol rengetegen voltak. Egy erotikus vidámpark – a két szenvedélyem együtt. Meghaltam, és elmentem… nos, nem a mennyországba, természetesen, de egy ugyanolyan kellemes helyre.
Aztán csikorogva megtorpantam a kurvák háza előtt. És a dolgok nagyon izgalmassá váltak.
A déli gótikus kastély egy régimódi bordelló lenyűgöző kikapcsolódása volt, három emelet magas, oromzatos és erkélyes, mintha egyenesen a Bourbon Streetről repült volna be. Kék, zöld és piros árnyalatokban világított, és lüktetett az aktivitástól, jól lógott és jól felruházott árnyékfigurák köröztek a háttérvilágítású ablakok mögött. Egy nagy keblű animatronikus hölgy kiáltott, és intett a ház verandáján lévő túltömött kanapéról, az esti holografikus hölgyek pedig a kertben és a környező járdákon sétálgattak, s közben jöttek.
Egy pillanatig néztem az eseményeket, elgyengülve a térdem és nedvesen, mint egy Jaws villamosozás után. Aztán bárról bárra beosontam a ház bejárati kapujához, de összetörtem, amikor az őrt álló meztelen ember azt mondta: "Sajnálom, csak párok."
Kétségbeesetten néztem körül egy független férfit keresve a szép emberek nevető, szerető tömegében. És nem talált egyet sem. Úgy dőltem neki a kerítésnek, mintha valaki ellopta volna a vattacukromat, és a vashoz dörgölődtem.
Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor valaki megérintette a vállam. – Éppen levettem valamit a rövidnadrágomról – üvöltöttem, és megpördültem.
A férfi nevetett. – És csak arra gondoltam, nem bánnád-e, ha a társam lennél estére?
Magas volt, vékony és sötét, villogó fekete szemekkel és fehér fogakkal, gesztenyebarna színű selyemingben és szürke nadrágban. Kinyitottam a számat, hogy válaszoljak, de a szavak elakadtak a torkom száraz nyálában. Így hát az idegen megfogott a karon, és elvezetett a bivalyzó ajtónálló mellett, majd bevezetett a tiltott kastélyba.
A csillárral megvilágított, vörös bársony bejárati folyosón egy férfi és egy nő – mindketten tökéletes meztelen megjelenésű modell – jöttek elénk. Míg a holografikus és kivetítős nők és férfiak korabeli öltözetben és levetkőzve parádéztak a háttérben, nevetésük és célozgatásaik hangjai betöltötték az illatos levegőt.
A nagymellű hús-vér szőke megfogta kísérőm karját, és elvezette a folyosón egy szobába, becsukta maga mögött az ajtót, miközben holografikus szajhák cibáltak és mutattak a közelben. Aztán a vörös hajú, elképesztő adottságokkal rendelkező izomember megragadta a karomat, és kikísért a folyosóra, egy szobába, szemben azzal, amelyikben társam eltűnt.
Hálószoba volt, vörösen megvilágítva, és gótikus stílusban volt berendezve. A baldachinos ágyon két félmeztelen, átlátszó alak volt, egy férfi egy nő tetején. Rövid időre abbahagyták, amit csináltak, és ránk néztek. – Mindig legyen hely még egynek – mondta a szemfényvesztő John, vigyorogva, és a karjával intett, mielőtt visszatért a piszkos dolgához. Az ágy sürgető lökésének ütemében csapódott a falnak.
– Ennyire meztelennek kell lenned ehhez az utazáshoz – tájékoztatott a vezetőm, és a testére mutatott.
Nyeltem és bólogattam, hátat fordítottam, és sietve lehámoztam a pólómat, a rövidnadrágomat, a cipőmet és a bugyim. Az akasztott férfi ezután átnyújtott nekem egy 3D-s szemüveget a következő megjegyzéssel: „Viselje, ha utasítást kap”. Aztán bevitt egy másik ajtón, egy szobába, ahol csak egy bútor volt – egy piros habgumi fotel-típusú szék/ágy, mint egy megemelt kórházi ágy lepedő nélkül. Elhelyezett a fotelba, majd becsukta az ajtót, és teljesen magamra hagyott.
Pontosan akkor, amikor kialudtak a lámpák.
Az ágy és én elkezdtünk mozogni. Aztán röviden nagy fehér betűk égtek előttem: „Találkozás”. Képek kezdtek villogni körülöttem; lányok és fiúk találkozásának, férfiaknak és nőknek beszélgető és nevető képek, hol fekete-fehérben, hol színesben, álló- és mozgóképek, a régi időktől a modern időkig.
– Igazán dagadt lány vagy – mondta hirtelen mellettem egy holografikus fiatalember.
Úgy volt felöltözve, mint Potsie a Happy Days-ből, és azt hittem, hozzám beszél. Ám ekkor megjelent egy fiatal nő, aki megfogta a kezét, és azt mondta: – Szerintem te is nagyon ügyes vagy, Ralph.
Tovább cirkáltam, és a nagy fehér betűk villogtak: „Kikészítés”. A képek kaleidoszkópja pedig átváltozott egymás kezét fogó, ölelkező, arcon csipegető férfiakra és nőkre. Aztán próbaképpen csókolózva, mélyen csókolva, franciául. A szexi képsort az ajkak csillogtatása és a vizenyőzés érzéki hangsávja kísérte. És az ágy melegebb lett, hozzám illően.
Teljes méretű holografikus alakok bukkantak fel előttem és mellettem, összefonódva és csókolózva. És ekkor megjelent egy óriási égővörös ajakpár; úgy tűnt, hogy egyenesen rám dőlt. Éreztem, hogy valaki valóban megcsókol – ajkakon. Újra és újra felgyújtom a számat.
Csak feküdtem/ültem és vittem, bevettem az egészet, markoltam a felhevült habgumit és remegtem, a nedves, égő érzés az ajkamon és a lábaim között végig sugárzott rajtam. Aztán elkezdődött a simogatás.
Körös-körül olyan képek sorakoztak, amelyekben férfiak nőket simogatnak, nők férfiakat, bensőségesen simogatják egymást a háborgó hústengerben. Úgy tűnt, maga az ágy lüktetett az elektromosságtól, és lángra lobbantotta a bőröm. Izzó, narancssárga kezek kinyúltak, megérintettek, megsimogattak, a szenvedély hangjai egyre erősödtek, elnyomva panaszos nyöszörgésemet.
A nagy pár kéz a melleimre telepedett, cuppant és szorított. Felnyögtem, miközben a narancssárga ujjak felcsúsztak csillogó mellemre és fájóan kemény mellbimbóimra, enyhén és kifinomultan csípték és gurították őket, miközben holografikus és digitális meztelen férfiak és nők éreztek körülöttem.
Aztán a kezek és a képek eltűntek, és rám tört a kielégítetlen szükséglet. Továbbléptem a következő szakaszba: „Párzás”. A nagy fehér betűk hozzátették: „Kérem, tegye fel a szemüvegét”. Az elfelejtett 3D-s szemüveget a szememre tapogattam, és az újra felbukkanó homályos képek rögtön az arcomba bukkantak.
Óriás kakasok, cicik és puncik, duzzadt csuklyák és mellbimbók és ajkak, eres rózsaszín szárak emelkednek fel és tornyosulnak, cseresznyepiros mellbimbók virágoznak, közvetlenül előttem. Felemeltem a kezeimet és megpróbáltam megragadni egy kakast, kinyitottam a számat és megpróbáltam bevenni egy mellbimbót. De nem lehetett.
A legkülönfélébb formájú és méretű nemi szervek csak pár centire lüktettek el tőlem, és rám nyomultak. Amíg a 3D-s testrészek 3D-s emberekké nem változtak, a férfiak morgolódtak és pumpáltak a nyögő nők felé, olyan közel, hogy szinte dörzsölni tudtam csillogó testüket, és a nyelvemet a nyitott szájukba dugtam.
Heves szenvedélyes kiáltásaik megütötték a fülemet, az érzékszervi túlterheltségtől megpördültem a fejemben.
És akkor a 3D ismét 4D lett, az ágy hullámzott, vibrált, egy izzó zöld kéz jelent meg a lábaim között, és dörzsölte a csöpögő puncimat. – Óóó – nyögtem fel az ágyról, miközben a neonujjak lesüllyedtek bennem.
Ragyogó kezek simogatták a melleimet, ragyogó ajkak csókoltak, merev mellbimbóimat beburkolták nedvességbe és melegbe, és szívtak, ujjaim pumpálták a puncimat. Az öröm borzongása végigfutott rajtam, ahogy megszomorodtam, felizgultam, és megbosszultam, ahogy a gyönyörű férfiak és nők őrülten szeretkeztek körülöttem.
Az ágy újra mozogni kezdett, a kezek, az ujjak, az ajkak és a képzetek eltűntek, így én bizonytalanul lógtam az eksztázis csúszós szélén. A melleim nedvesen és sóvárogva dübörögtek, a puncim fájóan üresen égett. És ott, válaszolva gonosz imáimra, ott állt az eltűnt társam, aki segített bejutni az örömök házába, és meztelenül ragyogott a lángoló fehér reflektorfényben. Várt rám, nagy farka egyenesen a puncimra mutatott és egyre közelebb került.
Félredobtam a szemüvegem, és az ágy szétnyílt, és ezzel együtt a lábam is felnyílt. Egyenesen a sötét hajú idegenhez lebegtem, tágra nyíltan és készségesebben.
Az óvszerbe burkolt erekciója megcsókolta sima szirmaimat, ő pedig megfogta a derekam, és könnyedén becsúszott, mi ketten eggyé váltunk. Az érzékiség szimfóniája tetőpontra duzzadt, tűzijátékok robbantak körülöttünk. Előre-hátra dobálta a csípőjét, kibaszott, feltöltött, olyan izgalomba ejtett, mint egy hullámvasút, és szexuális szabadesésbe sodort.
'Igen!' Felsikoltottam, a körmeimet a karjaiba vájtam, és felrobbantam az örömtől, az orgazmus forró dagálya száguldott át égő testemen.
Megragadta reszkető melleimet, és a kezébe zúzta, őrjöngve pumpált, pokolgépemet, saját, fehéren izzó orgazmusát lüktetve mélyen bennem.
Két nappal később lenyomoztam a piszkos öregembert. Egy szemeteskuka mögött ácsorgott a Six Flags Magic Mountain mögött. Csak meg kellett köszönnöm neki, és kérdeznem kellett valamit.
– Jól érezted magad, mi? - grimaszolt, és rám ugrott.
Hagytam, hogy elkapjon, tarts ki. – Van rá esély, hogy többet szerezzen ezekből a bérletekből? könyörögtem.
Felém bámult. – Mebbe. Egy igazi csinos izgalom-keresőnek, mint te.
– Amúgy honnan veszed őket? Nem bánom, hogy sorban állok.
Nevetett. – Nem te érted őket, édesem, ők értenek téged. Egy piszkos kezét az arcomba tapasztotta. – Larry Lollie-nak hívnak. Érdekel egy nyári munka, véletlenül?
Alkoholt a nap bármelyik szakaszában lehet venni.
Az Amerikai filmek népszerűbbek mint a Magyar.
Egy ételnek több neve is van. Lásd: Tócsni, cicege.
Sokan a bort szódával isszák.
Társadalmi elvárás, hogy a nőknek melltartót kell hordani
Kőműves sokkal több fizut kap mint egy sok diplomás tanár.
A Magyar gasztronómiai kultúrában gyökeret tudott verni a kebab, pizza és társai.
Senki se szól rád ha a földre dobod a cigicsikket.
A legtöbb hajléktalan igénytelen. Sajnos nem bohém csavargók, ingyenélők, művészek hanem masszív alkoholisták.
Az év jelentős szakaszában Afrikai hőség van, a tél nagyon enyhe.
Népszerű a kutyatartás.
Állásinterjún avval foglalkoznak, hogy miben vagy rossz, mit nem tudsz.
Kevés a női buszsofőr.
Sok fiatal targoncakezelő akar lenni. ( magas a fizu).
Hétvége előtt sokan több hétre való élelmiszert vásárolnak.
Létezik a Budapest, vidék ellentét.
A bevásárló kocsik mind a négy kereke forog ami butaság, ha csak a hátsó két kerék forogna ( jobbra, balra ) akkor könnyebb lenne irányítani.
Az sem lehet mentségem, hogy a szerkesztők buzdítottak javaslattételre, hiszen egy szóval se mondták, hogy azt itt tegyem. :$
Kérlek tegyétek át előző „ri-posztomat" a másik fórumra – tudom, hogy van rá lehetőségetek – amennyiben azt it zavarónak, nem idevalónak érzitek. Köszi és bocsi 🙂
A probléma okát én abban látom, hogy összemosódik a kétéle szavazás átlaga és ebből igyekeznek kihozni egyet. Egyféle statisztika csak egy kérdésre adhat választ, azok összevonása már mindenképpen hibás eredményt ad csak. Ennek a tudománynak (statisztika) pedig az lenne az eredeti célja, hogy egy bizonyos kérdésre indoklás nélküli szavazással igen-nem vonatkozásban adjon választ. A kérdés pedig itt nem látszik egyértelműnek.
Ha én olvasok valamit, előtérbe kerülnek az érzelmek. Azt gondolom nem csak nálam. Egyfajta érzelem mindenkiben lecsapódik. Ez nagyban függ a hangulatomtól és a beállítottságomtól is. Ha én kizárólag az irodalmi jellegét, a stílust részesítem előnyben, akkor arra gondolok, amikor szavazok. Mivel ez egy erotikus oldal, úgy gondolom, hogy az eredeti kérdés inkább annak eldöntésére vonatkozna, hogy mennyire erotikus. A kettőnek ugyan nem sok köze van egymáshoz, de a tetszésindexet mégis nagyban befolyásolja mindenkinél a leírás módja és akár annak hossza is. Ha leírom egy mondattal például, hogy a szomszéd fiával háltam az kifejezi ugyan a lényeget, de ha részletezem ennek az okát és azokra a kérdésekre is adok választ, amit Dorianék fejtegettek egy másik posztban, akkor már érdekesebb lesz, és bepillantást enged a saját életembe, talán egy picit a lelkivilágomba is. Ezeknél sem mindig egyféle kérdésre adok választ, sőt, nem is mindig lesz igazi kérdés. Ennélfogva az olvasó sem mindig ugyanarra fog válaszolni a szavazatával. Önkéntelenül is a benne megfogalmazódó kérdésre a történetben adott választ fogja alapul venni, és arra fog szavazni, mennyire találta azt kielégítőnek. Egy olyan olvasónál, aki kizárólag egy előre önmagában megfogalmazott kérdésre keresi a választ, ez nem kerül annyira előtérbe, ő továbbra is akként fog szavazni, mennyire találta meg a saját kérdésére a választ. Például mennyire jó annak a stílusa.
A jelenlegi szavazás ezekre mindre választ adhatna. Csakhogy ha a tejet összekeverem a kakaóval akkor már a tejeskakaót fogom értékelni ízhatás szempontjából és nem ad igazi választ arra a kérdésre, mennyire ízlene nekem a tej, sem pedig arra, hogy külön élvezném–e a kakaópor ízét a nyelvemen. Tehát a kérdés feltevése nem mindegy, mert az dönti el, mire keresek választ, azaz, mire is szavaznék. Ezt kellene szerintem különválasztani, esetleg pontosítani, és itt jön be az, hogy egyet kell értenem Évával, miszerint felesleges többféle szavazás. De, ha meghagyom az „egygombosat”, akkor ugyanez a helyzet marad.
Én inkább olyanra gondoltam, ami hasonlóan a jelenlegi szakértői szavazáshoz meghagyná a lehetőséget többéle szavazásra. A történet alján látható lenne mondjuk egy legördülő ablak, ami jó lenne arra, hogy ne zavarja azokat, akik nem szeretnének szavazni, inkább szóban mondanák el a véleményüket. A legördülő ablakba akár 20 kérdésre is kérhetnénk választ, bár egyik sem lenne kötelező. Mivel itt a másik cél annak segítése volt, hogy T–pontokat is lehessen gyűjteni ezáltal én megkockáztatnám hát, hogy aki több kérdésre ad választ, azaz többféle szempont szerint szavaz, az kaphasson több pontot, aki viszont csak egyre az nyilán csak egyet. Ennek eldöntése ismét attól a kérdéstől függ, hogy a szerkesztők mennyire szeretnének részletes szavazatot. Amennyiben elegendő a meglevő három, akkor maradhat a pontszerzés összege is. Ezt pedig úgy képzelem el, hogy amikor megnyitom a legördülő ablakot, akkor megjelenik mindhárom kérdés, éppúgy mint most, de ha csupán egy kérdésre válaszolok, akkor 1 pontot érjen ez nekem, amennyiben mindháromra akkor kapjak kettőt. De lehetne ezt bővíteni is.
Mivel az oldal erotikus, emiatt az első kérdés az lenne, mennyire találtam erotikusnak ezt.
Írtam már, hogy ezzel lehetőség lenne még több kérdésre is választ kapni, bár a kérdést nem ártana pontosítani. Egy történetet sokféle szempontból lehet értékelni. Na, ezt is lehetne folytatni, de már így is túlságosan sok lettem. Megint… 😀
Volt pár szavazással kapcsolatos értékes felvetés, amire szeretnénk reagálni.
- "Szakértői" szavazás: A megnevezés más ősrégi, fel sem merült, hogy valakit összezavarna, de ettől függetlenül teljesen logikus és érthető az álláspontotok. Ez alapján az átnevezése "Részletes"-re csökkentené a zavart? Vagy van jobb ötletetek?
- Pontátlagok mutatása: Ezt a kérdést kettébontanánk a gyors és a jövőbeni részletes szavazásra. A gyors szavazás átlaga szerintünk nagyon informatív a történet elolvasása előtt, sokaknak segít eldönteni, hogy egyáltalán érdemes-e elkezdeni a történetet. Viszont a részletes szavazásnál ez nem áll fent, ott jogos a felvetés, hogy ne legyen ilyen "segítség". (Az író vagy aki már szavazott, ők természetesen láthatják az eredményt.)
Kérjük, bármilyen véleményetek, ötletetek van (akár ebben a témában, akár más témában) dobjátok be, igyekszünk mindenre minimum reagálni, de sok esetben meg is valósítani. 🙂
Köszönettel:
Törté-Net Szerkesztőség
Később beszélgettem erről az oldalról pár régebbi taggal és sok mindenre fény derült akkor. Na, jó. Inkább csak annyiról volt szó, hogy pár véleménnyel és információval több lett. Aztán onnantól nem igazán érdekelt a statisztika, amikor azt tapasztaltam, hogy a kommentek alapján milyen jó az a sztori, ám a pontszám átlaga kezdett lefelé süllyedni. Elismerem, nem mindig felel meg az ízlésem a nagyközönségnek, mert ami nekem szép, mondjuk stílusa tetszik, vagy csak a mondanivalóját találom igaznak, azt mások elég kevésre értékelik. Ez persze nem jelent semmit, de... Amikor ez tudatosodott bennem, onnantól nem pontoztam le senkiét, nem akarok én ünneprontó lenni. Egyébként is sokkal szebb dolog, jobb érzés jó kislányként viselkedni, azaz örömöt adni, nagyobb pontszámot osztogatni. Nyilván nem akarok önmagammal meghasonulni, ezért inkább csak azoknak tartogatom ezt az „ajándékom" aki valamilyen szempontból azt szerintem megérdemli. Senki sem szenved, mindenki jól jár. Én is, ha találok olyat, amire 8-9-10 pontot adhatok. Attól kevesebb valószínűleg rontaná az átlagot.
Már megint... Bocsi. :piruló_smiley
Gondolkodtam már azon, hogy felvetem javaslatként, hogy az átlag – mások pontértékének átlaga – csak saját véleményem megadását követően legyen látható számomra. Valószínűnek tartom, hogy aki így állította be, és nem fordítva, az a választást igyekezett megkönnyíteni az olvasók számára. Ennek hasznossága részemre megkérdőjelezhető, mert sok olyan sztorit olvastam, aminek a pontátlaga alacsony, nekem mégis tetszett, de ez fordítva is többször előfordult. Nyilván minden értékelés szubjektív, de az oldal gazdái így döntöttek, és nagyon valószínű, hogy a könnyítés végett. Nem hinném, hogy változtatni akarnának, ezért nem is javasoltam. Ettől még a „felkínálás" gondolatával egyetértek, hiszen ha mutatják, teljesen úgy néz ki, mintha ők egyetértenének azzal az átlaggal. Félreértés ne essék, nem azt írtam, hogy egyetértenek, hanem csak annyit, hogy úgy néz ki!
A látszat néha csal. Tudom. Maradjunk hát abban, hogy a pontozás is csak statisztika. 🙂 Márpedig a statisztika tudomány, nem illik lebecsülni. De a tudomány is csak egy eszköz, lehet többféleképpen is használni. Nem akarok az atomenergiára utalni, vagy a kés példájára. Bármelyik példát is hoznám fel, lehetne az eredményes. Az eredmény pedig csak a céltól függ.
Remélem elértem a célt e magyarázattal, ami csupán az volt, hogy bár igazat adnék Arya-nak, csupán azért tettem picivel hosszabban, hogy meg, és ne félre értse.