Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Tudni kell, hogy napjainkban nincsenek újságírók és nincs újságírás, a műfaj megszűnt. Nem azért mert nem történek fontos események, nyilván történek mivel a változás és nem az állapot világában élünk. Adódik a kérdés, hogy a sok újság és közéleti cikk, mi ha nem újságírás? A válasz egyszerű, tartalomgyártás. A mesterséges intelligencia megmondja, hogy mit lehet eladni a médiapiacon és arról írnak a tartalomgyártók. Havas Henrik szívesen elmeséli, hogy interjút készített az utolsó Szovjet elnökkel, Mihail Gorbacsoval, illetve a rádiót szereti említeni. Nyilván a rádió is nagy varázslat. Egy izgalmas, kihívásokkal teli műfaj, napjainkban a jelentősége visszaszorult, és nem ritkán nem létező párhuzamos valóságokról tudósít, amit a politika tálal. Az ember ha tehetséges, és kitartó akkor nagyon tudja élvezni egy, egy terület lehetőségeit. Az újságírás is ilyen, aki ügyes volt, sok örömmel, tudott dolgozni és számos legendás esemény részese lehetett. Később jöttek a riportkönyvek, nem kell mondani, hogy ennek a műfajnak is nagy hagyománya van Magyarországon. Majd a celebek, sőt celebnők, végül reagálva napjainkra a közösségi médiában történő publikálás. Csak olyan emberről lehet paródiát készíteni aki karakteres, Havas Henrik igazán karakteres, hiszen számtalan paródia készült róla. Van egy sajátos stílusa, ami nélkülözhetetlen a sikeres újságírói karrierhez.
1
A
Ashley
2024. július 5. 20:22
#1436
ilyen esetekben a nagy mesterhez, Stephen Kinghez fordulunk, ő elmagyarázza azt is amit kérdezel.
Mit szólsz ahhoz az írótípushoz, aki elmagyarázza olvasóinak, hogy mit is olvasnak és nem bízza rájuk, hogy eldöntsék? És ahhoz, aki olyan homályosan ír, hogy bármit és az ellenkezőjét is bele lehet magyarázni és nyilván kiáll a véleménye mellett, hogy mit képvisel? Vagy ahhoz a típushoz, aki leír valamit, de nem arról szól, amit szeretne, de attól még elvárja az olvasókat, hogy értsék?
Legközelebb az olvasói típusokról kérdezek. Lehet, hogy specifikusan erre az oldalra kellene írni, nem általánosan, úgy viccesebb lenne.
Én azon röhögök a politikát illetően, hogy olyanok szavaznak és formálnak véleményt, akiknek a világ a farkuktól a piáig és a "baszodalássan" megnyilvánulásig tart. Vagy mint Marci bácsi, a szomszéd birtok gazdája. Minden évben mást szid. De konzekvensen egy évig. Volt már Palpatine-Orbán, rohadt komcsi-Gyurcsók (itt összekeverte a táltos bácsival az exminiszterelnököt), vonós-Vona, akit cigánynak hitt, hiába mondtuk neki, hogy pont ellenkezőleg, ő a chamtrail hatását látta bennünk, hogy nem hiszünk neki, meg minek nézünk tévét annyit. Aztán most szidta tavaly a Momentumot meg Edinát, a "potykásat", aki ugye dolgozott nekik, hogy nehogy ők kerüljenek hatalomra, idén meg a Magyar Petit kis buzizza. Azt mondja, hogy elmenekült Brösszelbe, Ursula szoknyája alá. Tegnap este például a fűkasza mellől ordította túl az enyémet, hogy "vág'gyad fiam, mint Kossuth az áruló magyart"... De most komolyan. Ilyenek is bedobhatják a cédulát egy olyan ügyben, ami felelős embert és minimum nagylátószöget igényelne a világból?
Ebben a mai világban nem szivesen politizálok. Nem a büntetéstől félek, hanem az elvakult beetetett, feltüzelt kisemberektől. Mindenki úgy érzi az ő hite az igaz. Én nyitott vagyok és elfogadó, de a mai érában ez is bűn. A politika minden szépet és jót kiirt a vilàgból. Ne engedjük be erre az oldalra!
Árad a Tisza, a tereken, az utcákon. Politikusok poszterei a falon. Ahol a madár se járt. A vörös hajú nő, Gini ott várt. Változást akart, demokráciát. Közben látott egy őz sutát. A nap delelőre hágott, már sokan szavaztak. A férfiak kocsmából, hazafelé ballagtak. Este a tévében, szép mese volt. Még akkor is mesélt mikor áramszünet volt. Gini, boldog volt az égig érő paszulyfán ülve A közeli fáknak mozgott a levele. Hírül adták, hogy elindult az ország szekere.
Ja, ez a csapatmunka még érdekes, mint író és a szerkesztő-gárda összedolgozása. Szerethető és becsülendő ha okos az író és jobban tudja, hogy mi kell a népnek, mint azok, akiket ezért fizetnek... Igaz, én sem értek egyet mindennel, amit ki kell néha húzni. Szerintem én tökéleteset írok, csak nem azon a bolygón élek, ahol erre lenne igény. :D
Sajnálom, hogy az Utódlást nem ismered. Igaz az egy sorozat, nincs meg könyvben. A Valós halál viszont megvan így is, úgy is. Az egy tragédia nálam. Az Utódlást összerakták, team-ben, ahogy utalsz rá te is, minden kis részlete kimódolt, de a Vh-t szenvedélyből írták. Azon nagyon kevés köny vközé tartozik (3 rész), amik jobban filmben, mint írásban. Mégis, a könyv futott be, a sorit elkaszálták. Számomra ez máig érthetetlen.
A lektűrhöz és az irodalmi íráshoz, egyaránt kell tudás és alázat. A professzionális írónak ismerni kell a dramaturgia szabályait és el kell fogadni, hogy ha igényes kötetet akar a piacra dobni akkor csapatban kell dolgozni. Gondoljunk pl. az olvasószerkesztőre. Téves az állítás, hogy valaki ösztönösen, ne adj Isten tehetségből jót tud írni, hiszen ha nem tömör egységes az írás, ha nem felel meg számos kritériumnak akkor szétfolyik az egész.
Az elfújta a szél c alkotás egy korrajz, egy pillanatkép, a történelem egy fejezete ezért sikeres még napjainkban is. Az emberek többségét érdekli a történelem.
A Harry Potter sikere.
Jó időben, volt jó helyen az írónő, ráérzett, hogy mi kell a fiatalságnak. Misztika, szerelem, és, hogy tudjanak a fiatalok irányítani. A mai fiatalok ugyanis dominálni akarnak, vezető szerephez akarnak jutni és a Harry Potter ezt ígéri nekik, ha sokat, tanulsz vagy jól tudsz helyezkedni, akkor szép karrier áll előtted. Maga a történet, nyilván lektűr, a műfaj szabályait betartja.
Érdekesség, hogy a jövőben megszűnik a különbség az irodalmi írás és a lektűr között, gondoljunk a szabad versekre, sajnos elmosták a határt, a valódi és a szabálytalan versek között. A próza műfaj megújulása jelenleg történik, a gyors, pörgős történetek kapnak főszerepet. A táj leírásokkal fűszerezett, ízes, veretes írások a mai Tic- Toc nemzedéket már nem tudják megszólítani.
Hogy különbözteted meg? Az Elfújta a szél és a Valós halál, meg az Utódlás és a Harry Potter közt tudsz különbséget tenni? Melyiket melyiknek tartod? De bárki válasza érdekelne.
Az ösztönös írásnak nagyobb a presztizse, Keit Ricard is meglepődött, mikor a (I Can't Get No) Satisfaction kurva nagy siker lett, Mivel azt hitte, hogy csak egy szar.
Az ösztönös írás az a spontán írás? Mondjuk egy ilyen? https://www.torte-net.hu/tortenet/7986-Spontan-iras Biztos akad olyan, akinek ez nem tetszett, mert a pontszáma nem egyöntetűen 10-es, de nekem akkor is bejött. Van ennek a történet írójának lelke? Biztosan. Ráadásul akárki is ő, nekem még az is tetszik. Legalábbis ez a pici szeletkéje. Mindez mellett ez mégse szerelmi vallomás, csupán csak egyszerű tetszésnyilvánítás. Ja és csak az ösztönös és a spontán hasonlósága miatti kérdés. Hiába nah. Nem lehet mindenki okos. De aki már tud kérdezni, az legalább tud valamit, igaz?
Jaj ez is nagyon tetszik! Hogy azt a fűzfánfütyülő, piros nadrágos, sánta, hosszú szőrű orángutánját neki! Hát minek néztek ti engem? Valami rongyos, tetves, retkes lábú koldusnak? Aki csak a pénzetekre ácsingózik? Huba majd lefordult a székről. Megpróbálta maga elé képzelni a néni által festett alakokat, de összekeverte a két képet, és végül egy piros nadrágban közlekedő, rongyos ruhás orangutánt látott, amint az utcasarkon koldul egy fütyülővel a szájában…Tiszta őrület! Csak mivel én buta vagyok, ezért nem is emlékszem kitől származott. Segítene valaki? 😇
Amúgy itt nem arra gondolt, hogy beszivárog egy-egy szó, hanem hogy angolul beszélnek magyar anyanyelvi környezetben és elvárják, hogy te is érts angol fogalmakat. Ez egyfajta technokrata-sznobizmus, ami ellen érdemes lenne felszólalni és csak magyar szavak használatával és az angol kifejezések magyaros kiejtésével tüntetni. Mivel egy angol sosem fogja azt mondani, hogy Griska, ha Mátyás rablóból lett zsoldosvezérére gondol, hanem Dzsiszkrá formában ejti. Vagy az eFeMCéGé - ezt egy barátom szokta magyarul mondani, teljesen jogosan - nem efemszídzsí-zük, hanem magyarul mondjuk. Vagy a céges mítingek és a barom szubkultúrájuk: eszkaláció, ceo, office, key accout manager, míting, anyámpicsája. Tényleg kell ezt egy legalább ezer éves nyelv esetében!? Ez a bűn. Ja és egyes csinovnyikok itthon ezt műveltségnek hívják, hogy hibátlanul tudják kiejteni a faszom-fiszem angol kifejezéseket. Az angolban van egy büszkeség, egy szétporladt világbirodalom miatt, ami már nem létezik eredeti formájában. Mi ezer éven át védtük Európát és Mátyásig a magyar királyok szava törvény volt a kontinens nagyobb felén. Utána meg a Monarchia volt az úr, amit Metternich szerint is a magyarok tartottak fent. Manapság meg egy kurva 17 nyelvű európai parkolóban, ahol a réteg albán/szlovák/cseh/macedón nyelv is fel van tüntetve a parkolótáblán, a magyar nincs ott. Tudod miért?
A ponyva a piacokon árult könyveket jelentette, puha fedelű volt a kötésük. Akkor még elkülönült az irodalom és a ponyva. Nem kell mondani, hogy az utóbbi a szegényebb, és jellemzően a munkásosztály szórakozása volt. A boldog, vagy épen boldogtalan békeidőkben mikor az emberek még olvastak. Nagy varázslat volt a folytatásos regény, mikor megérkezett a kikötőbe, egy, egy híresebb történet folytatása az emberek megrohamozták a hajót.
Nekünk magyaroknak természetesen először Rejtő Jenő ugrik be a ponyváról, aki a mai kor elismer mint irodalmárt és magasra emel. Az olvasók pedig imádják. Napjainkban szomorú tendencia, hogy a lektűr silányul, az ok nyilvánvaló a sok önköltségen kiadott könyv, a hemzsegő helyesírási, fogalmazási, és dramaturgiai hibákkal. Kérem a szerzőket, hogy kiadás előtt adják oda a történetet egy szakembernek, aki rámutat a sok hibára. Az amatőr térfélen, nyilván a digitális platformokon nagyon sokján publikálnak, nyilván a színvonal a lektűrt idézi. A ponyva műfaj sajnos már nem létezik, hiszen nincsenek ponyvaírók. Helyettük vannak a krimi és egyéb szórakoztató műfajok írói. Szomorú példa Frei Tamás aki patika mérlegen méri ki a történeteit, vagyis professzionális. A lélek, az ösztönös írás hiányzik. Nem attól, ponyva egy írás, hogy silány minőségű, hanem attól, hogy meg tudja szólítani a munkásosztályt.
Tudni kell, hogy napjainkban nincsenek újságírók és nincs újságírás, a műfaj megszűnt. Nem azért mert nem történek fontos események, nyilván történek mivel a változás és nem az állapot világában élünk. Adódik a kérdés, hogy a sok újság és közéleti cikk, mi ha nem újságírás? A válasz egyszerű, tartalomgyártás. A mesterséges intelligencia megmondja, hogy mit lehet eladni a médiapiacon és arról írnak a tartalomgyártók.
Havas Henrik szívesen elmeséli, hogy interjút készített az utolsó Szovjet elnökkel, Mihail Gorbacsoval, illetve a rádiót szereti említeni. Nyilván a rádió is nagy varázslat. Egy izgalmas, kihívásokkal teli műfaj, napjainkban a jelentősége visszaszorult, és nem ritkán nem létező párhuzamos valóságokról tudósít, amit a politika tálal.
Az ember ha tehetséges, és kitartó akkor nagyon tudja élvezni egy, egy terület lehetőségeit. Az újságírás is ilyen, aki ügyes volt, sok örömmel, tudott dolgozni és számos legendás esemény részese lehetett.
Később jöttek a riportkönyvek, nem kell mondani, hogy ennek a műfajnak is nagy hagyománya van Magyarországon. Majd a celebek, sőt celebnők, végül reagálva napjainkra a közösségi médiában történő publikálás.
Csak olyan emberről lehet paródiát készíteni aki karakteres, Havas Henrik igazán karakteres, hiszen számtalan paródia készült róla. Van egy sajátos stílusa, ami nélkülözhetetlen a sikeres újságírói karrierhez.
És ahhoz, aki olyan homályosan ír, hogy bármit és az ellenkezőjét is bele lehet magyarázni és nyilván kiáll a véleménye mellett, hogy mit képvisel?
Vagy ahhoz a típushoz, aki leír valamit, de nem arról szól, amit szeretne, de attól még elvárja az olvasókat, hogy értsék?
Legközelebb az olvasói típusokról kérdezek. Lehet, hogy specifikusan erre az oldalra kellene írni, nem általánosan, úgy viccesebb lenne.
De most komolyan. Ilyenek is bedobhatják a cédulát egy olyan ügyben, ami felelős embert és minimum nagylátószöget igényelne a világból?
Árad a Tisza, a tereken, az utcákon.
Politikusok poszterei a falon.
Ahol a madár se járt.
A vörös hajú nő, Gini ott várt.
Változást akart, demokráciát.
Közben látott egy őz sutát.
A nap delelőre hágott, már sokan szavaztak.
A férfiak kocsmából, hazafelé ballagtak.
Este a tévében, szép mese volt.
Még akkor is mesélt mikor áramszünet volt.
Gini, boldog volt az égig érő paszulyfán ülve
A közeli fáknak mozgott a levele.
Hírül adták, hogy elindult az ország szekere.
Az elfújta a szél c alkotás egy korrajz, egy pillanatkép, a történelem egy fejezete ezért sikeres még napjainkban is. Az emberek többségét érdekli a történelem.
A Harry Potter sikere.
Jó időben, volt jó helyen az írónő, ráérzett, hogy mi kell a fiatalságnak. Misztika, szerelem, és, hogy tudjanak a fiatalok irányítani. A mai fiatalok ugyanis dominálni akarnak, vezető szerephez akarnak jutni és a Harry Potter ezt ígéri nekik, ha sokat, tanulsz vagy jól tudsz helyezkedni, akkor szép karrier áll előtted.
Maga a történet, nyilván lektűr, a műfaj szabályait betartja.
Érdekesség, hogy a jövőben megszűnik a különbség az irodalmi írás és a lektűr között, gondoljunk a szabad versekre, sajnos elmosták a határt, a valódi és a szabálytalan versek között. A próza műfaj megújulása jelenleg történik, a gyors, pörgős történetek kapnak főszerepet. A táj leírásokkal fűszerezett, ízes, veretes írások a mai Tic- Toc nemzedéket már nem tudják megszólítani.
De bárki válasza érdekelne.
Mondjuk egy ilyen? https://www.torte-net.hu/tortenet/7986-Spontan-iras
Biztos akad olyan, akinek ez nem tetszett, mert a pontszáma nem egyöntetűen 10-es, de nekem akkor is bejött. Van ennek a történet írójának lelke? Biztosan. Ráadásul akárki is ő, nekem még az is tetszik. Legalábbis ez a pici szeletkéje.
Mindez mellett ez mégse szerelmi vallomás, csupán csak egyszerű tetszésnyilvánítás.
Ja és csak az ösztönös és a spontán hasonlósága miatti kérdés. Hiába nah. Nem lehet mindenki okos. De aki már tud kérdezni, az legalább tud valamit, igaz?
Jaj ez is nagyon tetszik!
Hogy azt a fűzfánfütyülő, piros nadrágos, sánta, hosszú szőrű orángutánját neki! Hát minek néztek ti engem? Valami rongyos, tetves, retkes lábú koldusnak? Aki csak a pénzetekre ácsingózik?
Huba majd lefordult a székről. Megpróbálta maga elé képzelni a néni által festett alakokat, de összekeverte a két képet, és végül egy piros nadrágban közlekedő, rongyos ruhás orangutánt látott, amint az utcasarkon koldul egy fütyülővel a szájában…Tiszta őrület!
Csak mivel én buta vagyok, ezért nem is emlékszem kitől származott. Segítene valaki? 😇
Amúgy egyetértek.
Nekünk magyaroknak természetesen először Rejtő Jenő ugrik be a ponyváról, aki a mai kor elismer mint irodalmárt és magasra emel. Az olvasók pedig imádják.
Napjainkban szomorú tendencia, hogy a lektűr silányul, az ok nyilvánvaló a sok önköltségen kiadott könyv, a hemzsegő helyesírási, fogalmazási, és dramaturgiai hibákkal. Kérem a szerzőket, hogy kiadás előtt adják oda a történetet egy szakembernek, aki rámutat a sok hibára.
Az amatőr térfélen, nyilván a digitális platformokon nagyon sokján publikálnak, nyilván a színvonal a lektűrt idézi.
A ponyva műfaj sajnos már nem létezik, hiszen nincsenek ponyvaírók. Helyettük vannak a krimi és egyéb szórakoztató műfajok írói. Szomorú példa Frei Tamás aki patika mérlegen méri ki a történeteit, vagyis professzionális. A lélek, az ösztönös írás hiányzik.
Nem attól, ponyva egy írás, hogy silány minőségű, hanem attól, hogy meg tudja szólítani a munkásosztályt.