Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Lapítson a nyuszi! Na, meg aki ilyen okosat ír: 1. A név kérdésén Andreas akadt ki és tette szóvá. Az nem butaság. Csak az, ha kijavítják.
2. Idemásoltál több mondatnyi gépi fejtegetést és statisztikát, aminek már az első mondatából kiderül, hogy semmi köze a problémához. Amikor erre rámutatnak, zavaros eszmefuttatásba kezdesz. Én annyit mondanék, hogy a manóba is, ezt benéztem. Vagy lapítanék, mint Andreas. Csak mert ennek se füle, se farka. 1. Ha valaki tévedését kijavítják, az butaság? 2. Nincs probléma, csak beszélgetés. Nincs sértegetés, csak okfejtés, indoklással. 3. Amit bemásoltam éppen annak van köze ahhoz, amihez hozzászóltam. Nem probléma, mint ahogyan te látod. Csak egy vélemény, ráadásul azt is kifejezi, hogy mennyit ér a mai AI. Ezért is idéztem, mert gondoltam más is rájön, hogy ez féligazság, ugyanis a névvel kapcsolatban az első mondata elején megadta a választ azzal, hogy Amerikában létezik „Jon" név, ugyanakkor mégis féligazság, mert a folytatás már nem felel meg a magyarhoni követelményeknek. Ez volt az egyetlen, amit te helyesen értelmeztél. A többit lehetne kötözködésként is értelmezni, én mégis inkább szórakoztatónak tartanám. Annál szoktam „lapítani" akinek a hozzászólását semmire sem tudom értékelni. Annak szoktam néha hosszabban kifejteni a véleményem, akiről úgy gondolom, hogy nem tud a sorok között olvasni, mint most például. Eredetileg három oldalt akartam bemásolni, de Andreasról tudom, hogy kevesebből is ért, ezért volt csak annyi, amennyi. Ha ezek után is akad problémád, csak szólj és segítek a helyes értelmezésemben, bár nem gondoltam, hogy szótár kellene hozzám. 🙂
1. A név kérdésén Andreas akadt ki és tette szóvá. Az nem butaság. Csak az, ha kijavítják.
2. Idemásoltál több mondatnyi gépi fejtegetést és statisztikát, aminek már az első mondatából kiderül, hogy semmi köze a problémához. Amikor erre rámutatnak, zavaros eszmefuttatásba kezdesz. Én annyit mondanék, hogy a manóba is, ezt benéztem. Vagy lapítanék, mint Andreas.
De ha én nem olvasok olyanokat, amikben ezek a nevek szerepelnek? Vajon bűn egy okosabbat megkérdezni, mint inkább balgaságokat firkálni? Egy akármilyen mesterséges intelligenciának egészen biztosan nagyobb a lexikális tudása, mint nekem. Arra talán nem emlékszik, hogy mikor volt neki utoljára orgazmusa, éppen azért olyanról sose fogom megkérdezni, de... A magamét ki tudom számolni. 🙂
A keret... Aha. Lehetett volna vastagabb a sál és a zoknin is cipellő. Ezt én is így gondolom, szóval ebben osztom a véleményed. Ettől még megértettem és nem félre. 😛 Elkönyveltem magamban azt, hogy az írónak ahhoz nem volt kedve. Talán túl sok salátát evett előtte körítésnek, vagy nem is tudom... Ennél én is több körítést szoktam csepegtetni a sztorikba, de ettől még jó volt Fuller írása, ha nem is tökéletes, mint ahogyan a címben írta a szeretőről. Van egyáltalán tökéletes szerető? Majd megkérdezem az Ai-t, bár nem hinném, hogy tudja, mint ahogyan azt sem, hogy lehetne neki magának mesterséges orgazmusa. Na, akkor talán erről sem fogok nála érdeklődni, annál is inkább, mert megvan nekem arról a saját véleményem. Meg rólad is, ha ilyen butaságokon akadsz ki.
Khm... Kár volt AI- re vesztegetni az időt, megteszi az általános olvasottság is. A sztoriban Duncan, Jon és Angela mind keresztnevek és nem vezetéknevek.
Ami magát a történetet illeti: Én elviseltem volna több keretet is a szexleírás mellett.
Feltettem ezt a kérdést egy AI-nak: Van-e Jon név az USA-ban?
Igen, az Egyesült Államokban a “Jon” név ismert, bár nem szerepel a leggyakoribb vezetéknevek között. A leggyakoribb vezetéknevek közé tartoznak például a Smith, Johnson, Williams, Brown és Jones nevek1 (https://www.greelane.com/hu/hum%C3%A1n-t%C3%A1rgyak/t%C3%B6rt%C3%A9nelem-%C3%A9s-kult%C3%BAra/common-us-surnames-and-their-meanings-1422658/). Érdekes, hogy 1990 óta három spanyol vezetéknév – Garcia, Rodriguez és Menendez – is a legjobb tíz között szerepel. Tehát bár a “Jon” nem a legelterjedtebb név, még mindig megtalálható az amerikai névpalettán. Ha további információra lenne szüksége, szívesen segítek! 😊
A Duncan név pedig két helyen is szerepel a sztoriban, az elején és a végén is, mintegy keretbe foglalva azt. Nekem az jött le a sztoriból, hogy a csaj ugyan nem szereti ezt a Duncan-t, de szeretne vele egy a leírásban szereplő, régmúlt idő emlékét felidézni, mert mi másért akart volna Duncan kedvéért csinosan felöltözni, ha a végén meg éppen azt írja ugyanerről a pasasról, hogy nem ő számára a tökéletes szerető? Sok olyan történetet olvastam, amiben mondjuk egy hosszú házasság után valamelyik fél szeretné a mostani partnerét felruházni olyan tulajdonságokkal, amik egy régebbi más partnerében meg voltak, vagy egy olyan élethelyzetet (eseményt) feleleveníteni, ami egykor megtörtént vele. Ez elég szomorú, mert azt mutatja, hogy a mostanival nem elégedett. Úgy tűnik, ez a szomorkás hangulat mindenkinél átment, ha a vélemény nyilvánításokat nézem. Most mondjam, hogy nem ide való? Talán inkább csak nem erről szeretne olvasni a többség, bármilyen tetszetős is a stílus, bár ez is szubjektív vélemény. A szomorúság a romantikában (romantikus írásokban is) nekem a XVII-XVII. századi francia irodalmat juttatja eszembe, talán tévesen, de... Na, inkább erről vitatkozzunk. 🙂
1. A név kérdésén Andreas akadt ki és tette szóvá. Az nem butaság. Csak az, ha kijavítják.
2. Idemásoltál több mondatnyi gépi fejtegetést és statisztikát, aminek már az első mondatából kiderül, hogy semmi köze a problémához. Amikor erre rámutatnak, zavaros eszmefuttatásba kezdesz. Én annyit mondanék, hogy a manóba is, ezt benéztem. Vagy lapítanék, mint Andreas.
Csak mert ennek se füle, se farka.
1. Ha valaki tévedését kijavítják, az butaság?
2. Nincs probléma, csak beszélgetés. Nincs sértegetés, csak okfejtés, indoklással.
3. Amit bemásoltam éppen annak van köze ahhoz, amihez hozzászóltam. Nem probléma, mint ahogyan te látod. Csak egy vélemény, ráadásul azt is kifejezi, hogy mennyit ér a mai AI. Ezért is idéztem, mert gondoltam más is rájön, hogy ez féligazság, ugyanis a névvel kapcsolatban az első mondata elején megadta a választ azzal, hogy Amerikában létezik „Jon" név, ugyanakkor mégis féligazság, mert a folytatás már nem felel meg a magyarhoni követelményeknek. Ez volt az egyetlen, amit te helyesen értelmeztél. A többit lehetne kötözködésként is értelmezni, én mégis inkább szórakoztatónak tartanám. Annál szoktam „lapítani" akinek a hozzászólását semmire sem tudom értékelni. Annak szoktam néha hosszabban kifejteni a véleményem, akiről úgy gondolom, hogy nem tud a sorok között olvasni, mint most például. Eredetileg három oldalt akartam bemásolni, de Andreasról tudom, hogy kevesebből is ért, ezért volt csak annyi, amennyi. Ha ezek után is akad problémád, csak szólj és segítek a helyes értelmezésemben, bár nem gondoltam, hogy szótár kellene hozzám. 🙂
A sok smiley, és a "csak vicceltem" is egy menekülési út. 😉
Csak átlátszó. 🙂
A lapítás jobb. 😁
Aludj jól. Nem írok most többet, mert megint zavarosnak tartanád. 😉
2. Idemásoltál több mondatnyi gépi fejtegetést és statisztikát, aminek már az első mondatából kiderül, hogy semmi köze a problémához. Amikor erre rámutatnak, zavaros eszmefuttatásba kezdesz. Én annyit mondanék, hogy a manóba is, ezt benéztem. Vagy lapítanék, mint Andreas.
A keret... Aha. Lehetett volna vastagabb a sál és a zoknin is cipellő. Ezt én is így gondolom, szóval ebben osztom a véleményed. Ettől még megértettem és nem félre. 😛 Elkönyveltem magamban azt, hogy az írónak ahhoz nem volt kedve. Talán túl sok salátát evett előtte körítésnek, vagy nem is tudom... Ennél én is több körítést szoktam csepegtetni a sztorikba, de ettől még jó volt Fuller írása, ha nem is tökéletes, mint ahogyan a címben írta a szeretőről. Van egyáltalán tökéletes szerető? Majd megkérdezem az Ai-t, bár nem hinném, hogy tudja, mint ahogyan azt sem, hogy lehetne neki magának mesterséges orgazmusa. Na, akkor talán erről sem fogok nála érdeklődni, annál is inkább, mert megvan nekem arról a saját véleményem. Meg rólad is, ha ilyen butaságokon akadsz ki.
Kár volt AI- re vesztegetni az időt, megteszi az általános olvasottság is.
A sztoriban Duncan, Jon és Angela mind keresztnevek és nem vezetéknevek.
Ami magát a történetet illeti:
Én elviseltem volna több keretet is a szexleírás mellett.
Igen, az Egyesült Államokban a “Jon” név ismert, bár nem szerepel a leggyakoribb vezetéknevek között. A leggyakoribb vezetéknevek közé tartoznak például a Smith, Johnson, Williams, Brown és Jones nevek1 (https://www.greelane.com/hu/hum%C3%A1n-t%C3%A1rgyak/t%C3%B6rt%C3%A9nelem-%C3%A9s-kult%C3%BAra/common-us-surnames-and-their-meanings-1422658/). Érdekes, hogy 1990 óta három spanyol vezetéknév – Garcia, Rodriguez és Menendez – is a legjobb tíz között szerepel. Tehát bár a “Jon” nem a legelterjedtebb név, még mindig megtalálható az amerikai névpalettán. Ha további információra lenne szüksége, szívesen segítek! 😊
A Duncan név pedig két helyen is szerepel a sztoriban, az elején és a végén is, mintegy keretbe foglalva azt. Nekem az jött le a sztoriból, hogy a csaj ugyan nem szereti ezt a Duncan-t, de szeretne vele egy a leírásban szereplő, régmúlt idő emlékét felidézni, mert mi másért akart volna Duncan kedvéért csinosan felöltözni, ha a végén meg éppen azt írja ugyanerről a pasasról, hogy nem ő számára a tökéletes szerető?
Sok olyan történetet olvastam, amiben mondjuk egy hosszú házasság után valamelyik fél szeretné a mostani partnerét felruházni olyan tulajdonságokkal, amik egy régebbi más partnerében meg voltak, vagy egy olyan élethelyzetet (eseményt) feleleveníteni, ami egykor megtörtént vele. Ez elég szomorú, mert azt mutatja, hogy a mostanival nem elégedett. Úgy tűnik, ez a szomorkás hangulat mindenkinél átment, ha a vélemény nyilvánításokat nézem. Most mondjam, hogy nem ide való? Talán inkább csak nem erről szeretne olvasni a többség, bármilyen tetszetős is a stílus, bár ez is szubjektív vélemény.
A szomorúság a romantikában (romantikus írásokban is) nekem a XVII-XVII. századi francia irodalmat juttatja eszembe, talán tévesen, de... Na, inkább erről vitatkozzunk. 🙂
Mint például Angelina Jolie apukája, Jon Voight.
Nem kell mindig okoskodni.