ÁPR.
4.
2026

Lassan épülő kapcsolat

Huszonhárom éves vagyok. László, de mindenkinek csak Laci. Agrártudományi Egyetemet végzem Gödöllőn. Apa egyengetné a pályafutásom, mert édesanyám két éve, hosszan tartó betegségben hagyott itt minket.

Engem nagyon megviselt az az egy év kínlódás, amiből az utolsó hetek már mélyaltatásban teltek neki. A halántékomnál szinte megőszültem. Amúgy is – apai nagyanyám szerint, akit nagyon nem szerettem – kora vén fejem volt már gyerekként is.

Kössz szépen, nagyi.

Anyai nagyszüleim Marosvásárhely mellett, egy tanyán éldegélnek. Évente egyszer apával elmegyünk hozzájuk. Még jó, hogy él anya nővére, és ők pátyolgatják.

Az egyetem előírt egy hónap gyakorlatot. Oké,...


Közös öregség 1. rész

Reggelente Judit léptei ébresztenek. Nem zajosak, inkább... jelen vannak.
Ahogy a konyhasarokban kávét főz, az illat lassan átszivárog a két kis hálófülke közti térbe, és én ilyenkor mindig tudom: megint együtt kezdünk egy napot.
– Fent vagy már, Erzsi? – szól be halkan.
– Most már igen – morranok vissza, de mosolygok közben.
Harminc éve is így kezdődött minden. Akkor még a munkahelyen, egy irodában, ahol egymás mellé sodort minket az élet. Mindent megbeszéltünk. A főnököt, a kollégákat, a gyerekeket, a recepteket, még a félelmeinket is... Csak egyvalami maradt mindig kimondatlan: a házaséletünk. Abban volt valami hallgatólagos határ, amit egyikünk sem lépett át.
Aztán...


ÁPR.
3.
2026

Az állásinterjú

Chloe izgatottan várta az állásinterjút a Booth's-nál, egy jól ismert, de hírhedten zártkörű londoni kiadónál. Tudta, hogy egy nagyon jónevű cégről van szó, de a „személyi asszisztens” munkaköri leírás homályos volt, és így nem igazán tudott rá felkészülni.
A toborzási ügyintéző névtelenül kereste meg, és azt mondta neki, hogy kifejezetten a cég ügyvezető igazgatója kérésére kereste meg. Azt is mondta, hogy ő az első személy, akit valaha is interjúra hívtak a cégbe. Chloe örült, és kíváncsi volt erre az állásra. Az asszisztensi pozíció kezdő fizetése 100 000 font volt évente, plusz bónuszok, ami összesen mintegy négyszerese volt a jelenlegi szerény fizetésének – tudta, hogy érdemes...


Zsuzsika, az unokatestvérem 2. rész

– Neked milyen? Én mindjárt elélvezek.
– Petike ez csodálatos, mindjárt nekem is jó lesz!
– Szólj és megpróbálom addig visszatartani.
– Gyere, már nem kell visszatartani semmit, elélvezek! AHHH – AHHH! Ez csodálatos! Szeretlek!
– Én is! Naaaagyon! HUUUHHHHH! Érzem, hogy beléd spriccel a fütyim! AOOHH! Nagyon jó!
– Érzem, ahogy belém jött! Nagyon jó!
Magához ölelt, és a lábaival is átkarolva tartott még egy darabig. Mindketten remegtünk az átélt orgazmustól. Semmi másra nem gondoltam, mint arra, hogy ez milyen jó volt. Akarom még sokszor!

– Akarom ezt még sokszor.
– Én is Petikém, én is. Tudod, hogy mi most dugtunk?
– Aha, és nagyon jó volt....


ÁPR.
2.
2026

Apa, én veled szeretném ezt csinálni! 6. rész

Összegabalyodva ébredtünk, rajtam Julcsi lába, alattam a keze, az én lábamon Panna félig, a kezem meg alatta. Egymást ébresztettük fel a mocorgással, majd kínunkban röhögve kibogoztuk egymást. Feküdtem középen két pucér csaj közt, felkönyököltek hason, csillogó szemekkel, elkezdték megbeszélni a tegnap estét.
Kikászálódtam, izomlázam se mostanában volt, de most mindenem sajgott.
– Csajszik megyek lezuhanyzok.
– Menj apuci, mi még dumcsizunk.
Beálltam a zuhany alá hideg vizet engedtem magamra az izomlázat mulasztani. Majd fokozatosan melegítettem langyosig. Jó tíz perc múlva visongva rontottak be és leptek meg a zuhany alatt, öleltek csókoltak.
– Apuci megbeszéltük...


Szekrényszerelés

15: 49-kor, bár tudtam, hogy még Esztergomban van a férjem, – láttam ugyanis a helyzetét –, felhívtam és elmondtam, hogy megyek a Lánchídhoz, onnét át a Deákra busszal, mert úgy alakult ott találkozom a Kopival és onnét már együtt megyünk hozzánk.
– "Az legalább még 2 óra míg ő haza ér és a Béla kollégája sem jön 5-nél előbb. " – meglepően jó volt a forgalom, így a három átszállás ellenére egy jó háromnegyed óra múlva, kicsivel fél öt után, meg is érkeztünk a lakásunkba Dáviddal.
Lecuccoltunk, gyorsan kávét főztem és cigiztünk hozzá egyet. Megbeszéltük, hogy nekikezdünk az előkészületnek, kihordjuk a dobozokat a kisszobából, kiszedjük a bútorlapokat és ha kicsit nem figyelünk oda,...


ÁPR.
1.
2026

Zsuzsika, az unokatestvérem 1. rész

A történet a 1980-ban kezdődött. Régen volt és nagyon más világban éltünk. A fiatalabb generációnak elképzelhetetlen az a világ. Nem volt internet és még TV sem minden nap, pld Hétfőn nem volt adás a Tv-ben, amiben amúgy is csak egy csatorna volt. Sokkal több időt töltöttünk egymás társaságában, mint most, közös programjaink voltak. Nem volt ennyi autó, vonattal, busszal és biciklivel jártunk. Sokkal tudattalanabbak voltunk bizonyos dolgokban, mint a mai gyerekek, fiatalok. Szerintem az iskolai képzés magasabb színvonalú volt, mint a mai, de a sulin kívüli életünk nem volt tele annyi információval, mint a mostani világ. Nem volt facebook, insta, tok-tok, volt helyette a pletyka meg a...