MÁJ.
18.
2026

Miből lesz a cserebogár

A svájci bankszámlám egyenlegét böngészem a második monitoron. Csengetnek. A bejárati ajtón át is, a kamerán keresztül is megpillantok egy fiatal nőt. Egy Swarovski fülbevalót hoz – de ő gyémántnak hiszi, és milliókat akar kérni a bizományba vételért. Már attól bizsereg a seggem, ahogy belép.

– Kezét csókolom.
– Jó napot.

Az átadó trezorba teszi a darabot. Nem tömegtermék. Ezt már láttam – villan be azonnal. Rákeresek a körözöttek adatbázisában. Még keres az adatbázis ránézek. Orosz, tizennégy karát. Hmm. Nem körözik. Apró karc ejtek a kapocson,   hogy bevizsgáljam. De arany. Nem nézek a nőre. Rutinból sorolom a három árat, három futamidőt. Amikor kiválasztja,...


A belgyógyász 3. rész

Anikó hangja a telefonban fojtott volt és távolságtartó. Pontosan úgy beszélt, ahogy egy orvos beszélne egy halálos beteg pácienssel a protokoll kedvéért. Éreztem rajta, hogy a férje mellette van.

– Arjun ragaszkodik hozzá. Holnap este hétre várjuk a lakásunkon. Kérem... – itt egy pillanatra elcsuklott a hangja, de azonnal korrigált – ne okozzon csalódást.
A „kérem” és a magázódás nem a meghívásnak szólt. Hanem a látszatnak. Vettem a lapot.
Másnap este egy üveg minőségi, nagyon drága borral és egy mezeivirág csokrétával a kezemben álltam meg a budai villa ajtaja előtt. A bordám még sajgott, de a gyomromban a görcs felülírta. Az a régi, rendőrségi rutinból ismert fajta,...


Boszorkány

-Hányszor mondjam még, hogy ártatlan vagyok?! – üvöltötte Helene teli torokból, orcáján már nagy cseppekben folytak le a könnyei. A szemei vörösek voltak a megpróbáltatástól, de ez nem keltett együttérzést a hallgatóságban, sőt, épp az ellenkezőjét érte el vele. A vörös szín az ördög jelképe volt – Honnan veszik ezt az ostobaságot?? Nem vagyok boszorkány!
– Hallgass, te ördög fattya! – torkolta le Vonbrül bíró a lányt – Mind hallottuk a Speckl ikrek tanúvallomását!
A bíróság ódon épülete alig engedett be napfényt. A tribünön álló Helene mindössze 19 éves volt – mai szemmel túl fiatal ahhoz, hogy ilyen vallatásnak egyedül alávessék, ügyvéd nélkül, a szülei támogatása nélkül. De az...


MÁJ.
17.
2026

XY 3. rész

Anya meztelenül ül az asztalnál.

Én is pucéran csoszogok a pult felé, öntök magamnak kávét. A reggeli fény puhán szűrődik be az ablakon, a kávé illata betölti a konyhát. Egymással szemben ülünk az asztalnál, egy-egy csészével a kezünkben. A levegő még tele van az előző éjszaka maradék melegével.

Anya sokáig nem szólal meg. Csak nézi a gőzt felszállni a kávéból.

Aztán megszólal.

– Beszélnünk kell.

Tudtam, hogy ezt fogja mondani.

– Tudtam, hogy ezt fogod mondani.
– Hanna... ez nem volt jó ötlet.
– Vagy csak nem volt megszokott.
– Ne próbáld ezt így elintézni.
– Akkor mondd meg, mi a baj vele.

Rövid csend. Anya...


A profilozó és a leskelődő

A konditerem parkolója sötét volt, tele kocsikkal, de ember sehol. Kosztüm és magassarkú helyett edzésre való leggingsben és sportcipőben voltam. A hűvös, friss levegő jólesett a felhevült bőrömnek. Karomban, vállamban a kemény edzés kellemes bizsergést hagyott. Jó volt a kedvem, a délutáni frusztrációt a kettlebell kiizzasztotta belőlem. Mert az utóbbi időben kijutott a frusztrációból bőven. Hetek óta hajtottuk a sajtóban csak Leselkedőnek nevezett sorozatgyilkost, bármilyen előrelépés vagy igazi támpont nélkül. Külön nyomozócsoport, profilozók és pszichológusok, helyszínelők és forenzikus szakértők... de semmi. Próbáltuk bevonni az embereket: podcastokba jártam, ahol a profilozásról...


MÁJ.
16.
2026

Nagyi 2. rész

A szemem kipattant.

A fény már nem csak égetett – vakított. De ahogy a hunyorítás után a szoba lassan élesedett, megláttam.

Ott ült az ágy szélén. Meztelenül. A sarkán.

Nagyi.

A nagymamám. Dóri élettársa. Az öt éve vele élő nő, akit gyerekkorom óta szerettem. Ott ült, keresztbe tett lábbal, a keze a térdén nyugodott. Nem mosolygott. Nem is nézett szigorúnak. Csak nézett. Minket.

Én – Dóri mellett, a nedveinkkel a bőrömön, a kezemben még mindig a másik nő mellével – felugrottam.

A mozdulatomban semmi kecsesség nem volt. A takarót kaptam fel, a lábam közé gyűrtem, ahogy a zavar diktálta. A heréim összehúzódtak a reggeli hűvöstől és a...


Április bolondja 3. rész - A harminc ütés

Egy újabb álmatlan éjszaka után végül feladtam, hogy aludni próbáljak, és felkeltem zuhanyozni. Sokkal korábban volt még a szokásosnál, ezért igyekeztem a lehető legcsendesebb lenni, hogy Alex tovább alhasson.
A hidegvíz csak átmeneti enyhülést hozott. Vacogva folyattam le a jeges vizet a melleimen és a lábaim között, abban a reményben, hogy ezzel valamennyire csillapítom az izgalmamat. De tudtam, hogy amint megkapom az emlékeztetőimet és megcsinálom a reggeli három gyakorlatot, megint teljesen fel leszek ajzva.
Összerezzentem, amikor Alex belépett a fürdőszobába. Éppen kiléptem a zuhany alól.

– Korán keltél, ribanc.
– Nem tudtam aludni, úrnőm – feleltem, és küzdöttem...


Barátnők

Barátnők
Barátnők
Barátnők