MÁRC.
20.
2026

Apa, én veled szeretném ezt csinálni! 4. rész

Telefon csörgésre ébredtem. Elzsibbadt mindenem Pannát lecsúsztattam magamról betakartam a két kiscsaj.
Késő este volt már. Ki lehet az? Felvettem a telefont.
– Halló?
– Zoltán, maga az Panna apukája? Juli anyukája vagyok, Eszter.
– Igen, én vagyok, miben segíthetek?
– Juli nem veszi fel a telefont. Hívtam párszor. Ott van még maguknál? Remélem nincs semmi baja.
– Igen itt van, tessék megnyugodni, minden rendben van vele, gondolom nem vették észre Pannával, hogy elment az idő a nagy tanulásban. – még csak nem is hazudtam – De tegeződjünk jó?
– Jaj, de jó, köszönöm, megnyugodtam. De ilyen későn, hogy jut haza Juli?
– Semmi gond, itt aludhat, Pannával...


Szanatórium

A szívszanatórium igazgató főorvosának irodájában ültünk. Férjem és a doktor úr katonatársak voltak, azóta is tartják a kapcsolatot. A férjem 55 éves, és talán két évvel idősebb nála a doki. A már százszor hallott sztorikon kacarásztak százegyedszer is.

– Emlékszel, Laci, amikor az a hadnagy behúzott a sárba, te meg... – kacagott fel a doktor, a férjem vállára csapva.
– Ne is mondd! Ott hagytam volna, de te mondtad, hogy várjak – röhögött vissza a férjem, és hiába érkeztünk kezelésre, már töltötte is a következő kört a poharakba.
Én, 45 éves vagyok, Kati. A kanapé sarkában ültem, mosolyogtam, bólogattam, de a gondolataim messze jártak. Néztem a férjem őszülő halántékát, a...


Fals hangok

Nóra a zenészek pillantásainak kereszttüzében lehajtott fejjel igyekezett a helye felé. A székét elérve biccentett a szomszédainak, majd a pódium felé nézett és látta ahogy a német karmester acélszürke tekintettel őt nézi. A lány azt kívánta, hogy bárcsak valahol máshol lenne.
– Mindannyian itt vagyunk? Elképzelhető, hogy teljes a létszám? – tette fel a költői kérdést a karmester.
Síri csend volt a válasz. A maestro bólintott, a zenekar tagjai pedig elengedték magukat. Nóra nagyot sóhajtott és hangolni kezdett. Pár pillanattal később újra a karmesterre nézett, de úgy tűnt, hogy a férfit már nem érdekelte, mert valamit éppen ceruzával írt egy jegyzetfüzetbe.
Két órával később...


MÁRC.
19.
2026

Az első munkanap

Chloe hétfő reggel korán ébredt, izgatottan és kissé idegesen, mivel aznap volt az első munkanapja a Booths-nél. Mosolyogva idézte fel vissza a szokatlan állásinterjút. Egy gyors gépírási teszt volt, de a főnök asztalán dugás tette ezt az interjút az egyik legélvezetesebbé, amelyen hosszú álláskeresése során átesett.
Hitchinre gondolt, a Booths legbefolyásosabb emberére, aki a cég minden területét az ellenőrzése alatt tartotta, hogy az továbbra is az egyik legsikeresebb angol kiadó maradhasson.
Öltözködés közben eszébe jutottak Hitchin utolsó utasításai, ezért ruhája hasonlóan elegáns volt, mint korábban. Ezúttal egy arisztokratikusan jól szabott, szűk, szürke ruhát választott, mély...


Hófehérke

Első fejezet
A mostoha 
Egyszer volt, hol nem volt, volt valahol egy nem is olyan nagyváros. A szélén, – ahol az erdő már összesúgott a külvárosi utcákkal – állt egy panzió, melyet egy asszonyka vezetett, aki – hogy is mondjam – már túl volt a fénykorán. Bözse, a negyvenkilenc éves özvegy úgy érezte, az élet második felvonása kegyetlen tréfát űz vele. A második férje birtokán tengődött, a panzió szobáit adta ki éjszakára, illetve két-három órás „délutáni szieszták”-ra, a mosást, sütést-főzést pedig az alkalmazottakra és mostohalányára hagyta.
A lányt Szilvinek hívták. Az apja, – Isten nyugosztalja, – úgy vigyázott rá, mintha üvegből lenne. A naptól is óvta, nehogy megbarnítsa a...


Feszítő vágyak

Alex és Martin a kollégiumi szoba félhomályában feküdtek az ágyon, a The Outsiders filmkockái villództak a laptop képernyőjén. A szobában csend honolt, csak a film halk zaja és a fiúk egyenletes légzése hallatszott. Mindketten feszes farmerban hevertek az ágyon, amely látványosan kiemelte a domborulataikat, de távolról sem annyira, mint az 1983-ban készült film szereplőin, akik mindegyike – a fiatalkori Rob Lowe, Tom Cruise, Patrick Swayze, Emilio Estevez, Matt Dillon – különleges, testhezálló, koptatott farmerban feszített. A nadrágokat már annyira „betörték”, már annyira idomultak a testükhöz, mintha a második bőrüket viselnék. A filmet nézve olybá tűnhet, mintha ezzel az esztétikai...


MÁRC.
18.
2026

Hugomat borotválom

Éppen csak elkezdődött a nyár, amikor hugimmal bevállaltuk a családi nyaraló rendbetételét a szezonra. Persze nem volt önzetlen a cselekedet, eszméletlen bulikra készültünk. Én utolsó évemet kezdem meg az egyetemen, míg Ő most volt gólya, tökéletes a korkülönbség köztünk, hogy közös társaságunk legyen. Fiatal huszonévesként a csajok közt haverjaim is inkább az Ő korosztályára vadásztak, de nekik is jobban bejöttünk, mint mamlasz évfolyamtársaik. Amúgy az ősök is egyszerűbben adják oda a kulcsot, ha a vigyázunk egymásra.
Szóval a hugival kimentünk a Balatonra, egész délelőtt a ház körüli dolgokkal foglalkoztunk. Ő bent takarított, míg rám a fűnyírás, és hasonló kertészkedés jutott....


A szomszéd lány anyja

Igen, Anikó állt az ajtóban! Most más volt, mint amikor néha becsönget, valahogy nem a szokásos Anikó állt ott. Még nem tudtam, hogy mit akar, de átfutott rajtam egy érzés, amit nem tudtam hova tenni. Néztem és próbáltam rájönni, hogy mi az, ami eltér az eddigiektől. Talán csak én vagyok más, mert megdugtam a lányát? Nem tudom. A haja, az más, ki van engedve, mindig csuriban szokta hordani, igen ez más! Szoknya, nem nadrágban van, hanem szoknyában, pedig mindig naciban látom.

– Szia! Gyere be.
– Szia! Nem zavarok?
– Nem, gyere csak nyugodtan. Az hittem a postás jött.
– Na ja, kétszer csengettem, jobb lesz ha vigyázol.
– Nem félek a farkastól, nem bánt az csak...