MÁRC.
2.
2026

Csak a popsi

Mindketten épp egy unokatestvérünk esküvői fogadásáról értünk haza, és hát... rendesen be voltunk csiccsentve. Oké, részegek voltunk. Jess pár éve már elköltözött otthonról, de az esküvő hétvégéjére visszajött a családi házba. A szüleink órákkal korábban leléptek a lagziról, talán ők is kicsit spiccesen, és békésen szundikáltak az emeleti hálójukban, miközben mi röhögve támolyogtunk be a házba (háromszor ejtettem le a kulcsomat, mire sikerült kinyitni a bejárati ajtót). A környékbeliek szerencséjére az esküvő csak település másik felén volt.
Felpörögve érkeztünk haza, és még nem akartuk abbahagyni a bulizást. A bárok már zárva voltak, a legtöbb vendég korábban lelépett, de Jess és én...


Nyitás egymás felé

Sokan mondják, hogy minden, ami a gyerekkorban történik, örökre belénk ég, és meghatározza, kik leszünk felnőttként – különösen a szexualitásunk terén. Én is így érzem. Ha most, a férfikor második felében, csendben végiggondolom, ki és mi formálta leginkább a vágyaimat, a testem emlékezetét, a legmélyebb izgalmaimat, mindig Erika arca, illata, reszkető combja, nedves puncija és az a pillanat jut eszembe, amikor először láttam őt teljesen meztelenül, és ő engem.
A kilencvenes évek elejét írtuk. Tanulmányaim jutalmaként iskolám elküldött egy nyári táborba Röjtökmuzsajra. Az ottani kastély akkor még csak kopott diák-szállás volt, messze a mai luxushotel fényétől. Ott ismerkedtem meg...


A szexbomba pszichoterapeutát felizgatják a páciensek problémái 26. rész - Éva és Viktor szülei 3.

A szülők már harmadik hónapja lakták gyermekeik villáját. Mindegyikük alig várta, hogy a munkájuk befejeződjön, rohant haza, mert hiába éltek már ennyi ideje együtt négyen, nem tudtak betelni egymással. Éppen ezt beszélték egyik este vacsora közben, hogy most pótolják be mindazt, ami korábban az életükből kimaradt. Most éppen az úgynevezett „harmadik” hét kezdődött, ami azt jelentette, hogy mind a négyen az Éváék hálószobáját foglalják el, ott mindent kipróbálnak, amit csak a négyesük lehetővé tesz. Szerették ezt egy kis játékkal fűszerezni. A két férfi megegyezett egy számban az egytől tízig terjedő skálán, és amelyik nő közelebb volt a megállapított számhoz, az lesz a szendvics első...


MÁRC.
1.
2026

A pite újra melegítve 2. rész

A pite próbája az evés. Heti két-három alkalommal ismétlődve kóstolgattuk, jó-e még az íze?
Éreztem Csillán, hogy zavarja, hogy őt, az elismert igazgatóhelyettest egy Suzukival furikázza egy börtöntöltelék a település szélén lévő bérlakásba, a vályogházba. Egy idő után inkább ő jött értem, és hozzá mentünk. A téglaépítésű, kétszintes családi házba, ahol a szomszédok tudták, ki ő, és kérdezni sem merték, hogy ki vagyok én.
Nem fellángoló szerelem volt már ez. Inkább csak pislákoló, amit a múltunk időnként lángra lobbantott. A titokzatosság, ami körüllengett. A férfi, aki túlélte a mélypontot, és nem tört össze. Aki tudott számolni, de nem csak a pénzzel.
Egy kiadós szeretkezés...


Nemi indentitás

Az egész négy éve kezdődött, egy zártkörű leszbikus klubban.
A pultnál álltam, a sörömet kortyoltam – arra futotta. Figyeltem az embereket, a félhomályt, a zenét, ami inkább lüktetett, mint szólt.
– Szia. Zavarok?
– Szia. Nem.
Mosolygott. Magabiztosan, mintha tudná, hogy itt most ő diktál.
– Németh Niki vagyok. Már párszor láttalak itt.
A név megakadt bennem. Ismerős volt, csak még nem ugrott be honnan.
– Porring Lídia – mondtam. – És ahogy a hajam, a ruhám, meg az érzéseim is mutatják: születésem óta női testben élő férfi.
Nem lepődött meg. Végigmért, lassan, nyíltan. Én is őt.
Vörös haj. Mély dekoltázs, a bimbóudvar ígérete épp csak sejthető. Nőies...


FEBR.
28.
2026

Többes 3. rész

Az egy óra hosszú volt és komor, a folyosón lecsapódó csend nyomásával. Aztán a telefon csippant, és a belső e-mail címemről érkezett az üzenet:

"Bébike. Imádlak. Ne várj, későn megyek haza. "

Nem volt szokatlan ez a fajta közvetlenség köztünk. Ahogy a francia főnök mondta: „L'écrit reste, la parole s'envole” – az írás megmarad, a szó elszáll. Ez az üzenet is csak egy ígéret volt, egy láthatatlan kötelék megerősítése.

Este nyolckor a kapumonitor hangosan csippant, megzavarva a feszült várakozásomat. Kisgatyában mentem ajtót nyitni, nem számítva a látványra, amit a lift kinyíló ajtaja elénk tárt.

Míra és Rita szállt ki a liftből, mindketten egy-egy bőröndöt...


A piszkos terapeuta szexjátékszere

Anna érezte, ahogy a térde kezd sajogni, miközben a Petőfi utcán haladt. Megnézte a kezében lévő papírfecnit, és látta, hogy a terapeuta rendelője a 177-es szám alatt van. Odapillantott a legközelebbi ajtóra, és látta, hogy a 21-esnél jár. "Ó, remek" – gondolta – "egy jó kis séta pont az, amire a térdemnek szüksége van. " Mire elért a 177-es számhoz, Anna már kicsit sántított. A szíve is elnehezült, amikor meglátta, hogy az ajtó egy lépcsősor tetején van. "Te jó ég, ez biztos csak vicc" – gondolta, miközben felküzdötte magát. Megnézte a névtáblát az ajtó mellett: Kovács Viktória Jó helyen járt, így Anna megnyomta a csengőt; amikor kinyílt az ajtó, Anna élete egyik leggyönyörűbb nőjére nézett...


Kössünk üzletet

Kétségtelen, hogy Lisa az ész a családban. Nagyon jól teljesített az első egyetemi évében, egy stabil karrierút állt előtte. Én viszont nem álltam ilyen jól. Négy éve otthagytam a középiskolát, és nehezen boldogultam a munkaerőpiacon. Pár hete azonban egy barátom munkát ajánlott a cégénél, mindössze egy érettségire, vagy valamilyen azzal egyenértékű papírra volt szükségem. Úgy döntöttem, megszerzem a GED-et, (General Educational Development, egy utólag megszerezhető érettségi egyenértékű bizonyítványnak felel meg) és majdnem ugyanannyit ér, mint az érettségi.
Ezért elhatároztam, hogy segítséget kérek Lisától. Nem volt könnyű, az évek alatt komoly testvéri rivalizálás alakult ki köztünk...


FEBR.
27.
2026

Együttélés

Mintha a Padödö együttes számomra, a magam keserű tiszteletére énekelte volna a ritmust. Szabó János. Huszonöt év távlatából anyámék talán választhattak volna bölcsebbet. Nővérem, Eszter, aki egy évtizednyivel idősebb volt,   de pár évnyivel nézett csak ki annak, széles ívben lenézett.
– Takarodj már innen, te kis pisis – lökött el magától, amikor magányomban a társaságát kerestem. Így jöttem rá,   hogy a legjobb társam a számítógép. A programozás.

Munka mellett végeztem el az egyetemet. Ma egy programozó cég problémamegoldója, hibakeresője, javítója, néha játékfejlesztője vagyok. A pénz mesés, főleg úgy, hogy a munkát magam örömére csinálom. Otthonom-sokat munkahelyem is – egy...