OKT.
28.
2026

Amber hódítása

Most 36 éves vagyok és ma már egy kicsit bölcsebb is. Vagy egyáltalán felnőttem-e? Még mindig semmi máshoz nem hasonlíthatóan szeretem a nőket.  Sokszor vágyakozom az utcán vagy a boltokban sétáló nők után. Arra is hajlamos vagyok, hogy több barátom feleségéről fantáziáljak.
Azt hiszem, a „nőfalás” már jóval korábban, a középiskola után kezdődött. De hé, tényleg nőfalás az, ha szívességet teszel a nőknek?
Körülbelül két hónapja szakítottam egy komoly barátnőmmel, Amberrel. Hét hónapig jártunk együtt, mikor szakított velem „végleg”.
„Ez nekem nem működik” – mondta. „Más emberekkel kell találkoznunk. Ráadásul pár hónap múlva egyetemre megyek. ”
Az igazi probléma az volt, hogy...


Kihasználás

A szüleim elváltak. Anyám külföldre költözött, így végül apámnál kötöttem ki. Úgy alakult, hogy volt egy gyakornoki állásom a közelben. Minden rendben volt, amíg apám úgy nem döntött, hogy újra megnősül. Akkor 23 éves voltam. Többször is találkoztam a leendő mostohaanyámmal, és egy nap bejelentették, hogy összeházasodnak. Apám akkor már majdnem 50, Ágnes pedig 33 éves volt. Azt gondoltam, minek házasodnak meg? De minden olyan egyszerű volt, mint a nap. Szőke haj, nagy mellek, gyönyörű lábak, minden férfi nedves álma. Nem tetszett, bár gyakran gondoltam rá masztrurbálás közben.
Igazság szerint megpróbált barátságos lenni, én pedig néha-néha erőltetetten mosolyogtam. Csak betolakodónak...


Emlékezetes ajándék 1. rész

– Három nap múlva találkozunk szépségek! – mondta apa anyának és nekem, miközben kezében a bőröndjével kilépett az ajtón.
– Vigyázz magadra, és siess haza, drágám! Megünnepeljük a születésnapodat, ha visszajössz! – mondta neki anya, mielőtt elbúcsúzott tőle egy puszival.
– Gyere ide hercegnő, és adj egy puszit az apádnak búcsúzóul!
Odaszaladtam hozzá, gyorsan megcsókoltam az arcán, majd szorosan megöleltem.
– Bárcsak ne kellene elmenned apa! – mondtam neki, miközben még egyszer megöleltem.
– Mielőtt még hiányozni kezdenék, itthon leszek! – nevetett apa, miközben beült az autó volánja mögé.
– Jók legyetek! – mondta még egyszer, miközben kihajtott a kapu elől....


A megvilágosodás sora 2. rész

Erre a kijelentésére nem számítottam. Ő is defektes, mint én? A kérdés bennem volt, de tudtam, bennem is marad. Most hallgatnom kell.

– Tudod, a keresztem a melleim – kezdett bele töprengőn, mégis beszélni kezdett, de lehet, sőt... ez terelés. – Tizenhárom évesen a fiúk fizettek, hogy megfoghassák. Majd csókolózni kezdtem, hátha nem a melleim viszik a pálmát, hanem én... én, az arcom, a szemem, az alakom... de rájöttem: egy szürke egér, egy szürke mell vagyok a fiúk szemében. A csókolózás is egyre csak arról szólt nekik, hogy a mellemet fogdossák. Harmadikos gimis voltam, mikor Judit... Judit, egy végzős, kezdett beszélgetni velem. Nem úgy, mint a fiúk, hogy csak a mellemet nézték,...


Aranyhaj

Aranyhaj
Aranyhaj
Aranyhaj

OKT.
27.
2026

Mit tehettünk volna?

A tüzes aszfalt megégette a lábamat, amikor óvatosan kiszálltam a kocsiból. Forró délután volt, nagyon forró, a nap perzselt a felhőtlen égen. Ráadásul forró szellő fújt, ami az utolsó nedvességmaradékot is felszárította a testemről.
Becsaptam az autó ajtaját, és a járda füve felé rohantam. Minden egyes lépés kínzó volt, mintha égő szénen rohannék. Amint izzadságcseppek jelentek meg a testemen, a szél gyorsan leperzselte őket.
Tovább futottam a gyalogút végéig, majd át a homokos emelkedőn, amely a tengerpartra vezetett. Hallottam a hullámok morajlását, és hamarosan megpillanthattam a tenger csodálatos látványát, ahogy fenséges hullámai a teljes pusztítás pillanatában a partra...


Egy csarnokban Csepelen

Amikor lehajtottunk a Gubacsi hídról és megálltunk a csepeli rozsdaövezet egyik egykori üzemcsarnokánál, elmagyaráztam a fiamnak, hogy ez egy bukkake buli lesz.
Nem én szerveztem a bulit. Azt Kovács úr intézte. Kapcsolatai voltak az égvilágon mindenkivel, az élet árnyékos és napos oldaláról egyaránt. Én csak a főszereplőt adtam: a fiamat, Tamást. Több másik bulin is sztár volt már, és nem igazán szerette őket.
Napokig durcás volt, ahogy a bulik egyre közelebb kerültek. Mindig szóltam neki, hogy közeleg egy buli, hogy kellőképpen rá tudjon hangolódni. A mellkínzós összejövetel szórakoztató volt. A vendégek egyre erősebb és erősebb csipeszeket tettek érzékeny mellbimbóira, és...


Apa, én veled szeretném ezt csinálni! 9-10. rész

Végre megérkezett Eszter és az apukája, értük mentem a reptérre. Mosolyogva lépett hozzám Eszti megölelt majd megcsókolt.
– Hiányoztál Zoli! – mondta mosolyogva.
– Te is nekem.
– Gyere bemutatlak apukámnak – egy jól szituált, nálam fél fejjel alacsonyabb, kb. 175 cm. Magas fiatalos mozgású napbarnított, a korára csak az őszülő halántékáról tippelve olyan 60-as kinézetű vidám férfi lépett oda.
– Jó napot kívánok József vagyok – mondja kicsit németes akcentussal mosolyogva – ha jól gondolom ön a Zoltán, sokat hallottam magáról.
– Igen, én vagyok az. Remélem csak jókat hallott rólam – válaszoltam vidámsága egyből szimpatikussá tette.
– Igen, jót és érdekeseket is,...


Mellékhatás 3. rész

Károlyt újra lenyűgözte, hogy az évek alatt mennyire megváltozott a kórház szaga. Amikor alig kilépve a kamaszkorból az anyját kísérte el a kórházba, akkor mindig felfordult a gyomra az erős fertőtlenítő szagától. De most csak egészen enyhén érezte a fertőtlenítőt a folyosókon. Ennek ellenére mégsem szívta tele tüdejét a kórházi levegővel, mikor belépett a liftbe. Felérve a legfelső emeletre, egy pillanatra megállt, és szokása szerint lenézett a csarnok földszintjén mozgó emberekre. Egészen más volt a földszinten mozgó tömeg, és a negyedik emelet kihaltsága. Nyugodt tempóban tért be a teljesen üres folyosóra. Amint Dr. Kotász rendelőjéhez ért, már nyílt is az ajtó, és a fiatal nővérke...


Tsunade, a gésa

Tsunade, a gésa
Tsunade, a gésa
Tsunade, a gésa