ÁPR.
15.
2026

Villamosvezető 1. rész

A szék teljesen fel van emelve, de így is alig látok ki a szélvédőn.
Huszonnégy éves vagyok, és itt ülök a villamos vezetőállásában, egyenruhában. Na, milyen is az? Egy sötétkék, majdnem fekete nadrág, ami valami extrém rugalmas anyagból van, mert a gyártó nyilván nem számolt 153 centis vezetőkkel. Világoskék ünepekkir fehér, BKV-logós ing, ráadásul egy olyan blézer, ami háromszor akkora rajtam, mint kellene. Meg persze a nyakkendő, vagy sál, amit kötelező viselni, de aki kitalálta, az tuti nem próbálta még úgy megkötni, hogy közben a hajamat is kezelni kell. Az meg fenekem alá ér. Hosszú, barna, és félévente egyszer engedélyezem, hogy levághassák a töredezett végét. Ennyi. Azt mondták,...


A kém

Ez a maffia, nincs jobb szó rá. Az ember máshogy képzelné el, ha nem lenne benne – emlékszem, kiskoromban én is osztottam az általános vélekedést, miszerint egy maffiaszervezet csakis szőrös mellkasú, hordóhasú olaszokból állhat, akik kezet csókoltatnak partnereikkel egy sikeres üzlet megköttetése után. Nem mondom, hogy nincsenek ilyen emberek. De ami jelenleg történik, arra nincsenek szavak.
A hajamat szoros lófarokba fogtam. Színtelen arcom biztosan meghökkentené ismerőseimet, ha így látnának: smink nélkül, mosoly nélkül, érzelmek nélkül. Elhúzom a számat, ahogy az előttem ülő férfit méregetem magamnak; ha nem lennék olyan jó színész, az undor biztosan kiülne rideg arcomra. Pont...


A forrás szelleme

A forrás szelleme
A forrás szelleme
A forrás szelleme

ÁPR.
14.
2026

Kapcsolódás 1. rész

Ősz volt. Egész nap átfagytam, ezért a kandallóba gyújtottam be, zuhanyoztam, és épp öntöttem a hűtőből az előző este bontott boromból, hadd levegőzzön, mielőtt vacsorázom. Megrögzött agglegény vagyok, aki a munkájának él: villanyszerelő vállalkozó a környéken, egyedül. Társam a fáziskereső, a kemény markom, és – munkadíj gyanánt, a fizetség kiegészítéseképp – a környező falvak asszonyai húsz és hatvan között. Persze volt már hatvanhét éves is.

Éppen a mikróba tenném a futár hozta levest, amikor csengetnek. Na, ez soha nem jó. Remélem, csak egy biztosíték vagy egy kilazult vezeték. Kinézek a verandára néző ablakon, ahonnan a kapuhoz látok. Egy taxi. A faszomba, nagy a baj, ha taxit...


Barinők 1. rész

A lépcsőházunknak mindig ugyanaz a szaga volt. Főtt káposzta, por, és valami nehezen megnevezhető, régi élet. Az első emeleten laktunk anyával. A harmadikon Noéék. Már akkor is tudtam, melyik ajtó az övék, amikor még olvasni sem tudtam rendesen – a névtábla sarkán ott a repedés. Egyszer megkérdeztem tőle, hogyan került oda. Azt mondta, apja ideges volt. Akkor még nem értettem.

Elsőben csak annyi történt, hogy egy padba ültettek minket.

– Te hogy hívnak?   – kérdezte.
– Kori. Téged?
– Noémi. De mindenki Noénak hív.

Bólintottam. Nem mondtam ki, de rögtön tudtam, hogy én is így fogom.

Nem lettünk azonnal barátnők. Csak megszoktuk egymást. Ő mindig...


ÁPR.
13.
2026

Nóri és Gábor kalandja

Nóra és Gábor igazi pajzán páros volt. Mindenre nyitottak voltak a szexulaitás terén. Olyanra is, amire más párok talán kevésbé. Gabi mindig örömmel nyalta Nóra édes punciját néha nyelve hegyével megcirógatva csiklóját, amire heves testdobálás volt Nóra a reakciója. Egyik alkalommal, azonban Nóra két nyögés között így szólt.
– Mi lenne, ha megint bevonnánk egy párt? – kérdezte kicsit homályos tekintettel
– Ühüm – nehéz beszélni, ha épp a csiklót nyalsz gondolta Gabi
– De ezúttal extrémebbre gondoltam
Gabi abbahagyta a nyalást, csak rutinosan ujjazta tovább nedves punciját
– Mire gondolsz drágám – nézett rá
– Egy időt-fiatal párosra – kacsintott Nóra
– Ah,...


Korkülönbség 1. rész

A kert végében már grilleztek, amikor apám kocsija befordult a kapun. Dani éppen egy sört bontott a teraszon, aztán letette az üveget, és elindult felénk. Még az autóból láttam, ahogy a háta mögé kiált a konyha felé:

– Itt vannak  Mátéék!

Apu szállt ki először, egyből kezet rázott Dani apjával a kapuban. Aztán anyu, egy tál házi süteménnyel a kezében. Végül én jöttem. Pontosan tudtam, hogy Dani már messziről felismert: a magas, vékony, mindig kicsit rendetlenül fésült srác, aki most egy világos vászoningben és sötétkék nadrágban próbál komolyabb benyomást kelteni, kezében a második adag süteménnyel. Odalépett hozzám, és a vállamra csapott.

– Na, végre. Anyám már...


ÁPR.
11.
2026

A tanyasi élet szépségei 2. rész

Mint mindig, most is úgy indult. Játékos simogatások, apró, millió csók.
Csillogó tekintetek találkozása. János, a mostoha testvérem, a hátamra fektetett. Mozdulataiból tudtam, nem orális lesz, hanem felém tornyosul a teste, kemény farka hosszában a szőrzetembe túr. Mint mindig, lassan és türelmesen, de most nem volt időm felocsúdni, amikor a farka tövét megfogta, és a makkot a repedésemnek tolta.
Nem voltam szűz, nem voltam tapasztalatlan, de most mégis azt éreztem, amit az elsőnél – egyik osztálytársam bulija után. Most még spicces sem voltam. János farka feszítette szét a hüvelyem, és haladt befelé. Nem volt az éles szúrás, majd a fájdalom, most csak a feszítés – és bent van....