hetero, nagyapa/nagyanya
Néhány hónap, és felnőtt leszek. Nem testben mert már úgy az vagyok – a tükör sem hazudhatna mást –, de a papírok, azok még késnek. Anyám már hetek óta készül, takarít, listákat írogat. Apám a borokat válogatja a pincében. Nagyot akarnak: emlékezetes születésnapi bulit, olyat, amire aztán évek múltán is visszaemlékeznek a rokonok, és azt mondják: igen, ott voltunk, amikor Gábor nagykorú lett.
Az asztalon a vendéglista. Huszonhárom név. Keresztanyu, nagybácsi meg a felesége, az osztályfőnököm, akit utálok de muszáj meghívni, meg a többiek. Ott van a nagyi is, anyám anyja, utolsóként a lap alján.
Apa tollat ragad. Egyetlen vonással áthúzza a nevét.
– Miért? –...
hetero, megcsalás, romantikus
1. fejezet
Szabadnapos voltam, a kora esti szendergésemből a csengő riasztott fel. A szomszédasszony állt az ajtóban, kezeit tördelve magyarázkodott.
– Jó estét kívánok, ne haragudjon, hogy zavarom. Tudom, ilyenkor az ember már inkább nyugalomra vágyik, főleg egy ilyen nap után, mert hát ma valahogy semmi nem jött össze. Nem tudom, ön hogy van vele, de én már reggel is éreztem, hogy ez nem az a nap lesz, amikor minden simán megy. Például a boltban is, képzelje, pont akkor fogyott el a kedvenc felvágottam, amikor sorra kerültem, pedig az előttem levő még kapott belőle, szóval ez már egy jel volt, ha engem kérdez...
Hebegett, habogott, alig győztem kivárni, hová akar...
leszbi, testvérek, romantikus, fordítás
Csókokkal borítja a hasamat, halad lefelé, és úristen, ez nem lesz meg tizenöt perc alatt! De már érzem az ujját magamban, a száját a combjaim belső felén, és basszus, igen, ez eltarthat egész éjjel... egész éjszaka... akár... reggelig!
***
Hazafelé az út tele van incselkedő szóváltásokkal, flörtöléssel és kuncogással. Két lány, akik átléptek egy olyan határt, amit a legtöbben sosem, összekovácsolódtak valami tiltott dolog által, és mégis itt vannak, túlélték, hogy elmesélhessék a történetet. Nem bírom megállni, hogy néhány másodpercenként ne vessek felé egy lopott pillantást. A szeme csillogása, az a titkot alig tartani bíró mosoly, az ajkai, amelyek valami olyat rejtenek, amit soha...
családi, anya, lánya, munkatárs
Innen már minden begyorsult.
A be nem csatolt iratokban volt anya ártatlansága. Ott hevert az egész, évekig elásva, a dossziék mélyén, amit senki nem nézett meg alaposan – csak én. Az informatikai jelentés és anya vallomása. Az EU-s pénz akkor érkezett a cég számlájára, amikor anya Amerikában volt a második hete. A vízum leigazolta. Belépési bélyegzők, repülőjegyek, hotelszámlák – minden bizonyította, hogy nem lehetett a gép előtt.
Éééésss igen. Az első utalások – azok a gyanús tranzakciók, amikor a pénz elkezdett kifolyni a cégből – anya gépéről történtek. Anya belépőkódjával. Nem külső hozzáféréssel, nem feltöréssel. A saját jelszavával. Csak éppen anya akkor Amerikában volt. Fél...
hetero, munkatárs
A lelkem – a lelkiismeretem – felszabadult.
Nehéz ezt megmagyarázni. Mintha egy szorítót vettek volna le a mellkasomról. Az a bizonyos szorítót – amit a nevelés, a család, a környezet helyezett rám gyerekkorom óta. Azt a parancsot, hogy nem lehetsz ganéj férfi. Hogy nem tarthatsz két pálcát egyszerre a tűzben, mert az egyik megég. A másik is. A kezed is.
Most már csak egy pálca volt a tűzben.
Hogy az a pálca Renáta volt – vagy a saját elhatározásom, hogy nem hagyom, hogy mások döntsék el helyettem, kihez van jogom szólni – azt sem tudtam. De a szorítás megszűnt.
Lélegeztem. Mélyet.
A kollégák – szépen lassan – leálltak a hecceléssel.
Nem tudom, miért. Lehet, hogy...
maszturbáció, diák, manga-film
hetero, katona, középkorú, szobalány/lakáj
1848 őszének elején az 1848-as szabadságharc már nem lelkes szólamokból állt, hanem porból, fáradtságból és kimondatlan félelmekből. Pest utcáin végiglovagolva ezt éreztem minden mozdulatban: az emberek még hittek, de már tudták, hogy ára lesz.
Amikor a parancsot kézhez kaptam, nem lepődtem meg. Egy nemesi házhoz vezényeltek beszállásolásra. Nem először történt ilyesmi, de most valahogy másnak tűnt. Talán a város miatt. Talán a hírek miatt.
A Hatvani utcába érve megállítottam a lovamat. A ház, amely előtt megálltam, régi tekintélyt sugárzott, még ha az idő már meg is kezdte rajta a maga munkáját. Leszálltam a nyeregből, és végigsimítottam a ló nyakán – több volt már nekem,...
bizarr, ápoló/ápolónő, diák, tanár, horror, illusztrált
A kora esti nap aranyló fénnyel vonta be a kényelmes, kicsit zsúfolt, de otthonos teret. A puha szőnyegen és a kanapén heverő magazinok, teáscsészék és egy félbehagyott társasjáték jelezték, hogy a két barátnő, Csilla és Emese már órák óta élvezi egymás társaságát. Számukra ez a megszokott, megnyugtató, „lányos este” rutint jelentette.
Gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak. Ismerték egymás legféltettebb titkait, legapróbb rezdüléseit, és mindenféle komolyabb téma nélkül is képesek voltak órákig csevegni. A mai este azonban más volt. A társasjáték után kimentek a konyhába, ahol közösen készítettek egy könnyű vacsorát, utána pedig kényelmesen nekitámaszkodva a párnáknak letelepedtek...
családi, gruppen, férj-feleség, testvérek
Zsófi vallomása nem húzott le. Nem taszított el. Nem kavart bennem féltékenységet vagy undort.
Felfokozott.
A kép, ahogy elképzeltem őket – Rita és Zsófi, a szobában, a kanapén, a kert végében – az agyam képzelgett. Ismerem mindkét nőt. Rita fiatalos, szőrtelen teste Zsófi testes, dús szőrzetű, ősasszonyos testéhez simulva. A két nő, akit szerettem – az egyiket elvesztettem, a másikat megtaláltam – egymást szerette.
Nem voltam féltékeny. Inkább... kíváncsi. És valami más. Valami, amit szégyelltem kimondani, de ami ott élt a legmélyebben.
A szeretkezéseink közben egyre gyakrabban kértem Zsófit, hogy meséljen.
– Mondd el, hogyan csókoltad meg először – suttogtam a fülébe,...
leszbi, testvérek, tini, fordítás
– Allie, hol a távirányító?
– A dohányzóasztalon – kiabált vissza a húgom a konyhából.
Hallottam, ahogy a hűtőben kotorászik, valószínűleg megint szendvicset csinál. Folyton mondogattam neki, hogy figyeljen a szénhidrátbevitelre, de ő megszállott futó volt, napi két – három mérföldet kocogott. Ennek megfelelően úgy evett, mint egy cápa, következmények nélkül.
Ránéztem a dohányzóasztalra, arra a masszív, európai stílusú fém-üveg bútordarabra, amit apa hozott az egyik üzleti útjáról, de a távirányító nem volt rajta. Gyorsan átnéztem a kanapé két oldalán lévő kis asztalokat is, de ott sem találtam semmit. Ez pedig gáz volt, mert ha nincs távirányító, nincs film sem. A hülye Blu-ray...
