JÚL.
19.
2025

Egy nem mindennapi házasság 6-7. rész

6. rész
Másnap reggel Kitti pizsamában jött ki a fürdőből, mezítláb, frissen zuhanyozva, haját törölgetve. A szeme egy pillanatra találkozott az enyémmel, és csak ennyit mondott félhangosan:
– Reggelizel, vagy előbb második menet?
Zita a konyhában volt, nem hallotta. Vagy nem akarta hallani. De nekem kiszáradt a szám.
– Ne... ne csináljuk ezt így – próbáltam valami határt felhúzni, de a hangom gyenge volt.
Kitti csak vigyorgott. Ahogy elhaladt mellettem, a keze a derekamra siklott, finoman megsimította, mint aki pontosan tudja, mit vált ki belőlem. És tudta is. A csípője szinte hozzám simult, aztán kisétált a nappaliba, mintha semmi sem történt volna.
Zita pár...


A labirintus

Thészeusz visszafojtott lélegzettel állt Daidalosz labirintusa előtt, kezében egy lándzsával. Izmos, napbarnított, csupasz férfiúi testének intim részeit csupán egy ágyékkötő takarta.
Egyetlen egy céllal volt most itt. Elpusztítani a bent rejtőző fenevadat.
Nála volt a fonál, amit szíve választottja, Ariadné adott neki titokban. A fonál segítségével könnyen megtalálhatja a kiutat, ha a szörnyeteget sikerült megölnie.
A bejárathoz közeli fa vékony törzséhez kötözte a végét, a fonálcsomót pedig magával hozva elindult a labirintus útvesztőjében, a rettegett félszerzet felkutatása céljából.
A labirintus falai rendkívül magasak voltak, a nap sugarai már nem juthattak be, így...


JÚL.
18.
2025

Péter és Krisztina 4. rész

Már napok óta borongós, szürkés fények ültek a városra. A bombázások ritkultak, de a rettegés nem csökkent. Egy este atyám váratlanul behívott dolgozószobájába. Ritkán történt ilyen – szigorú ember volt, mindig mértéktartó, de most az arca komolyabbnak tűnt, mint valaha.
– Ülj le, fiam – mondta, majd intett Krisztinának is, aki tétován lépett a szobába. Nem tudtam, mit keres itt, de sejtettem, hogy valami fontosról lehet szó.
Atyám egy ideig némán nézett ránk, majd lehalkította a rádiót, és előhúzott az íróasztalfiókból egy vaskos dossziét. Amikor megszólalt, hangja reszketett:
– Eljött az idő. Amit eddig csak sejtettetek, most nyíltan kell mondanom. Én... és Soós úr – fordult...


A múlt fintora 2. rész

– Bazdmeg... ő az anyám... a te nagyanyád.
A szavak utáni csend a mélybe rántott. Síri csend volt. Csak a hűtő zümmögött valahol a háttérben, mintha ő is tanúskodni akart volna az iménti viharhoz. Aztán anya megszólalt. De már nem kiabált. Csak halkan, csendesen, szinte lemondó hangon, mint aki belül már mindent elrendezett magában.
– Ki az a nő... ki az az anyám? – kérdezte, de nem nekem. A levegőbe mondta, vagy talán önmagának. – Az a nő, aki az anyám... aki mellett felnőtté váltam. Akihez úgy viszonyultál, mint egy gyerek, nem mint egy senki. Ez... ez a lelkemnek olyan, mint tőr a szívembe ez a vérfertőzés.
Szavai nem gyűlölettel voltak telve. Inkább kétségbeeséssel. Az arca...


JÚL.
17.
2025

A búcsú

Este van, nyár. Munka után Parlament mellett támaszkodom a korlátra. Perzselően meleg napot követő langyos szél hozza magával az éjszaka illatát. Lehunyt szemmel szívom be. Hallgatom a körülöttem nyüzsgő turisták zsongását. Csupa örömteli csivitelés és én megmosolygom ezt. Felnézek a Duna túlpartján kivilágított Várra, a Halászbástyára, a Mátyás templomra, a Citadellára, az odavezető Lánchídra. Gyönyörű, és teljes szívemből élvezni akarom ezt a látványt és az érzést, amit ez a hely kiválthatna belőlem, de még nem megy. Mert ő elment, mást választott.
Dühösnek kellene lennem és talán az is vagyok kicsit. Csalódottnak kellene lennem és az biztos, hogy vagyok. De legfőképpen szomorú vagyok....


Cupido

Azon gondolkodtam, mit is meséljek nektek. Azt, hogy én ki vagyok, vagy a történtemet.  Végülis a kettő egy és ugyanaz. Így kezdem magammal, így lesz igazán érthető.

Nevem Justin, és Cupido vagyok, de hívhatsz Ámornak is. Így már tudod is, hogy angyal vagyok.  Alig húszévesen haltam meg. Megöltek a nálam pár évvel idősebb társaim, ugyanis kiderült, hogy a haverjuk meleg.  Oké, ez nem most volt, hanem hatvan évvel ezelőtt, akkor a másság még bűn volt, és mindenki rejtőzködött.
Na, és akkor jön a kérdés: akkor én, hogy buktam le?  Egyszerű! Szerelmes lettem egy házas férfibe, az edzőmbe, és ő is viszontszeretett, együtt is voltunk.
Csakhogy a felesége éppenséggel nem igazán...


Egy nem mindennapi házasság 5. rész

Azóta az este óta más lett minden. Zita semmit nem sejtett, vagy legalábbis nem szólt és nem aludt nálam. Én viszont nem tudtam kiverni a fejemből Kittit. A hangját, a pillantását, ahogy magát simogatta... és amit a végén mondott:
„Ne zárd be az ajtód. Hátha... megint szomjas leszek. ”
Nem zártam be. Persze, hogy nem.
Éjfél elmúlt, amikor a kilincs megmozdult. Halk nesz, aztán az ajtó lassan, hangtalanul kinyílt. Kitti volt az. Sötét póló, semmi nadrág, semmi bugyi. Csak egyetlen fénycsík esett rá az ablakból, ami a combjai közé világított.
Szó nélkül odajött. Nem kérdezett, nem magyarázkodott. Lassan feltolta a takarót, és bebújt mellém. Én ott feküdtem meztelenül, a testem...