Tanuló tábor helyett 3. rész

Következő reggel hamar megjött a futár az alkatrésszel. Reggeli után Zoli és Karesz nekilátott a beszerelésnek, apám valamivel jobban volt ő is ott téblábolt körülöttük. Anyám megbeszélte Ferivel, hogy a haverjától elkért hajóra elmegyünk. Én szerettem volna kipróbálni, és ez anyáméknak is kapóra jött. Viszont amikor Kati és Kriszta meghallotta, hogy hová készülünk ők is szerettek volna jönni, és bár anyám nem örült nem nagyon volt mit tenni....

Zuhanyozás közben

A lány a zuhany alatt állt. Szép sötét hajáról gyöngyökben csorgott le habos, meleg víz. Puha, bársonyos bőrét simogatta a jóleső melegség, amitől saját érintését is egyre kellemesebbnek találta.
Rá gondolt. A fiúra, akit olyan rég látott, s annál erősebben áhította érintését. Lágyan, szinte cirógatva mosta magát, s már nem is igazán a tisztálkodás miatt tette mindazt. Kezei tudatosan nyúltak a legszebb helyekre, mintha ismét fel akarnák...

Van fontosabb a controllingnál

Megint egy őszi reggel. Attól függetlenül hogy már csak a szakdolgozat bírálata és az államvizsga van hátra még mindig nehéz szívvel szedem a lábaim a parkban ilyenkor. Kicsit sem érzem hogy egyre kevesebb súly van a hátamon, pedig nincs több vizsga, nincs több ZH sőt, még csak konzultációra sincs szükség a szakdolival kapcsolatban. Az elmúlt több mint 3 év egyetemi tanulmányai alatt lényegében minden reggelemet egy minimum 3 km-es futással...

Forró hálószobák 1.- Miranda úrnő

– Betty! Gyere ide!

– Parancsoljon velem a kisasszony.

– Bontsd ki a hajam, és vetkőztess le.

– Igenis Miranda úrnő.

Új szolgáló vagyok, szerencsésnek mondhatom magam, hogy Miranda szobalánya lettem. Nemesi származású vagyok, az apám gróf, de sajnos elszegényedtünk. Apám kétségbeesésében mindenünket elkártyázta a végén, amikor veszni látszott a birtok is. Miranda családja távoli rokonunk, annyira távoli,...

Időutazó 3. rész

Vissza kellett jönnöm, mert az idő ugyan manipulálható, de azért szalad. Holnap majd folytatom. Gyorsan nekiálltam és elvégeztem a takarítói feladataimat, nehogy azt mondják rám, hogy lusta vagyok. Ahogy hazaértem alaposan szétnéztem a lakásomban és kerestem a jeleket, hogy esetleg történt-e valami változás a történelemben az én kicsi élvezkedésem hatására? Szerencsére semmi feltűnő dolgot sem találtam. Csináltam egy rántottát lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Folyton a történtekre gondoltam. Mindig is tetszett a nővérem, de most már teljes anatómiai közelségből ismertem a testét. Gyönyörű lány. Becsuktam a szemem és visszagondoltam a történtekre. Teljesen...

Boldog találkozás

Hatvannégy évesen költöztem a fővárosba, hogy kiszakadjak vidéki magányomból, és a nyugdíjig hátra levő időszakban a szemétégetőben középvezetőként, – magas fizetéssel – tornásszam fel a majdani nyugdíjamat.
Vidéki, kertes házamat egy évre kiadtam egy külföldi családnak, és abból a pénzből vettem ki egy pici, szoba-konyhás albérletet. Jó egy hónap után mozdultam ki a komfortzónámból, és mertem elmenni egy közeli plázába, vasárnapi ebédre. Ebéd közben egy nő visszahőkölt, és megállt az asztalomnál.

– GABÓ!? – Tette az asztalomra a tálcáját. Ekkor néztem rá.
– Picúr? – Álltam fel, és öleltük meg egymást a másod-unokatestvéremmel.
Utoljára 39 éve láttam, az esküvőjén....

Az élet nem habostorta 8. rész

A fiúk rögtön észrevették feltűnő rosszkedvemet.
– Mi a gond haver? – jött hozzám Salvatore.
– Semmi! Majd elmúlik! – morogtam ingerülten.
– Te tudod! – vont vállat Salvatore, és magamra hagyott.
Néhány nap múlva indultunk Németországba, a világbajnokságra.
Az E-csoportban Ghánával, a csehekkel, és az amcsikkal voltunk együtt.
A körmérkőzésen elsőnek Ghánával játszottunk. A kispadon ülve deja vu érzésem támadt. Ugyanaz történt, mint a dél-amerikai turnén. Tehetségtelen kapusunk, és a szerencsétlen jobbhátvédnek köszönhetően csúnyán kikaptunk.
A mérkőzés végén Salvatore, dühösen támadt a meglepődött edzőre.
– Még egy vesztes meccs, és csomagolhatunk! –...

David és Daniel 18. rész - A Szalagavató Bál

Ha azt mondanám, hogy anyám megdöbbent, amikor azt mondtam neki, hogy szmokingot kell bérelnem a bálra, az az évszázad legnagyobb alábecsülése lenne. Minden tőle telhetőt megtett, hogy úrrá legyen a szédületes jókedvén, de úgy ugrált a kölcsönzőben, mint egy tébolyult kolibri. Nem voltam olyan mentális állapotban, hogy megpróbáljam kiemelni a fejét a felhők közül, ezért hagytam, hogy megélje a pillanatot. Játszottam a néma próbababát, ahogy öltöztetett, miközben alig bírta visszatartani a könnyeit. Valójában aranyos volt.
Végül egy klasszikus, vékony szabású fekete szmokingot választottunk (és ez alatt azt értem, hogy anyám ERŐSEN javasolta, hogy azt válasszam), fehér inggel, sallangok...

A vadász 1. rész

Tegnap töltöttem be a 38-at. Magamról csak annyit, hogy 160 cm magas vagyok, 52 kg, hosszú szőke haj, zöld macskaszemek, 86-64-89-es méretek, D-s cicik, sportos alkat, mivel heti háromszor futok és konditerembe is járok. A barátnőim szerint akár 8-10 évet is letagadhatnék. Az tény, hogy még mindig feszesek a cicijeim, és kemény a popsim. A lábaim sajnos nem hosszúak, de szép formásak és izmosak a sportolástól. 3 éve hagyott el a pasim egy 22 éves plázacicáért. Szerintem még pár év és őt is dobni fogja a csaj, s akkor lassan 50 évesen már nem fog kelleni senkinek, és sírva könyörögné vissza magát, de ez a hajó már elment. Azóta nem voltam sajna pasival, csak maszturbáltam, eleinte a kezemmel,...

Margó néni 5. rész

Zsuzsi addig szívta a farkamat, ameddig jött a magom, majd kiengedte a szájából és körbe nyalta a hegyét.
– Ez igen, jó íze van a magodnak. Honnan tudtad, hogy mikor mész el? Azt mondtad, hogy nem volt barátnőd.
– Hát, az igazság az, hogy szoktam segíteni magamon, de ahogy csináltad az sokkal jobb volt mint, ahogy én csinálom. – mondtam egy kicsit halkan.
– Nincs ebben semmi különös, ez a te korodban teljesen természetes, annak örülök, hogy jó volt, ahogy csináltam. Nekem is elkezdett bizseregni a puncim. Megmutatom, ha szeretnéd látni, de utána kényeztesd egy kicsit!
– Zsuzsi persze, hogy szeretném, áll az alku. – mondtam.
– Akkor gyere. – megfogta a kézfejem és...

Lélekkufár

Olyan szép a vér! Ahogy lassan, sűrűn végigfolyik az ember karján. Ahogy a szivárgása egyenesen arányos az ember életerejével. Magával az ember életével. Ahogy fogy a vér, úgy tűnik tova az élet. És a színe! A csodás, ragyogó bíbor vörös szín. Nem csoda, ha az egyház ezt a színt adja azoknak a kiválasztottaknak, akik önként ontanák vérüket a hitükért. A lemenő napban csak egy pillanatra jelenik meg ez a szín, utána más színeknek adja át a helyét a kristálytiszta égen. Azok is vörös színek. De nem a vér bíbor színe. Az csak egy egy pillanatra észlelhető. Viszont aki kiontja a saját vérét... az ezt a színt láthatja életében utoljára. Az élet színét.
Izabella mosolyogva nézte, ahogy...