JAN.
24.
2026

Generációkon át 2. rész

Nem tartozik a címbéli történeti szálhoz, de megosztom veletek a következő esetemet. Ez némi magyarázatot ad arra, miért nem akartam és tudtam randevúzni hosszú hónapokon át.
Lépjünk vissza arra a napra, amikor megláttam álmaim házát. Még aznap kibéreltem egy nyaralót, ahová csak a legszükségesebb holmikat pakoltam be, mint ideiglenes otthonomba. Akkor számomra az volt a legfontosabb, hogy az X5-ös rendes garázsban állhatott. A mindennapokra és az építkezésre vettem egy jó állapotú dízel Astrát, ez állt kint az utcán.
Történetünkkor már október volt, minden időmet lefoglalta az átalakítás, az iparosok utáni futkározás. Ismerős, ugye?!
Csengett az otthoni, vagyis az osztrák...


Végre egy nyugodt este 2. rész

Miközben Aurora megkerülte az Andráskeresztet, kesztyűs ujjait végighúzta Dave kipirult bőrén. A férfi teste gyönyörűen meg volt jelölve az korbácsolástól, rózsaszín csíkok díszítették a hátát, a mellkasát és a combját. A nő puncija szenvedélyesen lüktetett a hatalom érzéstől, ahogy a kereszt oldalán lévő nagy fém fogantyúért nyúlt. Rutinos könnyedséggel kezdte forgatni az egész szerkezetet, lassan fejjel lefelé fordítva Dave-et. A férfi szeme elkerekedett, ahogy a vér a fejébe áramlott, a még mindig kemény pénisze egyenesen a padló felé mutatott, miközben teljes teste tehetetlenül lógott.
– Kényelmes? – kérdezte Aurora kaján mosollyal, tudva, hogy egyáltalán nem az. Rögzítette ebben a...


JAN.
23.
2026

A három muskétás

Történetem ott kezdeném, hogy apám az egyetemi barátjával és szobatársával alapított építőipari vállalkozást. Barátok, társtulajdonosok és szomszédok is lettek. Apám, Ferenc és a barátja Dominico (igen, brazil származású bevándorló családból származik).
Együtt tartották az esküvőjüket is amikor apám elvette anyámat, Annát és Dom elvette Szilvit. A kerteket összenyitották, Magas kerítéssel és növényzettel határolták el magukat. Szilviéknek egy gyerekük született, egy kislány, Jázmin.
Apámék két gyereknek adtak életet, nekem Dominik és a húgomnak, aki másfél évvel később született Anna. Együtt nevelkedtünk, közös térben és szeretetben. Apuék építettek nekünk a kertbe (ami idővel...


Generációkon át 1. rész

Az élelmiszeripari elvégzése után eszem ágában nem volt továbbtanulni. Inkább elmentem dolgozni egy belvárosi hentesüzletbe, ahol nem csak a húsipart, de a kereskedelmet is kitanulhattam. Arany életem volt. A lányok – ahogy hívtam a három nővéremet – már csak látogatóba jártak haza, így fiúként, legkisebb gyerekként, én voltam anya kis kedvence, akit kényeztethetett.

Egy január végi vasárnapi ebédnél, míg a csirkenyak leszopogatásával foglalkoztam, s a háttérben halkan ment a “Jó ebédhez szól a nóta”, anyám beszélgetés gyanánt odavetette apámnak:
– Hallottad, hogy a pecsenyés Zolit megütötte a guta?
– Hm, mit? – kérdezett vissza Apám teli szájjal a tányérjából fel sem...


JAN.
22.
2026

Érett, nagy mellű nők megismerése 3. rész

– Figyelj, fiam. Kérésem lenne... nem hazudok. Kati, tudod, anyád „elhízott” barinője, köztünk kezd kialakulni valami – mondta apa, és most végre egy pillanatra a szemembe nézett. – Tudod, Kati más. Prűd, visszafogott, érzékeny...
– Apa, ne ezt... – kapkodtam a levegő után. – Már így is eléggé gáz, zavarodott vagyok azok miatt, amik...
– Oké, oké – vágott közbe. – Nos, a kérésem az lenne, hogy... Kati még nem akar ide költözni és kéne valaki, aki takarítana is... – köhécselt egyet, majd erőt vetett magán. – és hát... én nem akarok már belebonyolódni olyan dolgokba. Tehát jobb lenne, ha szombaton délelőtt Bözsi néninek, ő a Józsi kollégám keresztanyja, megmutatnád a házat. Nagyon...


Egy születésnap, ami mindent megváltoztatott

Ötven éves vagyok ma. Kimondani is furcsa, mintha valaki másról beszélnék. A tükörben azonban ugyanaz a szem néz vissza rám, amely huszonöt éven át egy férjre, egy otthonra, egy közös jövőre nézett. Aztán két évvel ezelőtt az a szem tanúja volt, ahogy az a jövő porrá omlik, mert a férj, Péter, úgy döntött, egy fiatalabb, jobb módú nő jobban illik az álmaihoz. Nem búsultam. Inkább felmértem a romokat. És ahogy néztem, rájöttem a romok között ékkövek hevertek, amiket én raktam oda.
Mert a negyed százados együttélésünk nem csak egy csalódás hátrahagyott ösvénye volt. Hanem egy élet, amit – bár más számára – én is építettem. És tudatosan, szorgosan, néha zsugoriság gyanánt „megspóroltam”...


JAN.
21.
2026

Így alakult

Három éves voltam, amikor az apám hazaállított félrelépéséből megszületett lányával, – a féltestvéremmel, Biankával – aki nekünk mindig csak Bia volt. Anya nem forszírozta nyíltan, hogy hozta össze apám, – az okát soha nem tudhatom már meg, – de mindig is sajátjaként szerette. Pár évig tökéletes volt a világunk, egy családdá olvadtunk össze, igaz testvérek lettünk. De az öröm sajnos pár év múlva félbeszakadt. Tizenegy éves voltam, Bia nyolc, amikor anya kórházba került. Leoperálták a bal mellét a rák miatt, de késő volt, áttétek keletkeztek.
Egy teljes év szenvedés következett, amit sosem mutatott felénk. Tizenkét évesen fel kellett nőnöm, apa két kislánnyal nem tudott mit kezdeni. Csak...


Szemtől-szemben

Eleanor érezte hogy a vér hevesen áramlik az ereiben.
A szive egyre gyorsabban vert, miközben a délelőtti, nyári hőségben az erkélyén állt.
Alig akarta elhinni, hogy ezt teszi.
Fogalma sem volt vajon mennyi idő telt el, de nagyon hosszúnak érződött.
Izzadság kezdett el végigfolyni a karján és a mellkasán.
Mozdulatlanul nézett át a keskeny sikátoron amely a lakóházakat egymástól elválasztotta.

A vele szemben lévő erkélyen egy másik nő állt ugyanabban a testhelyzetben.
Már jó ideje meredtek egymásra, mosolytalan, bocsánat kérés nélküli kihívó tekintettel.
Eleanor nem tudta megmagyarázni a saját viselkedését, de egyszerüen nem tudta magát rávenni, hogy...


Hazafelé

Tenyere a térdemre simult, majd lassan elindult fölfelé a combom belseje felé. Hidegek voltak az ujjai, de lángra gyújtották a bőröm mindenhol. A szívem egy helyett két ütemet vert egyszerre, furcsa bizsergés járt át. Tovább kúszott a keze, lassan simogatott, tűzforróra hevítette a testem.

– Ezt a forróságot máshol is szeretném érezni... – morogta pajkos félmosollyal. Veszélyes villanás a szemében: készül valamire.
Közben nem tétlenkedett. Az ujjai rátaláltak a gyönyör kapujára, módszeresen, lassan ingerelve a bugyi vékony anyagán keresztül. Átadtam magam az érzésnek, lejjebb csúsztam az ülésben, jobban hozzám férjen, de nem ment bele a játékba, nem engedte, hogy én irányítsak....