MÁRC.
3.
2026

Ha a nejem beindul 2. rész

4. Az őrületbe kergetett főbérlőnk

A jól megérdemelt vakációnk véget ért. Sok mindent megtapasztaltunk, hódoltunk az új hobbinknak, és a fél szigetet az őrületbe kergettük a csínytevéseinkkel. Egyre inkább a vágyaink rabjai voltunk, szenvedélyesebben éltük ki a bujaságunkat mint valaha.
Az első héten otthon nem vágytunk új kalandokra, de a következő hétfőre észrevettem, hogy Maria-nak hiányzik valami.
– Tudod, valójában idegesítő, hogy mindig el kell hagynunk a házat a különleges örömünkért. Sokkal kényelmesebb lenne, ha legalább időnként itt is élvezhetnénk.
– És hogy működne ez? Ide akarod csődíteni a kukkolókat? – viccelődtem.
– Csak várj és meglátod – kaptam a...


Szexjátékparti hármasban

Kati alig hitte el, amikor a nő kihúzta a kezét a táskából. Odapillantott a barátnőire, és látta, hogy a szemük tágra nyílt a csodálkozástól. Kati az arcokat bámulva próbálta visszatartani a nevetést, majd rájött, hogy valószínűleg ő is pontosan ugyanúgy néz ki. Visszafordult a nőhöz.
„Ugye csak viccelsz? ” – nevetett fel, miközben kinyújtotta a kezét, és átvette a hatalmas vibrátort, amit a nő nyújtott felé. „Te jó ég, még az ujjaimat sem tudom körbezárni rajta. Ki a fene venne valaha is ekkora faszt? ” „Ó, meg lennél lepődve” – nevetett a nő. „Sokat eladtam már belőle az összejöveteleken. ” „Gyerünk! – visította az egyik barátnője. „Mutasd be nekünk! Talán segít eldönteni, hogy...


Többes 4. rész

A levegő a nappaliban súlyos volt a kimondatlan vággyal és a nyílt felismerés súlyától. Míra szavai – „veled is” – ott lebegtek a térben, mint egy ajándék, amit meg kell bontani. Rita tekintete, melyben a kihívás lassan az együttműködés fényébe olvadt, rajtam tapadt. Nem szóltam. Csak bólintottam, egyetlen rövid, mély mozdulattal, amely több volt minden szónál. Ez volt az engedély. A varázslat elindult.

Míra elsőként mozdult meg. A kanapéról felkelve, már meztelenül – hiszen nem volt már mit levetkőznie – Rita felé fordult. Rita is meztelen volt, a bőrén még ragyogott a közelmúlt izgalmának nedves izzadsága. Mozdulataikban nem volt színjátszás, nincs kényszer. Természetesek voltak,...


MÁRC.
2.
2026

Csak a popsi

Mindketten épp egy unokatestvérünk esküvői fogadásáról értünk haza, és hát... rendesen be voltunk csiccsentve. Oké, részegek voltunk. Jess pár éve már elköltözött otthonról, de az esküvő hétvégéjére visszajött a családi házba. A szüleink órákkal korábban leléptek a lagziról, talán ők is kicsit spiccesen, és békésen szundikáltak az emeleti hálójukban, miközben mi röhögve támolyogtunk be a házba (háromszor ejtettem le a kulcsomat, mire sikerült kinyitni a bejárati ajtót). A környékbeliek szerencséjére az esküvő csak település másik felén volt.
Felpörögve érkeztünk haza, és még nem akartuk abbahagyni a bulizást. A bárok már zárva voltak, a legtöbb vendég korábban lelépett, de Jess és én...


Nyitás egymás felé

Sokan mondják, hogy minden, ami a gyerekkorban történik, örökre belénk ég, és meghatározza, kik leszünk felnőttként – különösen a szexualitásunk terén. Én is így érzem. Ha most, a férfikor második felében, csendben végiggondolom, ki és mi formálta leginkább a vágyaimat, a testem emlékezetét, a legmélyebb izgalmaimat, mindig Erika arca, illata, reszkető combja, nedves puncija és az a pillanat jut eszembe, amikor először láttam őt teljesen meztelenül, és ő engem.
A kilencvenes évek elejét írtuk. Tanulmányaim jutalmaként iskolám elküldött egy nyári táborba Röjtökmuzsajra. Az ottani kastély akkor még csak kopott diák-szállás volt, messze a mai luxushotel fényétől. Ott ismerkedtem meg...


A szexbomba pszichoterapeutát felizgatják a páciensek problémái 26. rész - Éva és Viktor szülei 3.

A szülők már harmadik hónapja lakták gyermekeik villáját. Mindegyikük alig várta, hogy a munkájuk befejeződjön, rohant haza, mert hiába éltek már ennyi ideje együtt négyen, nem tudtak betelni egymással. Éppen ezt beszélték egyik este vacsora közben, hogy most pótolják be mindazt, ami korábban az életükből kimaradt. Most éppen az úgynevezett „harmadik” hét kezdődött, ami azt jelentette, hogy mind a négyen az Éváék hálószobáját foglalják el, ott mindent kipróbálnak, amit csak a négyesük lehetővé tesz. Szerették ezt egy kis játékkal fűszerezni. A két férfi megegyezett egy számban az egytől tízig terjedő skálán, és amelyik nő közelebb volt a megállapított számhoz, az lesz a szendvics első...


MÁRC.
1.
2026

A pite újra melegítve 2. rész

A pite próbája az evés. Heti két-három alkalommal ismétlődve kóstolgattuk, jó-e még az íze?
Éreztem Csillán, hogy zavarja, hogy őt, az elismert igazgatóhelyettest egy Suzukival furikázza egy börtöntöltelék a település szélén lévő bérlakásba, a vályogházba. Egy idő után inkább ő jött értem, és hozzá mentünk. A téglaépítésű, kétszintes családi házba, ahol a szomszédok tudták, ki ő, és kérdezni sem merték, hogy ki vagyok én.
Nem fellángoló szerelem volt már ez. Inkább csak pislákoló, amit a múltunk időnként lángra lobbantott. A titokzatosság, ami körüllengett. A férfi, aki túlélte a mélypontot, és nem tört össze. Aki tudott számolni, de nem csak a pénzzel.
Egy kiadós szeretkezés...


Nemi indentitás

Az egész négy éve kezdődött, egy zártkörű leszbikus klubban.
A pultnál álltam, a sörömet kortyoltam – arra futotta. Figyeltem az embereket, a félhomályt, a zenét, ami inkább lüktetett, mint szólt.
– Szia. Zavarok?
– Szia. Nem.
Mosolygott. Magabiztosan, mintha tudná, hogy itt most ő diktál.
– Németh Niki vagyok. Már párszor láttalak itt.
A név megakadt bennem. Ismerős volt, csak még nem ugrott be honnan.
– Porring Lídia – mondtam. – És ahogy a hajam, a ruhám, meg az érzéseim is mutatják: születésem óta női testben élő férfi.
Nem lepődött meg. Végigmért, lassan, nyíltan. Én is őt.
Vörös haj. Mély dekoltázs, a bimbóudvar ígérete épp csak sejthető. Nőies...


FEBR.
28.
2026

Többes 3. rész

Az egy óra hosszú volt és komor, a folyosón lecsapódó csend nyomásával. Aztán a telefon csippant, és a belső e-mail címemről érkezett az üzenet:

"Bébike. Imádlak. Ne várj, későn megyek haza. "

Nem volt szokatlan ez a fajta közvetlenség köztünk. Ahogy a francia főnök mondta: „L'écrit reste, la parole s'envole” – az írás megmarad, a szó elszáll. Ez az üzenet is csak egy ígéret volt, egy láthatatlan kötelék megerősítése.

Este nyolckor a kapumonitor hangosan csippant, megzavarva a feszült várakozásomat. Kisgatyában mentem ajtót nyitni, nem számítva a látványra, amit a lift kinyíló ajtaja elénk tárt.

Míra és Rita szállt ki a liftből, mindketten egy-egy bőröndöt...